Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-20 / 42. szám

4 TÓIVÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG I5ß3. február 20, A fáradhatatlan AKTIVISTA Kevesen vannak azok a bony- I Biró János tollat fogott, beteg­edi járásban, akik nem isme- ágyában, és a járási népfront rik Biró János bácsit, a Hazafias | titkárának többek között a kö- Népfront járási elnökségének tagját, a mozgalom egyik leg- odaadóbb, legaktívabb katonáját. Kora tavasztól kéiső őszig hol eb­ben, hol abban a községben bukkan fel motorjával. Jóságos mosollyal arcán kopogtat a községi vezetők, dolgozók ajtaján, hogy mint a népfront járási vezetőségének egyik tagja, segítséget nyújtson a községi problémák megoldásában. Pár hónapja már, hogy nem látjuk szikár alakját. Pihen hű­séges társa, a motorkerékpárja is, de csak azért, mert Biró János a népfront lelkes agitátora beteg. De még betegágyában is a munkáról gondolkodik. Tudja azt, hogy a népfront-mozgalom valamennyi tagja most igen ak­tívan dolgozik annak érdekében, hogy a választások napján a Hazafias Népfront jelöltjei döntő győzelemmel kerüljenek ki és hogy a mostani választás egy­ben pártunk helyes politikájá­nak, a szocializmus további épí­tésének igenlése is legyen. vetkezőket írta: «■Kedves Balogh Elvtárs! Na­gyon szeretnék a választásoknál segíteni. Talán addig jobban le­szek. Ha itt a Bőripari Ktsz-nél iesz a szavazóhelyiség, oda át­vezetne a vöm, mert menni alig tudok. Ha gondolod, hogy szük­ség lenne ottlétemre, nagyon szí­vesen segítik«. Kedves Biró Elvtárs! Nagyon meghatott bennünket az a lelke­sedés. amit még betegséged sem tudott tőled elvenni. Újabb erőt. lelkesedést adott azoknak, akik most helyetted is végzik a munkát. Azt kívánjuk, hogy mielőbb gyógyulj meg. Visszavárunk a népfront aktívái soraiba, és re­méljük. hogy tavaszra újra be- áilhatsz a sorodba, hogy együt­tesen dolgozhassunk" népünk bol­dogabb jövőjéért. Balogh József a Hazafias Népfront bonyhádi járási titkára 4. SZOLZSEXYICiX Mbisü emberek Azt szokták mondani, hogy az ' nek egyenes következménye arc a lélek tükre. Különösen ta­láló ez parasztemberekre vonat­kozóan, akik nem szokták indu­lataikat véka alá rejteni. Ha az ember beletekint az arcokba egy zárszámadó közgyűlésen, könnyen megállapíthatja a sikert, vagy sikertelenséget. amellyel az el­múlt esztendőt zárták. Udvariban mindenki békésen, elégedetten hallgatja a beszámo­lót, amely képet ad a múlt évi jó munkáról. Sokan vannak, akiknek évi jövedelme megha­ladja a 30 000 forintot, 45 forintos munkaegység melleit. Az adott­ságok nem igen jobbak, mint a tamási járás többi köz-égénél, amelyek között még akadnak gyenge tsz-ek is. Ha mégis keres­nénk a jók színvonalára való felemelkedés okát, azt a megállapí­tást tehetnénk, hogy az emberek gondolkodásmódjában, s ami en­VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE----- ■■ 1 5 ----­E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalá­lói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolás­sal készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Ren. deltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. XXXVIII. És Suhov egyszerre, mintha el­vágták volna. nem várt többé semmit Cézár szétrakosgatott inyencfalataiból. Nincs rosszabb, mint kecsegtetni a hasat, aztán becsapni. Itt van 400 gramm kenyér, meg 200. meg a matracban is kereken 200. Elég is ez. Kétszázat most elrágicsál, holnap reggel felmar 550-et, négyszázat kivisz a mun­kára — jobb sem kell! Az meg a matracban, hadd lapuljon csak ott tovább. Milyen jó, hogy Su­hovnak volt ideje bevarrni. A szekrénykéből, lám. a 75-ösben is eltűnt — aztán mehetne a só­hivatalba. Mások úgy vélekednek: aki csomagot kapott, az teli zsák, tépj tőle, amit tudsz! Pedig ha meggondoljuk, amilyen könnyen jötty olyan könnyen el is megy. Kiosztás előtt sokszor a csoma- gosok is boldogok, ha egy kis külön kására tehetnek szert. És ők is rimánkodnak a csikkért. Aztán meg smasszernek. briga- dérosnak, — és a csomagkiosz- t ottan ülő uraságnak hogy is ne kellene adni? Máskülönben ez a lógós legközelebb úgy eladmi­nisztrálja .a csomagodat, hogy egy hétig sem kerül a listára. Hát a megőrzésnek, akinek az egész élelmet leadják, akihez hol­nap kivonulás előtt Cézár is el­viszi a csomagját zsákban (tolva­jok elől. motozás elöl. meg a nacsalnyik is ígv parancsolja), — .’ebnek a parazitának ha nem jut­tatsz jócskán, morzsánként még többet csipeget el tőled. Egész nap ott csücsül a padkán, rág­csálja a mások eledelét, aztán ellenőrizd! No és c y-o1 gálatokért, ahogyan Suhovnak is? És ^ für­désnek. hogy leire!egye a rendes fehérneműiéi, valamicskét csal; adni kell érte? Meg a borbélynak, aki ót papirossal borotválja (va­gyis papírokba töröli a borotvál, nem pedig a mer-isién térdedbe), ha sokat nem is. 3—4 cigaret- tácskát szintén adni kell. Hát a KVCS-ben, hogy a leveleit félre­tegyek. ne szórják el? Ha meg kedved támad egy napocskát el­lógni, oldaladon heverészni a zó- ruibsn, a doktornak is vinni kell. 2Hát a szomszédnak, akinek közös szekrénykéje van veled, mint a kapitánynak Cézárral, — lehet-e nem adni? Hiszen minden fala- lodal számontartja, még a lel­ketlen sem állja meg, ad. Hát csak irigykedjék, akinek mindig kövérebb a más falatja, de Suhov érti az életet és nem Sfeni a fogát a máséra. | Közben ledobta a válenkit, fel- ? mászott a priccsére, kivette a ípengedarabot a kesztyűből, meg­nézte és elhatározta, hogy holnap 2jó kövecskét keres és megélesíti 2rajta a pengéi cipészkésnek. munkához való viszonyában tör­tént lényeges változás. Nem is kívánkozik el senki a faluból. A fiatalságnak csábító ugyan a havi fizetés, mert nem- tudják úgy értékelni a termény- beni részesedést, de ígéretet kap­ták árra, bogy a jövőben munka­egységük 60 százalékát havonta. Készpénzben kapják meg. összekovácsolódolt. egységes lett a tagság. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Tárnok Pétert," akinek a ló . Itörte a lábát, nap mint nap meglátogatják. Munkatársai, ba­rátai míg a kórházba is elmentek hozzá, hogy könnyebbé tegyék számára a kényszerpihenőt. Az emberek bíznak a vezető­ségben, de bíznak magukban is, s ez a záloga a további jó mun­kának. Tóth Dénes Fordította: Négy nap múlva, ha reggel- este eldolgozik rajta, pompás kis- kést csinálhat, jó kis görbe éllel. De addig, sőt holnap reggelig, a pengécskét el kell dugni. Az ágydeszkába dughatja, a kereszt­deszka alá. Amíg nincs ott alatta a kapi­tány. vagyis nem szórja a képébe a fűrészport, Suhov fejtől meg­fordította nehéz matracát, amely­ben nem gyaluforgács, hanem fürészpor volt, és nekiállt eldugni a kiskést. Látták ezt a felső szomszédai, a baptista Aljoska, meg az ágy­közön túl, a szomszéd priccsen a két észt fivér. Tőlük azonban nem tartott Suhov. Felyukov jött be a barakkba, szipogva. Meggörnyedt. Száján szétmázolódott vér. Úgy látszik, megint, megverték a csajkákért. Senkire sem néz. nem rejtegeti könnyeit, úgy megy el az egész brigád rtieliett, felmászik és pok­rócba bújik. Tulajdonképpen sajnálatra mél-, tó. Nem éri meg a büntetése vé­gét. Nincs tartása az életben. Megjött a másodkapitány is vidáman. kis ibrikében saját főzelű teát hozott. A barakkban két teás hordó ál), de micsoda tea az? Csak melegvíz, épphogy megszínezve, ócska lötty. szaga meg a hordótól a gőzölt, befülledi fa szaga. Egyszerű igavonóknak való tea az. De Bujnovszkij nyil­ván egy marék igazi teát kapott Cézártól, bedobta az ibrikébe és futott a vízforraló helyiségbe. Elégedetten helyezkedik el oda­lent a szekrényke mellett: — Majdnem megégettem az Uj­jamat a forró vízzel! — dicsek­szik. Cézár odalent a papírlapokat rakosgatja, egyiket ráteszi a má­sikra. Suhov meg betakarta a matracot, hogy ne lássák és fel ne túrják. De megint csak nem tudnak meglenni Suhov nélkül — Cérar felemel kerti!; a két prices közül, egyből Suhovra pil­lant és kacsint. — Gvenyiszics! Azt... a tíz­naposat add ide! Vagyis az összecsukható kis bicskát, Ilyen is van Suhovnak, ezt is az ágydeszkában tartja. Ha az ujját behajlítja, még annál is kisebb a bicska, de úgy vág, az a cseppség, elvágja az öt ujjnyi vastag szalonnát is. Suhov maga csinálta ezt a bics­kát, maga munkálta meg és éle­sítette. Odamászott, kihúzta a bicskát,’ odaadta. Cézár bólintott és me­gint eltűnt. Lám, ez a kés is — kereset. Hiszen az őrzéséért karcer jár. Csak akiben nincs semmi emberi érzés, az tehetne így: add ide a bicskádat, mi kolbászt vágunk vele. néked meg egy nagy túróst. Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. Cézár most megint adósa lett Suhovnak. Amikor így elintézte a kenye­ret meg, a késeket, az volt Suhov következő tennivalója, hogy elő­húzza a zacskót. Most ő vett ki belőle egy csipetnyit, ugyanakko­rát, amekkorát kapott és az ágy­közön odanyújtotta az észtnek: köszönöm. Az észt széthúzta a száját, mintha mosolygott volna, ágy­szomszédjának, a fivérének mormogott valamit, és a csipet­nyi dohányt külön-külön meg­sodorták — kipróbálják, szóval milyen a Suhov dohánya. No, nem rosszabb a tieteknél, kóstoljátok csak egészséggel! Suhov maga is megkóstolta vol­na, de valami belső óra azt mu­tatta neki. hogy nem sok idő van már hátra a számlálásig. Éppen az az idő van most. amikor a smasszerek mászkálnak a barak­kokban. Ha most dohányozni akarna, ki kellene mennie a fo­lyosóra. de Suhovnak valahogyan melegebb itt az ágyon. Pedig a barakkban vacogsz is, de egyelő­re elviselhetönek tűnik. Suhov mindezt megcselekedte és kezdte apránként ' tördelni a kenyeret a 200 grammos darab­ból, de akaratlanul is hallotta, hogyan beszélget, otí alatta, a kapitány meg Cézár. — Egyék kapitány, egyék, ne kéresse magát! Vegyen itt ebből a füstölt halból. Kolbászt is ve­gyen. — Köszönöm vészek. — Kenjen vajat a cipóra. Való­di moszkvai cipó! — (5. ó, nem is hinné az ember hogy van még hely, ahol cipót sütnek. Tudja, erről a váratlan bőségről eszembe jut egy eset. Egyszer elugrottam Arhangelszk- bé... A fél barakkban 200 torok csa­polt zsivajt, Suhov mégis kivette, hogy megkongatták, a síndarabot. De senki sem ügyelt oda. Suhov azt is észrevette: bejön a barakk­ba Kurno'Szenykij őr, egészen apró legényke, pirospozsgás arcú. Papírost tartott a kezében, ebből meg a magatartásából látható volt, hogy nem dohányzókra jött vadászni és nem is számlálásra kizavarni, hanem valakit keresett. Kurnoszenykij megnézte a pa­pírt és megkérdezte: — Hoi a száznégyes? — Itt, — válaszolták. Az észtek eldugták a cigarettát és szét­legyezték a füstöt. — Hát a brigadéros hol van? — No? — Tyurin csak a pri.es- cséről szólt oda. ép pen hogy a Iá­hát tette a padlóra. (Folytatjuk) (X)RA A RAJNAI VÁR KASTÉLYA AN VAGYUNK,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom