Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

IS63. február 22. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 5 A tettek színhelyén A makar erikái mag — A sokat jelentő 0,7 százalék - Döntött a diákközgyűlés A tettek színhelye a szekszárdi Béri Balogh Ádám fiú-diákotthon. Sok olyan dolog történik itt napról napra, amit érdekességé­nél fogva is érdemes közreadni. Tövisháti András, á kollégium igazgatója több tucatot felsorolt, a krónikás azonban csak egyet- kettőt mond el a nevezetesebbek közül. így például: néhány napja nagy sürgés-forgás volt a kony­hán. Szilvásgombóc készült, öten a szűk, parasztkonyhánál alig na­gyobb helyiségben 1600 gombócot készítettek, s százhatvan kosztos szemrebbenés nélkül elfogyasz­totta. Történnek azonban komo­lyabb dolgok is. Hogy mást ne említsünk: egyre jobban össze- kovácsolódnak a »szocialista elsődleges közösségek«, s ennek nem kis része van abban, hogy a tavalyi 3,3-as eredmény az idei félévkor négyesre korrigálódott. Nem sok az egész, csak 0,7 szá­zalék. de valójában több pozitív vonást takar. Megváltozott az alaphangulat Az igazgató a helyzet jellem­zésére furcsa kifejezést használt. Azt mondta: tavalyhoz képest megváltozott az alaphangulat. Torz ez a szó egy kicsit, de ki­fejező, mert egy fél év valójá­ban nagy megtett távolságot je­lent a kollégium életében. A kollégiumi diáktanács és a köz­gyűlés nagyjából gazdája lett az intézménynek. Bár már a fel" vételeknél figyelembe vették a jó tanulmányi munkát, a tennivalók zömét azonban év közben vé­gezték el. Már akkor is sokat mondunk, ha csak ennyit ^ em­lítünk: eltűntek, csendesebbé vál­tak az egyesekkel hetvenkedők, s ma inkább szégyenkeznek. Kö­vetkezetesebbek lettek a tanulás­ban, különösen azokban a tanuló csoportokban, ahol a »Szocialista elsődleges közösség« cím elérését tűzték ki célul. Segítik egymást. Szeremlei. Zsigmond. Monostori István. Sándor János. Tóth Dezső és mások tanácsokat adnak az elsősöknek, vagy a gyengébb ta­nulóknak. s így mindjárt köny- nyebben megy a dolog. Néha majdnem kíméletlennek tűnik, ahogy a közösség elvégzi a szükséges rostálást, amit a kö­zösség érdekében meg kell ten­ni... Itt van például S. István negyedikes esete. Renitenskedő, kötekedő fiú volt, s úgy véleke­dett: mit számít neki iskola és kollégium. Semmibe vette a fe­gyelmet, igazolatlanul mulasztott több esetben is. Összeült a diák­tanács. majd a közgyűlés és S. Istvánt kizárta a kollégiumból. Ahol még nincs frontáttörés A közösségi élet feltételezi, hogy valamilyen csoportok ala­kuljanak ki a munkában amely­nek tagjai mindnyájukért, az egész közösségért dolgoznak. Ebből indultak ki, amikor érdek­lődésnek. tanulmányi eredmé­nyeknek és végzettségnek meg­felelően kialakították a tíz ta­nulócsoportot. Ennél azonban alig jutottak tovább, a csoportok még nem a kívánalmaknak meg­felelően szervezik a tanulást, a tanulmányi eredmények számon­kérését és a gyengébb tanulók segítését, A tanulás mellett vég­zett más tevékenységet illetően jobb a helyzet, de nem tökéletes. Itt sincs teljes frontáttörés, gyak­ran van olyan törekvés, hogy valaki megpróbál szabadulni a közös tennivalók végzésétől. A másik, ahol nincs döntő előrehaladás, az étkezés, a kosz­tolás problémája. Megnéztünk néhány élelmiszeres szekrényt. Szombaton volt rendcsinálás, de amit csütörtökön iáttunk, az egy kicsit meghökkentett. Szalámi- rudak. szalonnadarabok, kilóra- való piskóta és más sütemény volt a szekrényekben felhalmoz­va, a legnagyobb rendetlenség­ben. Ennek persze nemcsak a kollégisták az okai. hanem nagy részben a szülők is, akik fiaikat az éhenhalástól féltik. Pedig az 1600 szilvásgombóc, a hetenkénti