Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-23 / 18. szám
mxe PROt FTAR.IAf. FCTFSri TETEK! A MAG.Y-AR S Z Ö C I A LISTA M U N K A $' P A •<’ I ' TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA .ÉS A M E GYE I TA N ÁG S LAPJA TOLNA MÉőfEI XIII. évfolyam, 18. szám. ARA 60 FILLÉR Szerda, 1963. január 23. <3. o.) Nem marad ki a beszámolóból (2.-3. o.) A megye tanácsi ye 1963. évi ácsi terve ,5r _J Biztonságos élet A FALUN Gyakran elmondjuk: Ma hazánkban mindenki nyugodtan kelhet, nyugodtan fekhet, mert ha becsületesen él és dolgozik, akkor nincs semmi félnivalója. Ez így van, és ez így igaz. Vélt, vagy feltételezett vádak alapján, esetleg bosszúból, rosszindulatból senkit nem ítélnek el. A rendes ember biztonságban érezheti magát. Nem kell rettegnie attól sem, ha a kelleténél erősebben bírálja egy és más fogyatékosságainkat, s attól se kell tartania, hogy baja lesz, ha ki meri nyitni a száját, sőt azt mondjuk, mindenki mindenről bátran adjon véleményt, akivel nem értünk egyet, azzal vitatkozunk, de ha valakivel nem értünk egyet, arra nem fogjuk rá okvetlenül, hogy ellenség. A régi, rossz gyakorlat elmúlt, és soha nem térhet vissza. A legutóbbi négy esztendőben még a legkisebb faluban is tapasztalhatták az emberek, hogy a törvényesség betartásának jeles, fáradhatatlan őrei éppen a tanácsok, a tanácstagok voltak. S a falvakra különösen vonatkozik ez a megállapítás, hiszen évekkel ezelőtt a parasztemberek jórésze élt bizonytalanságban. A zaklatásnak százféle módját érezték a gazdák. A beszolgáltatás volt az a falánk szörny, amely bármennyit kapott, soha nem lakott jól. A szövetkezeti gazdák még ma is emlegetik, hogy akkor voltak nyugodtan, ha nem tartózkodtak otthon a lakás- ban. A helyi vezetőket felülről piszkálták, szorították, a helyi vezetők több-kevesebb emberséggel, vagy embertelenséggel viszont rendszerint ott húzták meg a srófol, ahol még találtak valamit. Szinte állandósult az emberekben feszülő nyugtalanság. Arra is volt azonban példa, hogy néhány községi vezető szóvá tette a zaklatások tarthatatlanságát. Ezeket a vezetőket felelősségre vohták, szemükre vetették, hogy nem jól látják a dolgokat, beleestek a tömegek uszályába. Aki pedig mégis berzenkedett, könnyen megkapta, hogy leváltották, a pártból is kizárták. Nem árt felidézni, hogy bizony vigyázni kellett a szókimondással, mert aki megmondta az igazat, az számíthatott rá, hogy valamilyen címen belekötnek. Megtörtént az a tragikomikus eset, hogy egy gazdaembert, amikor kötve tartotta a kutyáját, megbüntettek állatkínzásért, utána azért büntették meg, mert szabadon ereszti a kutyát és veszélyezteti a járókelők testi épségét. Abban az időben a parasztemberek egymás között sokszor elmondták. „A szocialista elv úgy, ahogy leírják, szép lenne, és nagyon jó is lenne, csak az a baj, hogy nem tartják be.” Megértük, hogy a szocialista elveket be kell tartani és be kell tartatni. Hibák még előfordulnak, bajok is vannak, de arra már nincs példa, hogy bárkit is zaklassanak. a törvényességet felrúgva büntessenek. Sőt, helyenként a helyi szervek túlságosan is elnézőek, mert a törvényesség ürügyén még azt sem vonják felelősségre, akit felelősségre kellene vonni, mert megkárosítja a közöst. A régi, rossz módszerek azért szűntek meg és azért nem ismétlődhetnek meg, mert pártunk a személyi kultuszt felszámolta és még a maradványait is üldözi. A zaklatás a személyi kultusznak volt egyenes és természetes következménye. Annakidején a beszolgáltatás is törvény volt, de olyan, amelyik hibás koncepcióból, abból indult ki, hogy a parasztságot úgy lehet csak rábírni a szövetkezésre, hogy először el kell szegényíteni. Ez a hibás elmélet szülte aztán a zaklatások, törvénytelenségek sokaságát. A Magyar Szocialista Munkáspárt bölcs politikájának életképességét viszont az élet bizonyította be legjobban. Az élet igazolta az átszervezés idején, hogy őszinte és okos szóval többre lehet menni, mint a durva, önérzetet sértő nyomással, az ellenzést kiváltó praktikával. S lám, ma hazánkban a parasztság döntő többsége a szövetkezeti gazdálkodás útját járja. A földműves emberek a mezőgazdasági nagyüzemekben keresik megélhetésüket, boldogulásukat, és minél gyorsabban szabadulnak meg a kisparcellás szemlélet illúzióitól, annál gyorsabban boldogulnak. E téren még sok a tennivaló, de számottevőek azok a sikerek, hiszen ha csak szűkebb hazánkat, Tolna megyét nézzük, akkor is látjuk, hogy évről évre kevesebb a rosszul gazdálkodó, s egyre több a jól gazdálkodó termelőszövetkezet. A tsz-ek törvényszerű megszilárdulási folyamatának fontos tartozéka, hogy a tsz-tagokat nem háborgatják, nem zaklatják, tehát van az embereknek kedvük dolgozni. Persze, akadnak még olyan szövetkezeti gazdák, akik zaklatásnak veszik, hogy a brigádvezető mupkára, hívja . őket.. Viszont aki magától is tudja kötelességét, azt még a brigádvezető se zaklatja. A szorgalmasan dolgozó, becsületesen élő szövetkezeti gazdák egymás között, de gyűléseken is sokszor elmondják, jó így élni. „Ilyen biztonságban még soha nem élt parasztember.” S igaz. Alkotás, tennivágyás, a jószándék, a tehetség érvényesülése — ez az, ami minden faluban érvényesülhet. Nem fenyeget senkit a felszabadulás előtt oly gyakori árverezés, majd a személyi kultusz éveiben oly gyakori meghurcoltatás réme. Az évek óta meglévő, jóleső biztonságot tesszük még szilárdabbá, még jobbá az elkövetkező időkben. Ehhez hatásos eszmei fegyver, mindannyiónk kezében a VIII. kongresszus határozata. Ennek a munkának jelentős állomása lesz a februári ta- nácsválasztás. S ha a szövetkezeti gazdák összehasonlítják az elmúlt néhány alkotó esztendőt, a régebbi, rosszízű időkkel, akkor még könnyebb lesz számukra a választás: Azt akarjuk, hogy ez a rend tartós, jobb, és örök maradjon. Hruscsov és Kennedy levélváltása a világ érdeklődésének középpontjában NEW YORK Hruscsov és Kennedy üzenet- váltása az amerikai hírügynökségek, lapok, rádió és televízió közleményeinek vezető témáját alkotja. — A jelekből ítélve — írja Hightower, az AP megfigyelője — az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Oroszország közelebb került, mint az utóbbi két év során valaha is, ahhoz, hogy megegyezésre jusson az alom- i'egyverkísérletek eltiltása ügyében. Washingtoni hivatalos körökben a szovjet kormányfő üzenetei kedvező értékelésre talállak. Hasonló szellemben nyilatkozik Frankel, a New York Times tudósítója is. Azok a javaslatok, amelyeket Hruscsov üzenetei tartalmaznak. a tudósító szerint „nagy reményekre jogosítanak” Véleménye .szerint a javaslatok kivezethetik a zsákutcából az alomfegyverkísérleték megszüntetésére vonatkozó tárgyalásokat. Az amerikai törvényhozás egyes vezető tagjai szintén nyilatkoztak az üzenetváltásról. Fulbright szenátor a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy véleménye szerint a szovjet kormányfő a feszültség enyhítésére törekszik. Pastore, a kongresszus egyesített atomenergiabizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy „ha sikerül kidolgozni a helyszíni ellenőrzés alapelveit, ez reményt keltő előjel lesz”. Hírügynökségi jelentésekből azonban az is kitűnik, hogy az amerikai törvényhozás több tagja irreális álláspontra helyezkedve több helyszíni ellenőrzést követel, mint amennyit a tényleges szükségletek alapján a szovjet kormány javasol. PÁRIZS A párizsi lapok bőségesen kommentálják Hruscsov és Kennedy üzenetváltását. Az Humanité hangsúlyozza, hogy az üzenetváltás nyomán „komoly kilátások nyiltak meg arra vonatkozólag, hogy sikerül megegyezni a nukleáris fegyverkísérletek végleges megszüntetése- ügyében”. Mind- umellett a megegyezés valójában nagymértékben függ attól a nyomástól, amelyet a világ közvéleménye feji ki az atomrobbantások végleges betiltása érdekében. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo megállapítja, hogy a szovjet kormány új kezdeményezésében a világ reális lehetőséget lát arra, hogy rövid időn belül megegyezés jöjjön létre az atomfegyverkísérletek valamennyi fajtájának megszüntetése ügyében. Az Otecsesztven Front megállapítja, hogy a Szovjetunió részéről nemes jóakarat nyilvánult meg és most: tárgyalópartnerein, az Egyesült Államokon és Anglián a sor, hogy ugyanilyen megegyezési készséget tanúsítsanak. BECS Az osztrák sajtó nagy jelentőséget tulajdonit Hruscsov és Kennedy levélváltásának, amelyet vezető helyen ismertet. A Presse a többi között megállapítja, hogy Hruscsov két levele az atomfegyverkísérletek ellenőrzött beszüntetése kérdésében, jelentősen elősegítette a nagyhatalmak közeledésé tv. A Kurier kiemeli: mindkét fél tett egy-egy lépést. Hruscsov elvben hozzájárult a nemzetközi ellenőrzés bizonyos mértékű bevezetéséhez, Kennedy viszont elfogadta az ellenőrzés eszközéül az amerikaiak által eddig visszautasított szovjet „kontroli-dobozokat”. LONDON A keddi angol lapok egyöntetűen megállapítják: a Hruscsov— Kennedy levélváltás felélesztette a reményt, hogy a Washingtonban kedden kezdődött a nukeláris kísérletek eltiltásával kapcsolatos háromhntalmi tárgyalások - döntő lépést jelentenek a kelet-nyugati egyezmény útján. Az angol lapok úgy vélekednek, hogy Hruscsov szovjet miniszterelnök, midőn beleegyezett a nyugati részről követelt helyszíni ellenőrzésbe, eltávolította a nukleáris kísérletek eltiltásához vezető úton az egyik legnagyobb akadályt.. A londoni Times a kedden kezdődött háromhatalmi washingtoni tárgyalásokkal kapcsolatban így ír: „Ezek a tárgyalások megmutatják. van-e elég közös politikai akarat az udvarias levélváltás mögött, hogy végül is megálljt parancsoljanak az atomkísérleteknek”. A Times felveti Hruscsov— Kennedy levélváltásban foglalt álláspontok újabb közeledésének lehetőségét, s megállapítja: „Nincs semmiféle elvi kizáró ok, hogy megegyezésre jussanak az évi felügyeletek számában, ha a többi feltételek megfelelnek” A Daily Sketch keddi számban megjelent cikk szerzője úgy véli: „Ez nagy engedmény Hrusesov- tól... Ha a Nyugat félúton elébe menne, Washingtonban a Három, bölcs ember, megállapodásra juthatna s nyélbeüthetné a háború óta leglátványosabb kelet-nyugati alkut”. Megválasztották az NSZEP új Politikai Bizottságát Berlin, (ADN). A Német Szocialista Egységpártnak a párt VI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottsága, amely 121 tagból és 60 póttagból áll, hétfőn alakuló ülésre jött össze, hogy megválassza a Politikai Bizottság 14 tagját és 9 póttagját, a Központi Bizottság 6 titkárát, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság elnökét. A Központi Bizottság a Politikai Bizottság tagjaivá egyhangúlag a következőket választotta: Friedrich Ebert, Paul Fröhlich, Ottó Grotewohl, Kurt Hager, Erich Honecker, Bruno Leusch- ner, Haermann Matern. Erich Mückerberger, Alfred Neumann, Albert Norden, Willi Stoph, Walter Ulbricht, Paul Verner, Heribert Warnke. A Központi Bizottság első titkárává ismét Walter Ulbrichtot választották meg. A Központi Bizottság titkáraivá egyhangúlag a következőket választották: Gerhard Gruneberg, Kurt Hager, Erich Honecker. Günter Mittag, Albert Norden és Paul Verner. A Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé ismét Flermann Maternt, a Központi Revíziós Bizottság elnökévé pedig Fritz Gaeblert választották. De Gcmüe revanspdltikáhcz kötötte Frcmelcsosrszég sorsát Párizs (MTI). Adenauer és de Gaulle már tanácskozásuk első napján megállapodott- a hosszú ideje előkészített francia—nyugat, német szerződés végleges tartalmában. A közzétett részletekből nyilvánvaló, hogy a francia dip lomácia történetében nélda nél kül álló politikai és katonai szövetségről van szó, amely szervesen a militarista és revansista Német Szövetségi Köztársasághoz köti Franciaországot. A két ország kormányfőinek, minisztereinek, vezérkari főnökeinek rendszeres találkozói, a Budeswehr és a francia hadsereg közös fegy.. verkezési és stratégiai programja, a széles területre kiterjedő együttműködés mindkét részről tervezett törvénybe iktatása de Gaulle és Adenauer eddigi politikájának betetőzését jelenti. A két idős politikus így akarja biztosítani, hogy távozásuk után utókaik ne változtathassanak Párizs cs Bonn politikai irányvonalán. A készülő egyezmény aggodalmat váltott ki a francia közvéleményben. Ezt tükrözik a francia lapok komm rntárjai. Az Au rare veszélyes kalandról« ír. De Gaulle, Franciaország és Nyugat. Németország hűbéri jellegű, vezető szerepen alapuló Európa koncepciója olyan veszélyt re.j magában, amelynek harderejét senki sem tévesztheti szem elől — hangoztatja a lap. De Gaulle és Adenauer szerződése — írja az Humanité — ahhoz az államhoz láncolja Francia- országot. amely egész Európábar egyedül hangoztat területi követeléseket, s ahol a volt hitleristák töltik be a kulcspozíciókat. Ilyen szövetség elfogadhatatlan a francia nép számára. De Gaulle és Adenauer — mutat rá a Liberation — olyan időpontban köti meg hideg- háborús szerződését, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok között enyhülés állott be és a megegyezés reménye mutatkozik. A kelet és nyugat viszonyának fejlődése a franciákat is kötelezi — hangoztatja a Liberation. — Elsősorban arra. hogy de Gaulle-t az oroszok, az amerikaiak és angolok oldalán a leszerelési tárgyalásokon való részvételre kényszerítsék.
