Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

1963. január 18. TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁQ 3 Kemény harcban 15-20 folios hideggel A szokatlanul kemény tél nemcsak a háztartások tüzelő­készletét teszi próbára, hanem számos üzem, vállalat dolgozói­nak is megnehezíti a munkáját, s •nem egyszer hősies helytállást követel a 15-20 fokos hideg. AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALATNÁL kettős nehézséggel kell megküz­deni ezekben a napokban. A sí­kos utak mellett — mondotta Pech József a forgalmiosztály vezetője — még az is megnehezí­ti a dolgunkat, hogy az előző évek gyakorlatához képest nagy­ban megnövekedett áruszállítási kötelezettségünk. Az előző évek hasonló időszakában már 30—50 gépkocsink állt fuvar hiányában, most meg nem tudjuk valameny- nyit lebonyolítani. — Nehezíti a helyzetünket, hogy a búvárcsövek menetköz­ben is befagynak a kocsikon. Nem kis gond a reggeli beindí­tás sem. Éppen ezért fagyszolgá­latot rendeltünk el. E brigádok vég zik a motorok előmelegítését és for ró vizet öntenek a hűtőkbe. Ahol pedig nincs telephelyes autóbusz­állomásunk, a gépkocsivezetők részére időt biztosítunk erre. Viszonylag kedvezőbb a helyzet azokon a helyeken, ahol a tanács biztosított a buszoknak garázst. — Műszaki vonalon különösen dicséretes munkát végeznek dol­gozóink, hiszen a szerelőmunka jórészét kint a szabad ég alatt végzik. A hideg miatt azonban a 2—3 órás munka most fél napig is eltart. Biztosítjuk a védőitalt, dehát a hideg az csak hideg. A VADÁLLOMÁNY megvédése terén mi a helyzet? ■— kérdeztük Tarlós Istvánt, a megye erdészeti és vadászati felügyelőjét. — A különböző va­dásztársaságokhoz tartozó terüle­teken egyelőre nincs semmi baj, — mondotta — mert megfelelően felkészültek a társaságok az állo­mány megvédésére. — Mintegy 1200 fogoly és fá­cánetetőt helyeztek ki a terüle­teken, s megfelelő mennyiségű élelmet is tartalékoltak. Nem egy társaságnál elhatározták, ha elfogy az élelem — most ugyanis többször kell az állatokat etetni — személyenként 15—20 kiló ocsut, kukoricát adnak össze az etetés további biztosítására. A SZIKVÍZ ÜZEMET azért hívtuk fel, mert tréfásan megjegyezte: nyáron azért nem volt szódavíz, mert me­leg volt, most meg azért nincs, mert befagyott. — Véletlenül rá­hibázott az illető — mondotta Szikora Sándor telepvezető. — Néhány nappal ezelőtt reggelre befagyott a szi kvízkeverő. Ez timéteres hótakaró alatt is kibír­ják a 25 fok körüli hideget. Je­lenleg a hótakaró 20—25 centi­méter a megyében. Az olasz bú­zák fagyállóságát még nem is­merjük. Eddig károkat nem ész­leltek az olasz búzákkal vetett valaki táblákon sem. Nem érkezett kárjelentés egyéb területekről sem. A legtöbb szak­ember véleménye szerint a sző­lőket sem éri károsodás. Több tsz-ben az istállók télie- sítésével megkéstek. Most már azonban nincs olyan istálló, amelyet ne téliesítettek volna. A mintegy 6 órás kiesést okozott a lényeg az, hogy az állatokat jól termelésben. Ez nem történhet takarmányozzuk és mindenütt meg mégegyszer, mert éjjel is tüzelünk, nehogy befagyjanak a készülékek. A MEZŐGAZDASÁGOT NEM FENYEGETI VESZÉLY A mezőgazdasági szakemberek­nek az a véleményük, hogy a jelenlegi fagyhullám nem okoz nagyobb károkat a mezőgazda­ságnak. A magyar búzák 10 cen­bőséges és száraz legyen az alom. Most az állattenyésztők, takar- mányosok végzik a legnehezebb munkát. Fokozott erőfeszítésre és helytállásra van szükségük ah­hoz, hogy jól el tudják látni a feladatukat. Nagymértékben függ az állattenyésztőktől, hogy az állatok a szokatlan hideget ne szenvedjék meg. A 13-as kilométerkőnél Bölcskét már elhagytuk, közele­dünk Madocsa felé. Egyenlete­sen fúj a nyugati szél, porzik a hó. Emitt még az útról is elhord­ja, ami nincs letaposva, amott meg az úton rakja le a szántó­földről felkapott havat. Három akadályon már átvág­tuk magunkat, nem kellett ki­szállni a jól fűtött Warszawából. A gépkocsivezető azonban nyug­talan: Lesz még Madocsáig ko­csitolás, sőt lapátolás is. Azaz, lapátolás csak lenne, ha volna la­pátunk. De nicsak... mi az ott, a távol­ban? Elakadt autó?... Közelebb érünk, megnyugszunk. Tralctor- vontatású hóeke dolgozik. Nehe­zen küszködik a torlasszal, mi megállunk. Ha a traktor nem bol­dogul, akkor mi sehogy sem jut­nánk tovább. Hátul „hóemberek” ülnek az ekén. Most a nehezék szerepét töltik be, de ha komolyabb a baj, leszállnak, és lapáttal segítenek. Egyikük leszáll, láthatóan ő a Kongói zászló leng Csőmbe volt hadügyminisztériumának épületén New York (MTI). Az ENSZ New York-i központjának szóvi­vője közölte, hogy az ENSZ eli- sabethvillei megbízottai üzenetet kaptak a Kolweziben tartózkodó Csombétól; csütörtökön visszatér a katangai fővárosba, hogy meg­kezdje a tárgyalásokat Kolwezi átadásáról az ENSZ kongói rend- fenntartó erőinek. ENSZ-körökben ugyanakkor hangoztatták, hogy a rendfenn­tartó erőknek Kolwezi felé előre­törő egységei 40—50 kilométer­nyire megközelítették Csőmbe utolsó mentsvárát. Jól tájékozott ENSZ-körök sze­rint U Thant megkezdi annak mérlegelését, hogy — figyelembe véve az ENSZ zászlaja alatt Kon­góban szolgálatot teljesítő indiai egységek március végére terve­zett kivonását, — bizonyos mérté­kig csökkenti az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek létszámát. A Reuter tudósítója helyzet­képet ad Elisabeth viliéből, a kon­gói Katanga tartomány főváro­sából, ahol szerdán kitűzték az egységes Kongó aranycsillagos kék zászlaját Csőmbe volt hadügymi­nisztériumának épületére. A tudósító szerint már Elisa- ! bethvilleben tartózkodik az Adou- la-kormány körülbelül háromszá: közigazgatási megbízottja és M. E. Kalala vezetésével megkezdő- , dött az egves közigazgatási fel- ; adatkörök átvétele. A város utcáin megindult a for- i galom, az üzletek felhúzták a re­dőnyöket, de észrevehető az áru­hiány. Gyakori a sorbanállás. A vevőkön kívül Csőmbe volt csendőrei is sorbanállnak, hogy benyújtsák jelentkezésüket a kon­gói központi hadseregbe. „parancsnok”, néhány utasítást ad a traktorosnak és az embereknek. A hóeke távolodik, ő meg indul felénk. Lehúzzuk a kocsi ablakát, beszól: — Messze-e? — Madocsára, aztán meg Paks- ra. — Várjanak egy kicsit, mind­járt jön visszafelé a hóeke, ak­kor majd továbbmehetnek. — Mikor kezdték a műszakot? — Hajnalban. — Mekkora útszakaszt tarta­nak tisztán? — Hatvan kilométert. A hatos utat a baracsi halászcsárdától le­felé, ezt az utat Köralödtől Föld­várig, aztán az ezekhez tartozó kisebb bekötőutakat. Ma már há­rom személyautót segítettünk ki, meg egy buszt. A busz itt akadt el félórája. — Ez a legveszélyesebb része az útnak? — Igen, itt lesz leghamarabb hótorlasz. Tíz éve vagyok útör, ezalatt megtanultam, hogy ha ott­hon, a házamnál az utcaajtó te­le van hóval, akkor itt, a tizen- hármas kilométerkőnél baj van, ide kell irányítani a hóekét. Tíz perc telt el, mióta megáll­tunk. Már itt is van a hóeke, tiszta előttünk az út. Emberünk, Keresztes Gyula, a bölcskei útör kucsmájához emeli kesztyűs ke­zét: — Szerencsés utat... Aztán sies­senek, mert egy-kettőre tele lesz hóval megint az út. — Jó munkát... Aztán meddig dolgoznak? — Amíg a szél el nem áll. (J) Szovjet segítséggel épül Etiópia legnagyobb kőolajfeldolgozó-üzeme Á Gépjavító dolgozói csatlakoztak Prantner József elvtórs képviselői jelöléséhez Zsúfolásig megtelt munkások­kal Szekszárdon a Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat nagyterme tegnap délután erre az alkalom­ra: csatlakozó jelölő gyűlést tar­tottak, amelyen Prantner Józse­fet, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnökét újra jelölték ország- gyűlési képviselőnek. Rubányi János, az üzem párt- szervezete titkárának megnyitó szavai után Gyulai József, az üzem igazgatója beszélt a válasz­tás jelentőségéről, az ország, a megye, a város és az üzem fejlő­déséről. Elmondotta a többi kö­zött, hogy míg' 1958-ban 180-as létszámmal évi 30 000 méter ön­tözőcsövet gyártottak, addig nap­jainkban a több mint 600-as lét­szám mellett évi 700 000 méter csövet állítottak elő. Tavaly el­nyerték a büszke élüzem címet, s erre az idén is minden lehető­ségük megvan. Nagy tapssal, és éljenzéssel egyhangúan jelölték a résztvevők Prantner Józsefet újra ország- gyűlési képviselőnek. Ezután a képviselő-jelölt mon­dott köszönetét a bizalomért. — Nagy megtiszteltetésnek tar­tom ezt a bizalmat — mondotta —, mert nincs nagyobb megtisz­teltetés kommunista számára a dolgozók bizalmánál. Közös erőfeszítésre kérte a kép­viselő-jelölt a dolgozókat céljaink megvalósítására, mert — amint mondotta — elismerjük, hogy ér­tünk el eredményeket, de nem va­gyunk elégedettek. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy legközelebb még szebb eredményeket mutat­hassunk fel. A gyűlés befejezése után a je­lölt több dolgozóval elbeszélge­tett, köztük olyanokkal, akikkel együtt töltötte fiatal éveit, s ké- I sőbb együtt is dolgozott velük. Ünnepség Szekszárdon a Szovjetunió fennállásának 40. évfordulója alkalmából Szerdán este a Zeneiskola nagy­termében ünnepi megemlékezést rendezett a Magyar-Szovjet Bará­ti Társaság a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szov­jetunió megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából. Az ünnepi megemlékezésen résztvevőket Scherer Sándor, a Magyar-Szov­jet Baráti Társaság Tolna megyei szervezetének titkára üdvözölte, majd Kedves Henrik, a III. szá­mú ált. iskola igazgatója mondott beszédet. Negyven esztendővel ezelőtt, 1923-ban a népek szövetségének új formája alakult ki, amely mai napig több mint ICO kisebb- nagyobb nemzetiséget forrasztott egybe, amelyek független köztár­saságokban. autonom területeken élnek, és szinte példátlan fejlő­dést ért el ez az újtípusú állam- szövetség az elmúlt négy évtized során. A lakosság 159 millióról, 220 millióra növekedett. 1923-ban a munkások munkaideje átlagban napi 9,9 óra volt, ezzel szemben ma már 13 millió munkás napi 0—7 órában végzi munkáját stb. Az előadó megemlékezését, amelyet a jelenlévők nagy tet­széssel fogadtak, a szovjet-magyar barátság éltetésével fejezte be. A műsor második felében az Állami Gépjavító Vállalat Irodai, mi Színpada (Vörös István, Éber- hardt Teréz, Szabó Zsuzsa), a Gjmnázium (Jánosi András) és a Zeneiskola (Husek Rezső, Takler Ibolya, Kaczián János, Lányi Péter) ének-, zeneszámokból, sza. valatckból álló kultúrműsort mu­tatott be. Tizennégy éves a KGST Moszkva, (TASZSZ). A Vnyes- nyaja Torgovlja (Külkereskede­lem) című szovjet folyóirat mél­tatja a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa fennállásának 14 évét. A cikk hangsúlyozza, hogy 1949 óta a szervezet szép ered­ményeket ért el. Ma már — hangsúlyozza a cikk — a KGST nemcsak az európai országok előtt áll nyitva, hanem tekintet nélkül a földrajzi hely­zetre, minden más állam előtt is, amely osztja a szervezet alapok­mányának elveit. A KGST tevékenységének alap­ja a tagországok közvetlen és táv­lati népgazdasági terveinek ösz- szehangolása. A tagállamok gaz­dasági fejlődése szempontjából igen nagy jelentőségű a fűtő­anyag és az elektromos energia­szükséglet maximális kielégítése. Erőfeszítések folynak annak ér­dekében, hogy az 1966—79-es idő­szakra egységes fűtőanyag-ener­getikai mérleget hozzanak létre. 8 ezer takarékoskodó 15 millió forint betét 1200 KST-tag i takarékossági napok mérlege Asszab, Etiópia: a Vörös-teaser partján szovjc; is c.ióp szakem­berek közös munkájával indultak el a munkálatok. A képen: fúró- munkások vizet keresnek. MTI Külföldi Képszolgálat Amikor az 1962. évi Tolna me­gyei takarékossági napok moz­galmi jelszavául a „Céltudatos takarékosság — észszerű felhasz- nálás”-t választotta a takarékos- sági napok védnökségét vállaló Hazafias Népfront megyei elnök­sége és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az a cél vezérelte őket, hogy egy hónap alatt fokozott felvilágosító munkával a dolgo­zókat elsősorban a fáradságos munkával megszerzett pénzjöve­delemmel való takarékosságra tanítsák és figyelmeztessék. A kiegyensúlyozott, boldog családi élet megteremtésének segítése mellett hasznos tanács volt az a társadalmi tulajdonnal való okos, takarékos gazdálkodáshoz is. Az észszerű felhasználáshoz tar- i ozik elsősorban a megfelelő, kulturált lakáskörülmények meg­teremtése, majd a lakás beren­dezése, melyet helyes ha a ház­tartás gépesítése, rádió, televízió, motorkerékpár, autó s egyéb használati tárgyak beszerzése kö­vet. Ahhoz, hogy a megye dolgo­zóinak megfelelő lakása legyen, jelentős segítséget nyújtott .már eddig is az OTP útján államunk. Az 1962-ik évben közel 28 mil­lió forintot bocsátott egyéni csa- ládiház-építésre Tolna megyében a lakosság rendelkezésére, amely­ből egy év alatt több mint 500 család jutott megfelelő, kulturált lakáshoz. A társadalmi aktívák, a párt, az állami, a postai, takarékszö­vetkezeti és takarékpénztári dol­gozók lelkiismeretes felvilágosító munkája azt is eredményezte, hogy a takarékossági napok egy­hónapos időszakában a megyé­ben több mint nyolcezer dolgozó helyezett el takarékbetétet, min­tegy 15 millió forint összegben. Jól fejlődtek a bérből és fizetés­ből élő dolgozók üzemi bankjai, a KST-k is, melyek taglétszáma mintegy 1200 fővel növekedett az egy hónap alatt. (i-ó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom