Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-29 / 23. szám
SS83, Január 28, 5 toi,Sa mectfi vttü.tsiö szívvel, egy akarattal az l6azi vizsoa % A közelmúltban abban a fa- ^ luban jártam, ahol felnőttem. s amelyiket úgy ismertem, mint a legjobb ismerősömet. Tudtam bajait, s később, amikor felserdültem: azt is sejtettem: miféle ellentétek szabdalják, szinte darabokra. Nemzedékek viaskodtak egymás után egymással a földért, helyi hatalomért, a megtisztelő, de legalább is megkülönböztető jelzőkért. Egy kicsit az országnak volt tükre a falu, ami megvolt ott kicsiben, az nagyban megtalálható volt az országban. Talán két ember sem gondolkozott egyformán a világról, s ki-ki a maga szemszögéből mondott ítéletet mindenről. Aki cseléd volt, az a cseléd szemével, aki pedig nagygazda, a gazda szemével nézte a dolgokat. Kíméletlen világ volt ez, ledönthetetlennek és áthághatatlannak látszó falakat emelt emberek közé; szigorú rendbe sorolva őket, görcsös előítéleteket támasztva. A felszabadulás sok mindent megoldott ezekből a problémákból. A hatalom birtokosai a korábbi kisemmizettek lettek, a végső, és legegészségesebb megoldás azonban még váratott magára, mind a legutóbbi időkig. Ez a helyzet egyrészt abból származott, hogy a történelmi helyzetnek megfelelően igazságot kellett szolgáltatni azoknak, akik hajdan csak az igazság rossz értelemben vehető részéből jussoltak. Másrészt viszont a régi előítéletek helyébe újak keletkeztek, s ha intézményesen nem is, de egyedenként érvényesült a régi felfogás. Osztályszövetségről, mint ilyenről csak részben beszélhettünk, hiszen. a rétegek így, vagy amúgy szemben álltak egymással. A kisparaszt fújt a nagygazdákra, az értelmiség egyik hányada pedig nagyjából minden réteggel szemben állt a maga bezárkózott- ságában. Nem állíthatjuk, hogy a fenti helyzet már mint jelenség is megszűnt, de, hogy a réginél egy sokkal egészségesebb folyamat van kialakulóban hazánkban, az kétségtelen tény. A kizsákmányolás anyagi alapja lényegében megszűnt. Ezért állapíthatta meg az MSZMP VIII. kongresszusa a következőket: „A végbement társadalmi változások legfontosabb eredménye, hogy társadalmunkból véglegesen eltűntek a kizsákmányoló osztályok.” Díszletezve a fenti megálla- pítást, el kell mondanunk, hogy a régi kizsákmányoló osztályok maradványainak, s még inkább azok leszármazottainak többsége tudomásul vette a népi hatalmat. Igyekszik beleilleszkedni új társadalmi rendünkbe, nem Tői, magasabb tápérlékb élelmiszer az Idei tervekben Az Élelmezésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint a minisztériumi élelmiszer- ipar idei termelési terve nyolc százalékkal magasabb a múlt évben elért tényleges eredményeknél. Az igényeknek megfelelően azonban olyan iparágakban, amelyek biológiailag értékesebb, magasabb tápértékű élelmiszereket állítanak elő, lényegesen magasabb az előirányzat. Több lesz olyan cikkekből is, amelyek iránt évről évre az átlagosnál jobban növekszik a kereslet. Ezért a konzervipar 17, a hűtőipar 12, a baromfi- és malomipar 11—11 százalékkal növeli termelését. A bélés külkereskedelmi igényeknek, valamint a mezőgazdaságtól átveendő nyersanyagok mennyiségének megfelelően az egyes cikkek termelésében jelentős az eltérés. Például az egész konzervipar 17 százalékkal növeli a termelést. főzelékkonzervekből azonban 45 százalékkal, paradicsom- konzervből 20, savanyúságból pe- di 37 százalékkal készítenek többet a tavalyinál. Gépesítésre mintegy 600 millió |orintót fordítanak az idén. 1 kizsákmányolással szerzi, hanem munkával igyekszik megkeresni a kenj-erét. Ez óriási változást jelent. Azt, hogy elérkezett az idő annak kimondására, miszerint megteremtődött az alapja egy újfajta, történelmünkben eddig ismeretlen nemzeti egység kialakításának. Már csak azért is, mert egyre többen ismerik fel azt a nagyon fontos tényt, hogy a szocializmus felépítése, majd a kommunizmus megvalósítása nemcsak pártcél, nemcsak egy osztály, a munkásosztály érdeke, hanem mindinkább az egész nemzet érdekévé válik. S azt is, hogy a célt csak társadalmunk együttes erőfeszítései árán érhetjük el. Vannak! akik az egy szívvel, egy akarattal gondolatot, vagyis ezt a régitől merőben különböző egységet az osztályharc feladása-1 ként értelmezik, vagy magyarázzák. Pedig koránt sincs erről szó. A munkásosztály és a párt vezető szerepét a kispolgári rétegek is elismerik, a két alapvető osztály szövetségét, cselekvési egységét sem igyekszenek gyengíteni idegen erők. Ehhez a bázishoz aztán úgy kapcsolódnak szövetségben a többi rétegek, hogy magukkal hozzák régi nézeteik egy részét. Az idegen, és bizonyos értelemben káros nézetek ellen a harc folyik, s mindennapos, szívós munkával győzzük meg szövetségeseinket nézeteik helytelenségéről, tarthatatlanságáról. Ebben össze- geződik tulajdonképpen az alakuló szövetségen belüli harc problémája, s korántsem az adminisztratív eszközökkel történő visszaszorításban, vagy éppen a talajt veszített likvidálási felfogásban. Falun például az egységes paraszti osztály megteremtése került napirendre. Ennek elvégzése óriási feladatot ró nemcsak a kommunistákra. hanem a társadalomnak szinte minden tagjára. Eredmény még- csak véletlenül sem várható akkor, há dogmatikus módon csak a régi dolgokat emlegetjük, csak azt rójuk fel nap nap után, hogy valaki a múltban több földbirtokkal rendelkezett, mint a másik, vagy esetleg azzal, hogy ma a régebbi agrárproletárok dolgoznak csak a termelőszövetkezetekben. s a középparaszti réteg, illetve az egykori nagygazda kivonja magát a közös munkából. Kétségtelen: néhol tapasztalható ez a jelenség. De vajon eredményre vezethet-e vele szemben az unásig való ismétlés? Példák bizonyíthatják, hogy sókkal több eredménnyel járt a meggyőzés, az az eljárás, amikor konkrét eset. kapcsán győzték meg az embereket magatartásuk káros voltáról. | Ij társadalmunk építésében napról napra nagyobb szerep jut az értelmiségnek. E réteg számban és jelentőségben egyaránt növekszik, s egyben át is alakul. Ma már keveset mond, ha így osztályozunk: régi és új értelmiség. A régi értelmiség nagy része az elmúlt évek alatt szemléletben és magatartásban gyökeresen megváltozott, mondhatnánk újjáalakult, s igazodott azokhoz, akik a felszabadulás után szerezték meg képzettségüket. Vagyis többé-kevésbé elmosódott a határ a munkás- és parasztszülők gyermekei közül kikerült értelmiségiek és az úgynevezett régiek között. Ma már annak kell a döntőnek lenni az ítéletben, miként adja tudásának legjavát a szocializmus építéséhez, s tudományos munkájával mennyire támogatja a mindennapok gyakorlatát. Ez, és csak ez lehet a mérték, s korántsem az, hogy az illető évtizedekkel ezelőtt szerezle diplomáját. A szándékot kell nézni, s nem azt, hogy korábban nem úgy gondolkodott, mint mi. A VIII. kongresszuson a beszámolóban és a felszólalások többségében is nagy nyomatékül kapott annak a hangsúlyozása, hogy gyorsabb előrehaladásunk egyik sarkköve, miként nyerjük meg céljainknak, terveinknek a különböző rétegeket. Az ugyanis mindenki előtt ismert: széthúzó erőkkel elképzelhetetlen a szocializmus anyagi-technikai bázisának megteremtése. Erre . egy osztály, egyedül képtelen, egy egész nép azonban, amely nemzeti egységbe tömörül, hatékonyabban tud cselekedni. s cselekszik is. hiszen amit épít, az az egész nemzet érdekeit szolgálja. SZOLNOKI ISTVÁN az állomási peronra kiakasztott hőmérő mínusz harmincnégy fokot mutatott. Vastag jégréteg lepett be mindent. A hajnali csendben, valahol a huszadik vágány környékén a Diesel tolatómozdony duruzsolt. Rettenetes hideg volt. A szénvonattal érkező vonatkísérők fázósan topogtak a forgalmi irodában. Még nem volt az állomáson ilyen hideg tán soha. A meleg tea, a szőrcsizma, bunriás kabár csak enyhítette a hideget ... S már több mint két hete, mínusz húsz fok körül jár állandóan a hőmérő higanyszála. — Nem emlékezem arra, hogy a közelmúltban lett volna ilyen telünk. — így kezdi a két hét történetét Monori István, a dombóvári állomás főnöke. Ma egész nap tapadó hó esett. Ez rosszabb, mint a hideg. Ilyenkor nem gurul a kocsi, kétszeres munkát ád a kocsirendezőknek. — S állják a havat? — Az ember maga sem akarja elhinni amikor látja, hogy dolgozóink milyen nagy áldozatokat hoznak. Soha nem hittem volna, hogy ilyen egységes állomásunk személyzete. A két hét alatt egyetlen hiányzónk sem volt. Pedig hej, de sokszor előfordult, hogy szénvonattal elmentek Dombóvárról és csak napok múltán jöttek haza a vonatkísérők, akkor is csak úgy, hogy utána küldték a vonat, váltószemélyzetét. És még mennyi intézkedést kellett tenni! Melegedő embert osztottak be minden tehervonafra. Az egyfékezős vonatokhoz még egy embert osztottak be. Felváltva voltak a fékbódéban. Az út bizonyos szakaszát a melegedő ember a mozdonyon töltötte. Nem jobb a jegyvizsgálók helyzete sem. Késnek a vonatok. Késnek, mert a gőzgépek ilyen rettenetes hidegben alig tudnak menni. Sok szén fogy, több mint a norma. De mennek a vonatok. És viszik az árut. Zöld utat: adtak a szénnek, élelmiszernek, takarmánynak. Most ez a legfontosabb szállítmány. És egyre indulnak az. állomásról az irányvonalok. A vonotkerekekre mázsányi súlyban rakodik a jég, metsző szél fütyöl a lékbódéban, de megy a vonat, viszi a szenet. — Tudnának mondani olyan dolgozót: aki, a többitől kimagasodva végezte munkáját? — Nem tehetünk kivételt. Most még az a néhány, lezserebb munkára hajlamos emberünk is — meri azért nálunk is vannak még ilyen emberek — megemberelte magát. Egyformán dolgozóit itt mindenki. De azért szolgálat- átadáskor mindig megdicsérjük a legjobbakat. Akik megérdemlik, megjutalmazzuk. kitüntetjük. Szombaton két. dolgozónk, Tóth Vendel és Ughy János kap kor- mánykitüntelést a téli forgalomban végzett kiváló munkájuk elismeréséül . .. I Várjuk a tavaszt. Sohii Vártuk még ilyen nagyon mint most. Mert igaz, csökkent a vonatok száma, kevesebb árut is szállítunk de kétszeres ezzel a dolog, úgy hogy nem könnyű most sem a munkánk. Most van nálunk az igazi csúcsforgalom, az igazi vizsga. Vasutasöecsüiet.böl, szakmaszeretetből. — Bennünket, meg a bányászokat figyeli most az ország. Tudjuk. milyen nagy felelősség hárul ránk. Eddig is bizonyítottuk: útijuk helyünket, és így lesz a jövőben is .., És amíg beszélgetünk, elindul az állomásról a déli vonatcsoport öt személyvonata. Kevesebb az utas most, mint máskor, de megy azért a vonat. Az állomás nagy kocsirendezőjén meg szünet nélkül tolat, vonatokat állít össze a kocsirendező brigád, mínusz húsz fokos hidegben. Vizsgáznak a vasutasok. Ha osztályoznánk ebben az élet-iskolában előmenetelüket kitűnőt kellene adni nekik szakmaszeretetből, hivatástudatból, áldozatvállalásból. becsületből. Megérdemelnék ... — t>.i — •w'wwTT'w^'www'vrwwww^yrw'w^rvrw w srvwwvwvwvwwv'irwwwv'r'w*' •wwvrv vrv-« Sf/ij mai Jzúrtej-beizéíí A DÖBRÖKÖZI JELÖLŐ GYŰ- deregve botorkált az istállóba, nincs erre semmi szükség. Ha gyelemmel hallgatták,. mert hí- LÉS G. Kovács István tsz-elnököt este pedig belekotorták az ágyba, valakinek lesz valami mondani- szén ebben a mai kortes beszédjavasolta országyűlési képviselő- mégcsak meg se melegedhetett valója, akkor az bíztatás nélkül ben a képviselőjelölt arról szólt, nek. G. Kovács István meg- kedvére. A puszták népe életéi p is elmondja. ami közel van az emberekhez, a köszönte a bizalmat, és amíg be- hivatalos politika nem is akarta Mások amellett kardoskodtak, amihez viszont hozzá is lehet szélt, a régi választások jutottak megismerni. Az egyik világ a mi hogy mégse bízzuk a véletlenre, szólni.. Nem úgy', mini az orézág- eszembe. Programok, szónoklatok, falunkban a plébános urat. a fő- Egy kicsit elő kellene készíteni, gyarapításhoz. amelyek ködös, elérhetetlen tá- jegyzői, a 20, vagy 30 nagygazdát mert mégisesak jobb lenne, ha volságból hallatszottak és a cse- és vitéz Várkonyi József levente- erről a döbröközi jelölő gyűlésről EZEN A JELÖLŐ GYŰLÉSEN lédiiázak lakói nem értettek főoktatót jelentette. A másik vi- egy jó politikus cikket lehetne is érezte és látta az ember, hogy azokból semmit. Mi, akkori sze- lág a cselédeket, a részes aratókat, írni. Végül mégis abban marad- a politika és a dolgozó élete nem gény emberek, változatlannak a kisgazdákat. Az utóbbiaknak tunk, hogy nem kell felkészíteni két külön világ. Nincs légüres hittük a világ rendjét, amely ab- semmi közük nem volt az akkori senkit, még a látszatát is kerül- tér a program és az élet között, ból állt, hogy Gardalics kocsis- politikához. A nagy ígéretek oly jük el a ^avatkozásnak. S ezt, A képviselőjelölt, ha majd meg- nak télen sincs cipője, Ernőké- valószínűtlen és iszonytató ma- a döbröközi jelölő gyűlést sokáig választják, nem a távolságot nőnek viszont még nyáron sem gasságban voltak a három kosár nem felejtem el. A művelődési véli, a vezetők és a vezetettek szabad mezítláb járni. Valami púpos, vagy nem púpos kukorica- ház nagytermében, a kályha kő- között, hanem a közeledést, mert csendes egykedvűséggel morzsol- csutkához képest, hogy a nagy rül melegedtek az emberek, kint vele a választókerület népe vo- tuk a napokat, az éveket, mint a ígéretekhez nem is leheteti mit esett a hó, hideg volt. Magam mil be a Parlamentbe. Ma már jószág az eléje dobott takar- hozzászólni. is a melegedők közé álltam, ahol persze más a világ rendje. Falumányt. Jámbor háziállattá szeii- azt mondja az egyik ember, hogy helyen az a gond, hogy az egyik dítette a cselédeket a függőség. EZEK A GONDOLATOK, maii- furcsa természete van az itteni tsz-ben jól osztanak, a másikban Csak akkor vakkanfottak diihS- dóm, a döbröközi jelölő gyűlésen népnek. Miért? Állandóan ver- rosszul. Mit. akar egy mai pásét és nagyot, ha még a keveset jutottak eszembe, s egyáltalán senyezne. A fogatosok a trágyát rasztképviselő? Egy olyan ember5 is megrövidítették. Három kosár nem árulok el titkot, ha közra hordják, aztán azt lesi mindegyik, akinek a fő foglalkozása tsz- kukoricacsutka a heti, és két kéve adom a következőket. Erre a je- hogyan csinálhatna többet... elnök, méghozzá • ozri-.ig vagyonos izékszár volt a napi tüzelő járan- íölő gyűlésre azért küldtek el, Hét óra tájt kezdődött a jelölő termelőszövetkezet elnöke? Egyet dóság. hogy az ottani eseményekről tu- gyűlés. A Zöld Mező Tsz elnökét akarhat. Azt, hogy valamennyi Gardalicsné a tanyaudvar kö- dósítást írjak a lapnak. Késő elfogadták országgyűlési képviselő- termelőszövetkezetben jól ossza- zepén jajgatott, mert nem en- délután a községi tanács elnöki jelöltnek. S ahogy ez már szokás, nak. A döbröközi jelölő gyűlésen gedték púposra rakni kosarát. Az szobájában beszélgettünk: a O. Kovács István megköszönte a sokan felszólaltak. Bíztatni, kérni ilyen fájdalom értetlenül és ká- megyei pártbizottság kiküldötte, bizalmat, majd rögtönzött pros- nem kelleti senkit. A mai prog- bán fogadta a nagy országgyara- a járási tanácselnök, a községi ram, beszédet tartott. Ott állt a ramhoz van az embernek hozzá- pító terveket, a magyarság ezer- tanácselnök, néhány helvj vezető, kályha mellett, a választópolgá- szólni valója, a mai kortes beszéd éves államalkotó készségéről, és jómagam. Szóba került, hogy rok között. A gazdálkodásról, az azért logos, mert nekünk szól hangoztatásáról pedig fel se tud. célszerű lenne a jelölő gyűlés emberek életéről beszélt, arról, 01 «svszerű minl . kl4f‘ ta fogni, hogy mi abban az erény, megkezdése előli néhány ember- hogy együttes erővel sokra ment - .................. 8 tulajdonképpen mi köze volt re elbeszélgetni. Megkérni őket a Zöld Mező Tsz és ha továbbra szer -kettő: úrnak úr. d: > 1.......“oak G ardalics János kocsisnak az arra. hogy szólaljanak fel. A is így dolgoznak a. tagok, akkor dolgozó a barátja. esésűhez; reggel korán kelt, di- járási tanácselnök azt mondta, nem lesz baj. Érdeklődéssel, fi- 8*. P. | Hajnalban