Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

f. A rOLNA MEGYEi NÉPÚJSÁG & J« ODALMI MELLÉKLETE Tű z A z uráli a hegj^en úgy élnek, mint kihalt állatfajok ele­ven példányai egy rezervátumban. Ha egy völgylakó ide téved, azonnal árzi. hogy ő nem ide­való. A nyelvnek is csak a sza­vait érti, a szokásokból pedig kukkot se. Az atmoszféra olyan, mintha idegen országban járna, ahol senki se igyekszik elfeled- meredélyen, ásó, lapát a vállon, tetnj vele, hogy idegen, ellenben Felértek a dióligelbe. mely már finoman értésére adják pillana- a báró fészke. „vv, • v, A haraszt között terítve a le- verdesi, feleslegesen P£ia sarokhoz is hason. vert dió> ropog a taipuk ajatt. A füstölgő üszköt. kor vén trotty sírós, bűntudatos, két- ~ Jaj, maga ne csmalja! — ,L i'i a“?í>.^a^ ál^^tak Ie^ ségbeesett ábrázata megjelenik. A kiabál a báróné. Maganak nem endeiíeztetőnek. ^ füst is. Előtör a bokrok közül, jó a szíve. ,, , , ,cs r, , 1f meSV'an. A volt gjőbb a szaga, aztán a fehér go- De megcsinálni azt megcsinálta cseled. Csak lenn él a völgyben molyag. _ gondolja futtában Dani, s n«0SSi "edve-ih°^, ^ogy ma \s Karó van a vén báró kezében, veszettül hadakszik a lánggal. Az . . c et nézzék. Néha leuzennek azzai szerencsétlenkedik, kotorja overállos jobbról került, a front feleslegesen a hamut. túlsó széléről. Az kiált rájuk: szegély húzódik, mely elnyeli a lángot, nem engedi tovább. A füst szemén, száján, orrán, fülén ki-be jár, a tüdejét, a szívét el­fojtja, a fejét mindjárt szét­repeszti. Szédelegve megy a láng­nak újra meg újra. Kapkodja a levegőt, kapkodja, a lapátot. A vén báró ott botladoz a ** karóval a nyomában. Ahonnan a tűz már elvonult, s a feketén — Dani, jöjjön fel. — Meggyulladt — mentegető- __ Vigyázz! • • fellázad az ilyen z,k> Mint aki tolná magától egy , . ._vpt ­UZ- NemeérekTá.S V1SSZaUZen‘ N^on ntgjSnS'" Dani látta, hogy körül vannak £-2 A tűz már rég^átnyar^ít a drót! háborgó öntudat hirtelen fej fölvetése. A második hang már kerítésen ropogva _____ ___________ ___„ ___ _ ‘ -a no,- lyák, rohannak rájuk a lángok. a lecsitult emberé, a számoló em- dühös'3 Most1 végtelenül 6megveti s ök rogyadozó térdekkel futni béré, ki szégyeUi az előbb meg- bár-ót ^ JfL jobban próbálnak, de a lángok mindjárt ütött nvm hangot, és igazítani ... . ’ * beérik. Dani a sogor rémült te­ütött nyers hangot, és igazítani raneszt szeretne rajta. J kintetét látja, és arra gondol, mi­— Majd felmegyek, most fon- semmiérő szilvafát felszámítanak lyen f f 1 g , tos dolgom van — javít szelíden, kétszázötven forintra is. A langok PiUanat alatt airo­A tűz akkor ütött ki a hegyen, Dani meg a sógor több szót hantak rajtuk, s elenyésztek az Emikor Dani a lakását meszelte. nem vesztenek. Bevágják magú- imént felégett uszkos parlagon. A bútorok, miket maga faragott kát a bokrok közé. be a füstbe. ök meghemperedtek, s: máj: csak •— korántsem, szegénységből, in- — Csak oldalról! — kiált Dani égett rongy szag lengett koruiot- kább kedvtelésből — kinn vol- a félelmetes ropogásban. tűk, s némi füst. tak nyájban a ház előtt. Odabenn — Jesszusom — kiabált az ez­éppen megálltak a meszelővei, gidairól kell kapni a lángo- i;edesné. Dani és a sógor, kávét ittak, és w kát, sose szemközt. Az ez- Jókor kiabál — gondolja dü- békésen. gondtalanul elüldögél- redes úr házába harap ez mind- hősen Dani, nézi a kezefején az lek egy kicsit. Az élet nyugodt járt a nyugalmazott királyi ezre- égés helyét. Szerencse, hogy na- biztonsága, és természetes, zök- des úr házába. Az ezredesné ré- gyobb baj nem lett. Hogy tulaj­kenőmentes ritmusa ott lebegett mülten bámulja a veszedelmet. donképpen nincs szél. a forró csészék felett, — Danikám, az isten szerel­Akkor berohant egy overállos mére, jöjjenek, Danikám! ár csak az üszők füstöl, tag, hogy ég a tető, a hegytető. Dani a kétszáz négyszögölet, * ! Daniék lapátjukra támasz- Már a fák égnek. És olyan gyor- ami a házukhoz lenyúlik, nem kodva állnak. Nézik a művet, az san terjed a tűz, hogy nem lehet tudta megvenni. Kérte, várjanak, elfojtott tüzet, a fekete foltot, eléje állni. És lehet, hogy mind- míg összegyűlik rá a pénz, a ve- mit a lapátok vágta földszegély járt itt lesz. De az is lehet, hogy rítékkel szerzett pénz. Egy orvos egészen körülvesz, és élesen-sze- nem erre jön, de akkor az erdő hamarább fizetett. Az ezredesné szélyesen elválaszt az elevensár- kapja. Oda lesz az erdő. A par- a kerítésen át azt mondta a báró- ga fűtől. Nincs annvi erejük, lag olyan száraz, ropog, mint az nénak: »Jobb is. legalább ezek hogy a lábukat odabb tegyék, istennyila. nem terjeszkednek«. Dani éppen Csak pihegnek és nézik az üsz­a villanybiztosítékot igazította a köt. Nézik a megmentett erdőt, f^ani és a sógor felálltak fe- báróéknál, s a konyha nyitott az ezredesék megmentett házát, héren, s "megcsalatkozva ablakán át az ezredesné szavai a báróék megmentett kertjét, néztek a kávéra. Azért még meg- a fülébe jutottak. Az ezredesné felkapaszkodik a itták. De úgy, mintha bűnös Most a balszámv elé vetette drótkerítéshez, amelynek túlél da- dolgot cselekednének. Ránéztek a magát, szemközt a kórók szárán ián a báróné áll, selyemfényű meszelőre mintha odaszólnának magasba szükő lángoszloppal, slafrokban, csigákba tekert plati­náid: jövünk mindjárt, csak fel- mert mindjárt körülfogja az első nafehér hajjal. ugrunk a hegyre, aztán folytat- szilvafát, s akkor az isten se ___ Kérlekszépen, a Simi azt í uk- _ .. , állítja meg. az ezredesek háza mondja, mehettek a doberman — Hogy az istenbe történt? tövig ég. kölyökért. Te, benn voltam an­— A baro... _ Fizethet a vén szentség! — nak a lakásában, vett valami új — Égette a gazt, mi? Mennyit morog Dani._ Dől a sós veríték, huzatot, valami hupikéket, azt duruzsoltam neki, hogy ilyenkor nyakán, hátán, szeme alatt, az hittem meghalok. ne égessen, ilyen szárazságban, arc csurgóin. A forróság bírha- __ Ne mond__ ébredt fel a ki­vagy legalább árkolná körül. taüan, kezét, arcát nyalják a Ián- - Ciisa„ a vén baróné fehérre-,, — Beszélhet annak. gok. némely alattomban & cipó- ,t ábrázatán. Észrevette — Vén-agyalágyiüt. Most meg- jébe is bebújik. Segiteeg! — az emberek a lapátjukon táJ csinálta. Fizethet... sziszeg, kapkodja a talpat, a la- °^kodnak és állnak — Dani!—íí így háborogtak miközben fül- pát vadul jár a kezeben, tolja a mindenkori, s im­íadozva kapaszkodtak az akacos vissza a tüzet, nyomában fold- lokrtnhatatan fensőbbsé: Mindig felhá­borodom, ha ar­ról hallok, ho­gyan károsította meg valaki c népgazdaságai. Felháborodó sor. • még fokozódik, ha olyan hírek jutnak el hoz­zám, hogy valaki úgy okozott kárt, vagy szerzett előnyt ma­gának, hogy arra nem lehet törvényi alkalmazni, még csal; meg sem lehat érte büntetni. Kéz kezet mos alapon szerzett magának ezt, azt, s a közös va­gyonból adott valamit azét t, crhi csak neki egyedül jelem nagyobb kényelmet, jogtalan és indokolatlan előbbre jutást. Korrupciónak, lekenyerezésnek nevezi a köziyélv az ilyen eljá­rást, bár a dolog természetéből eredően nyugodtan hívhatnánk bűncselekménynek is, hiszen a magát korrumpáló vagy a jog­talan előnyt elfogadó legalább olyan súlyos bűncselekményt követ el a közösség ellen, mint a közönséges bűnöző. Idegen a közfelfogástól, rend­szerünk tartalmától a fentiek­hez hasonló eljárás. Még ide­genebb, ha mondjuk azt, aki a cselekményt leleplezi, valami­lyen retorzió, károsodás, viss- szavágás éri. Már pedig éri, ha nem is sűrűn. A minap ír­tam egy rövid cikket, A téma fiktív volt, egyetlen név sem szerepelt benne, mindössze az volt, a célja, hogy megmutassa: milyen természetűek a korrup­ciós üzelmek, miként szülnek összefonódásokat. Ahol valami hasonló történt ■— tisztára vé­letlenül — ott dolgozik egy ro­konom. Nos, egy ismerősöm így állt nekem a cikk elolvasása után: azt hiszed, az illető nem ismer mdgára, s nem fog kitol­ni a rokonoddal? Megteszi, fi­noman, mert annál kvalifikál­tabb, mintsem durván vissza­vágjon... A helyemben mindenki ide­ges lett volna. Az én felháboro­dásom sem ismert hatért, kis híján kiabáltam. Már hogyne leltem volna, mértéken felül in­gerült, amikor, azt. hallottam: nem az a fontos az egészben, hogy vari Ilyen jelenség, hanem az, hogy. az illető, aki szeren­csétlen — vágy inkább szeren­csés? — véletlen folytán magá­ra ismerhet és visszavág. Nem nekem, a cikk szerzőjének, ha­nem a rokonomnak, aki beosz­tottja, s így megteheti vele, sőt eljárását még jogi formMlákba is öltöztetheti. Ez mindennek a teteje, olyasféle dolog, amire nem lehet nyugodt, higgadt szavakat találni. Amikor első dühöm elszállt, furcsa gondolatok ötlöttek az eszembe. Például ez: mikor te­remtődik meg már végre ná­lunk a fent és lent egysége? Az, hogy ami igaz fent, az igaz le­gyen lent is, mert itt mégtmem BÚZÁS HUBA: klappol minden úgy, ahogy tár­sadalmunk í/ .zelleme meg­kívánná. Néz­zük csak: a kormánynak és a párt központi szerveinek határozott állásfog­lalása: kíméletlen harcot kell folytatni az élet minden terü­letén a korrupció ellen. Ez a jent. É<t ísní ilyen formában va- riálódik ismerősöm szerint, hogy az illető, aki a cikkből esetleg magára ismerhet, majd bosszút áll a rokonomon. Erre szinte már semmit sem lehet mondani, csak. talán annyit: tessék! Van arra mód, hogy a■ dolgok felszínre kerüljenek, ki­tudódjanak, bárkire vonatkoz­nak is. Nem azért, mert „nin­csen olyan titkos dolog, mit az idő ki nem forog”, hanem azért, mert egyre többen képviselik azt a szemléletet, amit Jent he­lyesen meghirdettek. Néha suttognak az emberek. Ha elkészül egy új ház, valaki autót vásárol, mindjárt tolak­szik elő a kérdés: miből? Köz­tudomású, a legtöbb ember be­csületes munkával keresett, fo­rintonként összekuporgatott pénzből, OTP-kölcsönből ra­gaszt ezt, azt. S mégis rejtélyes­kedve csóválják a fejüket, akik látják a gyarapodást. Van eb­ben egy adag gyanakvás, igaz­talan áskálódás is, ami abból származik, hogy irigykednek egymásra a szomszédok. A sut­togásnak azonban reális, meg­fogható alapja is van, s nem minden esetben levegőbe beszó­lás, mendemonda, vagy pletyka az egész. Rossz tapasztalatok is késztethetnek valakit rossz vé­lemények megfogalmazására. S valljuk be őszintén: láthatunk, hallhatunk rossz tapasztalato­kat, olyanokat, amelyek idege­nek a társadalmi felfogástól. Nem akar ez az írás vércse­vijjogás lenni. A tollforgató ember ezt nem engedheti meg magának. A figyelmeztetés azonban kötelessége, s ha ezt elmulasztaná, lelkiismerete el­len cselekedne. És a figyelmez­tetés sem levegőbe beszélés, va- loSafaös ”thI3jd~ az életből adó­dik, ahol egymás mellett kevés­bé becsületes, és becsületes em­berek élnek. Az előbbiektől hiá­ba kérnénk szép szóval, hogy változzanak meg. A harácsolási önszántukból nehezen hagynák abba, hasznuk származik belő­le, kicsinyes, önös vágyaikat elégítik ki azzal. Az utóbbiak­ra azonban igen nagy feladatok várnak. Rájuk hárul, hogy azo­kat, akik ezzel vagy amazzal üzletelnek leleplezzék, s a nyil­vánosság előtt rántsák le űzel- meikről az okosan szőtt hálót. Ezt nemcsak az elv, hanem a gyakorlat is követeli, a szocia­lista típusú társadalom gyakor­lata, amelytől merőben idegen a korrupció, a vesztegetés mindenféle válfaja, a legkisebb és a legnagyobb is. SZOLNOKI ISTVÁN KISS DÉNES: Falusi kovács Nagy, erős ember. Gyermekkoromtól nézem: hajlékony acéllá varázsolt kemény vasat. Este, ha fújtatott, a szabadkéméuyen az égre szórt fel játékos csillagokat. Ma már csak pihen, nézi a traktorokat: olajat abrakolnak műhelyében — Elhullatja, az idő — patkót a lovak, az út a lovakat — majd észrevétlen. A küszöböt sem patkolják már babonák. Falakban cseng az üllők zengése — Csak Ö hallja és a nyugdíjas kalapács. Csillagász fia sem veszi észre: figyelve égi lovak szikrázó nyomát. Mezőkön sétál az öreg kovács s nem bánná, ha patkószegbe lépne. már lekophatatan _ volt ahogy felhúzta a szó végéig — Elmehetnek most már. —, Igazán? — szólott csendeser Dani, s elindultak a sógorral. ..... ­Dani látta, hogy a vén barojjt mereszti utánuk a szemét. Majd K homrtod hogy nem a kampóját bele nerrjü a Szél akasztja a sarkukba, mely alatt Sí meg-megropjoan adió. % Dani nem kívánta a diót. é Jjj foga is rossz, meg két fája nek'Sj is van a ház előtt, a derekának K de átszivárog se volt sok kedve a hajoláshoz j/í mindenen a. vér mégis megállítja a sógort: X — Várj csak, dió. ár nyúl is le az avarba. X HAGYATÉK Apám a halkuló nagy messzeségben bejódozad — ha megütöm — a térdem N Egy kép egy könyv Hadd törje ki a frász ajj. ogy óra vén bájért. Úgyis azt félti, dióját, ‘hogy meglopják. Hogy szenvedhet most a vén-j)- s a sz,v isten, de szólni azt nem mer.jrt mely nyugtalan feszül Dani somolyog magában, s le-X nyúl élvezettel a második dióért.^ H Szeberényi Lehel örökségem szeret a szépséget kutatva egyre nézem olajba metszett sziklaképedet s a könyv: Odüsszeia az ember sorsa a mi szélverte sorsunk is talán szirének tánca gyötri elsodorja s ma én hajózom lapjain Apára Vajon uíamnak lesz-e kikötője Mellemben ví vadul örök szíved és figyelek e hullámzó időre: a régi óra éveket siet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom