Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

2 TOLNA WTT5VPI NfiPTTJSÄß #963. január 6. Egyszerűség és szerénység a kommunista ember egyik legszebb erkölcsi tulajdonsága Az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házának nagytermét, ahol pártunk Vili. kongresszusa tanácskozott, Lenin domborművű arcképe díszítette. A képet nem­zeti színű és vörös zászlók sze­gélyezték, a felirat: Világ prole­tárjai, egyesüljetek! Más dísze nem is volt a kongresszusi te­remnek. Lenin arcképe, az egyetlen dísz, egyben hangsúlyozott is valamit, kizárólagossá tett vala­mit. Azt: hogy pártunkban ma­radéktalanul győzedelmeskedtek a lenini elvek és a párt további politikáját is ezek az elvek szab­jál: meg, egyre teljesebben, egy* ve következetesebben. Lenin tanítása, amely Marx tanainak nemcsak követése, ha­nem folytatása is, halhatatlan. Ennek a tanításnak alapigazságai, alapelvei, módszere, szelleme soha nem veszítheti el korszerűségét. A kommunistáknak azonban nemcsak Lenin tanítása jelent vezérfonalat a munkában, hanem maga Lenin is: Lenin, mint em­ber, a kommunisták örök példa­képe marad. Lenin nemcsak tu­dós, forradalmár, államférfi és politikus volt, hanem olyan nagy­szerű tulajdonságokkal is ren­delkezett, amelyek örök példa­képpé teszik őt, a kommunista ember jellemének, erkölcsi arcu­latának példaképévé. Pártunk VIII. kongresszusa határozattá emelte a Központi Bizottság irányelveinek 41. pont­ját is. Ez a pont arról beszél, milyen legyen a kommunista ember, milyen erkölcsi tulajdon­ságok kell, hogy jellemezzék a kommunistákat. A többi között a határozatnak ez a pontja hang­súlyozza, hogy a kommunista embert jellemezze erkölcsi tisa taság, egyszerűség és szerénység. Amikor ezeket a sorokat ol-' vasisuk, Leninre keli gondolnunk. Leninre, aki megtanított ben­nünket arra, hogyan értelmezzük öz egyszerűséget és a szerénysé­get, aki egész életében kemény harcot folytatott minden el­bizakodottság, önfejűség, nagy­képűség, hiúság, gőg és büszke­ség ellen. Nemrég adták ki Lenin rész­letes életrajzát, amely nemcsak a legteljesebb, de a leghitelesebb is minden eddig kiadott Lenin- életrajz közül. Az életrajz szer­kesztői már a bevezető sorokban hangsúlyozzák, hogy akik Lenint ismerték végtelenül egyszerű, szerény embernek tartották. A munkások úgy beszéltek róla egy-egy találkozás után ■ -..Lenin egyszerű, mint maga az igaz­ság ...” Mi jelentette vajon Lenin egyszerűségét, szerénysé­gét, hogyan vetült ki ez a nagy­szerű emberi tulajdonság társa­dalmi és magánéletére, környe­zetére, élet és munkakörülmé­nyeire? Lapozzuk csak fel Lenin élet­rajzát. Nézzük meg mit ír a 434. és a további oldalakon, ahol Lenin dolgozószobájáról és laká­sáról tudósít, arról, hogy milyen körülmények között élt és dol­gozott a szovjet állam és a kom­munista párt nagy vezetője. Ar­ról olvashatunk a könyvben, hogy 1917-ben Lenin és Krupsz- . kaja — Moszkvába érkezésük után — egy ideig a szovjetek első székházában laktak, majd átköltöztek a Kremlbe. Lenin­nek egy kisebb helyiségben ren­deztek be dolgozószobát. A szov­jet állam vezetője egyszerű, fo­nott, támlás széken ülve dolgo­zott. Az íróasztal mellett hosszú­kás asztal állt, nagy bőrfotelekkel a látogatók részére. Lakása, négy lakóhelyiségből állott. Ezekben lakott Lenin feleségével és húgá­val. Ó maga a legkisebb szobát foglalta el, amely házi dolgozó- szobául és hálószobául szolgált. Az ablaknál íróasztal, a falnál vaságy volt, rajta kockás takaró, amelyet még édesanyjától^ kapott ajándékba 1910-ben, utolsó talál­kozásuk idején. Lenin legtöbb­ször családjával együtt a lakás konyhájában étkezett, teázott. Nagyon sok példát sorolna!: fel életrajzírói, a különböző vissza­emlékezések alapján arról, hogy Lenin mennyire önzetlen volt és mennyire nem tudott addig nyu­godt lenni, amíg látta, hogy má­sok körülötte nélkülöznek. A polgárháború ínséges' éveiben mindenki aggódott, Lenin egész­ségéért. és a parasztok, meg a vidéki elvtársak élelmiszereket küldtek neki. ö semmiféle élelmi­szert nem fogadott él, a kül­deményeket hiánytalanul a kór­házaknak, a napközi otthonoknak és a nélkülöző, sokgyermekes munkásoknál: küldte. Lenin úgy élt; családjával, mint az egyszerű m u n kásemberek. Életében számtalan példáját adta annak, hogy semmiben sem szabad kivételes helyzetet élveznie a kommunistának. 1920-ban szüksége volt néhány olyan könyvre, amelyet csak a Rumjancev Múzeum könyvtárá­nak olvasótermében lehetett használni. A szovjet állam fejé­nek egy szavába került volna és a könyveket — amelyeket egyéb­ként nem kölcsönöztek ki — neki kívánsága szerint átqdták .volna. Nem, Lenin :nerp fogadott el kiyételt.’ Arra kérte a könyvtárat, hogy este zárás után adják át neki a szükséges könyvöket, s reggelre, a nyitásra hiánytalanul visszaküldte mindig azokat. 1920-ban volt Lenin 50 eszten­dős. A IX. pártkongresszus- utol­só napján a küldöttek egy. cso­portja javasolta, hogy a születés­nap közeledvén rendezzenek ün­nepséget. Lenin * a javaslatot helytelenítette. Mivel eriiíek elle­nére is megrendezték az ünnep­séget, két felköpzöntő után zavar­tan eltávozott. Nem szerette so­hasem, ha személyét dicsőítették, vagy őt bármilyen alkalommal is ünnepelték. Lenin körül eleve nem alakulhatott ki a személyi kultusznak semmiféle formája. Egy alkalommal beszédet tar­tott a frontra induló katonáknak. A katonák búcsúztatásáról fil­met készítettek. A filmoperatőr Leninre irányította a felvevőgép lencséjét, mire Lenin figyelmez­tette: „Ne engem fényképezzen elvtársam, inkább azokat, akik­nek beszélni fogok, a frontra in­duló elvtársakat.” Mindig szerényen beszélt ön­magáról, soha nem kérkedett tudásával. Életrajzírói feljegyez­ték róla, hogy a kommunista Internacionálé kongresszusain németül, angolul, franciául, ola­szul is felszólalt és beszélgetett a küldöttekkel Olvasott lengyel, cseh és svéd nyelven. Egy kérdő­ív „Milyen nyelven beszél” rova­tába államfő korában ezt irta: „Angolul, németül, franciául rosszu.J, olaszul nagyon rosszul.” Sok elfoglaltsága mellett arra is jutott ideje, hogy részt vegyen a kommunista szombatokon ren­dezett társadalmi munkáoan. Sokunk előtt ismeretes a fény­kép, ahogy Lenin egy moszk­vai építkezésen gerendát cipel a vállán... Ilyen emberi tulajdonságok váltották ki azt a szívből jövő szeretetet, megérdemelt tisztele­tet, amellyel Lenint a dolgozók illették. Megható sorokat írtak neki betegsége idején 1923-ban, ötvenhármad:!: születésnapja alkalmával Gorkioa a kijevi Ar- szenál gyár munkásai. Többek között a következőket olvashat­juk levelükben: „Kapcsolataink szorosabbra fűzése végett, gyűlé­sünkön elhatároztuk, hogy fel­veszünk téged gyárunk mun­kásainak jegyzékébe, mint a kije­vi Vörös Arszenál gyár eszter­gályos műhelyének tiszteletbeli vasesztergályosát.” Sok mindent elmondottunk Leninről. Olyan tulajdonságait elevenítettük fel, amelyek egyre jobban kell, hogy jellemezzenek minden kommunistát Őszinte törekvésünk végrehajtani a VIII pártkongresszusnak azokat a ha­tározatait, amelyek fontos fel­adatunkká teszik, hogy elsősorban a párton belül, de azon kívül is mind következetesebben harcol­junk a kommunistákat jellemző erkölcsi tulajdonságok, így az egyszerűség és szerénység minél tökéletesebb érvényesítéséért. Pártéletünkben nem véletlen, hogy a lenini elvek diadalával egyidőben uralkodóvá válnak minden területen az egyszerűség, és szerénység szép vonásai. Fel­adatunk az, hogy a társadalmi élet mellett egyéni életünkben, minden emberi kapcsolatunkban érvényesüljenek az egyszerűség és szerénység lenini normái. A kommunista embertől ugyanis idegen minden urhatnámság, gőg, büszkeség, hiúság, kérkedés, nagyképűség, dicsekvés, bekép­zeltség. A kommunistái: erköl­cseivel nem egyeztethető össze se­hol semmiféle jogtalan előny, vagy kivétel élvezése. A kommunista ember csak olyan életkörülmé­nyek biztosítását várhatja el a szocialista társadalomtól, ame­lyek között nyugodtan elvégez­heti azt a munkát, amivel a párt őt megbízta. Ezeket az életkörül­ményeket mindig az adott lehe­tőségekhez, a társadalomban meg­lévő átlagos életkörülményekhez kell mérni, s nem önkényesen megszabni. A szerénység és egyszerűség nemcsak azért lényeges tulajdon­sága a kommunistának, mert szép és tiszteletre méltó emberi tulajdonság, hanem azért is! mert formája a kommunista politika tartalmának, alapvető eszköze, a párt és tömegek őszinte kapcso­latának, a bizalomnak. Tíz kom­munista agitátor nem tud a leg­ékesebb szóval sem annyit hasz­nálni a párt és a tömegek közötti kapcsolatnak, bizalomnak, mint amennyi kárt tud okozni egyet­len párttag, a kommunista erköl­csöt megsértő viselkedésével, ma­gatartásával, cselekedetével, jog­talan előnyük igénybevételével. Ezért kell egyre többet foglalkoz­nunk ezzel a vonzó emberi tu­lajdonsággal. Egyre többet kell erről írni, beszélni és harcolni érte, mert ezt követeli meg tő­lünk pártunk lenini politikája. Legyünk olyanod:, mint Lenin volt. Jellemezze az erkölcsi tisz­taság, az egyszerűség, a szerény­ség társadalmi és magánéletün­ket egyaránt. így lehetünk a leni­ni politika igazi harcosai, így valósíthatjuk meg nagy tervein­ket, s így juthatunk mind köze­lebb az emberiség áhított jöven­dőjéhez, a kommunizmushoz. Gyenis János Megjelent az első összefoglaló mii a magyar földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak történetéről A Mtezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének el­nöksége 1957-ben határozatot ho­zott a hazai földmunkás- és sze­gényparaszt-mozgalmak történe­tének feldolgozásáról; Egy tíz­tagú történészkollektíva ugyan­ebben az évben megkezdte a ha­talmas és szerteágazó anyag ösz- szogyüjtését, A fejezetne in­góit, több mint 1100 oldalas mun­ka „Földmunkás- és szegénypa­raszt-mozgalmak Magyarországon 1848—1948” címmel, az év első napjaiban került ki a nyomdá­ból. A magyar parasztság törté­netéről Acsády Ignácz közismert munkája óta nem jelent meg ha­sonló átfogó mű. Szappanfőzés A Szekszárdi Szesz- és Üdítőital-ipari Vállalat telepén szappanfőzést is végeznek. Az üzem szappanfőzőjében évente 700 métermázsa szappant főznek. A szappanfőzés a felek által beszállított zsira­dékokból történik. Képünkön: Heil Jánosné szappanfőző az üstnél. Címzett: a Gyönki Epületkarbantartó Ktsz éhány hónappal ezelőtt tudósítást írtunk arról, hogy Gyünkön a közsé­gi malomban kihelyezett kosár­fonó-részleget létesített a Buda­pesti Kosárfonó és Háziipari Szö­vetkezet. Az üzemben, amely kez­detleges volt (ma is az) 30 nő tanulta a kosárfonás mesterségét. A többségük háziasszony, mellet­tük néhány fiatal lány. Főleg nő­ket foglalkoztató üzem a gyönki kosárfonó — férfi csak öt van Arról is hírt adtunk, hogy a ma­lomépület átalakítására 14.0 000 forintot folyósítottak. Akkor még jó idő volt, a dolgozók épp úgy, mint a telep vezetője, bizakodtak abban, hogy november végére korszerűen átalakított üzemben dolgozhatnak. így szólt a terv, de... Itt álljunk meg. A dolog úgy történt, hogy az emberek — már mint a ki­helyezett üzem vezetői — ter­veztek, a Gyönki Épületkárban■ tartó Ktsz pedig végzett. Azaz, dehogy végzett, hiszen éppen itt van a bökkenő. Késve fogtak a munkához, egyrészt azért, hogy a többi mellett szaporodjék a meg­kezdett, de határidőre be nem fejezett építkezések száma. De jóllehet, úgy ■ is okoskodtak: a malomépület tető alatt van. A belső építkezési munkálatokat pe­dig esős időben is el lehet vé­gezni. Hogy ez nem történhetett meg, ebben nagy szerepe van a téliesre forduló időjárásnak. Mi- .nusz 10 fokos hidegben nem le­het betonozni, hivatkoznak az ob­jektív nehézségekre az építők. Az építkezés ,megkezdése óta a kosárfonó-üzem dolgozói a gyön­ki Vörös Csillag Tsz egyik gazda­sági épületében húzták meg ma­gukat. Az üzemi életeit most pró­bálgató asszonyok — a kedvező­nek éppen nem mondható körül­mények között is — zokszó nél­kül dolgoztak. Azt tartották szem előtt: vállaljuk nehezebb körül­mények között is a munkát. Ne­künk se mindegy, hogy a szövet­kezet eleget tud-e tenni szállítási .kötelezettségeinek, vagy nem. (A papírkosarakat exportra gyárt­ják.) Másrészt a keresetre is nagy szükségük van. Ezzel ugyan nem mondtak nagy, és világrengető dolgot, de arra érdemes felfi­gyelni, hogy eleget akarnak ten­ni a vállalt kötelezettségüknek. Nem lennénk igazságosak, ha a Gyönki Épületkarbantartó Ktsz részéről kétségbe vonnánk a jó­szándékot. Három hónappal ez­előtt ugyanis hozzáfogtak a ma­lomépület átalakításához. Egy ré­szen felhúzták a választófalakat. Elkészült az ebédlő és az öltöző, és ez nagv szerencse. A kosárfo­nó-üzem dolgozói ennek is örül­nek, mert ha nem is a legjobb körülmények között, de legalább fűtött helyiségben kezdhették meg az év első munkanapját, és a tsz-ből a saját portájukra köl­tözhettek. A malom udvarán három va­gon fűzfavessző van kazalba rak­va. Előreláthatólag még vagy 8— 10 vagon újabb szállítmány érke­zik. Az átalakítási munkálatok befejezése után ugyanis itt ren­dezik be a hámtoló üzemet és ak­kor teljes kapacitással beindul a termelés. Az idei év első hónap­jában háromezer papírkosarat leéli elkészíteni a gyönki kosár­fonó üzemnek. Erre a feladatra a jelenlegi körülmények között is vállalkoztak. Amikor az iránt érdeklődtünk, mit üzennek a Gyönki Épület- karbantartó Ktsz-nek, az asszo­nyok így válaszoltak: — Örülünk, hogy elkezdték a munkát, de még jobban örülnénk,. ha minél előbb befejeznék, hogy mi is rendes körülmények között dolgozhas­sunk. Mert mi lett volna, ha az építkezés miatt leoltunk a ko­sárfonással? Hiánycikk lenne a papírkosár, s nem lenne hova dobni a határidő be nem tartása miatt érkező sürgetéseket és a határidő lejártával feleslegessé vált papírokat. Nagyjából így szólt az üzenet, és a mi feladatunk nem lehet más, mint hogy továbbítsuk a címzettekhez, P. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom