Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

A

Az elnök összehajtotta a táviratot, és betette' a nagy mappába, amelyben fontos leveleit szokta őrizni. Mosolygott. Arra gondolt, hogy majd azt mondják: megint megfogta az isten lábát. Eddig sem volt cica pimaszra, mert mindent eltudott intézni, amit csak a fejébe vett, de azt, hogy a miniszter személyesen jöjjön el hozzá, mégsem remélte, amikor megírta a hidas-traktor ügyében a levelet. Most irigykednek majd igazán a többiek!

Elégedetten gondolt arra, hogy nála példás a rend, hozzá szívesen hoznak vendégeket, van mit mutogatni a külföldieknek, a borok ragyogónk, az embereket úgy hajlíthatja, mint a puha, tömör aranyat. Ilyet ugyan még nem látott, csak olvasott róla, artiikor a fémekről tanultak az iskolában, de felhasználta hasonlatnak.

A felső vezetés által is méltányolt képességeinek tudta be, hogy barátjának tekinthet olyan egyéneket, akiktől a szövetkezet további megerősödése, tehát a kis község lakosságának emelkedő jóléte függ.

Irigyci természetes, hogy vannak, egy elnöktársa még azt is mondta, hogy ő a rendszer hibáit használja ki, abból vegetál ilyen jól a szövetkezet. De mondjanak.

amit akarnak, az emberek becsülik. Amióta ő vezeti a szövetkezetei, biztos kezekben tudják a sorsukat. Az meg különösen tetszik nekik, hogy. ő minden embert egyfomán ítél meg, nem tesz különbséget magas pártfogók és egyszerű tagok között. Bevezette a fogadónapot, hogy mindenkivel személyesen is beszélni tudjon ha problémája van az illetőnek. Szerdán fogadja őket, ilyenkor mindenki felkeresheti, és bármilyen jelentéktelennek látszik is az ügy, igyekszik a saját bajának tekinteni, ezért a tagság tűzbe menne érte. A bejelentés sorrendjében feljegyzi a panaszokat, csoportosítja, majd átadja az illetékeseknek, akiktől megköveteli, hogy a dolgok után járjanak, s jelentsék mit végeztek. Az eredményt feljegyzi, és értesítést küldet róla a félnek.

Szobájában, az uraság egykori íróasztala mögött szerényen süpped.alatta a Laticelé» doígozószék. A sötétpiros posztóval bevont értekezőasztal, amely kezdetben komornak és idegennek hatott, most már melegen, bársonyosan nevet rá, mint aki jól érzi magát. Itt ülnek majd holnap a brigádvezetők, főhelyen a miniszter, pár széket még behozat, hogv legyen hova ülniük a jutalomból meghívott tagoltnak is.

ÍZ ELLENSZENVES FEKETE

Gyakran van dolgom a Pehely- gyárban, és ilyenkor ott szoktam étkezni. Rendszerint Balázs Barnabással, régi ismerősömmel étkezem együtt.

— Figyeld meg ezt a Feketét, —- mutatott az üzemi étkezdében Balázs egy hóri horgas iiatal- emberre. — Ennél undorítóbb fráter nincs az egész vállalatnál. Mint előadó, három beosztottal dolgozik, azokat kínozza. Semmi se jó neki, mindenben hibát talál, kiabál, gorombáskodik, túlterheli őket munkával, egyszóval ronda egy alak. Elviselhetetlen..;

Megkérdeztem:

— És felfelé?

— Gondolhatod. Az ilyen típus undorítóan hízeleg feletteseinek. Fekete ezen a vonalon állandóan világrekordot javít. Az embernek kavarog a gyomra, amikor látja, és hallja, hogy ez a Fekete milyen szolgálatkész, milyen fér- íiatlanul dicséri, hivatali felettesének minden szavát, minden cselekedetét. Ahogy Fekete tüzet ad, amikor főnöke cigarettát vesz elő, ahogy a .kabátját feladja, ahogy a felettes legbutább viccén kacag, az a szervilizmus csúcsteljesítménye. Persze, a felettesek szerelik az ilyesmit.

— Mások is úgy utálják, mint te?

— Hát lehet őt kibírni? Akinek kisebb, vagy vele egyenlő a beosztása, azt észre sem veszi.

annak alig, vagy sehogyan sem köszön vissza. Borzalmas .alak. Ha meglátom, elmegy az étvágyam;

Néhány héttel később Ismét a »Pehelyben« volt dolgom, és újra együtt ebédeltem Balázzsal. A levesnél tartottunk, amikor Fekete belépett az ebédlőbe. Egyenesen kettőnk asztalához tartott és megkérdezte:

— Szabadna itt megebédelnem?

Kicsit csodálkoztam azon, hogy

az ellenszenves Fekete ilyen tisztelettel kér helyet az asztalnál, hiszen Balázs is előadó volt. Fekete pedig a vele egyenlő be- osztásűakat észfe se szokta venni.

