Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-18 / 295. szám
1062. december 18. TOLNA MEGTW NEPÜJ3XG 3 /)háA mtt-e Imi, mint fent? Őszinte üzenet a kölesdi tsz-gazdóknak "A baj az, hogy úgy látszik, más van lent, mint fent. Kádár elvtárs azt mondta a kongresz- szuson, hogy nem szükséges egyesíteni a szövetkezeteket. Itt meg a járás arra kényszerít bennünket, hogy egyesüljünk«. Ezt mondta nekem valaki a közelmúltban Kölesden, s én bizony megdöbbentem. Nem lehet igaz, gondoltam, hogy bárki is kényszeríteni akarja a négy kölesdi tsz egyesítését. Amikor azonban faluszerte hasonló han. gokat hallottam, zavarba jöttem. Ki akarhatja kényszeríteni arra a kölesdi tsz-eket hogy egyesüljenek? S ha nem akarja kényszeríteni őket erre senki, akkor miért beszélnek így a kölesdiek? Érdemes elidőzni egy kicsit Kölesden, márcsak azért is, hogy kifejtsük a tsz-egyesítéssel kapcsolatban pártunk politikáját. 5 Mi az igazság $ Kölesden ? Utána jártam, az az igazság, hogy a kölesdi tsz-eket nem a járás akarja egyesíteni. így nyilatkoztak a járás felelős vezető emberei. Bárki bejöhet Kölesd- ről akár a pártbizottságra, akár a tanácsra és megkérdezheti sze. mélyesen is az elvtársakat. A négy kölesdi tsz egyesítésének gondolata ott, a faluban vetődött fel. A tsz-ek és a falu vezetői (tessék csak őket megkérdezni!). és rajtuk kívül jó néhány tsz-gazda beszélget arról, hogy érdemes lenne egyesíteni az 1200 holdas Kossuthot, az 555 holdas Petőfit, a 631 holdas Piaiadást és a 280 holdas Uj Életet. Azoknak, akik az egyesítésről beszélgetnek, komoly gazdasági érveik vannak emellett. Az érvek melleit nem lehet szótlanul el- Jijenni. I Vizsgáljuk meg | az érveket Azt mondják az egyesítés hívei, hogy egyik tsz sem akkora Kölesden. hogy alkalmas lenne komoly nagyüzemi gazdálkodásra, a nagyüzem minden előnyének sokoldalú kihasználására. Nem tudják így külön-külön alkalmazni a modern üzemszervezési elveket, bevezetni a fejlett termelési és állattenyésztési módszereket, kihasználni a község minden hasznos erőforrását, adottságait. Egyik tsz-nek sincs például ereje arra, hogy megfelelő szakembereket alkalmazzon. A négy tsz-ben összesen nincs egyetlen' egyetemet végzett szakember, nincs mérlegképes könyvelő. Aztán egyik tsz sem képes arra, hogy megfelelő gépeket vásároljon. A négy tsz tulajdonában jelenleg kilenc traktor van, de ezeknek sem tudják kihasználni a kapacitását. Arról beszélnek az egyesítés hívei, hogy nem lenne érdemes a községben négy kis vegyes majort felépíteni, hanem korszerű, speciális épületekben lenne csak célszerű elhelyezni az állatokat. Az állatok elhelyezése jelenleg áldatlan. A Petőfi Tsz szarvasmarhái öt helyen vannak, egyénektől bérelt istállókban, akkor, amikor az egész szarvasmarha-állomány nem több 103- nál. Borjádon sok az állat, kevés a férőhely, Hangosban kevés az állat, sok a férőhely. Jobban kihasználhatnék egyesült erővel a Sió és Sárvíz adta öntözési lehetőségeket. A szigeten egyesült erővel 300 holdat lehetne öntözni. És így tovább, mindmegannyi érv, amely figyelemre méltó. / I Vannak-e ? ellenérvek? Igen. Vannak ellenérvek is. Az ellenérvek közül a borjádi Haladás és a hangosi Uj Élet Tsz egyesítést ellenző gazdáinak az ellenérvei vitaképesek. Ők ugyanis azt tartják, hogy tavaly lényegesen több részesedés jutott náluk egy munkaegységre, mint a Kossuthban és a Petőfiben, így lesz ez az idén. Ők attól félnek, hogy csökken a részesedés, ha egyesülnek. Ez az ellenérv figyelemre méltó, de nem végzetes. A részesedés mértékének ugyanis az egyesülés után kialakult 'jobb gazdálkodás következtében nem csökkenni, hanem növekedni kell. Tehát ezzel az ellenérvvel lehet és kell is vitatkozni. A Petőfi Tsz egyesítést ellenző gazdáinak nincsenek tételes érveik. Ők általában mondják, hogy nem érdemes egyesülni. Azt mondják, jobb így. Jobb a kis tsz, mint a nagy tsz. ők már összeszoktak. Jól érzik magukat együtt, kár lenne ezt a megszokást megbolygatni. A Kossuth Tsz-ben alig lehet ellenérvekkel találkozni. $ A többség | és a kisebbség Valaki azt is mondta nekem Kölesden, ha írok. legyek igazságos. Azt írjam ami van, ne azt, ami nincs. Nem tudom, miért ne mernénk megírni, hogy jelenleg az Kölesden a helyzet, hogy a tsz-gazdák többsége nem akarja az egyesítést. Tény és való, hogy azok, akik egyesítést akarnak Kölesden, ma még kisebbségben vannak. Azt azonban nem lehet rákényszeríteni erre a kisebbségre, hogy ne mondja el a gondolatait. Nem lehet megtiltani az egyesítés híveinek azt hogy érveiket nyilvánosságra hozzák, vitázzanak s elmondják a véleményüket. Jogában áll. bárkinek Kölesden az, hogy keresse a jobb élet útját, s agitációt fejtsen ki a haladás, fejlődés érdekében. A kölesdi gazdák okos emberek. Értenek a gazdálkodáshoz, szereztek már tapasztalatot a nagyüzemben is, majd eldöntik a további sorsukat. Mi ebbe nem szólunk bele. Mi tartjuk igenis, itt lent magunkat ahhoz, amiben ott fent a pártkongresszus megállapodott. Mi tartjuk magunkat althoz, amit Kádár elvtárs mondott Ezek szerint tehát egyesítés csak akkor lehet Kölesden, ha ezt a tsz-gazdák döntő többsége elhatározza, a közgyűlések szentesítik, a felsőbb szervek pedig jóváhagyják. Enélkül nem lehet egyesíteni a kölesdi szövetkezeteket. Egyet azért ugyancsak őszintén, nyíltan megmondhatunk. Nevezetesen azt. hogy mi úgy látjuk: érdemes lenne egyesülniük a kölesdi tsz-eknek. Érdemes lenne egyesülni azért, mert az érvek, amelyeket az egyesítés hívei hangoztatnak, igazak, okosak, s az elgondolások megvalósíthatók. Ezt azért mondjuk meg így, nyíltan a kölesdieknek, mert a javukat akarjuk, és ragaszkodunk az igazsághoz. Ka nem lenne igazuk az egyesítés híveinek, azt is őszintén megmondanánk. • Ez hát az igazság a kölesdi tsz- ek egyesítésének ügyében. Neveket célzatosan nem írtunk. A kölesdiek jól tudják, hogy ezekből a sorokból kire, mi vonatkozik. Tanácsként azt adhatjuk minden tsz-gazdának: Felelősséggel, okosan és nyugodtan vitázzanak tovább a hosszú téli estéken. Elfogultságnak, indulatoknak nincs helyük. S ha dönteni kell, döntsenek okosan. Úgy. ahogy azt a kölesdiektől megszoktuk. Gyenis János Szövőipari tanuló Barna Mária ez év szeptembere óta, mint szövőipari tanuló dolgozik a Tolnai Textilgyárban. A gyár szakembereinek véleménye szerint a szövőipari tanulóból jó szakmunkás válik, oktatói elégedettek szakmai előrehaladásával. Hetenként 3 nap elméleti és 3 nap gyakorlati foglalkozáson sajátítja el a szövőipar fogásait. KöriiMI 900 cikk termelésének szakosításéra, összehangoláséra dolgozott tár ki javaslatot a.KGST Vegyiipari AHandó Bizottsága A KGST Vegyipari Állandó Bizottsága 1958 óta körülbelül 900 cikk termelésének összehangolására, specializációjára dolgozott ki ajánlást. Ezek a javaslatok, bár többségükben ezután, a második ötéves terv következő időszakában válnak majd valósággá, máris értékes eredményekhez vezettek. így például jelentősen megváltozott a magyar textilipar festékellátása. Hazánkban igen kevés textilszínezéket gyártanak, fejlett textiliparunk viszont sok festéket fogyaszt. A színezékek többségét ezelőtt tőkés országokból, nyugati devizáért hoztuk be. Az Állandó Bizottság munkájának eredményeként az 1958. évi 36 százalékról, 1960-ban 47 százalékra növekedett a KGST-országokból importált színezékek részaránya, ami könnyíti a beszerzést és jelentős deviza-megtakarítást, jelent. Azóta az arány tovább I javult. FeSrManf a smikéimQ Gadányi János szaltcsi lakos demizsonban . tarolt szánkéneget, s hogy a párolgást megakadályozza, vizet öntött a tetejére,-majd« az „első” szobába tette. A hidegben a víz megfagyott, szétnyomla az üveget. A szénkéneg az üveg repedésein párologni kezdett. Amikor Gadányi érezte a szénkéneg szagát, cigarettával a kezében benyitott a szobába. Ebben a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a levegőt, kiszakította az ajtót, a födémet megemelte, megrongálta a falakat. A robbanás nyomán tűz keletkezett, meggyulladt az ágy, ágynemű. Gadányi János csupán kisebb sérülést szenvedett. A tüzet a helyi tűzoltók oltották el. A Dombóvárról megérkezett tűzoltóknak az épület falait kellett megtámasztaniok. öregek napja Bikácson Bensőséges ünnepség keretében ünnepelték meg Bikácson az öregek napját. A Vöröskereszt rends«*» a# »estet, de kivették belőle részüket a nőtanács, a Népfront a tanács, a KISZ, a termelőszövetkezet és az erdészet is. Az asszonyok finom vacsorát főztek az öregeknek, a tsz adott bort hozzá, s a kisdobosok és úttörők pedig táncokkal, szavalatokkal, népdalokkal köszöntötték őket. Ünnepi beszédet a művelődési ház igazgatója tartott. Külön is üdvözölte a megjelent legöregebb embert, Glósz Kálmánt, aki 95 éve ellenére, még mindig jó erőben. egészségben van. Geremlay József levelező. Bikács Leltároznak a tsz-ek A termelőszövetkezetekben december közepe óta folynak a leltározások. Képünkön a nagyszokolyi termelőszövetkezet raktárában végzik a leltározási munkát: Mucsi István, Takács János és Müller Gyula raktáros. GERENCSÉR MIKLÓS: Padgalambok XLU. Bármilyen furcsa, a nagy boldogság jobban gyengítette, mint az átélt veszedelem. Ha arra gondolt, hogy szabad, hogy mehet haza, le kellett ülnie. Anti levelet hozott Kláritól. Rojtosra olvasta. Most is, mielőtt kilépett volna a szobából, elővette az írást és szándékos vontatottsággal olvasta a. sorokat, hogy minél később érjen a végére. Annyira gyönyörűnek érezte az életet, mintha mezítelen teste pihébe süppedt volna. Ezerszer szerel- mesebbnek hitte magát, mint a beteljesülés idején, legboldogabb perceiben. Most tanulta meg, hogy az örömnek nincs határa. Hallotta az asszony hangját, ahogy olvasta: „Édes jó szerelmem! Egészségben vagyunk, Klárika lintúgy, mint édesanyád. Gyere, r'ere, ezentúl együtt élhetünk, köszönjük a jó embereknek. Éppen szükség van rád, kasza alá érett az árpa, vágni kell szaporán, nehogy elperegjen. Nagy az öröm minálunk. Voltak itt a megyétől, megígérték, hogy a piros könyvemet is visszaadják. Anti hozott Klárikának két kis gerli- cét, a galagonyásban lepte őket, kalitkát is csinált az ártatlanoknak, mogyoróvesszőből. Ha itthon lesz, csirkét rántok neked. Siess, életem párja, addig is sokszor csókollak, amíg hazaérsz. Klári.” Esetlen gyengédséggel hajtotta össze a levelet, majd belsőzsebébe, az igazolványok közé rejtette. Azután Klárival és a kislányával indult csavarogni a városba. Közvetlenül az új lakótelep mellett, a háromemeletes házak szomszédságában tágas domboldal lejtett alá az erdő szélétől. Itt volt a vidámpark. Dani erre kószált legszívesebbén. Sört mértek, kolbászt sütöttek a deszkabódéktak a sátrakban, fáradhatatlanul forogtak a körhinták, durrogott a céllövölde. A magányos cserfákra ei’ősített hangszórók bömbölték a slágereket, s a körhintás verklijét csak olyankor lehetett tisztán hallani ha lemezt váltottak a városi művelődési ház stúdiójában. Ifjú Kustán Dániel eddig még soha nem gondolt arra, hogy mennyire hozzátartózik ehhez a vidám ricsajhoz, önfeledt forgalomhoz. Észrevétlenül vált a város lakójává. Most, hogy megállt a sátrak előtt, és otthonosan körülnézett, egyszerre megsajdult a szíve. El kell mennie innen. Heves izgalom fogta el. Ráeszmélt,, hogy itt akar maradni. Türelmetlenül kapkodta jobbra- balra a fejét. Mindenki ismerős volt, legalább látásból. Az a törökmézet majszoló szutykos cigánygyerek éppúgy, mint az a kövérke, szeplős lány, aki nagy- vidáman similabdát vagdosott legénye fejéhez. Nem akarta elhinni, hogy . mindezt itt kell hagynia. Tanácstalanul kóválygott a céllövöldéhez. Sokan szorongtak a (Folytatás a 4. oldalon)
