Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-20 / 16. szám
f. A rOLNA MEGYEi NÉPÚJSÁG & J« ODALMI MELLÉKLETE Tű z A z uráli a hegj^en úgy élnek, mint kihalt állatfajok eleven példányai egy rezervátumban. Ha egy völgylakó ide téved, azonnal árzi. hogy ő nem idevaló. A nyelvnek is csak a szavait érti, a szokásokból pedig kukkot se. Az atmoszféra olyan, mintha idegen országban járna, ahol senki se igyekszik elfeled- meredélyen, ásó, lapát a vállon, tetnj vele, hogy idegen, ellenben Felértek a dióligelbe. mely már finoman értésére adják pillana- a báró fészke. „vv, • v, A haraszt között terítve a le- verdesi, feleslegesen P£ia sarokhoz is hason. vert dió> ropog a taipuk ajatt. A füstölgő üszköt. kor vén trotty sírós, bűntudatos, két- ~ Jaj, maga ne csmalja! — ,L i'i a“?í>.^a^ ál^^tak Ie^ ségbeesett ábrázata megjelenik. A kiabál a báróné. Maganak nem endeiíeztetőnek. ^ füst is. Előtör a bokrok közül, jó a szíve. ,, , , ,cs r, , 1f meSV'an. A volt gjőbb a szaga, aztán a fehér go- De megcsinálni azt megcsinálta cseled. Csak lenn él a völgyben molyag. _ gondolja futtában Dani, s n«0SSi "edve-ih°^, ^ogy ma \s Karó van a vén báró kezében, veszettül hadakszik a lánggal. Az . . c et nézzék. Néha leuzennek azzai szerencsétlenkedik, kotorja overállos jobbról került, a front feleslegesen a hamut. túlsó széléről. Az kiált rájuk: szegély húzódik, mely elnyeli a lángot, nem engedi tovább. A füst szemén, száján, orrán, fülén ki-be jár, a tüdejét, a szívét elfojtja, a fejét mindjárt szétrepeszti. Szédelegve megy a lángnak újra meg újra. Kapkodja a levegőt, kapkodja, a lapátot. A vén báró ott botladoz a ** karóval a nyomában. Ahonnan a tűz már elvonult, s a feketén — Dani, jöjjön fel. — Meggyulladt — mentegető- __ Vigyázz! • • fellázad az ilyen z,k> Mint aki tolná magától egy , . ._vpt UZ- NemeérekTá.S V1SSZaUZen‘ N^on ntgjSnS'" Dani látta, hogy körül vannak £-2 A tűz már rég^átnyar^ít a drót! háborgó öntudat hirtelen fej fölvetése. A második hang már kerítésen ropogva _____ ___________ ___„ ___ _ ‘ -a no,- lyák, rohannak rájuk a lángok. a lecsitult emberé, a számoló em- dühös'3 Most1 végtelenül 6megveti s ök rogyadozó térdekkel futni béré, ki szégyeUi az előbb meg- bár-ót ^ JfL jobban próbálnak, de a lángok mindjárt ütött nvm hangot, és igazítani ... . ’ * beérik. Dani a sogor rémült teütött nyers hangot, és igazítani raneszt szeretne rajta. J kintetét látja, és arra gondol, mi— Majd felmegyek, most fon- semmiérő szilvafát felszámítanak lyen f f 1 g , tos dolgom van — javít szelíden, kétszázötven forintra is. A langok PiUanat alatt airoA tűz akkor ütött ki a hegyen, Dani meg a sógor több szót hantak rajtuk, s elenyésztek az Emikor Dani a lakását meszelte. nem vesztenek. Bevágják magú- imént felégett uszkos parlagon. A bútorok, miket maga faragott kát a bokrok közé. be a füstbe. ök meghemperedtek, s: máj: csak •— korántsem, szegénységből, in- — Csak oldalról! — kiált Dani égett rongy szag lengett koruiot- kább kedvtelésből — kinn vol- a félelmetes ropogásban. tűk, s némi füst. tak nyájban a ház előtt. Odabenn — Jesszusom — kiabált az ezéppen megálltak a meszelővei, gidairól kell kapni a lángo- i;edesné. Dani és a sógor, kávét ittak, és w kát, sose szemközt. Az ez- Jókor kiabál — gondolja dü- békésen. gondtalanul elüldögél- redes úr házába harap ez mind- hősen Dani, nézi a kezefején az lek egy kicsit. Az élet nyugodt járt a nyugalmazott királyi ezre- égés helyét. Szerencse, hogy na- biztonsága, és természetes, zök- des úr házába. Az ezredesné ré- gyobb baj nem lett. Hogy tulajkenőmentes ritmusa ott lebegett mülten bámulja a veszedelmet. donképpen nincs szél. a forró csészék felett, — Danikám, az isten szerelAkkor berohant egy overállos mére, jöjjenek, Danikám! ár csak az üszők füstöl, tag, hogy ég a tető, a hegytető. Dani a kétszáz négyszögölet, * ! Daniék lapátjukra támasz- Már a fák égnek. És olyan gyor- ami a házukhoz lenyúlik, nem kodva állnak. Nézik a művet, az san terjed a tűz, hogy nem lehet tudta megvenni. Kérte, várjanak, elfojtott tüzet, a fekete foltot, eléje állni. És lehet, hogy mind- míg összegyűlik rá a pénz, a ve- mit a lapátok vágta földszegély járt itt lesz. De az is lehet, hogy rítékkel szerzett pénz. Egy orvos egészen körülvesz, és élesen-sze- nem erre jön, de akkor az erdő hamarább fizetett. Az ezredesné szélyesen elválaszt az elevensár- kapja. Oda lesz az erdő. A par- a kerítésen át azt mondta a báró- ga fűtől. Nincs annvi erejük, lag olyan száraz, ropog, mint az nénak: »Jobb is. legalább ezek hogy a lábukat odabb tegyék, istennyila. nem terjeszkednek«. Dani éppen Csak pihegnek és nézik az üsza villanybiztosítékot igazította a köt. Nézik a megmentett erdőt, f^ani és a sógor felálltak fe- báróéknál, s a konyha nyitott az ezredesék megmentett házát, héren, s "megcsalatkozva ablakán át az ezredesné szavai a báróék megmentett kertjét, néztek a kávéra. Azért még meg- a fülébe jutottak. Az ezredesné felkapaszkodik a itták. De úgy, mintha bűnös Most a balszámv elé vetette drótkerítéshez, amelynek túlél da- dolgot cselekednének. Ránéztek a magát, szemközt a kórók szárán ián a báróné áll, selyemfényű meszelőre mintha odaszólnának magasba szükő lángoszloppal, slafrokban, csigákba tekert platináid: jövünk mindjárt, csak fel- mert mindjárt körülfogja az első nafehér hajjal. ugrunk a hegyre, aztán folytat- szilvafát, s akkor az isten se ___ Kérlekszépen, a Simi azt í uk- _ .. , állítja meg. az ezredesek háza mondja, mehettek a doberman — Hogy az istenbe történt? tövig ég. kölyökért. Te, benn voltam an— A baro... _ Fizethet a vén szentség! — nak a lakásában, vett valami új — Égette a gazt, mi? Mennyit morog Dani._ Dől a sós veríték, huzatot, valami hupikéket, azt duruzsoltam neki, hogy ilyenkor nyakán, hátán, szeme alatt, az hittem meghalok. ne égessen, ilyen szárazságban, arc csurgóin. A forróság bírha- __ Ne mond__ ébredt fel a kivagy legalább árkolná körül. taüan, kezét, arcát nyalják a Ián- - Ciisa„ a vén baróné fehérre-,, — Beszélhet annak. gok. némely alattomban & cipó- ,t ábrázatán. Észrevette — Vén-agyalágyiüt. Most meg- jébe is bebújik. Segiteeg! — az emberek a lapátjukon táJ csinálta. Fizethet... sziszeg, kapkodja a talpat, a la- °^kodnak és állnak — Dani!—íí így háborogtak miközben fül- pát vadul jár a kezeben, tolja a mindenkori, s imíadozva kapaszkodtak az akacos vissza a tüzet, nyomában fold- lokrtnhatatan fensőbbsé: Mindig felháborodom, ha arról hallok, hogyan károsította meg valaki c népgazdaságai. Felháborodó sor. • még fokozódik, ha olyan hírek jutnak el hozzám, hogy valaki úgy okozott kárt, vagy szerzett előnyt magának, hogy arra nem lehet törvényi alkalmazni, még csal; meg sem lehat érte büntetni. Kéz kezet mos alapon szerzett magának ezt, azt, s a közös vagyonból adott valamit azét t, crhi csak neki egyedül jelem nagyobb kényelmet, jogtalan és indokolatlan előbbre jutást. Korrupciónak, lekenyerezésnek nevezi a köziyélv az ilyen eljárást, bár a dolog természetéből eredően nyugodtan hívhatnánk bűncselekménynek is, hiszen a magát korrumpáló vagy a jogtalan előnyt elfogadó legalább olyan súlyos bűncselekményt követ el a közösség ellen, mint a közönséges bűnöző. Idegen a közfelfogástól, rendszerünk tartalmától a fentiekhez hasonló eljárás. Még idegenebb, ha mondjuk azt, aki a cselekményt leleplezi, valamilyen retorzió, károsodás, viss- szavágás éri. Már pedig éri, ha nem is sűrűn. A minap írtam egy rövid cikket, A téma fiktív volt, egyetlen név sem szerepelt benne, mindössze az volt, a célja, hogy megmutassa: milyen természetűek a korrupciós üzelmek, miként szülnek összefonódásokat. Ahol valami hasonló történt ■— tisztára véletlenül — ott dolgozik egy rokonom. Nos, egy ismerősöm így állt nekem a cikk elolvasása után: azt hiszed, az illető nem ismer mdgára, s nem fog kitolni a rokonoddal? Megteszi, finoman, mert annál kvalifikáltabb, mintsem durván visszavágjon... A helyemben mindenki ideges lett volna. Az én felháborodásom sem ismert hatért, kis híján kiabáltam. Már hogyne leltem volna, mértéken felül ingerült, amikor, azt. hallottam: nem az a fontos az egészben, hogy vari Ilyen jelenség, hanem az, hogy. az illető, aki szerencsétlen — vágy inkább szerencsés? — véletlen folytán magára ismerhet és visszavág. Nem nekem, a cikk szerzőjének, hanem a rokonomnak, aki beosztottja, s így megteheti vele, sőt eljárását még jogi formMlákba is öltöztetheti. Ez mindennek a teteje, olyasféle dolog, amire nem lehet nyugodt, higgadt szavakat találni. Amikor első dühöm elszállt, furcsa gondolatok ötlöttek az eszembe. Például ez: mikor teremtődik meg már végre nálunk a fent és lent egysége? Az, hogy ami igaz fent, az igaz legyen lent is, mert itt mégtmem BÚZÁS HUBA: klappol minden úgy, ahogy társadalmunk í/ .zelleme megkívánná. Nézzük csak: a kormánynak és a párt központi szerveinek határozott állásfoglalása: kíméletlen harcot kell folytatni az élet minden területén a korrupció ellen. Ez a jent. É<t ísní ilyen formában va- riálódik ismerősöm szerint, hogy az illető, aki a cikkből esetleg magára ismerhet, majd bosszút áll a rokonomon. Erre szinte már semmit sem lehet mondani, csak. talán annyit: tessék! Van arra mód, hogy a■ dolgok felszínre kerüljenek, kitudódjanak, bárkire vonatkoznak is. Nem azért, mert „nincsen olyan titkos dolog, mit az idő ki nem forog”, hanem azért, mert egyre többen képviselik azt a szemléletet, amit Jent helyesen meghirdettek. Néha suttognak az emberek. Ha elkészül egy új ház, valaki autót vásárol, mindjárt tolakszik elő a kérdés: miből? Köztudomású, a legtöbb ember becsületes munkával keresett, forintonként összekuporgatott pénzből, OTP-kölcsönből ragaszt ezt, azt. S mégis rejtélyeskedve csóválják a fejüket, akik látják a gyarapodást. Van ebben egy adag gyanakvás, igaztalan áskálódás is, ami abból származik, hogy irigykednek egymásra a szomszédok. A suttogásnak azonban reális, megfogható alapja is van, s nem minden esetben levegőbe beszólás, mendemonda, vagy pletyka az egész. Rossz tapasztalatok is késztethetnek valakit rossz vélemények megfogalmazására. S valljuk be őszintén: láthatunk, hallhatunk rossz tapasztalatokat, olyanokat, amelyek idegenek a társadalmi felfogástól. Nem akar ez az írás vércsevijjogás lenni. A tollforgató ember ezt nem engedheti meg magának. A figyelmeztetés azonban kötelessége, s ha ezt elmulasztaná, lelkiismerete ellen cselekedne. És a figyelmeztetés sem levegőbe beszélés, va- loSafaös ”thI3jd~ az életből adódik, ahol egymás mellett kevésbé becsületes, és becsületes emberek élnek. Az előbbiektől hiába kérnénk szép szóval, hogy változzanak meg. A harácsolási önszántukból nehezen hagynák abba, hasznuk származik belőle, kicsinyes, önös vágyaikat elégítik ki azzal. Az utóbbiakra azonban igen nagy feladatok várnak. Rájuk hárul, hogy azokat, akik ezzel vagy amazzal üzletelnek leleplezzék, s a nyilvánosság előtt rántsák le űzel- meikről az okosan szőtt hálót. Ezt nemcsak az elv, hanem a gyakorlat is követeli, a szocialista típusú társadalom gyakorlata, amelytől merőben idegen a korrupció, a vesztegetés mindenféle válfaja, a legkisebb és a legnagyobb is. SZOLNOKI ISTVÁN KISS DÉNES: Falusi kovács Nagy, erős ember. Gyermekkoromtól nézem: hajlékony acéllá varázsolt kemény vasat. Este, ha fújtatott, a szabadkéméuyen az égre szórt fel játékos csillagokat. Ma már csak pihen, nézi a traktorokat: olajat abrakolnak műhelyében — Elhullatja, az idő — patkót a lovak, az út a lovakat — majd észrevétlen. A küszöböt sem patkolják már babonák. Falakban cseng az üllők zengése — Csak Ö hallja és a nyugdíjas kalapács. Csillagász fia sem veszi észre: figyelve égi lovak szikrázó nyomát. Mezőkön sétál az öreg kovács s nem bánná, ha patkószegbe lépne. már lekophatatan _ volt ahogy felhúzta a szó végéig — Elmehetnek most már. —, Igazán? — szólott csendeser Dani, s elindultak a sógorral. ..... Dani látta, hogy a vén barojjt mereszti utánuk a szemét. Majd K homrtod hogy nem a kampóját bele nerrjü a Szél akasztja a sarkukba, mely alatt Sí meg-megropjoan adió. % Dani nem kívánta a diót. é Jjj foga is rossz, meg két fája nek'Sj is van a ház előtt, a derekának K de átszivárog se volt sok kedve a hajoláshoz j/í mindenen a. vér mégis megállítja a sógort: X — Várj csak, dió. ár nyúl is le az avarba. X HAGYATÉK Apám a halkuló nagy messzeségben bejódozad — ha megütöm — a térdem N Egy kép egy könyv Hadd törje ki a frász ajj. ogy óra vén bájért. Úgyis azt félti, dióját, ‘hogy meglopják. Hogy szenvedhet most a vén-j)- s a sz,v isten, de szólni azt nem mer.jrt mely nyugtalan feszül Dani somolyog magában, s le-X nyúl élvezettel a második dióért.^ H Szeberényi Lehel örökségem szeret a szépséget kutatva egyre nézem olajba metszett sziklaképedet s a könyv: Odüsszeia az ember sorsa a mi szélverte sorsunk is talán szirének tánca gyötri elsodorja s ma én hajózom lapjain Apára Vajon uíamnak lesz-e kikötője Mellemben ví vadul örök szíved és figyelek e hullámzó időre: a régi óra éveket siet.