halászlé nemcsak az étvágyról, hanem arról is képet ad, milyen az ellátás a kollégiumban. Indo­kolatlan tehát az aggodalom... Akikre minden rászakad Bajok, gondok a fiú-diákotthon­ban is vannak. A legsúlyosabbak ta Ián ezek: két év alatt négy ne­velőváltozás volt. Az itt lakó diákok huszonkét osztályba jár­nak, s ez sokféleképpen érezteti hatását. Az utóbbi talán a leg­érdekesebb. A huszonkét osztály ugyanis körülbelül annyiféle el­foglaltságot is jelent, amellett, hogy szinte osztályonként más és más a tanítási és tanulási módszer. Akinek például délután osztálya KlSZ-szervezetének ren­dezvényére kell mennie, az nem tud részt venni az ügyeletes cső port munkájában. Ebből azután félreértések, néha torzsalkodá­sok keletkeznek, amelyek elsimí­tásához már a nevelő figyelme tapintata szükséges. A következő problémát Tövis­háti András körülbelül így ösz- szegezte: kialakult nálunk egy »makarenkói mag«, amelyikre minden rászakad: Önképzőkör, sport, kulturális rendezvényeit Szinte ugyanazokat az arcokat látjuk mindig. Pedig sokkal ered­ményesebb és hasznosabb lenne, ha nagyobb közösség között osz­lana meg minden. Dicsérendő az a szorgalom, sünivel ezek a »makarenkósok« tanulnak. Ered­ményeikkel a legjobbak között vannak. De nem bírnak min­dent ők sem. Mert rájuk várna az is, hogy segítsék társaikat a pályaválasztásban, s a pályára való felkészülésben. Viszont az emberi teljesítőképesség véges, még akkor is, ha 17—18 éves gimnazistákról van szó... Tanár és diák közös törekvé­seinek eredményeként formálódik az élet a kollégiumban. S hogy miként formálódik, arra bizony­ság a tanulmányi eredmény, a javuló fegyelem. S mirt alakul a jelenleginél jobban? Ha még in­kább összekovácsolódik a neve­lők és tanulók munkája a szek­szárdi Béri Balogh Adám fiú­diákotthonban. Szolnoki István — Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére 33 millió forintot fordítanak az idén megyénkben. Ezzel a tavalyinál 6000 holddal nagyobb terület öntözését tud­ják biztosítani, s így 13 000 hold­ra növekszik az öntözött terület nagysága. A megye képviselői szóvá tett éh a Pari ft men then A képviselőjelöltek listáján találjuk Hunyadi Karoly. Ka­szás Imre, Péti János és Bol- vári Józsefné nevét. Mind a né­gyen részt vettek az előző Par­lament munkájában. Az ülése­ken valamennyien felszólaltak és véleményt nyilvánítottak nagy fontosságú kérdésekben. Hunyadi Károly, aki egyébként a Hazafias Népfront Tolna me­gyei titkára, I960, január 28-án szólalt fel. Hunyadi Károly a mezőgazdasági szakoktatással foglalkozott. Azt javasolta, hogy a szerteágazó mezőgazdasági szakoktatást vonják össze egy kézbe, a megyei tanácsok me­zőgazdasági osztályán belül, s megfelelő előadót, állítsanak be a szakoktatás irányítására. A javaslat időszerű volt, amit rutát az is. hogy azóta egyre inkább ebben a szellemben szervezik a mezőgazdasági ok­tatást. Bolvári Józsefné tavaly, feb- luár 16-án szólalt fel az álla­mi költségvetés vitája során. Bolvári Józsefné Tolnán lakik, a Tolnai Selyemgyárban dolgo zik. Ennek a vidéknek nagy se lyemhernyótenyésztési és fel- dolgozási hagyományai vannak. Felszólalásában e hagyományok továbbfejlesztésével foglalko­zott. Javasolta, hogy a költség vetés ezt is vegye figyelembe. Péti János, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke 1961. decem­ber 15-én szólalt fel. Péti Já­nos a földek kataszteri nyil­vántartó sónak felülvizsgálását javasolta, mert azok már nem tükrözik a tényleges állapo­tot. Az új agrotechnikai eljá­rások kidolgozására is tett megfelelő javaslatot. Kaszás Imre szekszárdi gim­náziumi tanár különféle okta­tási feladatok megoldására tett javaslatot az 1960. augusztus 5-i ülésen. Javasolta az óvodai helyzet megjavítását, meri hi­szen ez fontos előfeltétele a gyermeknevelésnek. Foglalko­zott a pedagógushiánnyal. ja­vasolta a termelőszövetkezetek­nek. hogy növeljék a társadal­mi tanulmányi ösztöndíjak szá­mát. Javaslatot tett a tanyai oktatás megjavítására és más aktuális feladatok megoldására. Javaslatai sorra kifejezésre jut­nak az oktatási reform kereté­ben született intézkedésekben. Ez azonban természetesen csak egy része a képviselők parlamenti tevékenységének. Számottevő a különféle szak- bizottságok munkájában kifej­tett. munkásságuk. A tények is­meretében joggal mondhatjuk: „Képviselőink parlamenti mun­kájukkal is beigazolták: mél­tók a választók bizalmára, s helyesen döntöttek a jelölő gyűlések résztvevői, amikor is­mét jelölték őket a Parlament­be.” Százötvenezer forint a „Ni takarít meg többet“ mozgalom eredménye a Bonyhádi Zománcgyárban A múlt év elejéh, az éves mun­kaverseny keretén belül takaré-| kossági mozgalom indult á Zo- rháncipari Művek Bonyhádi Gyáregységénél. A ,,Ki takarít meg többet” mozgalom — amely­nek célja elsősorban az anyaggal való takarékosság volt — ered­ményei már az első hónapokban megmutatkoztak. Számos olyan javaslatot tettek a dolgozók, ame­lyeknek a bevezetése alkalmas volt az anyagtakarékosságra, fő­leg a hulladékanyagok felhaszná­lására. Az évi értékelést az elmúlt na­pokban tartották meg, amely sze­rint a mozgalom végeredménye: 148 474 forint. A legtöbbet ebből | -r- éri 26 800 forintot — Linde , Henrik javaslata hozta, amelynek alapján höálló anyagokat takarí­tanak meg régi szerszámok fel- használásával. Simon Imre és Villányi Jakab javaslata a 44 ern­es félnehéz lábasok égetésének módosítására, 19 310 forintot ered­ményezett. Villányi Jakab, Szent- iványi József és Bertalan Sándor javaslatának bevezetése, amely szerint a 20 centiméteres selejt bowl-ból (export-edény) 18 cen­timéteres bowl-t gyártanak, 18133 forint megtakarítását tette lehetővé. A verseny első helyezettje Lin­de Henrik, a második Villányi Jakab, a harmadik Lencz György. «UHUIM* «MUMM* MMWMIIMM -IMMMIIH 4IIIMIIUMIIH MMMIIWH* MIMIIIHIH 4HHIIIM» «UMMMU» «IllIHMM» WMIHM» MUIHMM» «WIMM» MiiMlHWIU» .WWHWI» MIMWIUW» MMHIIW — Nagy vétkem van nekem! — A feltörő szavak úgy hatnak rám, mintha jeges tenyérrel simítaná­nak végig a hátam közepén. Min­dent vártam, csak ezt nem! Ö mond ilyet? A Csuti Illés? Akire az alapszervezet legszigorúbb tagjai is csak jót tudtak monda­ni. Még néhány másodperc szü­net, s már úgy zúdulnak belőle a szavalt, mint az áradás. — Dicsértek! Maga is, a többiek is. Fölvettek! De úgy érzem ad­dig nem vehetem kezembe a piros könyvet, amíg mindent nem tudnak rólam. Bűnt követtem el. Tudom, hogy most mit gondol magában. Azt, hogy ott kellett volna elmondanom a többiek előtt. Nem tudtam megtenni. Pedig akartam. Majd mondja el maga. Előttük nagyon nehéz lett volna. .. Nekik ártottam. Maga idegen itt. Ide küldték, hogy se­gítsen. Akad bőven tennivaló. Amikor már úgy látják, hogy job­ban mennek a dolgok, tovább kül­dik. Szeretném, ha megértene. Ha segítene abban, hogy a többiek is megértsenek. Hogy elhiggyék ne­kem. ha mondom, hogy nem az vagyok már aki voltam. Ha ma­ga is segít, jobban elhiszik. A pártmunkásnak manapság jobban hisznek, mint a papnak. Tovább akarok menni. Azért léptem a pártba. De nem léphetek tovább, amíg jóvá nem teszem a bűnö­met. — Mi a bűnöm? Várjon. El­mondok mindent. Azt akarom, alaposan megértse. Három éve léptem a szövetkezetbe. Tizenkét holdon gazdálkodtam. A faluban én tartottam a legszebb pár lo­vat. Büszke voltam rájuk. Sze­rettem őket. Szinte táncoltak a kocsim előtt. Gyermekkorom óta a ló volt mindenem. — Amikor beléptem, az volt a kikötésem, hogy lovaim kocsisa lehessek. Teljesítették a kívánsá­gomat, Hatvanegyben aszályos év volt. Leszerződtem három disznót. A tervezett takarmányt nem ad­ta meg a föld. Pénz sem volt a háznál. A szövetkezet nem így fizette az előleget, mint most. Keveset fizetett, rendszertelenül. Nehéz év volt.- Mindenki csak a zsákot tartotta. Sok volt az elé­gedetlen ember és kevesen dol­goztak szorgalommal. — Az asszony, sokat sírdogált éjszakánként: ..mivel etessük a disznókat '. A lányom esküvőre készült. Kellett a pén-/, a hozo­mányra. Sokáig vívódtam, míg végre engedtem a feleségem kö­nyörgésének. Lopni kezdtem az abrakot. A lovaim elől. Vérzett a szívem. Mégis megtettem. Min­dig szégyellni fogom, amíg csak élek. Pedig a lovak amúgy is ke­veset kaptak. A szövetkezetnek sem volt. Dühösen horkantak valahányszor ott matatott a ke­zem. a jászolban. Eléjük kellett ön­tenem a porciót, hogy a többi kocsis lássa. A két ló közé álltam és az abrak nagyrészét kiloptam a szájuk elől. A tarisznya min­rfWWWVWVWWVWWV ij (3suli Chiléi i; jj hütiluuiata j; /wvwwvwwvwwwv dig a vállamon lógott. Biztosan látta már azt a nagy fényes bőr­tarisznyámat. Manapság már nem csinálnak ilyet. Az apámtól örököltem. Két-három kiló elfér benne, úgy hogy nem okoz feltű­nést. — Minden nap loptam! A lo­vak nehéz munkát végeztek és egyre fogytak. Tudja milyen vád iud ülni azoknak a nagy meleg lószemekben? — Össze! a pöttyös megdöglött. Én öltem meg. Elloptam azt a kevés abrakot is előle, ami járt neki. Kis csikó kora óta éh kefél­tem tisztára. Tudtam minden szo­kását. Igen. A lónaik is vannak szokásai, szeszélyei akár az asz- szonynaik. Láttam kivirulni, gyö­nyörködtem benne, amikor dél­ceg paripa lett és kimondhatat­lan fájdalmat éreztem sorvadása miatt. Mégis kínoztam. Megöl­tem! Valósággal idegbeteg voltam azon a napon, amikor megdög­lött. Nem mentem dolgozni. Ott­hon sírtam és életemben először vertem meg az asszonyt, amiért rászedett a bűnre. . — Lemondtam a kocsis beosz­tásról. A növénytermesztésbe men­tem dolgozni. Az emberek csodál­koztak elhatározásomon. Nem értették. Azon az őszön jó-' néhány ló megdöglött. . Nem is vélték, hogy pokollá lett az éle­tem a bűnöm miatt. . — Mindenáron vezekelni akar­tam. Nem tudták, hogy vezeke­lek. Azt hitték dühöng bennem az öntudat. Vállalkoztam éjszakai és vasárnapi munkákra. Olyan­kor is, amikor senki sem akart menni. Ha a mellettem dolgozó, idős, beteges néni hiányzott, az ő .sorát is rnegkapóltatn. Utána .meg a nevére- írattam a teljesítményt. Ilyet még senki sem csinált a faluban. Most is javamra emle­gették a taggyűlésen. Segítettem a szénától vájt kézrekeríteni. Há­rom éjszakám ment rá. míg vég­re sikerült, És látja mégsem tu­dok szabadulni a gondolattól, hogy bűnös vagyok. A vétkem nyomja a telkemet. — A szövetkezet négyezer fo­rintot fizetett a Pöttyösért, ami­kor beléptem. Szeretném vissza­fizetni és rá teszek még 2000 fo­rintot. Megint neveltem disznó­kat a háztájiban. Még a tavalyi bikaboriúból is van néhány ez­res. A lenyom férjhezment, nem kell mar hozományra. A bün­tetést is meg akarom fizetni! Értse meg! A büntetést is! • Váratlanul megszakadták á sza­vak. mintha • elvágták volna be­szédének fonalát, cigaretta után kutat zsebeiben, majd az üres cigarettás dobozt a szemétkosár­ba hajítja. Amikor cigarettával kínálom, s tüzet adok neki, lá­tom. hogy szeme furcsán csillog. Otthon sokáig kerülget az álom._ Úgy tűnik, mintha búcsú szavai ismét a fülembe csengené­nek. — Köszönöm, hogy megértett, segítsen, hogy a többiek, is .meg­bocsássanak, H. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom