Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
4 ‘TOLNA ÍWFByFÍ JWPttJSía ISP'S. Január 3. Mennyi alumínium van az ételeinkben? Egy időben — nyilvánvaló gazdasági . érdekből — bizonyos tőkeérdek'el iségek azt terjesztették, hogy az alumíniumedényekből alumínium kerül az ételekbe és az ártalmas. Sok száz vizsgálat alapján, csaknem negyedszázada, viián felül állónak tekinthető J. Wührer német tudós megállapítása: ..Az aluminium edények tartós használata esetén is az ételekben csak. olyan alumínium mennyiség mutatható ki, amelyek a használatos táplálékokban jelenlévő mennyiségekkel körülbelül egyeznek, vagy azokat csak csekély mértékben lépik túl. Károsodást, vagy különlegesebb utóhatást nem gyakorol sem az egész-1 ségre, sem a táplálkozásra." Ebben az állításban csak az az [ egyetlen meglepő, hogy a használatos táplálékokban alumínium amúgy is van. Pedig ez az igazság, és nem is csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy az alumínium a szilárd /földikéreg harmadik leggyakoribb alkotóeleme. Mennyi alumínium van élelmiszereinkben? Egy kiló marhahúsban 2,3—8,4 milligramm (egy milligramm a gramm ezredrésze), egy kiló disznóhúsban 4.4 mg, egy kiló disznó, vagy borjúmájban 17,5 mg, egy kiló lisztben 16.9 mg, egy kiló burgonyában 10 mg, egy kiló zöldbabban 0,8 mg, égy kiló hagymában 43 mg, egy kiló kávéban 41,2 mg, egy kiló száraz teában 465 milligramm. P. G. Radartectiüíka a közlekedésben A statisztika szerint Nyugat- Európában évente 40—50 ezer ember hal meg közlekedési balesetek következtében, s több százezerre tehető a súlyos balesetet szenvedettek száma. Sajnos a közlekedési balesetek száma hazánkban is magas: 1961-ben ösz- szesen 9898 baleset volt, s ezek során 666*-an haltak meg, 36-tal többen, mint 1960-ban. A tapasztalatok szerint főleg a gyorshajtás, továbbá a közlekedési szabályoknak a gyorshajtás miatti figyelmen kívül hagyása okozza a szerencsétlenségeket, éppen ezért a balesetek megelőzésére használt új technikai segédeszközök főleg a gyorshajtók „megfékezésére” ezolgálnak. Ezek közé az új segédeszközök közé tarlozik a ladarberendezéses sebességellenorző állomások, melyeket a közelmúltban külföldön sikerrel próbáltak ki. Az országút mentén helyezik el a radarkocsit, mely rövidhullámú hÖÖ'-veVSBG* szülék útján kapcsolatban áll az egy-két kilométerre lévő, ellenőr.- zökocsival. Ilyen béren de?, eseket olyan helyeken állítanak fel, ahol a járművek bizonyos típusára sebességkorlátozások érvényesek. A radarkocsin elhelyezett elektronikus készülék elektromágneses hullámokat bocsát ki. melyek hullámhossza általában három centiméter körül van, ami másodpercenként körülbelül 10 milliárdos rezgésszámnak felel meg. A fém- felületekről visszavert hullámok által a fémfelület — például egy gépkocsi — távolsága meghatározható, de itt nem ez a fő cél, hanem a gépkocsi sebességének ellenőrzése. Megfigyelték, hogy a meghatározott sebességgel haladó gépkocsiról visszavert elektromágneses hullámok hossza, és így rezgésszámuk is megváltozik, ami az úgynevezett Doppler-hatás következménye. A frekvenciaváltozás mértéke arányos a sebességgel. Korábbi, megbízható mérések alapján tehát a radarberendezés kezelői tudják, hogy egy bizonyos frekvenciaváltozás milyen gépkocsisebességnefc felel meg. Természetesen ilyen méréseknél igen lényeges, hogy azokat valóban pontosan végezzék. A vizsgálatok során észrevették: a pontosságot erősen befolyásolja az, hogy a hullámok visszaverődésének iránya milyen fokot zár be a gépkocsi haladási irányával. Viszonylag igen pontos volt a sebességmérés, ha az útirány és a hullámirány egymással 20 fokos szögei zárt be. Ilyenkor az eltérés jelentéktelen: például 40 kilométer/óra helyett 43 kilométer/óra sebességet mértek, 55 kilomé- 'fSWSfe: sebességnél pedig alig egy kilométer hibát követett el a radarral felszerelt mérőberendezés. Amennyiben a gépkocsi az adott szakaszon a megengedettnél gyorsabban haladt, a berendezés kezelői rádión közük az egy-két kilométerre lévő ellenőrzőkocsival a gépkocsi rendszámát. Erre annál is inkább meg van a lehetőség. mert a radarral végzett sebességmérés eredménye alig egy- tized másodperc alatt kiértékelhető. (Ligeti) A. SZOLZSENYtCÍJSt Peters Magda, Hetényi Pál, Fordította. Qose^ Lajos. Murányi Bea. U. De az ám: melyik smasszet: ma az ügyeletes?1 Eszébe jutott: Másfeles Iván, a hosszú, sovány, fekete szemű őrmester. Ha először látod, egyenesen szörnyű, de ha megismerted — valamennyi ügyeletes közül a legengedékenyebb: nem küld zárkába, sem nem visz a rendészeti parancsnok elé. így hát legalább még lehet feküdni egy kicsit, még csak a 9. barakk van az étkezdében. Az emeletes prices megrázkódott és himbálózni kezdett. Ketten keltek, fel egyszerre: fönt Suhov szomszédja, a baptista A!- joska, lenn pedig Bujnovszkij. a volt másodosztályú kapitány. Az öreg naposok, miután kivitték a két éjjeli csöbröt, hajba- kaptak, hogy melyikük menjen forró vízért. Szenvedélyesen civakodtak, mint a vénasszonyok. A villanyhegesztő, a 20-as brigádból, rájuk ordított: — Hé, pofa be, az áldóját! — és közéjük hajított egy valenkit. — Majd kibékítlek én benneteket! A valenki tompa ütődéssel nekivágódott az oszlopnak. Az öregek elhallgattak. A szomszédos brigádban a helyettes brigadéros szitkozódott. — Vaszilij Fjodorics! A raktárban átráztak ezek a gazemberek: kilencvennégy volt, most meg csak kilencvenhárom van Kinek ne adjunk? Halkan mondta ezt, de természetesen az egész brigád hallotta és az emberek suttogva találg,at- ni kezdték: vajon este kit fosztanak meg a darabka kenyértől. Suhov pedig csak feküdt, feküdt a préselt fűrészporral töltött matracon. Ha legalább az egyik rossztól megszabadulna, — vagy a hideglelés szűnne meg, vagy a szaggatás múlna el. Mert így bizony semmiképpen sem jó. Miközben a baptista suttogva imádkozott, Bujnovszkij visszajött odakinüöl és szinte kárörömmel mondta — hogy kinek, senki sem tudta: — Jó lesz vigyázni, vörös tengerészek! Legalább 30 fok! Suhov most már döntött: elmegy a kórházba. És ekkor valakinek a keze — egy kéz, amelyben hatalom volt, — lerántotta róla a pufajkát és a pokrócot. Suhov lehúzta arcáról a buslátot és felült. A sovány Tatár állt alatta — fejé egy magasságban volt a felső priccsel. Szóval soron kívül ő az ügyeletes, de nem szólt róla senkinek, lapított... — S. 854! — olvasta le a Tatái- a számot a fekete buslát hátára varrt fehér rongydarabról. — Három nap zárka, de kivonulással! Alighogy megszólalt különös, fojtott hangján, a félhomályos barakkban, ahol nem égett minden lámpa, s ahol ötven össze- eszkábált emeletes priccsen kétszáz ember aludt, egyszerre felkeltek. és nagysietve öltözködni kezdtek mindazok, akik még feküdtek. — Miért, felügyelő polgártárs? — kérdezte Suhov fájdalmasabb hangon, mint amilyen fájdalmat a valóságban érzett. Kivonulással csak félig olyan súlyos a zárka, mert meleg ételt is adnak, és nem lesz ideje elmélkedésre. Súlyosabb a teljes zárka, amikor nem kell munkára kivonulni. — Nem keltél fel az ébresztőre? Gyerünk a parancsnokságra! — mondta a Tatár közönyösen, mert ő is, Suhov is, a többiek is tisztában voltak vele. hogy miért a büntetés. A Tatár gyűrött, szertelen arca kifejezéstelen volt. Megfordult, hogy még egy áldozatot keressen, de már mindannyian — ki a félhomályban, ki a villanyégő fényénél, ki a prices alsó és felső részén — bedugták lábukat a fekete vattanadrágba, amelynek bal térdén ott volt a számuk, vagy akik már felöltöztek, most begombolkoztak és az ajtó felé siettek, — az udvaron kivárják, míg elmegy a Tatár. A büntetés ném lett volna olyan sértő, ha Suhov olyasvalamiért kapja, amiért megérdemli. De éppen az volt nagyon bántó a dologban, hogy mindig az elsők között kelt fel. De tudta, hogy a Tatárt nem lehet kiengesztelni. A rend kedvéért folytatta hál a mentegetőzést, közben felhúzta vattanadrágját, (amelynek bal térde fölé szintén kopott, piszkos, rongydarab volt varrva, s rajta a feketével festett, de már elhalványult szám: S. 854), föl- öltötte pufajkáját (ezen két szám volt, — egy a mellén, egy a hátán), a padlón lévő halomból kikereste valenkijét, feltette sapkáját (rajta ugyanolyan rongy, közepén a számmal) és a Tatár után indult. Az egész 104. brigád látta, hogy elvezették Suhovot. de senki nem szólt egy szót sem: úgy sem ért volna semmit, meg különben is, mit mondhattak volna? A brigadéros esetleg tehetett volna valamit, de ő meg nem volt ott. Suhov szintén nem mondott sen. kinek semmit, nem idegesítette a Tatárt. Talán eszükbe jut a többieknek és elteszik a reggelijét. így mentek kettesben, Suhov és a Tatár. Fagyos, fojtogatóan ködös volt az idő. A távoli, sarki őrtornyokból két nagy fényszóró sugarai keresztezték egymást a zónában. Villanylámpák égtek a zónában és a táboron belül is. Annyi lámpa égett, hogy fényükkel egészen elhomályosították a csillagokat. Valenkik csikorogtak a hóban, a zekek1 2 futva igyekeztek dolguk után: ki az árnyékszékre, ki a megőrzőbe, némelyik a raktárba, mások a külön-konyhába mentek, hogy átadják megfőzetni a dará. jukat. (Folytatjuk) 1. A belső őröt körül került ki az ügyeletes, s a különféle szolgálatra rendelt, noponta változó napos pedig a foglyok közül. 2. ~ zk - zakliucsonnij (fogoly) rövidítése és általánosan használt megnevezésük (oroszul: zek). «MKUlHltlltlir MMUm* 'MlUlUilllllll' 'IMIMUUH. iilliUltlIUHNHi IKUIttlMUtlHIIV illlllllUIIIHUIUV «UIMUIWWH IHitlUllHlHUlU- iMIIHUSIIW» maiNIHM» MBMHII» «HIIIIHUIIK» IIIIIHIIIlUltlIHIr -|;IHII«ÍIIIIU» iHlilllllllllUiU. iiiimiiiiiiwie' >itimintiiuH 15. Köd van ügye? — ez volt az ő titkos szótáruknak újra meg újra visszatérő mondata.Bort adott át Nagyligeten, mert közeledett a szüret, szükség volt az edényekre és a nagy- I ige ti borforgalmi vezetőjével -r pit Valami baráti megállapodá. Akkor még megvolt a nagydarab heréit ló, a Bandi, délben indult két nagy hordóval a gumikerekű kocsin. Későn végeztek és akkor — szeptember végén — már rövidültek a nappalok, holdas hűvösséggel és a réteken terjedő fátyol-ködökkel hamar jött az éjszaka. Altkor, már alkonyat táján találkoztak össze véletlenül. Sári éppen az állomásra ment és megismerte, ő ismerte meg, mert meg kellett állnia, János éppen akkor kanyarodott ki az országú tra, mely az állomástól egyenesen Szőllősnek tart, ő önkéntelenül is megállította SIPOS GYULA: Bandit, az asszony meg fölszállt melléje, az első ülésre. Igaz, a vonat hamarabb hazaér, de olyan természetes volt ez a fölszállás is, ahogy a pokrócot a térdére terítette rokoni, tiszta, emberi mozdulat volt: nem megyünk egyedül. Sárika éppen a férje ügyében tudakolódott egész nap. egy halott, aki él, vagy élő, aki meghalt és elfeledni mégse hagyja magát, nincs és mégis számolni kell vele, nem úgy, mintha itt lenne s a szemébe lehetne mondani: vége közöttünk mindennek, szellem, aki talán nyugatra szökött és ott éli világát, vagy gyöt- ri magát, talán jeltelen sírban nyugszik valahol Budapesten, vagy egy erdőszélen, ahol hirtelen elföldelték. Iszonyatos, nem lehet menekülni tőle, nem lehet vele szembenézni, egy ember, aki még eltemetni se hagyja magát. S az özvegy, a csinos özvegy, vagy talán nem is az, csak magára maradt asszony, rá most minden férfi úgy tekinthet, mint a prédára. Reggeltől járta már a hivatalokat, ismerősöknél próbálta fölkutatni az utolsó nyomokat: hol lakott., mit tudnak róla, akik utoljára látták. És át kellett élni a megaláztatást, hogy a barát. aki Pestről jött. aki eltűnése előtt talán utolsónak beszélt Palival, nem mond semmit, csak általánosságokat: hogy egy fröcs- csöt ittunk, komor volt és a forradalomról beszélt — és közben, emlékezés közben az ő térdét nézi és meg kell igazítania a szoknyáját, feltünéj nb.'.ül és föl kell kelni, mert tudja, hogy jön az ellágyuló férfihang» az ajánlat, hogy miért siet, találkozzunk még egyszer és a ,,maga olyan csinos", ,,ne gondoljon a múltra”. És a hivatalban a hiábavaló lrilincselések, a gyanakvás: mért keresi ez a nyilván forradalmár férjét? És ugyancsak a tekintetek. a térdet kutatók, a lemezte- lenítők és cirógatok. Hát minden férfi egyforma? Hát mindnek csak ebből áll a világ, hogy préda a nő, akit le kell teperni, hogy egy darab gusztusos húst rávág a hentes a mérlegre és becsomagolja. úgy nézni rá? Ennyi az egész? És aztán másnap fröcs- csözés közben. vagy feketázés közben összecsípett szemmel, kissé bágyadtan hunyorogni a cimborák előtt, titokzatoskodva, vagy aljas módon célozgatva is: micsoda remek fogásom volt tegnap! Ezek férfiak? Rongyok. Mocskos kutyák. Mit tudnak ezek a szerelemről? Köd van úgye? Mégis így kezdődött, ezen az estén, minden itl kezdődött. magányos asszony Az állomás előtt már égett a villany, ő föllépett a kocsira, derékig pokrócba bugyolálták magukat, mert a mező felöl, a rétekről, talán még a magasságból is hűvös nagy légtömegek úsztak, hogy elárasszanak mindent. Mint mikor nyárvégi napokon tóban úszkál az ember, meleg foltok vannak még a vizen, de már egy mélyebb mozdulatnál föltör a borzongató hűvösség. Ügy szeretett volna akkor panaszkodni, de kinek panaszkodhat ő? Sárika, Szenthe Sárika, olyan egyedül vagy a világban! Otthon vár a derékfájós öregasszony, biztosan most is imádkozik eltűnt fiáért és az első kiváncsiskodás után majd kimondatlan gyanakvással néz rád: hol jártál ilyen későig. An aj már soha nem tud neki megbocsátani. Nem csak Pali eltűnéséért, a rossz házasságért, hanem azért, mert ez az egész a sátán műve, s a szerencsétlenségben Sárika volt. a sátán eszköze. Pap lett volna Paliból, most itt misézne, talán éppen Szőllősön és mindenki előre köszöntené az Utcán. És emiatt a nő miatt o+thagyta a szent hiva:,á:>‘, i jövőjét, föláldozta édesanyja ró- zsafüzéres szép öregségét, amikor úgy mehetett volna a templomba mintha haza menne, a fiához, s még életében otthona lett volna Isten országában. Tudja ed Sárika, nagyon jól tudja, pedig anyósa soha nem korholta, nem vádolta őt, ha valami pletyka jutott a fülébe, hiszen mégis ez a nő volt az egyetlen reménység, az egyetlen szál. amely még a fiához vezethet. így laktak együtt, összekötve, s mégis idegenül, ha Sári reggel kisírt szemmel kelt föl, az öregasszony akkor se kérdezte meg soha: miért sírtál lányom. Ki kérdezi meg őt? Ernő bácsi igen, az öreg tanító, aki még édesapjának is jó barátja volt, a bogaras régész, aki napokig cloiszmog, míg megtisztogat egy kelta bronz-csatot, vagy cserepeiből összeállít egy római mécsest. Ez az ember aki a múltban temetkezett bele, rég megholt emberek eszközei és emlékei közé és talán onnan meríti bölcsességét., hogy megértse az élőket. (Folytatjuk)
