Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

TOLNA MEGYTT NfPŰJSAG 1963, feüruár l#i Munkatársának, állapota AGGODALOMMAL TOLT/ EL A TUD ŐST MÉGIS... j4 VÁROSBA ÉRVE ELŐSZÖR A KÓRHÁZBA SIET. Podarjov akadémikus Másnap. SZINTE EGY IDŐ­BEN. KÉT TÁVIRATOT KAP. MINDKETTŐT KRASZNOSZ- TAVSZKBŐL, ELKÉPESZTŐ TARTALOMMAL. NYOMBAN KÜLÖNREPÜLŐGÉPET IGÉNYEL. Rejtélyes eredetű nagyfokú. * Sr ANÉMIA. ILYEN HIRTELEN TÁMADT VESZES T VÉRSZEGÉNYSÉGET EDDIG NEM ISMERT A TUDÓ MA'NY. MINDENT ELKÖVETÜNK. DE CSAK YAS- SZEttVÉZETÉNEK KÖSZÖNHETI, HA ELETBE/1 MARAD. Gyorsan az Erőműhöz ! , KÉREM HAJTSON. AMILYEN SEBESEN J __CSAK TUD! J&G A mire számíthatunk 1963-ban 9 millió. 1964-ben 18, 1965-ben 44,6 millió forint értékű beruházás művelődési célokra Forinttal rendszerint gazdasági tevékenységet, eredményeket mérnek. Jól mutatják ezek a szá­mok az előrehaladást, de arról is híven beszámolnak, hol és miért adódik hiba. Kulturális eredmé­nyeket, terveket már nem lehet csak egyszerűen pénzben kifejez­ni, hiszen nem is ez a lényege. Annyi bizonyos, hogy azt lemér­ni, mennyit változtak, okosodtak az emberek — sokkal bonyolul­tabb feladat. Ha azonban hozzávetőlegesen tudjuk azt, hogy milyen változást hozhat egy-egy új iskola, vagy művelődési ház bármelyik falu, vagy város életében, akkor érde­mes pillantást vetni arra, mivel gyarapodunk az elkövetkező évek­ben — forintokban kifejezve. Ebben az évben — ha csak a beruházásokat nézzük — 9 millió forintot fordítunk Tolna megyé­ben közvetlenül művelődési cé­lokra Ebből általános iskola épül Felsöhánún. 1 millió 600 ezer fo­rintért, a többit, 7,4 milliót, a pak­si gimnáziumra áldozzuk. 1964-ben az ez évinél kétszerié többet fordítunk hasonló beruhá­zásokra. tehát 10 milliót. Részle­tezése a következő képet mutat­ja: Szekszárdi gimnázium 7.4. ta­mási gimnázium 4, decsi általános iskola 1,9. Szekszárd. általános is­kola 1.9, Szekszárd, óvoda 1.2 millió forint. Ehhez jön még 1 millió 600 ezer forintos költség­gel egy négy tantermes általános iskola, amelynek helyéről még nincs végleges döntés. A második ötéves terv utolsó esztendejében, 1965-ben számítha­tunk a legtöbb új beruházásra. A végösszeg 4Ö0 ezer forint híján ötszöröse annak, ami az idén be­fektetésre kerül. A részletező fel­sorolásban még meglehetősen sok kérdőjel ágaskodik, úgy, hogy csak a biztos pontokról számo­lunk be. 7.4 millió forintot kap Bonyhódon a közgazdasági tech­nikum. 3.2 millió a nagydorogi gimnázium építési tervezete. Ugyancsak 7.4 milliót céloznak g simontornvai gimnázium létre­hozására. Nemsokára eldől a szekszárdi diákotthon kérdése is. Tamásiban égető problémát je­lent, hogy a járási székhelynek nincs olyan művelődési háza. (s nála kisebb települések büszkél­kedhetnek megfelelőbbel), amely kielégítené az igén,velvet, és biz­tos előmozdítója lenne a még tel­jesebb kulturális élév kibontako­zásának. A hetvenet is jól már, és egyik legbecsületesebb embere a falunak Simon Ferenc bácsi. Becsülik, mert világéleté­ben a két kezem unkájából élt, nem lopott, nem csalt. Bár volt idő, amikor őt lopták és csal­ták meg. Ezeket, a kevésbé szép, de annál tartósabb emlékeket meséli el most nekem Simon bácsi. Kilencszázhatot (az ezret el­hagyja) írtak abban az időben. Tavasz volt. Ez a vidék sok-sok pusztával, tanyával volt tűzdelve. Valamennyin nagyon keserves volt az élét. Beszélték, ha össze­fogna mind, biztosan javulna a sorsuk. Legény' volt Féri bácsi, Mohartelekén szolgált, mint sze­keresbéres. Nem telt sok időbe, Döbrön léről elindultak az elé­gedetlenkedők Martincza, Köcsö­ge, Fornád pusztán keresztül, s mindenütt, bár kis települések voltak, ' csatlakoztak hozzájuk. tek a béresek még Potolrol. Zsigmondié!, Mohartelekről Is. Keszi pusztán volt a gyülekező. Itt közel félezer ember gyűlt össze, s az uraság pajtájában szálltak meg éjjel. Nem jó szem­mel nézték mindezt a birtok felelősei. Strasszer bérlő, Hőnich kasznár és Sebő Írnok csendőröd két hozott. Hajnalban botra fog­ták a sztrájkotokat. Feri bácsi hunyorít egyet — én megléptem, Sokat elhurcoltak közülük Ta, másiba, Szekszárdra. Több veze. tőt . becsuktak, de a bérjavítást, a célt elérték. A megtört öreg­ember büszkén mondja, hogy át­lói kezdve a béreseknek meg­adiák a marhatartási engedélyt és a konvenciót. Ahogy mondja, maga is eltűnődik raj(a: »Nagy szó vót ez kérem abba az udőbe' « Szalaváry Árpád ált, isk. tanár 4. SZOLZSENYICW ************************** W-+ IÁT* ^ r* 9 w* VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE------- 1 4 ——-------­E lőzmények: A Rajna-parti várkastély ódon falai modern gépóriásokat, egy gigantikus sugárágyú első. még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukban. Feltalá­lói a szörnyű fegyvert szovjet területen végzett rombolás­sal készülnek kipróbálni. A krasznosztavszki Különleges Ren. deltetésű Erőmű tudósai felfigyelnek a veszélyre. XXXVII. Suhov kiment, tele hassal, elé­gedetten önmagával és elhatároz­ta, hogy bár nemsokára takarodó, mégis elszalad a letthez. Be sem vitte a kenyeret a kilencesbe, elsietett, aprózva a lépést, a he­tes barakk felé. A Hold magasan állott, mintha kifaragták volna az égen, tiszta fehér. Az egész ég tiszta volt. Még csillagok is itt-otl, a leg­fényesebbek. De a csillagokat nézni még kevésbé volt Suhovnak ideje. Egyet megéríett — hogy a fagy nem enged. Valaki hallotta a szabadoktól és továbbadták: estére 30 fokot várnak, reggelre negyvenet is. Nagyon messziről hallani lehe­tett: valahol a faluban traktor dübörgőit, az út felől exkavátor nyikorgóit. És csikorgóit minden pár válenki, amely a táboron átment, vagy futott. De szél nem fu.it. Szűzdohányt készült vásárolni Suhov, ahogyan vásárolt már ré­gebben is — egy rubel egy bögre, bár odakint egy ilyen bögre há­rom rubelbe kerül, vagy — faj­tája válogatja — még többe is. A kényszermunkatábornak saját, külön árai voltak, semmihez sem hasonlatosak, mert pénzt itt nem volt szabad tartani, kevésnek volt pénze és nagyon sokat ért. A munkáért ebben a táborban egy kopeket sem fizettek (Uszty- Izsmában legalább kapott Suhov havi 30 rubelt). Ha valakinek postán küld ék a rokonai, ezt a pénzt sem adták ki, hanem a személyi számlájára írták. A személyi számláról havonta egy­szer vásárolhatott a kantinban mosdószappant, romiolt mézes­kalácsot, .,Príma” cigarettát. Ha tetszik az árú, ha nem tetszik, amennyire feliratkoztál a nacsái- nyiknáí, annyit meg is kell ven­ned. Ha nem veszed meg. a pénz úgyis odavész, mert már leírták. Suhovnak csak mEgúnmunkából volt pénze: mampszt varrt a megrendelő rongyaiból 2 rubel­ért, pufaikát foltozott megegye­zés szerint. A hetes barakk nem olyan. mint a kilences, nem két nagy részből áll. A hetes barakkon hosszú folyosó fut végig, innét nyílik tíz ajtó, mindegyik szo­bában egy brigád, minden szo­bában 7 prices. Aztán van még egy fülke, a küblivel, meg a barakkfelelős fülkéje. A művé­szek is fülkében laknak. Suhov bement abba a szobába, ahol a lett lakott. A lett az alsó priccsen feküdt, lábát felrakta a deszkára és lettül fecsegett a ? szomszédjával. > Suhov leült mellé. Jó estét, azt Jmondja. Jó estét, felel a lett, de la lábát nem teszi le. A szoba fmeg kicsi, mindenki egyszerre {odafigyel, ki jött. minek jött. Ezt Fordította: mind a ketten megértik, s ezért Suhov csak ül és rákezdi: Na, mi újság? Fiát, semmi. Hideg van ma. Bizony. Kivárta Suhov, amíg újra mind beszédbe fogtak (a koreai háború­ról vitáznak: lesz-e világháború abból, hogy a kínaiak beléptek, vagy sem), aztán a letthez hajolt: — Szűzdohány van? — Van. — Mutasd. A lett levette a lábát a deszká­ról. leeresztette a két prices közé. felállt. Fösvény ez a lett. amikor a bögrét megtölti, folyton resz­ket, nehogy egy szálacskával töb­bet tegyen bele. Megmutatta Suhovnak a zacs­kót, ki is nyitotta. Suhov a tenye­rére vett egy csipetnyit: látta, ugyanaz, ami a múltkori, ugyan­olyan barnás színű és erős. Orrá­hoz emelte, megszagolta, ugyanaz bizony. De a lettnek azt mondta: — Egyáltalán nem ugyanaz/. — Ugyanaz! Ugyanaz! — hara­gudott. meg a lett. — Nincs ne­kem soha másfajta. mindig ugyanaz. — No jó. — egyezett bele Su­hov — tömj meg egy bögrécskéi, rágyújtok, talán másodikat is ve­szek. Azért mondta „tömd meg", mert a lett mindig olyan ritká- san szórja. A lett kivett a párnája aiól egy másik zacskót, gömbölyűbbet az elsőnél, a bögrét is kiemelte a szekrénykéből. Bakelit bögre, de Suhov szemében annyit ér, mint a metszett üveg. Szórja. — Nyomkodd le mór, nyom­kodd le! — Suhov maga is bele­nyomkod az ujjával. — En is tud! — rántja el a lett dühösen a bögrét és maga nyomkodja le, de gyengébben. Aztán megint szórja. Suhov közben szétnyitotta a pufajkáját és kitapogatott belül­ről a bélésvattában egy papír­darabot. amit egyedül ő tudott megtalálni. Két. kezével nyom­kodta, taszigálta, át a vattán, a parányi lyukacska felé, amit a pufajkabélés egészen más helyén szakított és két kis öltéssel éppen hogy bevarrt. Amikor a lyukhoz juttatta, körmével feltépte az öl­téseket, a papírost hosszában még egyszer kétfelé hajtotta (eddig is hosszában volt hajto­gatva) és kihúzta a lyukön. Két rubel. Öreg bankó, nem ropogós. A szobában meg ordítoznak: — Majd megszán benneteket a bajúszos atyuska! Édes testvéré­ben sem bízik, nemhogy benne­tek, csavargók! Az a jó a büntetőtáborban, hogy itt nincs szájkosár. Az Uszty-Izsmai-ban ha annyit sut­togsz. hogy odakint nincs gyufa, leültetnek, újabb tíz évet húznak rád. Itt kiabálhatsz teli torokból, amit akarsz — a spiclik ezt nem Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. jelentik, a komák legyintenek. Csak éppen idő nincs itt sokat beszélni... — Ej, de ritkásan rakod. — si­ránkozott Suhov. — No jó, jó — a lett rárakott még egy csipetnyit. Suhov kihúzta belső zsebéből a zacskóját és áttöltötte a dohányt * bögréből. — Rendben van. — döntött, mivel nem akarta futtában el­szívni az első édes cigarettái. — Töltsd meg a másodikat is. Még egy kicsit zsörtölődött, ért­től! ötté magának a második bög­rét is. odaadta a két rubelt, in­tett a lettnek és elment. Ahogy kiért az udvarra, ismét futott, futott a barakkjába. Ne­hogy elmulassza Cézárt, amint visszatér a csomaggal. De Cézár már ott ült az alsó ' priccsen és gusztólgatta a csoma­gol. Amit hozott, szétrakosgatta a priccsén és a szekrénykén, de közvetlen fény nem jutott , oda a lámpából. Suhov felső priccse is árnyékot vetett, úgy hogy elég sötét volt. Suhov lehajolt, belépett a má­sodkapitány és Cézár priccse közé és odanyújtotta az esti kenyér­adagot. — A kenyere, Cézár Mavkovics. Nem mondta: „no, kapott?" — mert ez célzás lett volna, hogy ő sort foglalt és most joga van a részéhez. Úgy is tudta, hogy joga van. De Suhov nem volt sakál, nyolc évi kényszermunka után sem, és idő múltával egyre kemé­nyebben tartotta magát. De a szemének nem tudott parancsolni. Szemei, a lágerlakó keselyűszemei végigtapogatták a priccsen és a szekrénykén szét­rakott csomagot, és bár a papí­rok ki bontatlanok, a dobozok még; csukottak, ezzel a gyors pil­lantással és egy ellenőrző szima­tolással Suhov akaratlanul is fal­derítette. hogy Cézár kolbászt kapott,’ sűrített tejet, kövér füs- tölthalat, szalonnát, jószagú szá­raz kenyeret, másfajta szagú sü­teményt, két kiló süvegcukrot, és még valószínűleg vajat, aztán cigarettát, pipadohányt és még ez sem minden. Mindezt azalatt a röpke pilla­nat, alatt fogta fel, amíg azt mondta:' — A kenyere. Cézár Marko- vics. És Cézár izgatottan, kócosán, valósággal részegen, (mindenki ilyen lesz, ha élelmiszercsomagot kap) csak intett a kenyérre: — Legyen a tiéd, Ivan Gyenyi- szovies! A leves és még kétszáz gramm kenyér, ez teljes vacsora volt. és persze Suhov 'teljes része Cézár csomagjából. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom