Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-17 / 13. szám

föFw* wr?f?yFt Ntfpffjrsíö

1963. január 17.

ÍV. Sz. Hvmiscsov beszéde az 1SSZEP VI. kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról)

ság munkásosztálya a Német Szocialista Egységpárt és a kormány vezetésével még ( nagyobb győzelmeket arat. Az önök munkasikerei példát mutatnak az | mára is.

egész német nép számára és vonzóerőt jelentenek nemcsak a Német Demokratikus Köztársaságon belül, hanem a nyugatnémet inunkásosztály és Nyugat-Német- ország egész dolgozó népe szán nimsl proit'őma tornait ei?ik

ise

N. Sz. Hruscsov ezután korunk egyik legfontosabb és legélesebb nemzetközi kérdésére a német problémára tért át. Mint mondotta;

— A volt hitleri birodalom helyén két állam, a békeszerető szocialista Németország és a militarista, reva-nsista, imperialista Németország található. Ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaság területén egymagában, kapitalista szigetként áll Nyugat-Berlin. Ez a jelenlegi Németország reális képe.

A két német állam békés együttélésének biztosítása, a kialakult helyzet valóságnak megfelelő figyelembevétele — ez nemzetközi jelentőségű feladat.

Az első pillanatra úgy tűnhet, hogy attól az időtől kezdve, amikor javasoltuk a két német állammal kötendő békeszerződés aláírását és a nyugat-berlini helyzetnek az ilyen alapon való rendezését, semmi sem változott. Négy év telt el és még most sem valósult meg a békeszerződés.

Nyugat-Berlinben még mindig fenn áll a régen elévült megszállási rendszer. Nyugat-Németor- szágban a nyugati hatalmak agresszív köreinek védelme alatt virágzik a revansizmus és a mi- litarizmus. Egyesek azt mondhatják, hogy az idő úgyszólván kárba veszett, hogy a szocialista országok a német békeszerződés kérdésének éles felvetésével semmit sem értek el.

Megszilárdult az KOK helyzete

De akik így gondolkodnak, azok nem látják, vagy egyáltalán nem értik a végbement változásokat. Ha elgondolkodnak és elemzik az ezekben az években bekövetkezett események alakulását, akkor el kell ismerniük, hogy a kérdés felvetése óta sok víz folyt le és komoly változások történtek.

A Német Demokratikus Köztársaság helyzete megszilárdult Az Önök köztársaságának hosszú id-ig nem volt meg minden le- ht tősége ahhoz, hogy hatásosan védelmezze szuverenitását. A nyugat-berlini határ nyilt kapu volt, amelyet az aknamunkát végző erők akadálytalanul és büntetlenül használhattak fel nemcsak arra, hogy a szó szoros értelmében kiszívják Önökből az életerőt és a köztársaság dolgozóit évenként több milliárd márkától fosszák meg, hanem arra is, hogy aláássák magának a szocializmusnak a pilléreit.

1961. augusztus 13-án véget ért ez a lehetetlen helyzet.

1961. augusztus 13-a történelmi jelentőségű nap a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésében.

Önök ellenőrzésük alá helyezték a nyugat-berlini határt. Ez fontos lépést jelentett a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának megszilárdításában. Az NDK, határainak igazi gazdája és őre lett és lehetővé vált, hogy megbízhatóan védelmezze állampolgárainak szocialista vívmányait és békés munkáját a kívülről irányuló merényletekkel szemben.

A varsói szerződés szocialista tagállamainak nyilatkozatában szó van arról, hogy a nyugatberlini határon életbe lépett védelmi intézkedések a város lakosságára az ismert kényelmetlenségekkel járnak.

De a felelősség azért azokra hárul, akik Nyugat-Berlinben kialakították az Önök köztársasága ellen irányuló aknamunka központját, akik kihasználták az NDK kormányának jóindulatát. Szövetségesünk és barátunk, a Német Demokratikus Köztársaság megkapta azt, amire szüksége van minden szuverén államnak: határai ellenőrzésének jogát, jogot az intézkedések meghozatalára azok ellen, akik megkísérelnék gyengíteni a szocialista rendszert az NDK-ban. Ez valamennyi szocialista ország, a varsói közgyűlés tagállamainak nagy közös vívmánya. És most, ha a szocialista országok legközvetlenebb érdekeinek szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, úgy a német békeszerződés megkötésének problémája nem

ugyanolyan, mint amilyen volt az NDK nyugat-berlini államhatárainak védelmére hozott intézkedések előtt.

Ebből persze nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a szocialista országokban, a hitlerista Németország ellen harcolt országokban csökkent az érdeklődés a békeszerződés megkötése iránt. Nem, egyáltalán nem csökkent. Sőt,' ellenkezőleg, ez a kérdés most is igen nagyfontosságú nemcsak a szocialista államok népei, hanem a világ valamennyi népe számára, amely á hidegháború megszüntetését és a világ békéjének szavatolását kívánja.

A német békeszerződés' megkötése nem jelent nyereséget egyeseim ek és veszteséget másoknak. Sem most, sem azelőtt sohasem kértük, hogy a javunkra vizsgálják felül az Európában meglevő határokat, sohasem kívántunk semmi más előnyhöz jutni. A Szovjetunió olyan szerződés aláírását javasolja, amely pontot tesz a második világháború után, rögzíti a hitlerista Németország szétzúzása után végbement változásokat.

Rendkívül nagyjelentőségű az olyan rendezés, amely véget vetne a revansisták igényeinek és jogi alapul szolgál Európa háború utáni békéjéhez.

Ez á rendezés egyformán érdeke mind a Szovjetuniónak, a Német Demokratikus Köztársaságnak és a többi szocialista országnak, mind a semleges országoknak, mind az imperialista tábor tagjainak, vagyié a kapitalista országoknak, amelyek a fasiszta Németország ellen harcoltak, — feltéve, ha a békés együttélés álláspontját vallják és nem akarnak egy új világháborút kirobbantani.

Egyes nyugati politikusok megkísérelnek arról meggyőzni bennünket, mintha túlságosan felnagyítanánk a német revansisták és militaristák részéről a békét fenyegető veszélyt.

Csakhogy ezek a politikusok rosszul látnak és nagyon rövid az emlékezőtehetségük. Nvugat- Németország egész politikai életét revansista szellem hatja át. Nyugat-Németországban, akárcsak Hitler idején, számtalan könyvet, folyóiratot és újságot adnak ki, amely megpróbálja indokolni Nyugát-Németországnak idegen területekre támasztott igényét.

Erről rikoltozik szüntelenül a nyugatnémet rádió is. A Bundeswehr tábornokai a hadgyakorlatokon a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia ellen irányuló támadó akciók terveit dolgozzák ki. Térképeiken sőt mi több, még azokat a városokat és egyéb célokat is kijelölték, amelyekre atomcsapást kívánnak mérni. Atomfegyverre áhítoznak és ezért minden erővel törekednek megszerezni azt. Esztelenek! Nem tudják megérteni, hogy ha háborút robbantana ki Nyugat-Németország, a háború első órájában gyertyaként elégne.

Magában Nyugat-Németországban is gyarapodnak az erők, amelyek nem törődnek bele az új háború előkészítésének pusztító politikájába, hanem egyre tevékenyebben szembefordulnak azzal.

Hinni akarjuk, hogy a munkásosztály, amely az NSZK lakosságának nagy részét teszi ki, elég erős és összeforrott ahhoz, hogy visszaverje Hitler örököseit és ne engedje az esztelen hitleri politika megismétlődését.

Üdvözöljük a nyugatnémet kommunistáknak és mindazon haladó erőknek hősi harcát, amelyek önfeláldozóan védelmezik a német nép valódi érdekeit, a béke és a társadalmi haladás igaz ügyét.

A békeszerződés aláírása — ez az az út, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború maradványainak elhárításához, a békés együttélés szilárdabb alapjainak megteremtéséhez vezet.

Ez teszi lehetővé, hogy megszűnjék, vagy megoldódjék az a csomó, amely akadályozza más kérdések megoldását. Ezért mindenki, akinek drága a béke és a népek biztonságának erősítése, velünk együtt törekszik a békés rendezésre Németországgal.

Nézzünk meg egy ilyen fontos kérdést, mint a leszerelés. Amíg nem kötik meg a német béke- szerződést. addig nyilvánvalóan nehéz arra számítani, hogy komoly haladás mutatkozzék a kiszerelési szerződés megkötésében. Ez a két kérdés jogilag nincs kapcsolatban egymással. Ezek- önálló kérdések.

De a leszerelés csak a nemzetközi légkör megtisztulásával, vagyis az államok közötti bizalom megerősödésével, azoknak a feltételeknek a megteremtésével lehetséges. amelyek nem az újabb és újabb katonai beruházások és a hadseregek gyarapítása irányában hatnak. Márpedig a német kérdés megoldatlansága éppen a fegyveres erők növelését és a katonai kiadások emelését sietteti.

Npgal-Oerlin váljék a béke hidfává

Egyszóval a német kérdés olyan probléma, amely növeli a feszültséget és fokozza a két világ — a szocializmus és a kapitalizmus világa — összeütközésé, nek veszélyét. A német béke- szerződés hiánya nagy károkat okoz valamennyi népnek, így a nyugati országok népeinek is.

Nyugat-Berlinre nincs szükségük a szocialista országoknak. Ezek az országok nagyszerűen boldogulnak nélküle. De nem kell a nyugati hatalmaknak sem. Nyugat-Berlin a béke hídjává, a különböző társadalmi rendszerű

államok békés együttélésének mintaképévé válhatna.

Az imperialista államok mégis egyre azt erősítgetik, hogy nekik kötelességük megvédeni Nyugat- Berlin »szabadságát-«. Ez a nyilvánvalóan kitalált formula nem bír el semmilyen kritikát. Egyet, len dolog húzódik mögötte: az az óhaj, hogy bármibe kerüljön is, megmaradjon a nemzetközi feszültség, amely mint gyűjtőpontban, a jelenlegi rendezetlen nyugat-berlini helyzetben koncentrálódik.

A szocialista országok egyetértenek azzal, hogy a békeszerződést mindkét német állammal, vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat-Berlinnek a szabad város státusát kell biztosítani. A szocialista országok készek arra, hogy e szabad városnak a legmegbízhatóbb garanciákat nyújtsák az ügyeibe való be nem avatkozást illetően, készek biztosítékokat nyújtani arra nézve, hogy Nyugat-Berlin lakossága szabadon válassza meg azt a társadalmi, politikai rendszert, amely neki legjobban megfelel. Ezeket a biztosítékokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell szavatolnia.

Ime; ezeket a kérdéseket kell megoldani, és meggyőződésünk szerint ezek a kérdések a közeljövőben meg is oldódnak. De hogy hogyan oldódnak meg, az nemcsak az egyik féltől függ. Ha megvan a kölcsönös megegyezés óhaja, akkor mindkét félnek belátást és készséget kell tanúsítania a másik létfontosságú érdekeinek figyelembevételére.

A felelős nyugati államférfiaknak le kellene vonniuk a megfelelő következtetéseket abból az egyszerű igazságból, amelyre a Kai'ib-tenger térségében lezajlott válság tanított, hogy tudniillik alaptalan arra számítani, hogy az egyik válságon való szerencsés túljutás automatikusan biztosítja más, veszélyes válságok legyőzését is. Ahhoz, hogy a háború veszélye elmúljék, meg kell szüntetni a lehetséges nemzetközi összeütközések okait.

A szovjet kormányfő ezután részletesen beszélt az erőviszonyok megváltozásáról a szocialista országok javára és az imperialista tábor kárára.

Önök tudják, hogy ez a politika teljes kudarccal végződött, sem becsületet, sem dicsőséget nem hozott feltalálóinak. Az imperialistáknak nemcsak nem sikerült „visszaszorítani” a kommunizmust, meggyengíténi annak erejét, hanem ellenkezőleg, ők maguk veszítettek egyre több és több pozíciót a világban.

A háború utáni időszakban az országok tucatjai rázták le magukról az imperializmus és a gyarmatosítás igáját és léptek az önálló fejlődés útjára.

Az imperializmus egyre növekvő gyengeségéről tanúskodik az a tény is, hogy az imperialista országok uralkodó körei az utóbbi időben egyre gyakrabban folyamodnak saját országaikban a haladó, demokratikus erők üldözéséhez, egyre inkább megpróbálják terrormódszerekkel elnyomni ezeket az erőket. Elmúlt az az idő, amikor az Amerikai Egyesült Államok azzal dicsekedhetett, hogy alkotmánya a legdemokratikusabb a világon. Az Egyesült Államok ma egyre jobban sárbatiporja ezt az alkotmányt, s a dolgozók elemi demokratikus jogait és szabadságát.

Uj szakasz a két világrendszer harcában

A két világrendszer harca az erőviszonyoknak az utóbbi időben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása eredményeként újabb szakaszba lépett. Az imperialisták visszavonhatatlanul elvesztették monopolhelyzetüket a nukleáris fegyverek terén és már rég-elvesztették fö-i lényüket a nukleáris fegyverek i célbajuttatási eszközeinek tekin-i tétében. Az Egyesült Államok — az imperialista világ vezető nagyhatalma — elveszítette a földrajzi helyzetével kapcsolatos előnyét, elérhetővé, sebezhetővé lett a visszacsapás szempontjából. Az új erőviszonyok kedveznek a békeharcosok összefogásának, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésének,

és józanítóan hatnak az imperialista országok uralkodóosztályainak bizonyos köreire is. A nyugati államok leg józanabb képviselői, akik reálisan ítélik meg az erőviszonyokat, egyre gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalások útján kell rendezni.

Ez vitathatatlanul új irányzat. Természetesen egy pillanatra sem szabad azonban elfelejteni, hogy mindenütt működésben vannak a reakció és a háború erői, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet, esztelen terveket szőnek a termonukleáris világháború kirobbantására. Tovább tart, sőt fokozódik a fegyverkezési hajsza. Mindez a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a fiatal, felszabadúlt államok és az összes békeszeretö erők szorosabb tömörülését köve. teli abban a harcban, amely a termonukleáris világháború megakadályozásáért, a béke megszilárdításáért folyik.

Ami a szocialista világrend- szert illeti.

mi kiálltunk és kiállunk a

békés együttélés megszilárdításáért. a két rendszer békés gazdasági versenyéért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért.

A szocialista országok gazdasága nő és erősödik, fejlődésének ütemében messze megelőzi a kapitalista világot. A szocialista országok ipari össztermelése 1962- ben az 1957-eshez hasonlítva mintegy hetven százalékkal növekedett. A kapitalista világ ebben az ic'.ágiiban m'rdörsze á5 százalékos növekedést ért el. A

szocialista országok ipari termelése jelenleg a gazdaságilag fejlett kapitalista országok termelésének mintegy 64 százalékát teszi ki.

A szocialista gazdaság fejlesztéséhez hatalmas mértékben hozzájárulnak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói, a népi Lengyelország. Csehszlovákia, a Kínaj Népköztársaság, Magyar- ország, Románia, Bulgária és valamennyi szocialista ország munkásai, parasztsága és értelmisége.

A szocializmus és a kapitalizmus új erőviszonya a nemzetközi küzdőtéren kedvezően érezteti hatását azoknak az államoknak a helyzetében is, amelyek csak a közelmúltban vívták ki nemzeti függetlenségüket.

Az imperialisták természetesen nem mondanak le arról, hogy agresszív politikájuk csapdájába ejtsék egyik vagy másik sémleges államot, hogy bevonják ezekét katonai tömbjeikbe.

Az imperialisták nem kis erőfeszítéseket tesznek arra, hogy aláássák a katonai tömbökön való kívülmaradás politikáját, amelyet a független államok magukénak vallanak: megkísérlik letéríteni ezeket a helyes útról, meghamisítják annak a fejlődési folyamatnak értelmét és lényégét, amely az emberi társadalomban végbemegy.

Hruscsov elvtárs ezután így folytatta:

— A legkülönfélébb katonai tömbök megteremtését — amely ellen a szocialista országok mindig küzdöttek és küzdenek — az imperialista országok kezdeményezték. A varsói szerződést azután hozták létre, miután megalakult a NATO katonai tömb, amely a szocialista országokat fenyegeti. A szocialista államok nem mehettek el a biztonságukat nagyon is fenyegető veszély mellett, kénytelenek Voltak megteremteni saját katonai szervezetüket.

Helyénvaló megemlítenünk, hogy a varsói szerződés szervezetének megalakítása után a szocialista országok azonnal kinyilvánították, hogy mint korábban, tovább ra is valamennyi katonai tömb meg szüntetése mellett vannak, és készek azonnal felszámolni a varsói szerződést, ha az imperialista országok beleegyeznek saját katonai csoportosulásaik megszüntetésébe. Többször megismételtük ezt és ma is ezen az állásponton vagyunk.

(Folytatás a 3. oldalon)