Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

TOLN XIII. évfolyam, 26. szám. ÄRA 60 FILLÉR PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Péntek, 1963. február 1. Nincs jelentős dály a <3. * —^ ntős hóaka­megyében I. o.) Cemenci riport (5. o.) A bonyhádiak kérdez­tek, az ÁFOR-központ válaszol (8. o.) Iván Gyenyiszovics egy napja (4. o.) lovics I LJ MEG EGYSZER a háztájiról Tények sok ága bizonyítja, hogy a háztá;' árutermelés lebe­csülése elég altalános a Tolna megyei falvakban, de egyes já­rási vezetők sem kivételek alóla. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése befejeződött. Hamis önáltatás és túlbuzgóság lenne azonban azt hinni, hogy az át­szervezés után a tsz-ek egycsa- pásra képesek kielégíteni az or­szág mezőgazdasági termék- és terményszükségletét. Nem tudják kielégíteni. Tavaly például a fel­vásárolt áru nagy részét már Tol­na megyében is a termelőszövet­kezetek adták a népgazdaságnak, de még mindig számottevő az a mennyiség, amit a háztáji gazda­ságok produkáltak. Számottevő és nélkülözhetetlen. Nézzük kissé részletesebben. 1962-ben a felvá­sárolt hízósertés így oszlott meg: 83,3 százalék a termelőszövetke­zetekből, 16,7 százalék a háztáji gazdaságokból került közfogyasz­tásra. Baromfiból 79,3 százalék esik a tsz-ekre, 20,7 százalék a háztáji gazdaságokra. Tavaly az összesen felvásárolt tejmennyiség 37,5 százalékát, az összesen felvá­sárolt tojásmennyiség 91,6 száza­lékát a háztáji gazdaságok adták. Nincs hát semmi helye a ház­táji gazdaságok lebecsülésének, vagy éppen semmibe vevésének. A helyzet reális értékelése nem ejt csorbát a nagyüzemi gazdál­kodás magasabbrendűségén, mert az.t is tudjuk, hogy csak idő kér­dése és a mezőgazdasági nagy­üzemek eljutnak a kívánatos színvonalra. Viszont addig, és még hosszú ideig a népgazdaság szempontjából döntő súllyal esik latba a háztáji árutermelés segí­tése. Nincs helye tehát az értetlen­ségnek. A népgazdaság 1963-ban húszmillió tojást kér a megye me­zőgazdaságától. Ha azoknak a vé­leménye érvényesülne, akik a ház­tájira nagyvonalúan legyintenek, akkor megállna á tudomány, mert a megye közös gazdaságai áru­tojásból az igényeknek legfeljebb 10 százalékát tudják, vagy fog­ják kielégíteni. (Ennek a nagy aránytalanságnak más okai is vannak, de ez most nem tartozik ide.) S miután álforradalmi frá­zisoktól még soha nem volt és nem is lesz az üzletekben tojás, egyetlen dolog marad hátra: gon­dot fordítani a háztáji gazdasá­gokban jelentkező felesleg fel­vásárlására, törődni a szerződés- kötésekkel, elejét venni a tojóál­lomány szembetűnő csökkenésé­nek, mozgatni a felvásárló appa­rátus embereit. A járási felvá­sárlási csoport havonta megküldi valamennyi községi tanácsnak az úgynevezett értékelést. Ezt azon­ban gyakran olvasatlanul irattá­rozzák. Bűn lenne nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, mert ezek a dolgok a leglényegesebb politi­kai munkát, a lakosság szükség­leteivel, a szükségletek kielégíté­sével való törődést jelentik. Ezt elhanyagolni méltatlan egy mai vezetőhöz. Az értékelések éppen arra lennének jók, hogy a község vehető testületé intézkedni tudjon. Hogyan? A különböző kedvezmé­nyek széleskörű tudatosításával, példamutatással, a felvásárlók be­számoltatásával: ez az utóbbi kü­lönösen fontos, mert ma még a földművesszövetkezeti baromfi- és tojásfelvásárlók nem kereske­dőnek, hanem hivatalnoknak kép­zelik magukat, nem mennek az áru után, hanem várják, hogy a háztáji termelők a felvásárló-he­lyiségbe elvigyék és nekik fel­ajánlják a tojást, vagy a barom­fit. Ez az állapot teljességgel tart­hatatlan. Ebbe beleszólni a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsá­gának nemcsak joga, hanem kö­telessége, A számok, a tények a valósá­got és nem az óhajt mutatják. Mégis előállott az a fonák hely­zet, hogy a községi tanácsok je­lentős többsége az idei felvásár­lási mutatók összeállításakor csak a termelőszövetkezetet vette fi­gyelembe, mintha semmi szük­ség nem lenne a háztájiban meg­termelt és eladásra váró tejre, to­jásra, hízósertésre és baromfira. Pedig szükség van rá. Szakcs községben 1959-ben az egyéni gaz­dák 2326 mázsa hízósertést ad­tak el az Állatforgalmi Vállalat­nak. 1962-ben. a háztáji gazdasá­gok már csak 470 mázsát. Igaz viszont, hogy a tsz 2744 mázsát adott el a vállalatnak. A falu ösz- szesen tehát jóval több hízóser­tést állított elő, mint három évvel korábban, mégsincs rendjén min­den, mert három év alatt az igé­nyek nőttek, s ehhez a növeke­déshez viszonyítva a háztáji gaz­daságokból kikerülő 470 mázsa sertéshús indokolatlanul kevés, még akkor is, ha figyelembe vesz- szük az összes körülményeket. Hasonló következtetésre jutha­tunk a baromfinál is, és a tejnél is. Sőt több községben annyira nem törődnek a háztáji áruter­meléssel, hogy szinte a nullával egyenlő az a hízósertés-mennyi­ség, amit az Állatforgalmi Válla­lat onnét felvásárol. Ilyen esetben minden felelős­séget az Állatforgalmi Vállalat embereire szokás hárítani. Ehe­lyett célravezetőbb lenne a jövő­ben a helyi vezetőknek saját mun­kájukat megvizsgálni. Ahol tö­rődnek a háztáji gazdaságokkal, s ahol foglalkoznak a feleslegek felvásárlásának megszervezésével, ott ugyanis van eredmény. Báta- széken 1961-ben a szövetkezeti gazdák 220 hízósertésre szerződ­tek. Kialakult az a vélemény, hogy ennél többet nem lehet. A termelőszövetkezet vezetősége úgy cáfolta meg a helytelen né­zetet, hogy elsősorban a vezető­ség tagjai mutattak példát, ezen­kívül segítséget nyújtottak a vál­lalat embereinek és 1962-ben kö­rülbelül 500 hízósertésre kötöttek szerződést a háztáji gazdaságok­ban. Legjobb mindig a valóság tala­ján állni és a tényekből indulni ki. Ellenkező esetben, ha az óhajt valóságnak könyveljük el, akkor ennek rendszerint velejárója az ártalmas, káros belenyugvás, az indokolatlan optimizmus és az alaptalan hurrá-hangulat. • Erre nincs szükség, és ez idegen a párt­tól. Akadnak emberek, akik en­nek ellenére éppen az óhajtól nem látják a valóságot. Ez vo­natkozik azokra is, akik a ház­táji árutermelés jelentőségét le­becsülik, legyintenek, amikor an­nak fontosságáról szó esik, sőt a háztáji árutermelést afféle ka­pitalista csökevénynek tartják és forradalmi erénynek hiszik, visz- - •mszorítani, vagy nem venni ró-) la tudomást.-Sz. P. 1 Hruscsov levélváltása a nyugat-berlini Német-Szovjet Baráti Társaság vezetőivel Nyugat-Berlin, (TASZSZ). A nyugatberlini Német—Szovjet Baráti Társaság vezetősége csü­törtökön a sajtó rendelkezésére bocsátotta azokat a leveleket, amelyeket R. Elias, a baráti tár­saság vezetőségének elnöke és N. Sz. Hruscsov szovjet miniszter­elnök intézett egymáshoz. A le­velek szövegét különkiadásban hozza a Német—Szovjet Baráti Társaság sajtóorgánuma. R. Elias a maga levelében a nyugatberlini Német—Szovjet Baráti Társaság tagjainak és a város lakosainak nevében nagy elismeréssel emlékezik meg a szovjet kormány humánus, béke­szerető politikájáról, amely meg­mentette a világot a termonuk­leáris háborútól a karib-tengeri válság idején, köszönetét mond azokért az erőfeszítésekért is, amelyeket a Szovjetunió a nyu­gatberlini kérdés békés megoldá­sára tesz. A levélíró elmondja, hogy az utóbbi időben egyre többen ke­resik fel a Német—Szovjet Baráti Társaság szervezeteit, hogy tájé­koztatást kapjanak a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról. Mint a levélíró megállapítja Hruscsovnak az NSZEP VI. kongresszusán el­hangzott beszéde elősegíti, hogy még több nyugatberlini pol­gár helyesen tájékozódjék a békés együttélés kérdésében, s ennek következtében a Szov­jetunióval való békés és ba­ráti kapcsolatok politikája mellett foglaljon állást. Válaszlevelében Hruscsov mi­niszterelnök így ír: „Mi szovjet emberek örömmel látjuk, hogy, sok nyugatberlini lakos helyesen értelmezi a Szovjetunió bákesze- rető politikáját és támogatja azt az álláspontot, amelyet a szovjet kormány a karib-tengeri válság időszakában elfoglalt. Hogy el­kerüljük a hasonló konfliktusok veszélyét, meg kell szüntetni az ilyen konfliktusokat előidéző oko­kat. A szovjet kormány már többíz­ben kijelentette, hogy az európai béke megőrzése és a nemzetközi feszültség enyhítése végett fel kell számolni a második világháború maradványait a német békeszerződés megkö­tése útján, s ennek alapján rendezni kell a nyugatberlini helyzetet. — Ismeretes — hangzik a to­vábbiakban a levél —, hogy sok nyugatberlini lakost komolyan nyugtalanít a Nyügat-Berlinben lévő rendezetlen helyzet. Az ilyenek szót emelnek azért, hogy ez a város a feszültség és konf­liktusok gyűjtőpontjából a béke és nyugalom városává váljék. Mi osztjuk ezt az aggodalmat és úgy véljük, hogy véget kell vetni a jelenlegi rendezetlen nyugatberlini helyzetnek. Javasoljuk az önmagát túlélt megszállási rendszer megszünte­tését. A szovjet emberek békében és barátságban akarnak élni Nyugat-Berlin lakosságával és az egész német néppel. Levelében Hruscsov kifejezi azt a reményét, hogy a nyugat- berlini szenátus is reálisan köze­líti meg ezeket a kérdéseket. A szovjet kormányfő végül sok sikert kívánt a Német—Szov­jet Baráti Társaság tagjainak, ama tevékenységükben, amelyet a nyugatberlini lakosság és a Szovjetunió baráti kapcsolatai­nak további fejlesztése és erősí­tése érdekében kifejtenek. Újabb hidegbullám, hóviharok egész Európában Európában ismét . támadásba ment át,a tél: szerdán hóviharok temették el az enyhüléshez fű­zött reményeket. A hideghullám fehér takarót borított Rómára, a Riviérára, Szi­cíliára és Szardíniára. Olaszor­szágban a hó súlya alatt sok gaz­dasági épület beomlott. A kárt 250 000 dollárra becsülik. Az is­kolákat három napra bezárták. A két Németországban mínusz 20 fokos hideg dermeszti meg a tájat, de a Rajnáh sikerült fenn­tartani a hajózást. Jugoszláviában az újabb hava­zás nagy közlekedési zavarokat okozott, annál is inkább, mivel számos faluval már az előző hi­deghullám idején megszakadt a kapcsolat. Vannak falvak, ahová több mint két hete nem lehet el­jutni. Az iskolai szénszünetet újabb két héttel meghosszabbítot­ták. Angliában a rövid olvadás után ismét fehérré vált a táj és az an­golok dideregve hallgatják az újabb hideget jósoló időjárásje­lentéseket. Eddig 43S áldozata van Európában a télnek A becslések szerint tél tábor­nok offenzívájának eddig 438 ál­dozata van Európában: Olasz­ország mérlege a legsúlyosabb: 114, majd Anglia következik 113, Jugoszlávia 44, Nyugat-Német- ország 32, Spanyolország 30. Hol­landia 26 halottal. Jeges vihar zúdult szerdán az Egyesült Államokra is. A forga­lom az ország középkeleti részén sok helyen megszakadt. Hó, és ólmos eső akadályozta a közleke­dést Árkán sáritól Észak-Kalifor­niáig. Számos iskolát bezártak. Kaliforniában a hosszú szárazság hóviharokkal és esővel ért véget. Csökken-e a Föld átlaghőmérséklete ? Murray Mitchell amerikai me­teorológus szerint — mint az AP jelenti — századunk időjárása mind hidegebbé válik. A tudós kiszámolta, hogy 1885 és 1940 között földgolyónk . átlaghőmér­séklete egy fokkal emelkedett, 1940 óta azonban az irányzat a jelek szerint megfordult, az át­laghőmérséklet egyharrhad fok­kal csökkent, és időjárásban most körülbelül a huszas évek szín­vonalán tartunk. Mitchell ezt a változást egy­részt az óceánok hőháztartásának változásával, valamint a nap­foltok hatásával magyarázza. Az atomrobbantások a tudós szerint nem játszanak szerepet az idő­járás változásában, mivel ahhoz, hogy a Föld hőmérséklete egy fokkal melegebb legyen, 15 000 darab 50 megatonna nagyságú bombát kellene felrobbantani, de hatásuk még ekkor is kétes lenne, mert az általuk termelt hő az űrbe távozna. Erdei Lászlóné élménybeszámolója Kubáról Kedves élményben volt részük! azoknak a szekszárdi asszonyok­nak, akik csütörtökön este össze­jöttek a TIT-klubban, a szek­szárdi nőtanács rendezésében megtartott találkozón, ahol Erdei Lászlóné, a Magyar Nők OraíEágos Tanácsának elnöke tartott él­ménybeszámolót kubai útjáról. Az asszonyok, akiknek jórésze a munka után jött el a találkozóra, nagy érdeklődéssel hallgatták az előadót. Erdei Lászlóné a kubai nők első országos kongresszusán vett részt, két hetet töltött Kubában, s így alkalma volt megismerni a sziget- országot, a kubai nép életét. Be­szélt a forradalom győzelme utáni szocialista építésről, az Egyesült Államok blokádjáról, és arról a határtalan lelkesedésről, amely a kubai népet fűti. Beszélt a kongresszusról, s arról, hogy mi­lyen nagy tekintélye van Kubá­ban a 400 000 tagot számláló N9- tanácsnak. Az asszonyok a társa­dalmi élet minden területén dol­goznak. A Nőtanács segítette az analfabétizmus felszámolását, a fiatalok nevelését, a falusi asz- szonyokat pedig a higiéniára és az emberhez méltó életmódra ne. Vélik. Megrázó történeteket mon­dott el a kubai nép hazaszereteté­ről, s beszédét azzal a jelszóval fejezte be, amely a nép vérévé vált. „Patria u morte” (Haza, vagy halál), s ez azt jelenti, hogy a kubai hazafiak, nők és férfiak az életük árán is készek meg­védeni a szocialista forradalom árán kivívott szabad hazát. Erdei Lászlóné élménybeszámo­lója után hosszasan elbeszél­getett a munkás-, termelőszövet­kezeti és értelmiségi asszonyok­kal. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom