Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-09 / 6. szám
4 fOLNA MEGYEI NPPÜJSXG 1963. január $. _ Jél vizsgázott a kereskedelem az ünnepek elült Talán lehetne vitatkozni rajta, helyes volt-e az időpont, melyet vizsgálati időül tűzött ki a népi ellenőrzési bizottság. Ugyanis, a város közel húsz boltjában, december 22-én pontosan tizenegy órakor vizsgálatot tartottak. A vizsgálat eredménye, tapasztalata azt bizonyítja, helyes volt az időpont, mégha valaki helyteleníti azzal, hogy pontosan a karácsonyi ünnep előtti napon tartottalt szemlét az üzletekben. Sok, eddig figyelembe sem vett tényt állapított meg a bizottság számos népi ellenőre. így többek között olyan dologra is felhívta a figyelmet, hogy miből kell egy- egy boltban többet készletezni, s általában hogyan kell helyesebben ..teríteni ' az árút. Az elmúlt hetekben nagy munkát végeztek a kereskedelmi dolgozók. Az 1962-es év utolsó hónapjában több százmillió forintot költöttünk el. s megnyugodva távoztunk a boltokból: udvariasak, előzékenyek voltak az alkalmazottak. Ezt állapította meg a népi ellenőrök brigádja is, mely Szekszárdon több mint tíz népboltban, valamennyi zöldséges boltban és földművesszövetkezeti boltban végzett próbavásárlást. A rendkívül nagy forgalomban végzett próbavásárlásoknál szinte egyáltalán nem volt méret- és j áreltérés. Csupán négy alkalommal volt kisebb — 50—60 fillér — eltérés, de ez sem a vásárló, hanem a boltos rovására. A napokban készült el a nagyszabású vizsgálat zárójelentése, érdemes ebből néhány mondatot idézni: A 2. sz. Zöldségboltban: Kiszolgálás udvarias, gyors, de egy fő kevés ilyen forgalomhoz, főleg ünnepek előtti időben. Hiánycikk: Fokhagyma és vöröshagyma. 109-es Népbolt: A próbavásárláskor számlázási eltérés nem volt. A kiszolgálás udvarias, előzékeny, pedig sok a vevő. Gyermekruházati cikkekből több hiánycikk, így például: műszálas melegítő, flanel, leányka-hálóing. FMSZ leértékelt boltja: Kiszolgálás jó, az eladók jobban ismertessék a boltban lévő árukat. 21. sz. Népbolt: Udvarias, jó a kiszolgálás . . . És így adják vissza a jegyzőkönyv lapjai a tapasztalatokat... Ezekhez, mi is hozzátehetjük véleményünket, ugyanis hozzánk is több olvasónk fordult elismerő szavaival: Köszönjük a kereskedelmi dolgozóknak, hogy megértéssel, figyelmesen, udvariasan fogadlak bennünket a nagy vásárlási , lázban. Csak így tovább, ezen az úton haladjanak, öreg- j bítsék a szocialista kereskedelem hírét, — pj — Ezerötszáz látogató volt Kérdéses a Filmklub további sorsa Annak idején beszámoltunk arról, hogy az ország sok városához hasonlóan Szekszárdon is megszervezték a Filmbarátok Körét. A híradás nem maradt visszhang nélkül: egy negyedév alatt kétszáz fiatal és idősebb filmkedvelő váltott bérletet a múzeális filmek bemutatóira, valamint a filmtörténeti és esztétikai előadásokra. ...... H árom hónap alatt Szekszárdon 1500 filmbarát volt kiváncsi az érdekes sorozatra. Dombóvá- rott viszont csak egy előadást tudtak megtartani 42 hallgató előtt. Itt nem is folytatták a sorozatot, s így — ismervén a Filmklub anyagát — sok érdekes és hasznos látnivalótól estek el a dombóvári filmkedvelők. A szekszárdi Filmklub helyzete sem a Jegrózsásabb. A klubnak ugyanis el kell tartani magát valamiből, s ehhez a 200 fős tag- létszjim hozzájárulása kevés, Mo$t attól függ lesz-e Filmbarátok Köre a megyeszékhelyen, hogy a mostani kétszáz látogatóhoz akad-e még több vállalkozó. Fordította: Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek Lajos, Murányi Bea. A. SZOLZSEAíYlCIN: ni. Mindnyájan a válluk közé húzták és buslátba burkolták a fejüket, s nem annyira a hidegtől fáztak, mint inkább attól a gondolattól, hogy az egész napot kinn kell eltölteniök, ebben a fagyban. A Tatár viszont olyan kimérten, egyenletesen lépkedett bezsírozott, kékpaszományos, ócska köpenyében, mintha egyáltalán nem fogná a fagy. Elhaladtak a BUR-t. a kőből épült tábori börtönt övező magas deszkakerítés mellett1, a drótsövény mellett, amely a tábori pékműhelyt védi a raboktól; a stáb-barakk sarka mellett, ahol vastag drótkötélre akasztva zuz- marás síndarab függött egy oszlopon; elmentek egy másik oszlop mellett, melynek szélvédett oldalán — azért ott. hogy a higany ne szálljon le nagyon alacsonyra — dérlepte hőmérő függött. Suhov reménykedve pillantott a tejfehér üvegcsőre: ha 41 fokot mutatna, akkor nem hajtanál; őket munkára. Csakhogy ma még a 40 fokot sem éh te el. Beléptek a stáb-barakkba és egyenesen az őrszobába mentek. Ott bebizonyosodott, amit Suhov már útközben is sejtett: nem zárka vár rá — egyszerűen csak arról volt szó. hogv az őrök szó. bájának padlója nem volt felmosva. A Tatár most kijelentette, hogy megbocsát Suhovnak, és megparancsolta, hogy mossa fel a padlót. Az őrszoba padlójának fe’- rnosása egy erre kirendelt zek- nek, a stáb naposának a feladata volt, alát nem vittek ki munkára. De ő már régen beleilleszkedett a stáb-barakk életébe, bejáratos volt az őrnagy irodájába, a rendészeti parancsnokhoz és a komához, kisebb-nagyobb szolgálatokat tett nekik, és néha olyasmit is hallott, amiről meg a smaszerek sem tudtak, s egy idő óta túlságosan megalázónak vélte, hogy a közönséges őrök szobájában ő mossa fel a padlót. Az őrök hívták egyszer, hívták kétszer, azután megértették, hogy miről is van szó. és azóta közönséges munkásokat ráncigáltak elő a barakkokból a padló felmosására. Az őrszobában alaposan bedurran tottak a kályhába. Két smasszer piszkos gimnasztyorkára vetkőzve malmozott, a harmadik pedig a keskeny pádon aludt úgy, ahogyan volt: derékszíjjal átkötött bundában, lábán valenkivel. A sarokban állt a felmosóvödör, benne a rongy. Suhov örült, és megköszönte a Tatárnak, amiért az megbocsátott: — Köszönöm, felügyelő polgártárs! Soha többé nem fogom elheverni az időt. Itt egyszerű volt a törvény: ha végeztél — mehetsz. Most. amikor Suhovnak munkát adtak, mintha a szaggatás is megszűnt volna a testében. Fogta a vödröt, és kesztyű nélkül (a nagy sietségben a vánkos alatt felejtette) elindult a kútra. A brigadérosok, akik a PPCs — a terv és termelési részleg — felé indultak, csoportokba verődtek az oszlop körül. Egy fiatalabb ember, a Szovjetunió volt hőse, felkapaszkodott az oszlopra és megtörölte a hőmérőt. Lentről ezt tanácsolták neki: — Félrehajolva lélegezz, különben felszáll a higany. — Fenét száll fel!... Az nem befolyásolja. Tyurin, Suhov brigadérosa nem volt közöttük. Suhov letette a vödröt, pufajkája ujjába dugta a kezét és kíváncsian nézte, mi történik. A fiatalember rekedt hangon leszólt az oszlopról: — Huszonhét és felet mutat a dög. A biztonság kedvéért mégegy- szer megnézte a hőmérőt, azután leugrott az oszlopról. . — Nem jó ez a hőmérő, mindig hazudik — jegyezte meg valaki. — Talán azt hiszitek, jót akasztanak ki ide? A brigadérosok szétszéledtek. Suhov a kúthoz szaladt. A sapka leengedett, de meg nem kötött fülvédője alatt csípte a fagy a fülét. A kút káváját vastagon bontotta a jég, úgyhogy alig tudta leereszteni a vödröt a mélybe. A •kötél is megmerevedett, olyan volt, mint egy bot. Suhov a hidegtől már nenr is érezte a kezét, amikor a gőzölgő vödörrel visszatért az őrök szobájába, ahol azután gyorsan belenyúlt a'kútvízbe. Ezt kissé melegebbnek érezte. A Tatár nem volt ott. viszon! a smasszerek megszaporodtak, már négyen voltak. Abbahagyták a malmozíÁst. az alvást és azon vitatkoztak, hogy januárban menny; köleskását kapnak (a faluban rossz volt az élelmiszerellátás és. bár a jegyrendszert már régen megszüntették, az őröknek méais adtak b:zonvos külön élelmiszereket. kedvezményes áron). — Csukd be az ajtót, te disznó! Befú.i a szél! — tért el a vita tárgyától az egyik. 1 — Ide zártól azokat a rabokat.akik valami miatt külön büntetést kaptak. Öarakk uszilentrovo rezsima — szigorított barakk. eMMHIiltillt eklHMAHIttt* ■WtilllWMffl!»' 'flWIMMMHI* etMltMttMe laMBttUifHI» UHkHIlllilklllk -HMHiHMUHIHe elllilllUHIIHIIU- 'IIHIIIUtlHItlItk iHIHHWIIIHWk ‘HUllllilllllllllk' ettWtdlHIkt» IHHH1HH1IW» iüIIiIUIHWIII* :IHIilllllHlltWk WlHtkUIHMt •illllltlIHIIIIHIk 'iKinilttUIUtH* -'fmilllHHIttUM- "tlllttIHIIIIIIII* illlHimiMUr HlfiltaMII 16. Ernő bácsihoz mindig mehet örömével is panaszaival is, az öreg csak dörmög nagy bajusza alatt, de olyan szeretettel, hogy az már maga vigasztalás. Nem tudna megmaradni Sző Hősön Ernő bácsi nélkül, pedig van úgy, hogy hetekig nem találkoznak, mégis, akkor is, a tudat, hogy van az öreg, hogy bármikor odaszaladhat hozzá, olvan biztonságot ad. mintha valakinek pénze van a takarékban. És milyen jó az,' hogy titokzatos arccal bekopog. néha: — Gyere csak kislányom, mutatok valamit. És ő értetlenül forgatja kezében a penészes pénzdarabot, melyen már a felirat is kibetűzhetetlen s az alakok olyan rejtelmesek, akár a holdon hegedülő szent Dávid képe. És akkor Ernő bácsi magyarázza a császárokat, meg a római telep történetét. Vagy beül néha a művelődési otthonba, mikor Sárika próbál a színjátszó csoporttal, és nem szól semmit, csak ül az üres nézőtér első sorában és mosolyog: — .lói van, kislányom, így kell ezt. Rajta kivül? Se rokona. se jóbarátja ebben a községben. Édesapja még annakidején elszakadt a Komárom megyei rokonoktól, Sári már alig ismeri őket. P’o’itf.jVek. Az itteniek még távolabb vannak. Mi az az egykét év, ami rokonilag egymáshoz köti őket? Vagy Vargha mama szemével nézik őt, vagy a íélig- meddig urilányt látják benne, aki Pesten élt, mi mindent láthatott ott, mig elcsábította, kiugratta a szemináriumból Vargha Palit és beköltözött a szöllősi rokonságba! A magánosság az ember igazi próbája. Úgy is, hogy ki tud-e törni belőle az ember. Mert nem szabad magánosnak maradni. Ezért vállalta a művelődési otthont is. Kulturális előadó. De ott van a fiatalok között, ezek már mégsem általános iskolás mulyák, megszeppent, vagy csintalankodó palánták, nagylányok és kislegé- nyek. akik botladoznak a táncparketten, csuromvizesen dobbantják a népi táncokat, vagy hajladoznak a ping-pong asztalok körül és küszködnek egy-egy verssel, szereppel a színpadon is, igazj szerepükkel, a szünetben is. övé a legszabadabb megkötöttség a községben. Csak ami körülötte van, az sivár pusztaság. A férj, aki mániákusan szerette és már másfél év múlva ugyanolyan mániákusan gyűlölte őt. Miért? Pali soha nem tudott leszámolni önmagával, nem tudta végiggondolni azt amit tesz, hivő volt, a máglyára menők fajtájából._ A szerelembe, a házasságba is úgy vonult be, mint aki máglyára megy. Sárika nagyon szerette férjét, még akkor is talált mentséget számára, amikor már minden megromlott köztük, mikor Pali csak ült mogorván estéken át és piszkoita, marta a fiatal asszonyt: — ne haragudj, kedves, tudom, hogy neked is nehéz, de olyan jó itt melletted, emlékszel a gellérthegyi sétára, amikor csak mentünk fölfelé a kanyargós úton és fogtad a kezemet és talán nem is szóltunk félórákon át? Akkor Pali megsimogatta a mellébújó asszony haját, sóhajtott, de még komorabbá vált. És félóra múlva már üvöltött, hogy: te tetted tönkre az életemet! Hol volt már az a gellérthegyi szent, hol volt a varázslat, mely akkor kettőjüket összefűzte? Nagyon, véglegesen megromlott köztük minden. Pedig talán csak egy szó kellett volna, egy szó kellene ... Még most is ... De nincs az a szó sehol. Meghalt. Ma érezte először, megdöbbentő világossággal, bizonyossággal a jóbarát tekintetéből, aki Pestről jött és prédának nézte őt. mint ahogy a kés élét érzi az ember, amikor az ujját elvágja: nem kell szó hozzá. Ez a mai nap! Iszonyatos. Nem meghalni volna ,ió: elmúlni. A hglál valami végleges, elcsúfító és erőszakos, rrunt amikor a virágot letépik, a bogarat agyontapossák. Sári még a mezőn se szedett soha virágot, csak megsimogatta, lehajolt illatáért. Ejmúlni volna jó, csendben és erőszak nélkül, mint a fölbukó hal gyűrűi a vizen, mint a bejük, melyeket a fecske ír szárnyával az égre: ott cikáznak még szemedben. aztán nem lesznek soha többé. Mint a rög, amely szét- omlik a vízben és nincs tragédia, nincs halál, csak valami megváltozott. elmúlt, soha vissza nem térön. Kiértek mái’ a városból, alig szóltak egymáshoz, csak a ló patájának ritmikus kopogása hallatszott. mé’yvízben jártak már. a borzongató hűvös levegőben, a ritkás holdfény még hidegebbé tette a tájat. KÖD VAN UGYE? Jánosnak jó napja volt aznap. Óbort adott el, a föllelhető valamennyi kedvezménnyel, hiszen barátságban volt a telep vezetőjével. Benézett Annusékhoz is, Kati húgához,. ez a szerelmes kis mulya most is úgy várta haza jogász férjét, mint polgárista lány korában az első csokrot, az első tánc-f ölkérést. Valami hanyag bűbájosság uralkodott náluk, mintha egy kicsit mindig részegek lennének, és nem volt fontos az. hogy a törlőruha mellett ott van a kisgyerek mosat- lan inge. bugyogója, és az ágy vetetlen és a macska fölmegy az asztalra, alig tudták elzavarni a reggeli maradékától. Csak egy volt a fontos: hogy ők szeretik egymást, valami gyermeki, el nem fogyó szerelem volt minden szavukban, mozdulatukban. Kati mennyire más. Különösen az utóbbi időben. Jaj az Anna- napi búcsú! Nem ivott pedig sokat, csak hajnal felé belemelegedtek a táncba, olyan könnyű volt minden a világon, röppentek az asszonyok, a lányok, megszorongatta egyiket-másikat és engedték: vigyék, örüljön más is. Volt ott egy nagyligeti lány, az egyik szerelő menyasszonya, igaz, azzal többször is táncolt. Sudár, szép termetű lány volt. leomló fekete hajjal, ami keringő közben szétterült és sátorosán úszott körülötte, és ő. akit évekig nem le-. hetett táncba csábítani, érezte ezt a könnyedséget, ezt a lebegő ringást. ami különös adománya az életnek, az ital önmagában sose adhatja meg, a tánc se a muzsika se, csak mindez együtt és még emlékekkel, mosolyokkal, visszazengő dalokkal, és ifjú testekkel való találkozásában. Kati már éjfél után jött józan szigorúsággal: menjünk haza. És aztán is ötpercenként. És másnap, mintha fél Szodomával csalta volna meg, úgy zsörtölődött. Napokig nem volt egy jó szava-és akkor kezdett külön ágyazni magának a kényelmetlen kis di ványra. így élnek azóta, hideg lakótársi viszonyban és talán jó is ez így, múlik az idő, vége van valaminek, ez a valóság és ez az élet, a kétszer kettő négy. föl kell nevelni a gyerekeket, és van a föld, a ház, a jószágok: a mindennapos kötelesség, mint a vasútnál a menetrend, férfi-rend van, meg női rend, nem kell ehhez érzelegni, szépen él, aki teszi a kötelességét. Próbának szánta ezt a hallgatag keménységet, hogy ő nem szól, nem enged, míg Kati meg nem gondolja magát. Aztán hetek múltával szokás lett .ebből is. mintha mindig így lett volna: rövid szavak, hivatalos értesítés, munkabeosztás. * Fátyolos felhők mögül süt a hold, nem udvara van, hanem nagy fény-pászták ragyognak körülötte és fönt a magasban mintha még meleg volna, vöröses a fény, aranyosak a felhők, csak lent sápadt még minden, borongó, s komor, színtelen a fa, a mező. az egész vidék. (Folytatjuk)