— Hogyne, Fekete kartárs. Tartson velünk — válaszolta Balázs. Hangja szívélyes volt. Ezt is furcsállottam.

Ebéd közben barátságosan elbeszélgettünk Feketével- Amikor Balázs cigarettára akart gyújtani. Fekete kezében már csattogott az öngyújtó. Mi előbb távoztunk. Fekete rohant a fogashoz Balázs kabátjáért és feladta rá.

Egyre jobban csodálkoztam, de nem akartam kérdéssel zavarba hozni Balázst. Mástól tudtam meg, hogy Balázs két náp óta Fekete főosztályvezetője... Most már ő is felettes volt és így neki is .jólesett az ellenszenves Fekete hajbókolása.

Palásti László

Még mielőtt hazaindulnak eszébe öliik, mi lenne, ha a szőlészeti brigádvezető említené meg ügyesen, óvatosan azt a hidas- traktort.

Már késő volt ahhoz, hogy előkerítse, gondolta, reggel lesz még idő,, megbeszéli vele. Azzal a jóleső érzéssel bújt ágyba, hogy mindent előkészített. Anyjának meghagyta, hogy pontosan fél hétkor keltse fel, mert mégegy- szer végig akarja gondolni rendben van-e a fogadási előkészület.

Az ágyban előszedte az újságokat. de arra már nem futotta Idejéből, hogy véríe is nézze őket, mert közben elaludt. Észre sem vette, hogy anyja oltotta el a lámpát. Mély, üde álmában az öreg asszony hozzálépett és .költö- geti:

— Jöttek érted, édes fiam ...

Ö csak mosolyog, milyen nyugtalan ez a szegény asszony, mintha legalábbis hozzá jönne vendég, nem a fiához.

— Édes fiani, kelj már fel! — hallja álmában megint, és érzi, hogy' rázzák.

Fordul egyet, behunyt szemmel, álmosan és nyöszörögve kérdez;:

— Hány óra, mama?

A mama helyett rekedtes férfihang válaszol:

— Háromnegyed öt! Csak azt nem tudom, jó helyen járok-e 'mivelhogy én a szövetkezet elnökét keresem...

Összehúzza a szemét, kinyitja, rosszul esik neki a fény, pislog, majdnem visszafekszik megint, amikor kezdi felfogni az előbbi kérdést. Akkor hirtelen felül.

— Én vagyok! Tessék!

— No, akkor szerencsém van. Már izgultam, hogy mire ideérek, régesrégen hideg lesz az elnök ágya és nem tudom utolérni ... Ugyaniá nyolcra már Pesten kell lennem, és képtelen voltam másképpen megoldani a látogatást, mint így... '

— Ez nem lehet... — motyogta miközben a szépen összeválogatott fogadóbizottságra gondolt, amely most biztosan a mai napról álmodik.

— Sajnos ... Kapja össze magát, majd kint megvárom — mondta a miniszter.

És masára hagyta az ingben- glóriában kóválygó elnököt.

Szemes Piroska

TÉNAGY SÁNDOR:

Á költő sírjánál

Ne hagyd magad, nem érzed, bántanak! Igaz. nem árthat semmi sem neked. Sírodhoz luxuskocsik sikianak.

A szíveken meg varangyos brekeg.

Fáj látni, ennyi kéjjel tüntetőt, kiejtésük csaknem tökéletes; dadogva szólok rólad én. de ők fennkölten... S mind barátként tegez.

Most itt vagyok, átfú a szél, hideg nyög, félve kérdem: van hozzád jogom? Mellettem gyermek-asszony didereg.

S tűnődve bíztatsz, sápadt vérrokon.

Megváltóm: fénylő igazad, s a vers. mert költőt vallat még e kor s a nép!

S szólunk: te otí, tisztán, fenségesen s én itt: előttem új mozdonykerék.

PÁLOS ROZIT A:

Menekülés a félből

Már itt a Hold.

Alkonyi hómezök mágikus kékje előleget ivott- az éjből.

Lassan eltűnnek a tél ezüst képei: fák és utak. behintve elfutott lábak nyomával.

Mint a lélek fájdalomcsapásai.

Ünnepin hallgat a jég fenékig fagyott tavában.

De lángol a szív s a lehulló 'könnycsepp hólepke szárnyon átsuhan mesés tavaszba.

KONCZ ISTVÁN:

Csend

Elunva puszta létét igazolni, az ember végül maga elől hátrál. Árnyékba botlik. Szíré köré fonja rácsul Uiivvílni-gyáva álmait.

S akár egy régi. rezesorrú káplár, rámordul a csend.

Én úgy vagyok már, hogy amit szívemből el néni tékozlok vagy nem osztok szé jjel. __ meggyűlik bennem. Tépném darabokra viszkcleg. bőröm: — s duzzad lázasan, egyre befelé lüktető fekéllyel nagy titkom: a esend.

Kiáltanom kell, hogy bele ne haljak, ki ne apadjon számon a teremtő éhség, a vers. — Üss meg, József Attila! Piríts rám. büntess, hallgasd, hogy' szakad bennem sikoltva milliárdny'i zengő szilánkra a csend.

Az egészséges beteg

liBLI KATALIN:

Itt él

ni

Kétsziklevelű városok bújnak ki a földből, nagyszirmú kallók virágzanak,

s neonfények hegyezik ki az esteli, fekete árnyakat.

A ragyogás nem törik meg az egyenes, széles sugárutakon,

— a házak fenytestét én is viliózó ujjakkal tapogatom. Gyárkémények füstje az éjszaka,

azért van fojtó füstszaga.

Nagy éjszakák

és nagy' hajnalok

városában élők;

itt nem horgonyozhat

egyhelyben a lélek,

itt a percek földrengéseit

a csend órái nem feledtetik,

itt minden változik, mozog,

itt élni s lenni:

emberi dolog.

Bejött a kórterembe, köszönt a másik két betegnek, kipakolta a táskáját, kivette törülközőjét és bejelentette:

— Nna, kezdjük a mai első fürdővel.

Szomszédja megkérdezte:

— Mi az, hogy első fürelő? Hányszor akar naponta fürödni?

— Természetesen kétszer. Nézze, nekem otthon nincs autogej- zirem, ha fürdeni akarok, be kell fűteni. Rendben van. egyszer egy héten befűtök. Itt aztán kipótolom napi kettővel.

— Mi a betegsége, mi a panasza? Szabad annyit fürödnie?

— Mindig rengeteg panaszom van, de nem vagyok beteg. Addig panaszkodtam, nyögtem a kerületi rendelőben, amíg újra beutaltak kivizsgálásra. Most két hétig gyöngyéletem lesz. Egy vasamba se kerül, nyugdíjas vagyok. Remélem, nem árulnak el?

A harmadik beteg mérgesen jegyezte meg:

— Nem. Pedig megérdemelne! Elveszi az ágyat egy igazi betegtől.

— Mindig van elég hely. De mondják csak, milyen az étvágyuk? Ha valami nem ízlik, szívesen megeszem. Különben is, maguk betegek. Vigyázni kell! Figyelmeztetem magukat egy híres kínai mondásra. , Reggelidet edd meg, ebédedet oszd meg barátoddal, vacsorádat add ellenségednek. A bőséges reggeli ugyanis egészséges, délben keveset kell enni, este lehetőleg semmit. Én persze nem tartom ezt be, nekem vasgyomrom van.

— Megértettük a gyöngéd célzást — mondta gúnyosan a baloldali szomszédja. .

A .,k,órházfaló'' elment fürödni, aztán a kórház tornatermébe sietett, ahol a gyógytqrnásznőtől vett leckét. Onnan visszajött a kórterembe. hogy a vizitnél az. ágyában nyöghessen. Később kioktatta betegtársait: ■

— Vannak . furcsa emberek, akik halmozzák a gyógyszereket. Boldogok, ha szekrényükben egy csomó gerrhicidet, demalgont, al- gopirint és egyebeket raktároznak el. Ennek .semmi értelme sincs. Rendben van, csak 15 százalékot kell fizetni, de néha egy százalékot sem használnak fel. Mennyivel okosabb vagyok én, aki kisírok a régi iibémtől kétheti üdülést és kijajgatok az SZTK-tól kétszeri kórházi vizsgálatot. Remekül szimulálok, becsapom az orvosoltak Egyébként egy füst alatt a fogaimat is megcsináltatom itt.

— Szép kis alak maga!

— Miért, kérem? Javítom a kórházi statisztikát. Velem eggyel több beteget gyógyítanak meg.

A másik is megszólalt:

— Maga se rohanhatott a munka után ott, ahol dolgozott.

— Hát nem strapáltam magam soha. Nria, itt az ebéd.

Megette a szomszédja tésztáját is, majd rohant repetáért. Délután újra megfürdött. aztán megjegyezte:

— Tegnap húsz levelezőlapot írtam rokonaimnak és ismerőseimnek. A látogatók remek csemegéket hoznak.

Uzsonna után. látogatásokat tett. Egy óra nyúlva eldicsekedett:

— Megcsináltattam egy beteg ügyvéddel lányom válókereseti beadványát. Találtam egy másik beteget, a tanácstól. Attól is kérek majd- valamit. Egyik beteg segíti a másikat...

Most már csak a könyvtár, a dupla vacsora és a televízióterem, utána a rádiózás következett. Szomszédja ki akart dobni egy háromnapos főtt tojást, ő azt is megette.

Másnap a sok látogató helyett egy lap jött. Az unokaöccse írta, hogy mivel csak üdül a kórházban, semmi értelme a látogatásnak.

Ezen a napon, amikor a főorvos úgy tervezte, hogy meneszti a szimulánst, 39,5 fokra szökött fel a láza a „kórházfalónak”, Gyomormírgezést kapott a megromlott főtt tojástól. Hetekig keservesen nyögte az ágyat...

P. L,

/