Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 22. Ifjúság a szocializmusért mozgalom A párt egész munkája: a munkásosztálynak, a népnek a szolgálata Alig néhány évvel ezelőtt " bontott szárnyat. Eredmé­nyei mégis számottevőek. Az if­júság egyre szélesebb rétegeit tömöríti. Megyénkben az 1961-es év 11 820 fiataljával szemben a hat­vankettes évben 15 582-en nevez­tek be a mozgalomba. A beneve­zettek közül több mint'.háromezer a KISZ-en kívüli fiatal. A számok sokat mondanak! Bizonyítják, hogy a mozgalom túlnőtt a KISZ keretein. Terebé­lyesedik! Közelebb került egy lé­péssel végcéljához: az egész ifjú­ság neveléséhez, tömörítéséhez, mozgósításához. Szeretném hang­súlyozni csak egy lépéssel került közelebb. Az út, amit még meg kell tenni hosszú és nagyon sok szervező, nevelő munkát követel. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom meglehetősen magas követelményeket állít az ifjúság elé. A négy követelmény: a mun­ka, a tanulás, a kulturális tevé­kenység és a sportolás, önmagát sokoldalúan képezni akaró fiatalt követel. A munka az első követelmény. Homloktérben a társadalmi mun­ka áll. Fontos helyet foglalnak el emellett a különféle ipari és mezőgazdasági versenyek, a taka­rékosság és az újítás. Megyénk ifjúsága az elmúlt évben 248 340 óra társadalmi munkát végzett, 4 millió 26 390 forint megtakarí­tást ért el és 817 965 forintot érő újítást vezetett be. Ifjúságunk megbecsüli a * munkát. Komolyan veszi a szakmát, amit tanul, egyre több fiatal hordja gomblyukában a Szakma Ifjú Mestere jelvényt. Mindinkább nő az idősebb gene­lomhoz. Falun azonban még le­maradás mutatkozik. A fő súlyt a szervezés terén ez évben a falura kell összpontosítani. Itt a mozgalom tömegessé tételének folyamata lassú. 1961-ben a falu­si ifjúság 17.28 százalékát, az 1962-es évben 18.57 százalékát szervezték be a mozgalomba. Mi az oka a lemaradásnak? Hogyan lehetne a szervezés fo­lyamatát meggyorsítani? Elsősorban is falusi KlSZ-szer- vezeteinket kell megerősíteni. Ennek egyik biztosítéka a ma már magas színvonalon történő KISZ-vezetőképzés. Az idén már jól képzett KISZ-vezetők állnak a falusi alapszervezetek élére. Le kell küzdeni az elzárkózást, amely falun mutatkozik meg leginkább. Meg kell értetni min­den alapszervezettel, hogy az Ifjúság a szocializmusért mozga­lom nem a KISZ „belső ügye”, hogy a kiszistákon kívül minden fiatalt mozgósítani akarunk a négy követelmény teljesítésére. Meg kell szüntetni a merevséget és az eltúlzott követelményeket. Színesebbé kell tenni a politikai oktatást, több kollektív kirándu­lást kell szervezni, egyszóval: változatosabbá, érdekesebbé, von­zóbbá kell tenni az ifjúsági mun­kát mindenütt. A cél elérése érdekében nagyon fontos, hogy az ifjúsági munka segítése össztársadalmi üggyé le­gyen. Hogy a pártszervezetek, a tanácsok, a különféle intézmé­nyek, vállalatok és szövetkezetek vezetői segítsék az ifjúságot. A segítség nem lesz hiábavaló! A segítségre fordított idő, energia, pénz sokszorosan visszatérül. ráció elismerése az ifjúság, iránt?- Ha a számok által mutatott eredményt nézzük, akkor a tanu­lás és a kulturális élet mozgósí­totta a legtöbb fiatalt megyénk­ben. A tanulási követelményt 16 795-en, a kulturálist 18 764-en teljesítették. A KISZ Megyei Vég­rehajtó Bizottsága által meghir­detett Mátai Antal kulturális se­regszemle a legkisebb falvak fia­talsága körében is széles vissz­hangra talált. Fellendült a zene­tanulás, a színjátszás, a népitánc tanulás, egyre több a szellemi öttusa, a kollektív színház, mozi és múzeumlátogatás. S zépek az eredmények! El­mondhatjuk, hogy a munkás ifjúság, a diákság túlnyomó több­sége ma már csatlakozott az If­júság a szocializmusért mozga­Ifjúsági vezetők nem egyszer panaszkodnak, hogy a különféle intézmények, szövetkezetek veze­tői közül sokan nincsenek az If­júság a szocializmusért mozgalom célkitűzéseivel tisztában, s fogal­muk sincs arról, hogyan lehetne segíteni. Cz is probléma! De könnyen ® lehetne rajta segíteni: ha az adott terület KISZ-titkára megkéri a pártalapözervezet tit­kárát arra, hogy kettesben men­jenek el az említett vezetőhöz és világosítsák fel az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalom jelentősé­géről, ugyanakkor nyomban konk­rét segítséget is kérjenek a mun­kához. H. A párt VII. kongresszusának záróbeszédében Kádár elvtárs így fogalmazta meg pártunk vezető szerepének leglényegesebb voná­sát: „Pártunk a munkásosztály akaratából, a munkásosztály har­ci céljainak megfelelően kormá­nyozza az országot. De nem ural­kodik, hanem szolgálja a népet... Mi arra vagyunk büszkék, hogy munkásosztályunkat és népünket szolgáljuk.” Pártunk VII. kongresszusának idején, 1959-ben még elevenen élt bennünk a személyi kultusz idő­szakának sok-sok emléke. Az öt­venes évek elején nagyon sokszor nem úgy értelmeztük a párt ve­zető szerepét társadalmunkban, hogy ez a vezető szerep egyenlő a nép szolgálatával. Volt akkor jócskán valamiféle káros gőg, s amikor vezető szerepről beszél­tünk, inkább gondoltunk paran­csolgatásra, uralkodásra, mint a szolgálat nemes, felemelő, és megtisztelő fogalmára. A VII. kongresszus óta — sőt már 1957 óta — vérünkké vált a párt vezető szerepének lenini értelmezése. Vérünkké vált, hogy a párt csak akkor töltheti be tör­ténelmi hivatását, ha vezetői, tag­jai soha nem feledkeznek el a munkásosztály, a nép odaadó szolgálatáról. A VIII. kongresszu­son már természetesnek vettük, hogy a határozatok 37. pontja így summázza a párt vezető szerepé­nek lényegét: „A pórt egész mun­kája: a munkásosztálynak, a nép­nek a szolgálata.” További fejlődésünk záloga: a párt vezető szerepének növekedése Minél inkább kiteljesedik a szo­cializmus, majd a kommunizmus építése, annál nehezebb, bonyo­lultabb feladatokat állít elénk a társadalom fejlődése. A szocia­lizmus építésének jelenlegi idő­szakában nálunk, Magyarországon is, egyre bonyolultabb a gazdasá­gi, politikai és kulturális élet. Kü­lönösen megsokszorozza a felada­tok bonyolultságát a nemzetközi helyzet, a haladó világkapitaliz­mus újabb politikai, gazdasági és eszmei manőverezése. Mindezek a körülmények ége­tően szükségessé teszik a párt ve­zető szerepének további növeke­dését. A szocializmus alapjainak lerakása után a termelőerők nagyszabású fejlődését, a terme­lékenység eddig nem ismert gyors emelkedését kell megvalósítani. Hogy ez végbemehessen, állandó tudományos, elemző, irányító és szervező munkára van szükség. Meg kell teremteni a termelőerők fejlődése és a termelési viszonyok között a legkedvezőbb összhan­got, meg kell találni a nemzetkö­zi munkamegosztás leghatásosabb formáit. Állami életünk is átala­kul a jelenlegi időszakban. Fejlő­dik az állami vezetés demokratiz­musa, s a proletárdiktatúra álla­ma egyre inkább az egész nép államává válik. Ezzel egyidőben sokrétűbb lesz az államhatalmi szervek és a tömegszervezetek társadalmi szerepe, a dolgozók újabb százezrei kapcsolódnak be a társadalmi élet aktív irányítá­sába. A szocialista fejlődést gátló kapitalista eszmei maradványok ellen kibontakozik a marxista ideológia offenzíváia, aminek je­lentőségét az a tény is növeli, hogy a politikai harc egyre in­kább ideológiai formában jelent­kezik. Van-e a párton kívül más olyan társadalmi erő, amely képes len­ne elvezetni a népet a szocializ­mus, majd a kommunizmus győ­zelméhez? Nincs, és nem is lehet, mert egyedül a párt a leghala­dóbb világnézet hordozója, amely­nek segítségével felismeri a tár­sadalmi fejlődés törvényeit, el­igazodik a kor legbonyolultabb kérdéseiben, képes előre látni a fejlődés perspektíváját. A párt tö­möríti soraiba a társadalom leg­haladóbb erőit. A párt testesíti meg a tömegek törekvéseit, feje­zi ki a nép leghőbb vágyait. Tehát ma már nem lehet egye­nes vonalú társadalmi haladás nálunk a párt vezető szerepének egyre teljesebb kibontakozása nél­kül. A szocializmus építése, mint tudatos emberi tevékenység, nem mehet végbe a párt céltudatos, tudományos, előrelátó, biztos ke­zű vezetése nélkül. A pártvezetés fő módszere a meggyőzés A párt csak egyféleképpen ve­zetheti a tömegeket: ha olyan po­litikát folytat, amelynek végre­hajtására meg tudja nyerni támo­gatásukat. Mindenféle erőszak, bürokratikus elrendelés, minden­féle uralkodási módszer teljesen idegen a pártvezetés lenini, és egyedül bevált módszerétől. Nem kétséges, hogy a tömege­ket csak olyan politikának lehet megnyerni, amely kifejezi alap­vető érdekeiket. Ezért lényeges "«'aW3*5 és elengedhetetlen, hogy a leg­fontosabb párthatározatok meg­hozatala előtt a párt felső szerve tanácskozzék a párttagok és pár- tonkívüliek széles rétegeivel. Mi­nél fejlettebb lesz a szocialista demokrácia, annál mélyrehatób­ban, sokoldalúbban kell a párt­nak elmélyíteni kapcsolatait a tö­megekkel. Az állami, gazdasági és kultu­rális munka további megjavítá­sára a párt kongresszusa, a két kongresszus közötti időben pedig a párt Központi Bizottsága sok­oldalúan megfontolt, előre meg­vitatott, a helyzetet tudományos módszerekkel elemző határozato­kat hagy jóvá. Ezek a határoza­tok az állami, gazdasági és kul­turális szervekre nem hatnak kö­telező érvénnyel. A párthatároza­tok csak az e szervekben dolgozó kommunistákra kötelezőek, akik­nek feladatuk a határozatok he­lyességéről magas színvonalú po­litikai tevékenységgel meggyőzni az érdekelt szervek és szerveze­tek minden dolgozóját. A pártélet lenini normáinak diadala a pártvezetés garanciája A pártvezetés színvonala pár­huzamosan emelkedett azzal a fo­lyamattal, amelynek során egyre inkább érvényesítettük pártéle- tünkben a lenini normákat. A le­nini normáktól való mindenfajta eltérés gyengíti a pártot, szűkíti vezető szerepét, korlátozza befo­lyását a társadalom fejlődésében. Amikor azt mondjuk, hogy erősí­teni kell a párt vezető szerepét, akkor azt is mondjuk, hogy vé­delmezzük, és maradéktalanul tartsuk be a pártélet lenini sza­bályait. Védelmezzük tehát a párt egységét, a kollektív vezetést, fej­lesszük a párton belüli demokrá­ciát, erősítsük a centralizmust, ápoljuk a párt és a tömegek kö­zötti kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokat, legyünk hűségesek a nemzetközi kommunista moz­galom marxista—leninista alap­elveihez. A párthatározatok megvalósítá­sa közben merülhetnek fel viták, nézeteltérések. A nézetek össze­csapása legtöbbször felszínre hoz­za a hibákat és segíti azok kija­vítását. A kommunistáknak nagy türelemmel, avatott hozzáértéssel kell harcolniok a téves felfogá­sok ellen, és nem szabad hatalmi szóval, a személyi kultusz idősza­kára jellemző primitív fenyegeté­sekkel, ellenséggé nyilvánítással lezárni a vitás kérdéseket. Mottó: Negyvenöt éves a siovjet hadsereg. — Mi dolgod neked itt? Gyere haza... Alig vártuk ezt a napot. Pista! Mi ütött beléd? Majd az oroszok elintézik egymás között, ami bajuk van. Vár a család. Gyere! Az alacsony, tépett köpenybe bújt, széles arcú ember, miköz­ben beszélt, mahorkát sodort új­ságpapirosba, s csak akkor hall­gatott el, amikor megnyálazta a papírt. Sebestyén István terméskövön ült. Fáradt volt és únta a be­szédet.- Kezével elhárító mozdu­latot tett, mielőtt megszólalt. — Nem megyek! Csend szakadt közéjük. Az utca kövezetén nehéz ágyút vontattak. A lovak gőzölögtek az izzadtság­tól. Valaki csúnyán káromkodott. A távolban lövések pattogtak. A haza induló ember meg­gyújtotta a cigarettát. Mélyet szippantott, fenyegetőzni kezdett. — Megbánod te még ezt! Jön­nél te, de akkor már hiába aka- tod, TAVOII VARTAN Sebestyén előre hajolt a ter­méskövön. — Hagyd csak pajtás. Ne agi­tálj. Fölösleges. Egyre kérlek csak. Ha Pusztahencse mellett visz el az utad, mondd el, hogy élek. Azt is mondd el, hogyha itt végzünk, akkor hazamegyek. Nagybajszú, tatárképű ember lépett Sebestyén elé és megszólí­totta: — Jöjjön a parancsnok elvtárs­hoz. Sebtében búcsúzkodtak. A té­pett köpenybe bújt ember hátára vette piszkosszínű zsákját és meg­indult ellenkező irányba. A parancsnok jóindulatú mo­sollyal fogadta Sebestyént. Hely- lyel és cigarettával kínálta. — Fontos feladatot adunk ma­gának Sebestyén elvtárs — kezd­te, kissé raccsolva. — Menjen vissza hadifogoly társai közé. Agitáljon. Szervezzen be minél többet a Vörös Hadseregbe. Nem lesz könnyű dolga. Az emberek nagy része haza akar menni. Vál­lalja? — Vállalam. A parancsnok megszorította a kezét. Sebestyén tisztelgett és kilépett a szobából. Nevető képű. kékruhás matróz állta el az útját. — Van dohányod, egykomám? Belenyúlt a zsebébe és fél­marék mahorkát adott a tenge­résznek. Viszonzásképpen kapott egy doboz gyufát. Megelégedetten tette zsebre. A gyufa nagy kincs­nek számított. Északi szél csapott az arcába, ahogy az épületből kilépett. Fel­tűrte a gallérját. Megindult a szállás körlete felé. Aludni akart, mielőtt neki indul a lágernek. A földre terített szalmazsákra heveredett, s néhány percen belül elnyomta az álom. Álmában rengeteg katonát lá­tott. A sapkájukon vörös csillag volt. Fegyelmezett sorokban áll­tak. Különböztek azoktól, akiket ő ismert. Az arcuk nem volt borostás szedett-vedett, rongyos, szakadt ruha helyett jól szabott egyenruhát viseltek, és arcuk ki­simult a jóltápláltságtól. A ka­tonák nagyon sokan voltak. Ve­zényszavak hangzottak. Meg­indult az első oszlop, a második, a harmadik, s ő csalt állt, nézte őket, és nagyon boldog volt. Arra ébredt, hogy valaki meg­rázta. Megszokott mozdulattal fegyvere után kapott, melyet maga mellé szokott fektetni. Vékony, beesett arc hajolt fö­léje, dohányszag csapott az ar­cába. amikor megszólalt: — Nagyon nyöszörögtél. Gon­doltam fölkeltlek — mondta mentegetőzve, s megkérdezte. — Nincs egy kis kenyered? Előkotort a zsákjából egy da­rab kenyeret, ketté törte és oda­adta a beesett arcúnak, aztán mesélni kezdte az ólmot, amit látott. Társa szemében meghatódott- ságféle csillogott. — Elhiszed, hogy valóság lesz a te álmodból? — kérdezte, és mindketten nevetni kezdtek. H. T. Ma őszinte légkör uralkodik a pártban, a pártszervezetekben egészséges viták folynak, minden­ki elmondhatja véleményét, fel­tárhatja az általa észlelt hibát. Egyre inkább olyan légkör alakul ki pártszervezeteinkben, hogy azoknak van a legnagyobb becsü­letük. akik személyre való tekin­tet nélkül a legbátrabban tárják fel a munka fogyatékosságait. Mégis egységesebb pártunk, mint volt bármikor is, szocialista fejlő­désünk megelőző időszakában. Pártunk politikája ma széles tömegek érdekeit fejezi ki. jól szolgálja a munkásosztálynak, a népnek az ügvét. A lenini elvek győzelemre jutása, gyakorlati ér­vényesítése, a párt és a társadal­mi élet minden területén biztos garanciája annak, hogy pártunk be tudja tölteni történelmi hiva­tását, fokozni tudja vezető szere­pét. És garanciája annak is, hogy ezt a vezető szerepet Magyaror­szágon mind szélesebb néptöme­gek fogadják el és igénylik. GYEN IS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom