Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

1963. február IS. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Vasutasok a Mögöttünk tudjuk a tél nagyobbik felét. Biztos, hogy olyan zord — és hosszantartóan hideg— időjárás, mint amilyet az elmúlt hetekben átéltünk, mostanában már nem lesz. Ma már inkább azt lessük szorongva, hogy milyen lesz az olvadás, símán elvonul-e a Duna jégtakarója, nem kell-e ismét bírókra kelni a természet vad erőivel. Ezernyi hőstett született ezekben a nehéz hetekben, különösen a közlekedés dolgozóinak helytállására volt szükség, hogy a leg­fontosabb áruk eljussanak rendeltetési helyükre, és — bár csök­kentett mértékben — zavartalan legyen a személyforgalom. Az or­szág vérkeringése egy percre sem állt rfieg. Elsősorban a vasuta­soknak köszönhető ez. Mozdonyvezetőknek és fűtöknek, akik a hó- és szélviharral, hófúvásokkal dacolva vitték szerelvényüket, pálya- fenntartóknak, akik gondoskodtak a pályák karbantartásáról, a forgalom dolgozóinak, akiknek fontos munkájáról a. kívülállók keveset tudnak, de helytállásban nem kevésbé mutattak példát, mint a többi szolgálati ágak dolgozói. A sokézernyi feljegyzésre, megörökítésre méltó esemény közül hadd szóljon az alábbi három áz állomási — a dombóvári állomási — dolgozókról. Forgalmi sxolgálattevő és hoc hí- mester seprűvel A forgalmistának — aki már valaha is utazott vonaton, tud­ja — nélkülözhetetlen „mun­kaeszköze” a jelzőtárcsa. Ez most sem maradhatott el, de Harsányi Károly forgalmi szolgálattevő ke­zében e napokban gyakran lát­ták a seprűt is. Nagyforgalmú állomás a dom­bóvári. A személyvonatokon kí­vül — ezekkel van a legkevesebb munka — naponta ezer — ezer­négyszáz tehervagon halad ke­resztül az állomáson. Ezeket fo­gadni. rendezni, indítani kell. Ez naponta mintegy négy—ötszáz váltóállítást jelent. Percenként tehát hármat. Igen ám, de a váltók csak jó időben engedelmeskednek köny- nyen a váltókezelő akaratának. Amikor erősen havazik, perceken belül hóréteg rakodik a tősín és a csúcssín közé. Váltóállításkor a csúcssínnek szorosan a tősínhez kell záródni, ezt pedig megakadá­lyozza a hóréteg, vagy esetleg a közben képződött jég. Ezért kell állandóan tisztítani a váltókat. Amikor havazik, pályamunkások tisztogatják állandóan a váltókat, hangszóróval irányítják őket az elakadt váltólehoz. „A harmic- hatos számú váltót seperjék ki. mert a váltó elakadt” — mondja a hangszóró. A közben lévő pá­lyamunkás odasiet és megtisztít­ja a váltót. Gyors munka kell ilyenkor, hiszen ha nem sikerül idejében megszabadítani a hótól a váltót, a beérkező vonatot kell feltartóztatni a bejárati jelző előtt. Ezért fogott seprűt a forgalmi szolgálattevő és Faragó Flórián kocsimester is és munkájuk mel­lett segítettek a váltók rendben- tartásánál. Az eredmény: Napo­kig nem fordult elő bejárati jelző­nél való vonat-feltartóztatás. Ha igen, akkor is csak egy-két perc­re. A guritódombon A rendezőpályaudvar „szíve” a gurítódomb. Negyven-ötven kocsi­ból álló szerelvényt húz fel ide a mozdony, majd egyenként, vagy két-három kocsiból álló csopor­tokban eregeti le őket, miközben a váltók állításával tucatnyi vá­gányra osztják szét a vagonokat, így rendezik azokat újra vona­tokká. Nagy figyelem és hozzá­értés itt a követelmény minden poszton, no meg fizikai erő is, ügyesség. Különösen a váltó­kezelőnek van szüksége mindkét fajta erényre. Pillanatok alatt kell gyors egymásutánban két- három váltót is átállítani. A hidegben másként viselkedik az anyag, mint amikor normális az időjárás. A csapágyakban be­sűrűsödik a zsír, a kocsi előbb megáll, mint kellene. A rideg acél jobban tapad, ezért a fék­saru erősebben fékez. Néha a lej­tőn lejövő kocsi kereke egyszerű­en átugorja a sarut. Ha a kocsi előbb lassul mint kellene, kézi­erővel kell segíteni, hogy tovább­menjen. Egy elhibázott mozdu­lat, egy elmulasztott váltóállítás és máris megtörtént a baleset. Megsérülhet az ember, vagy ki­siklik a ker i és órákra megbénul a forgalom. Hideg idő és sűrű köd volt, amikor a következő eset történt. Mór a harmadik vagy a negye­dik szerelvényt osztották szét. Gyors egymásutánban gurultak le a kocsik a dombról csattogtak a váltók, mindegyik kocsi ment a helyére. — A huszonhármasra egy üres. — hallatszott a hangszóróból a gurításvezető utasítása. Tóth VII. István váltókezelő megragadta a 404-es váltó karját, hogy felemelje. Nehezen indult meg, de csak, sikerült kimozdítani az alapállásból. ' A kpvetkező pillanatban a kar középállésban megállt. A váltó­kezelő megfeszítette erejét, hogy a kart felső állásba hozza, pilla­nat alatt villant át benne, hogy ha a kocsi ráfut a nyitott váltóra, kész a baj, kisiklik. Még egy pró­ba a felemelésre .. de nem megy. É6 most már visszafelé sem. A másodperc tört része alatt kell dönteni és cselekedni, mert — bár nem látja a ködtől, de tudja — a kocsi veszedelmesen közele­dik a középállásban lévő, tehát nyitott váltóhoz. Egy utolsó erő­feszítés és sikerült alapállásba zárni a váltót. Egy másodperc múlva húzott el a Váltókezelő helyiség ablaka előtt a kocsi. Nem a 23-asra, hanem a 19-es vágányra ment, tehát rossz hely­re, de a balesetet sikerült el­kerülni. A tolatásvezető hosszú műszakja Tóth Vendel tolatásvezető „bi­rodalma” az állomásnak a fűtő­ház felöli része. Itt irányítja ti­zenkét órán keresztül fiatalokból álló brigádjának munkáját. Ren­dezik a kocsikat. Műszak előtt kötelessége bejárni a területét, majd ezután átvenni a szolgála­tot. Január 26-án senki sem figyel­meztette, hogy ez az éjszaka ne­hezebb lesz, mint a többi, előbb kéne bemenni szolgálatba. De az idős, tapasztalt vasutas _ látta, hogy egész nap esett a hó és a meteorológia is további havazá­sokat jplzétlí. Délután háromkor már ott volt az állomáson. Bejárta a vágányo­kat, kioktatta a brigádot. — Fiúk, ma különösen nehéz dolgunk lesz. A hó ragad meg csúszik. Vigyáz­va kell a kocsikat össze- meg szétkapcsolni, inkább megvárni, hogy a szerelvény teljesen meg­álljon, nehogy valamelyőtök lá­bát levágja a kerék, vagy egyi­künk a kocsik közé szoruljon. Feltámadóban van a szél is, mí­nusz tíz fok alatt lesz a hőmér­séklet, nem lesz könnyű dolgunk. A vonatoknak meg menni kell. Az É.M. 44. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15) azonnal felvesz ács és állványozó szakmunkásokat Szállást és napi kétszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. — Ta­nácsigazolást kérünk. Mun­kahelyek: csak Budapesten (29) télben Este átvette a szolgálatot. Csendben, serényen dolgozott a brigád. Az idős tolatásvezető nemcsak irányított, hanem — ami nem is kötelessége — kocsi­kat kapcsolt össze, széjjel, vagy éppen a váltót tisztogatta. Már két órája dolgoztak, amikor oda­szólt az egyik brigádtagnak. — Látom, hogy fázol, menj be egy kicsit melegedni. Majd én csinálom helyetted. Egy óra múlva a másikat küld­te be a melegedőbe. Hajnalig már kétszer három­szor került sor mindenkire. Valaki szólt: Vendel bácsi, ide­je már, hogy maga is meleged­jék egy kicsit. — Arról szó se lehet. A tolatás- vezető felel itt mindenért. Ho­gyan tudnék én vigyázni ititok. meg a kocsikra, ha a kuckóban melegednék. A közlekedés és postaügyi mi­niszter a napokban adta át a ki­tüntetéseket azoknak a vasutasok­nak, akik az 1962/63-as téli zord időjárásban kiemelkedő tevé­kenységet tanúsítottak. A Munka­érdeméremmel kitüntettek közt van Tóth Vendel is, a dombóvári állomás tolatásvezetője. J. J KÖZLEMÉNY Ipari vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek és ma­gántulajdonban lévő tűzoltó, poroltó haboltó stb. készülékeinek félévenkénti ellenőrzését, karbantartását és javítását Í963. február 1-től a Bony­hádi Vasipari Ktsz végzi. Eddig e munkát a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat végezte. Ezért felhívjuk az állami gazdaságok, gépállo­mások és mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek kivételé­vel az érdekeltek figyelmét, hogy szerződéskötés céljából keressék fel a Bonyhádi Vas­ipari Ktsz-t. Bonyhád. Rá­kóczi u. 20. Telefon: 60. (50) — Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének rádió- és televízió­beszédét a kiadott időponttól el­térően, 17-e helyett 21-én. 19.45 órakor közvetíti a Kossuth Rádió, és a Televízió. — Ma este 6 órakor, a szek­szárdi városi művelődési házban tartják a szekszárdi ifjú válasz­tók gyűlését. A fiataloknak Ba­logh István, a KISZ Központi Bizottságának titkára tart elő­adást. — Üzemszervezési módszerek a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben címmel jelent meg a Magyar Mezőgazdaság új kiadványa, a Mezőgazdasági Kiadó gondozá­sában. A könyv lapjain dr. Enese László kandidátus, Losonczi Mi­hály tsz-elnök, és Tóth Tibor tudományos munkatárs ismerte­tik a barcsi szövetkezet üzemi szervezetét, munkamódszereit és díjazási formáit. — A Paksi Konzervgyár KISZ- szervezetének 45 tagja február 16-án Dunaújvárosba látogat, este pedig a konzervgyári fiatalok irodalmi színpada tart előadást a dunaújvárosi művelődési ház­ban. A két KISZ-szervezet rend­szeres kapcsolatot tart fenn, s rövidesen a dunaújvárosiak vi­szonozzák a paksi fiatalok láto­gatását. — A grábóci KISZ-fiatalok szombaton este rendezik farsangi báljukat, amelyre a környező falvak fiataljait is meghívták. — Több mint 60 00Ö kötettel gyarapodott tavaly a megye könyvtárainak állománya. Jelen­leg csaknem 300 000 kötet sora­kozik a polcokon, ami azt je­lenti, hogy a megye minden la­kójára jut egy-egy kötet. Az idén 1 272 000 forintot fordítanak a könyvtárak gyarapítására. — A Könyvbarát-mozgalom ke­retében állattenyésztési szakelő­adást rendeznek február 20-án Diósberényben, ahol J. Horváth László szakíró és Füzesi Árpád illusztrátor tart előadást. — Tudományos vándorgyűlés kezdődik február 18-án a TIT székhazában. Szekszárdon. A meghívott állatorvosoknak, neves tudósok és kutatók tartanak elő­adásokat. — 73 000 forinttal segítette ta­valy az aparhanti Búzavirág Tsz azokat a tagokat, akiket évköz­ben betegség ért. — A Televízió műsora: 9.30: TV-híradó. (Ism.) 9.45: Telesport. (Ism.) 10.00: Egy év kilenc napja. Magyarul beszélő szovjet filfn. (Ism.) 10 éven felülieknek, 11.45: Párizsi dalok. (Ism.) 12.15: A jövő hét műsora. Hírek. Párás idő, havas eső Várható időjárás ma estig: Változó mennyiségű felhőzet, né­hány helyen hószállingózás. havas eső. Párás idő, éjjel, és reggel többfelé ködképződés. Mérsékelt szél. Az utakon síkosság. Vár­ható legmagasabb nappali hő­mérséklet. 0, plusz 3 fok között. .......A p ró h i rde t esek....... A z apróhirdetés dija: szavanként hétköznap 1.— Ft, vasárnap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és dett szó két szónak számít. A DÉDAS7. V. szekszárdi üzemvezetősége | ezúton értesíti a fogyasztókat, hogy va­sárnap, 17-én reggel 7 órától 13 óráig tervszerű áramszünetet tart. Érintett területek: Szekszárd déli újvá­rosrész, Csatár, Őcsényi szőlőhegy. (60) Kalapácsos kisdaráló szakszerű javítását vállalja a Székesfehérvári Finommecha­GYAKORLOTT BÉRELSZÁMOLÓT keresünk felvételre. Bőrfel­dolgozó Vállalat, Szekszárd. j (H"\ I minden további vastagon sze­nikai és Autójavító Vállalat. Cím: Szé­kesfehérvár, Major utca 23. (64) Fényképész szakmunkást, jó retusőrt állandó munkára (esetleg házaspár . is lehet) felvesz a Szekszárdi Fodrász Ktsz. (65) Figyelem I Elköltözés miatt szobabútor, bútordarabok, egyéb ingóságok eladók, Tolnán, Gagarin u. 49., volt Malom ut­cában. (51) Gyakorlott gépírót félműszakra alkalma­zunk. Jelentkezés a Tolna megyei Mozi­üzemi Vállalat központjában, Szekszárd, Garay tér 4. (53) Változat eqyozorai témára A kegyetlen, keserves élet a nagybirtokok fojtogató gyűrűjé­be szorította ezt a falut, még két évtizeddel ezelőtt. A falu többsé­ge, a kevésföldüek és a nincste­lenek, ilyenkor tavasz táján dü­hösen és szívszorongva tekintet­tek a községházára: hogy végző­dik vajon a tárgyalás? A környező nagybirtokok, első­sorban is Eszterházy gazdatisztjei ugyanis itt gyűltek össze megbe­szélésre. A tárgy mindig ugyan­az: mennyi napszámot fizessenek a munkásoknak. Nagy volt az összetartás köztük, nehogy egyet­len fillérrel is többet adjon az egyik, mint a másik. Pap Józsi bácsi, az ozoraiak egyik tanácstagjelöltje emlékezik vissza így az akkori időkre. Egy­úttal tovább fűzi a gondolatot. — Mostanában is nagy-nagy várako­zással tekintenek a lakosok a ta­nácsháza felé. De ebben már nyo­ma sincs az elkeseredett dühnek, a szívszorongásnak. Most bizto­san tudják, nem az ő bőrükre, hanem javukra történnek a dol­gok. — Úgy is mondhatnám, hogy egyenesen a mi kérésünket tár­gyalták ott: miként lehetne a le­hetőségek adta keretek közt mi­nél többet megvalósítani. A ta­nácstagi beszámolókon például elhangzott, hogy kicsi a napközi. Né haragudjon, hogy itt közbeve­tem: hol van már az az idő, ami­kor még szinte toborozni kellett a napköziseket. A bővítés mintegy 170 ezer forintos költséggel si­került, s most 135 gyerek talál második otthont benne. — A Cinca-patak megregulázá- sa 200 ezer forintba került. De sorolhatnám az egészségvédelem­re a 100 ezer, a kultúr otthonra a 90 ezer, az iskolára a 60 ezer fo­rintot és az utak, hidak, járdák több százezer forintos költségét, a vízműről nem is beszélve. — Ahogy a tanács erőfeszítései eredményeket hoztak, úgy változ­tak az emberek, körülményük és véleményük is. Ma már elisme­rik, hogy ez a néhány esztendő többet hozott, mint azelőtt ötven. Kis, apró epizódokat emleget e változásokra, szinte szántszán­dékkal nem nagyjelentőségüeket. — Jól emlékszem — mondja — négy évvel ezelőtt milyen nagy vita volt a tanácsülésen, ve­gyünk-e televíziót a fiataloknak? Néhány tanácstag ellene szólt. De a többség akarta, hát meglett. — Jót mosolyogtam magamba a később, amikor láttami hogy ta­lán éppen azok a legszorgalma­sabb nézők, akik akkor ellenez­ték. Érdekli az embereket a vi­lág, az ország sorsa, Legutóbb bent jártam a postán és elcsodál­koztam. Tíz évvel ezelőtt 35 új­ság és folyóirat járt a községbe. S most? Még kimondani is sok: 503 különböző újság, 90 folyóirat. — Aztán itt van egy másik érdekes változás. Amióta élek, mindig azt láttam, hogy azelőtt inkább istállót építettek. Most fordult az élet — inkább lakást építenek. Az meg aztán egyenesen komi­kusán hat, ami a műszaki boltunk vezetőjével történt. Az ősszel ugyanis nagymennyiségű kályhát, takaréktűzhelyet hozatott. Sokan azt gondolták: itt ezeket ítélet­napig sem adja el, hiszen sze­gény ez a nép. Meg is rótták ér­te. Nem sokkal később már di­csérni kellett, mert egy szálig elkelt mind. Nos, így élünk mi most. Van­nak még gondok, bajok, csak mi­lyen mások, mint azelőtt! Meg aztán — mondja búcsúzóul — mi dolgunk lenne, ha a gondok hir­telen. teljesen elfogynának? Sz-E

Next

/
Oldalképek
Tartalom