Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

VTT Afí f*ROT FT<T T« rrtvrem tftfK? Évszázados fagy­rekordot döntött a januári hideg (2. O.) n J 1 Irodalmi melléklet (5.-—6. o.) T udomány—technika (8. o.) 1 -:------- . A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT JOIN A- MEGYEI BIZOTTSÁGA es. a-megyei TAMÁ'CS ■ L'ARJa . XIIX. évfolyam, 28. szám. AKA: 70 FILLER Vasárnap, 1963. február 3. snyiszovics napja °.) I * ——— Iván Gyenyiszovics «gy (4. A király vezetésével laoszi küldöttség utazik a Szovjetunióba Moszkva (TASZSZ). Szavang Vattana király vezetésével feb­ruár 11-én hivatalos laoszi kül­döttség utazik a Szovjetunióba. A küldöttség tagjai: Souvanna Phouma miniszterelnök, Pholse­na külügyminiszter, Vongvichit tájékoztatásügyi miniszter, Sa- nanikone közmunka- és közleke­désügyi miniszter és más hivata­los személyek. A látogatás február 19-ig tart 1 KGST tudományos- és műszaki kutatásokat koordináló állandó bizottságának ülése 1963. január 29-től február 1-ig Budapesten tartotta első ülését a KGST tudományos- és műszaki kutatásokat koordináló állandó bizottságának munkacsoportja. A csoport a tagállamok tudományos kutatási tevékenysége összehan­golásának elveivel, az együttmű­ködés formáinak és módszereinek további tökéletesítésével foglalko­zik. A munkacsoport megvizsgálta, hogy milyen előkészületék szük­ségesek az egységes koordinációs terv összeállításához, amely a KGST-országok tudományos és műszaki együttműködését össze­hangolja. Élénk diplomáciai tevékenység New Yorkban New York (MTI). A Reuter­hírügynökség jelentése szerint William C. Foster, az amerikai leszerelési és fegyverzet-ellenőrzé­si hivatal vezetője pénteken részt, vett a Szovjetunió ENSZ-küldött- ségének székhelyén adott ebé­den, s ott a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tartott három­hatalmi tárgyalások szovjet részt­vevőivel találkozott. Az ebéd baráti légkörben zajlott le. A Reuter olyan értesülést is közöl, hogy Fedorenko és Carap- kin, a Szovjetunió képviselői rö­vid tájékoztatót tartottak az el nem kötelezett országok ENSZ- küldötteinek s beszámoltak nekik a háromhatalmi tárgyalásokról. Kubában szervezik a polgári védelmet Havanna (TASZSZ) A TASZSZ havannai tudósítója beszámol arról, hogy a kubai nemzetvédel­mi akadémián befejeződött a ki­képzők második csoportjának ok­tatása. Ezek az instruktorok ké­szítik fel a lakosságot az ellensé­ges támadások elhárítására. Az akadémia hallgatói — az üzemek legjobb munkásai és munkásnői — tanulmányaik so­rán elsajátítatták a különféle objektumok megvédésének mód­ját, a hadvezetés taktikáját, a lakosságnak légitámadás esetén történő megszervezését és az elsősegélynyújtást. Az oktatók most végzett új csoportját azonnal az üzemekbe és a gyárakba küldték, ahol mun­kájuk mellett a polgári védelem megszervezésével foglalkoznak. Kasszem iraki miniszterelnök sajtóértekezlete Bagdad (TASZSZ) Kasszem iraki miniszterelnök sajtóérte­kezletet tartott, s ezen az ország belső helyzetének több kérdésé­vel foglalkozott. Kijelentette, kormánya iraki nemzeti kőolajtársaságot szándé­kozik alapítani. A társaság alapí­tásáról szóló törvényt hamarosan jóváhagyják. Bejelentette, hogy Irakban találtak olyan jelentős kőolaj-lelőhelyet, amelynek kész­leteit nem dolgozzák fel kül­földi olajtársaságok. Ezt a lelő­helyet az iraki nemzeti kőolaj­társaságnak adják át. Az iraki miniszterelnök a to­vábbiakban kijelentette, hogy februárban különbizottságok vi­tatják meg a végleges alkotmány és a. választási törvény kérdését. Rámutatott arra, hogy a választá­si törvény kidolgozását még eb­ben a hónapban befejezik; az al­kotmány pedig ez év júliusára lesz kész. Kasszem éles szavakkal bírál­ta az Egyesült Államok és Ahg- lia imperialista politikáját. Irak óriási kőolajkincsei miatt — mon­dotta — az imperializmus áská­lódik az iraki köztársaság ellen. Vonatkozik ez az angol és az amerikai imperializmus egya­ránt. Az Egyesült Államok azt szeretné — mondotta Kasszem — ha politikánk az amerikai po­litikai uszályban haladna. Az Egyesült Államok fenyegetőzik I is, mégpedig azzal, hogy Irakban I köztársaságunk 'megdöntésére szá­mos csoportosulást tudna- fel- i fegyverezni. A dombóváriak az iskola-agy terén megelőzték Nyugatot JSenke Valéria beszéde a dombóvári választási gyűlésen Választási gyűlést rendeztek pénteken Dombóvárott, amelyen Benke Valéria képviselőjelölt, a Központi Bizottság tagja, A Tár­sadalmi Szemle főszerkesztője volt az ünnepi szónok. Benke Va­léria — aki az előző választásoknál listavezető volt Tolna megyé­ben — már a délutáni órákban megérkezett Dombóvárra és hosz- szasan elbeszélgetett a helyi vezetőkkel. A gyűlésre este 6 órakor került sor, a járási művelődési házban, mintegy félezernyi részt­vevővel. Az elnökségben helyet foglalt Benke Valéria, Virág Ist­ván, az MSZMP Megyei Bizottságának titkára, Halmai János, az MSZMP Járási Bizottságának titkára, Sajgó Ferenc, a járási tanács elnöke és többen mások. A gyűlést a Hazafias Népfront nevében Földi István nyitotta meg, majd Benke Valéria emelke­dett szólásra. Benke Valéria beszédének elején külön üdvözölje Dombóvár vasúti csomópont mintegy ötezres vasutasgárdáját, amely hősiesen helytáll a rendkívüli időjárásban. Benke Valéria beszéde — Az országgyűlési képviselő- és tanácstag jelöltek — mondotta a többi között — ezekben a na­pokban odaállnak választóik elé, ismertetik a programot, amely­nek jegyében az elkövetkezendő négy évben tevékenykedni kíván­nak és a választók ennek alapján dönthetnek afelől, hogy támogat­ják-e február 24-én szavazataik­kal, majd azután munkájukkal, a közéletben való részvételükkel ezt a programot, segítik-e meg­valósulását. — A párt bizalommal néz ez elé a mérlegelés és döntés elé, mert tudja — hisz a tettek mu­tatják —, hogy a mi építő prog­ramunk támogatásra talál. Ami pedig a személyi döntéseket illeti, őszinte kívánsága, hogy a dolgo­zók arra adják le szavazatukat, akiben igazán megbíznak, akit ügyük jó képviselőjének találnak. — Sok szót nem érdemes ugyan vesztegetni rá, de azért kell foglalkozni a választások nyugati visszhangjával is. Négy évvel ez­előtt eszeveszett sajtókampányt folytattak ellenünk bizonyos nyu­gati körök, amelyben azt igye­keztek bizonyítani, hogy nálunk nem is igazi választások lesznek: naponta kioktattak bennünket demokráciából, meg választási szabadságból. Most persze más szelek fújnak, csak a legreakció- sabb lapok és kifejezetten az el­lenünk irányuló aknamunkára fenntartott rádiók csinálják ugyan­ezt, de még ezek is csendeseb­ben. Azóta ugyanis történt egy és más — nem utolsó sorban éppen az 1958-as választások eredmé­nyeképpen. De ha mégis azt kér­dezné valamelyikük, hogy vajon tényleg eléggé érvényesíthetik-e a dolgozók elgondolásaikat arra nézve, hogy kik és hogyan kép­viseljék őket, azoknak azt tu­dom mondani, hogy 1939-ben — amikor egyébként nyugaton nem iparkodtak ennyire, hogy a de­mokráciát biztosítsák nálunk — Itt Tolna megyében kilencezer Urasági cselédember és 19 000 földnélküli napszámos, vagy egy-két ho’das kisparaszt öt j olyan párt kr'vit választha- i tott, amely mindegyikének földbirtokos volt a helyi kép­viselőjelöltje. Az, én választókerületemben, a volt gyöijki járásban négy. vá­lasztáson egymás után egyedül Pesthy Pál földbirtokos „közül” választhattak, mert még ellenjelöl­tét sem állítottak. Ma nincs ugyan több párt, viszont saját dolgozótársaik közül választhat­ják ki azokat, akikre az ország- gyűlésben és tanácsokban érde­keik képviseletét bízzák. — Azt hiszem, kedves hallga­tóim el is engedik liekem, hogy a régi horthysta „demokrácia”, vagy a nyugati „szabad választá­sok” jsmert példáit idézgessem, mert nem ezen mérjük mi már, hogy rendszerünk demokratiz­musa mekkora. Éppen azért az sem íenne reális, ha a mai hely­zetünket a felszabadulás előtti életszínvonallal való összehason­lítás alapján mérnénk. Persze egy esetben jogos az ilyen összehason­lítás. Nem : lenne igazságos, ha valaki a néphatalom — nem is töretlen — 17 évétől kémé szá­mon azt, amilr az előző 170 év­ben, az úri világban elmulasz­tottak. : i . - . Benke Valéria ezután a fejlett nyugati orsz-go'-m1. arne­lyek a gyarmatosítás és a vi szonylag békés élet következtéi­ben gyorsan fejlődhettek akkor, amikor a mi országunk hosszú időn keresztül erős elnyomás alatt sínylődött. A mi országunk több mint egy évszázaddal ma­radt el ezektől fejlődésben. — Elődeink hősies küzdelmet folytattak országunk előrehaladá­sáért, fejlődéséért, erre büszkék is vagyunk. Ez azonban nem bi­zonyulhatott elégnek a lemaradás behozásához. Amikor azonban egymás között vagyunk, ne ezen füstölögjünk. A világ előtt mi nem szégyelljük megmondani, hogy a fő dolognak nem ezt a jogos történelmi szemrehányást és indokolást tartjuk, hanem azt, hogy gyorsan pótoljuk elmaradá­sunkat, azokban a dolgokban; amelyekben hátrányban vagyunk, és őrizzük, sőt növeljük előnyün­ket azon a területen, ahol máris előnyben vagyunk. — Ehhez persze mindenekelőtt szorgos munka szükséges, éppen ezért mi minél jobb munkát ké­rünk a dolgozóktól. Róluk any- nyit, hogy a dolgozó nép nálunk a hatalom birtokosa, nyugaton a hatalom elnyomottja.. Nálunk ma még szerény, de már biztos meg­élhetésben van részük, nyugaton egyik-másik rétegnek pillanatnyi­lag magasabb a jövedelmi szín­vonala, de ennek velejárója a lét­bizonytalanság és milliók jutnak nyomorba, és részesei a megaláz­tatásnak. Elég, ha utalok Kennedy elnök újévi üzenetére, amelyben arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban évek óta nem tudják öt százalék alá szorítani a kere­sők számarányához viszonyítva a munkanélküliséget. A munkanél­küliek száma 4 és 5,5 millió közt Ingadozik, a nyomor szélén állók száma pedig Kennedy szavai sze­rint eléri a 30 milliót az Egye­sült Államokban. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a szo­cialista országok hatása és a ka­pitalista országok saját munkás- osztályának mozgalmai egyre na- zyobb engedményekre késztetik őket. Nem véletlen, hogy az Egye­sült Államok veszélyesnek tartja saját létére Kubát. — Nézzünk a térképre. Kuba egy parányi pont az Egyesült Ál­lamokhoz képest, de hogy „ve­szélyt jelent”, az bizonyos, mert hiszen a szocializmust építi és példája veszélyes az Egyesült Ál­lamok urai részére. Benke Valéria ezután így foly­tatta: — Most azt kell mérlegelnünk a rendelkezésünkre álló lehetősé­gek. határán belül, kielégítő volt-e az a fejlődés, amelyet az elmúlt négy év alatt elértünk. Nyugodt lelkiismerettel állunk a választók elé, amikor számon kérik tőlünk a négyéves törékenységet. Meg-, győződésünk, hogy a választó­polgárok egyetértenek a Hazafias (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom