Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
2 ' fOLtfÄ SffiGYEl flEPÜjSÄÖ 1963. január 3. A gyártási főidény már véget ért a Paksi Konzervgyárban, most van a kiszállítás szezonja. Naponta hat-hét vagon konzervárut indítanak útnak külföldre. A szállításra való előkészítést, csomagolást, címkézést szalagon végzik, három műszakban. Képünk: Csomagolják az NDK-ba küldendő üveges-lecsót. Miről olvashatunk a „Béke és szocializmus“ decemberi számában? »A békés egymás mellett élés politikája kiállja a próbát« című vezércikkben néhány érdekes következtetést olvashatunk a Karib- tenger térségében előállott háborús válságról, melynek megoldása a békés egymás mellett élés politikájának a diadalát bizonyítja. B. N. Ponomarjov, »A forradalmi mozgalom néhány kérdése« című cikkében feltárja korunk három nagyszabású progresszív mozgalma — a szocializmusért folyó harc, a nemzeti felszabadító mozgalom és a békeharc — közötti belső összefüggést, egymásba. fonódásukat, és küzdelmüket a háború, a reakció és az imperializmus erőivel. Hangsúlyozza többek Im-ött, hogy a nemzeti fel- szat ' mozgalom a kommunista h ágmozgalom elválaszthatatlan része. Luis Corbalan »Harc a chilei népi kormány megalakításáért« című cikkében a chilei kommunisták politikájával és taktikájával foglalkozik, amelyet a Népi Akciófrontban folytatnak a népi kormány megalakításáért. V. Codovilla, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Titkárságának tagja azt vizsgálja cikkében, hogy hazájában miként alakul a demokratikus nemzeti frontért folyó harc új szakasza. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, E. Tuominen cikkében számos olyan elméleti és gyakorlati problémát érint, amelyek a parlamentnek a béke és a szocializmus érdekeiben való fel. használásával foglalkoznak. Palme Dutt. Nagy-Britann;a Kommunista Pártja alelnöke, cikkében feltárja a fasizmus megélénkülésének okait Angliában, jellemzi a jelenlegi angol fasiszta szervezeteket. A folyóiratnak ebben a számában fejezik be »A modem kapitalizmus problémáiról« szóló vitát (az »Eszmecsere« rovatban). Továbbá érdekes írásokat tartalmaz még a folyóirat L. Infeld, a híres lengyel tudós tollából, A Montegu angol írótól és másoktól. A magyar parasztság igazi álja A miikor a francia szocialisták a nantesi kongresszusukon, mintegy hetven évvel ezelőtt, a pártban Keménykedő kis- parasatokat megnyerésük érdekében kistulajdonosi mi voltuk meg- védelmezésével ámították, Engels keményen kikelt a megtévesztő nézetek hirdetői ellen, nem engedte meg, hogy becsapják a parasztokat és követelte, mondják meg nekik az igazat. Ámítás helyett mutassák meg nekik a létbizonytalanságból, a gazdasági és politikai nyomorból a teljes gazdasági, politikai és emberi fel- emelkedéshez vezető egyetlen járható utat: a szövetkezést. A munkásosztálynak éppen az a feladata — hangoztatta —, hogy a parasztságot testvéri szóval és segítséggel elvezesse felemelkedésének erre az egyetlen lehetséges útjára. Annakelőtte, annak utána, és ma is sokan voltak és vannak, akik jól felfogott politikai meggondolásokból, vagy puszta tévhitből csűrik-csavarják a parasztsággal kapcsolatos igazságot, és a marxista—leninistáknak nem egy an- fimarxista nézettel kellett és kell megküzdeniök. Egyedül a kommunista pártok ismerték fel a parasztság igazi útját, és soha nem is tagadták a parasztság előtt velük kapcsolatos céljaikat. A munkásosztály nagy osztályos társa, a dolgozó parasztság,'mindenkor nagyra becsülte ezt a nyíltságot, elvi tisztaságot, politikai becsületességet. Pártunk is híven tartotta magát ezekhez az elvekhez és hogy magatartása helyes volt, azt nemcsak a múltban megtett út, hanem a jelen eseményei is igazolják. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése nemcsak gazdasági és politikai, hanem nagy ideológiai győzelem is minden marxizmussal szembenálló nézet felett. „A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kispolgári ideológia veresége is — állapítják meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei — a paraszti tömegek szemében hitelét vesztette az örök egyéni kisvállalkozó eszménye. A kispolgári ideológia elvesztette legfőbb hazai társadalmi-gazdasági alapját: a szocialista tudatosság győz a kispolgári ösztönösség felett. 1 Hogyan állhatna ma már valaki Ámítás és valóság is a kikacagás ódiuma nélkül politikai szószékre, hogy történetesen a kisparaszti „kert-Magyar- ország” gondolatát hirdesse, ami- kot- szónoki emelvénye előtt az ország szántóterületének több mint 95 százalékát kitevő szocialista szektor terül el, és több mint egymillió szövetkezetbe tömörült parasztcsaládnak kellene szólnia olyasmiről, amit azok már maguk mögött hagytak. „Kistulajdonosi lélek”, „kisparaszti lelkialkat”, „magyar sajátosság” — ma még ismert, de holnap már annyira idegen fogalmak, hogy törniük kell majd a fejüket a magyarázaton azoknak, akiknek gyermekle felteszi a kérdést: „Édesapám, azok az emberek hogyan képzelhették ilyennek a falusi embert?” U gyanezek a tények zúzták szét azokat a jobboldali revizionista nézeteket is, amelyek, hogy úgy mondjuk, korainak találták a mezőgazdaság átszervezését, és ha hallgatunk rájuk, annak találták volna ítéletnapig is. Valójában legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint a parasztság igazi érdekeivel törődjenek. A parasztság számukra csak politikai jelszó, valós céljuk: megakadályozni a munkásosztály és a parasztság egymásratalálását, követ gördíteni a szocialista forradalom irányába haladó kocsi kerekei alá. A parasztság már a hat évvel ezelőtti tragikus őszön is arcul csapta a jobboldalról hízelkedőket, amikor egyetlen pillanatra sem tán torodott el a munkáshatalom mellől. Most ismét elengedte a füle mellett a hazug szavakat és a nadrágszíj-parcellák helyett a száz és ezer holdakat; a ló- és ökörfogat helyett a traktor vontatta gépjárműveket: a petróleum helyett a villanyt; a maradiság helyett a haladást választotta. Alaposan rácáfolt a falun végbement átalakulás azokra a szektás, dogmatikus, álbaloldali nézetekre is, amelyeknek hirdetői másképpen nem is tudták elképzelni a falu átalakitását, mint erőszakkal. Az az agyrém gyötörte őket, hogy a paraszt csak akkor lép a szövetkezetbe, ha már a gatyát is lehúzták róla. Az átszervezés nagyszerű évei alatt dörzsölhették szemüket, hogy jól látnak-e, amikor a középparasz4 termelőszövetkezet párttitkára I Még sajgott a sérülés ■----------------—------- helye, amik or két hét után először lábra állt. saját magának sem akarta bevallani, hogy nem jól érzi magát. Felesége előtt pedig — alti látva erőlködését, vissza akarta az ágyba parancsolni —, egyenesen titkolta fájdalmait. — Néhány napig még igazán pihenhetnél. Az orvos is ellenezte, hogy felkelj — zsörtölődött a felesége, amikor látta, hogy férje a tsz-be készül. Hosszúnak tűnt a két hét, amíg az ágyat nyomta. Nagyon hiányzott a termelőszövetkezet Berki Pálnak, a várdombi Egyetértés Tsz párttitkárának. A lakástól a tsz irodájáig két kilométeres utat tett meg. Mire sántikálva beért, a tsz elnöke és agronómusa, a két Kovács (nem rokonok), már a határt járták. Látta, hogy a könyvelésben is nagyon dolgoznak. Éppen ezért csak néhány számadatot kért a főkönyvelőtől. Ezekre múlhatatlanul szüksége volt, mivel az esti párttaggyűlésen a tsz helyzetét kellett ismertetnie. Csak addig pihentettefájós lábát, amíg a könyvelés a kért számadatokat »kigyűjtötte«. Nem volt maradása az irodában. Elindult a major felé. ahol a leltározó bizottság tagjaival akart beszélni. A falu szélén szembetalálkozott a két névrokonnal, id. Schmidt Imrénével és özv. Schmidt Antalnéval. — Hová sántikál Berki elvtárs? — állították meg. — Úgy hallom, a leltározó bizottság a magtárban megkezdte a leltározást, hozzájuk megyek. — Ne fárassza magát hiába, mi is onnét jövünk, ott már nem találkozik senkivel. Befejeztük a gabonafélék leltározását — újságolta a fiatal özvegy. — örülünk, hogy meggyógyultál, Pali — veszi át a szót, per »te« id. Schmidt néni. — Volna is egy kérésem. Jó volna, ha utána néznél, mert nem egyezik a helyettesed bejegyzése az enyémmel. Egy nappal kevesebbet írt be, úgy látszik elfelejtették bejegyezni az éjszakai műszakot, pedig igazolni tudom azokkal, akikkel két éjjel együtt dolgoztunk a magtárban. — Utána nézünk, és ha tényleg hiba történt, korrigáljuk — nyugtatja meg az elégedetlenkedő szülét a párttitkár. A járókelők, akár iskoláskorúakkal, akár felnőttekkel találkoztunk, szívélyesen köszöntötték a párttitkárt. Egyik sem mulasztotta el, hogy egészségi állapota felől érdeklődjék. Ká- lóczi Sándomé tréfásan így figyelmeztette: — Máskor ne nyúljon a rúgós lóhoz az, aki a traktor vezetéséhez szokott. I Berki Pál, a várdombi !------------------------ Egyetértés T sz párttitkára, növénytermesztési brigádvezető, a gépállomás traktorosa volt. Onnét került a tsz-be, ahol rövidesen megválasztották párttitkárnak. — Otthon van a tsz munkáiban a mi párttitkárunk. Ismeri a gazdaságot, megvan a szakértelme, a szorgalma, de nem hiányzik nála a személyes példamutatás sem — dicséri Berki Pált Fábián Ferenc, a községi tanács vb-elnöke. De nemcsak ő vélekedik így, véleménye találkozik az egész falu közvéleményével. Az esti párttaggyűlésen a termelőszövetkezet helyzetéről tanácskoztak. A pártvezetőség beszámolója reális tájékoztatást adott. — 1961-ben a sereghajtók között volt a várdombi Egyetértés Tsz, de az idén lényegesen javítottunk a helyzeten. Rendeztük a házunk táját, s elsősorban arra törekedtünk, hogy jövedelmezően gazdálkodjunk. Ami a legfontosabb, meg tudtuk nyerni az emberek bizalmát. A tagság most már elhiszi, hogy amit ígérünk, teljesíteni is tudjuk. A beszámoló frázisok nélkül, a tényeket ismertette a számadatok tükrében, majd így fejezte be a beszámolót a párttitkár. — Amikor egy évvel ezelőtt megválasztottak párttitkárnak, őszintén szólva féltem a feladattól. Féltem, mert nem volt tapasztalatom a pártmunkában. Most már jó érzéssel nézek vissza a megtett útra, amely eredményes volt. Az eredmények nem egy-két ember nevéhez fűződnek, hanem a tagok összefogásával érhetjük el azokat. Sokszor végeztünk megfeszített munkát, de igyekezetünk nem volt hiábavaló. A várdombi Egyetértés Tsz megszabadult a »gyenge tsz« jelzőtől, s hogy erről most itt, a taggyűlésen ilyen formán beszélhetünk, ezért köszönet járt azoknak a tagoknak, akik szorgalmas munkájukkal a tsz megszilárdításán fáradoztak — mondotta, s hangját a mélyről jövő, érzés fűtötte. A várdombi Egyetértés pártszervezete az idei gazdasági évben sokat tett a termelőszövetkezet megszilárdításáért. A türelmes, felvilágosító szavak mellett ott volt a személyes meggyőzés, a párttagok példamutatása, és ez húzó erőként hatott. Pozsonyi Ignácné tok tömegesen léptek be a szövetkezetbe? Tolna egyik községében még a szervezők is meglepődtek az egyik belépő gazdasága láttán, mert abban már minden gépesítve volt, éppen csak a kaput nem nyitogatta villanymotorral. No, de mik voltak ezek a gépek már az ő gondolatában azokhoz képest, amelyekkel majd egy sokezer holdas gazdaságot fel lehet szerelni! No, és azok, akik fallansztert akartak építeni? Akik valamiféle „ökonomikus” teóriát összetákolva, úgy képzelték él, hogy a munkásosztálynak előbb fel kell építenie a szövetkezetieket, mindenfajta gazdasági épülettel, mindenféle géppel, s ha kész, akkor a parasztság, lába elé terített szőnyegen majd egyszerűen besétál ezekbe a csoda-gazdaságokba. A becsületes munkához szokott parasztság leal ázása, megsértése volt ez az elmélet, mert ha végiggondoljuk, nem kevesebbet mondtak képviselőik, mint azt, hogy a parasztság képtelen lesz a szövetkezeteket felépíteni. Egy szavuk sem lehetett e nézetek hirdetőinek, amikor voltak parasztok, akik úgy léptek a szövetkezetbe, hogy hónuk alatt vitték a jövendő nagyüzemi gazdaság megszervezésének dédelgetett tervét: „amiről csak ábrándozhattak, mint egyéni gazdálkodók, azt majd megvalósíthatják, mint a sok ezer holdas gazdaság tulajdonosai.” Ezeket a nézeteket zúzta szét a termelőszövetkezetek összvagyonának, azon belül a saját erőből történő beruházásoknak évről ■ évre való növekedése. Csupán Győr megyében a szövetkezetek összvagyona 1959-től 1961-ig több mint egymilliárd forinttal növekedett, azon belül — például 1961-ben — a kötelező 10 százalékos saját erőből történő beruházás helyett 14,5 százalékot ruháztak be. Az országos átlag még ennél is jobb: 16,4 százalékot ruháztak be saját erőből. Mi ez, ha nem a parasztság tenniakarásá- nak kétségtelen bizonyítéka? O ktalanság volna azt állítani, hogy a sokféle anti- marxista nézet már a múlté. Szó sincs róla. Megsemmisítő vereséget szenvedtek ugyan, mert egy szemlélet, mint feltevés is, csak addig létezhet, amíg a gyakorlat rá nem cáfol. Ezután már nem állhatja még a vitát sem. így jártak a parasztság útjával kapcsolatos különféle nézetek is, kezdve a népies paraszt-ideológia-' tói, a jobboldali revizionista nézeteken keresztül a jószándék-ú ökonomista tévhitekig. Ám, nem múlhattak el nyomtalanul, mert hirdetőik egyike másika nehezen adja fel a hadállását. A parasztok gondolkodására is többé-ke- vésbé hatottak, a fejekben pedig a téveszmék lassan halványulnak el, majd vesznek a teljes feledésbe. A hátralévő feladatok közül éppen ezért egyik legfontosabb teendőnk az, hogy a szocializmus ne csak a jól szervezett, jól felszerelt szocialista nagyüzemi gazdaságok formájában épüljön fel, hanem a fejekben és a lelke'-.ben is. A téveszméknek még a maradványai is tűnjenek el a gondolkodásból, és helyüket a marxista—leninista tudományos világfelfogás foglalja el. Mondanunk se kell, hogy ez a feladat nem könnyű, de nem is nehéz. A gondolkodásban még fellelhető maradiságnak ugyanis már nincs támasza, Olyan körforgás ez, amely végül is a szocializmus teljes anyagi és ideológiai győzelmével jár falun is. És ez a győzelem hét évtized távolából is Engelst igazolja és vele együtt korunk forradalmi marxistáit, akik soha nem engedték becsapni a parasztokat — hitték, és magyarázták^ hogy egyedül a szövetkezés vezeti ki a parasztságot az anyagi jólét, a létbiztonság, az emberi fel- emelkedés széles útjára. KATONA ISTVÁN
