Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
2 fOLNÄ MEGYEI NEPÜJSAG 1962. december 14. Hruscsov elvtárs beszéde a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról (Folytatás az 1. oldalról) Mi azonban, akiit a kommunizmust építjük, és testvéreink, akik megteremtik a szocializmust, egyáltalán nem úgy számolunk, bogy meghalunk, akár zeneszóval, akár anélkül. Mi a végső győzelemig akarjuk vinni a kommunizmus ügyét. Mi valamennyien örülünk, hogy sikerült megakadályozni a háborút. Nincs szükségünk háborúra! A szovjet nép, amely magasra emelte a szocializmusért folytatott harc zászlaját, és amelynek az a megtiszteltetés jutott, hogy küzdhet a kommunizmus felépítéséért, békét akar. Mi bízunk igazságunkban és erőnkben! Negyvenöt év alatt óriási utat jártunk be, ám lépéseink most még hosszabbá váltak: azt az utat, amelyet azelőtt öt év alatt tettünk meg, most megtesszük egy hónap alatt. Van mit megbecsülnünk? Természetesen van! Van jövőnk, bízunk eszméink végső győzelmében. Ezt a győzelmet nem a háború útján, hanem a békés alkotás, a kapitalizmussal folytatott verseny útján keressük. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezekben a feszült napokban különös erővel mutatkozott Ismételten ünnepélyesen kijelentjük, ’ • minden külpolitikai tevékenységünk arra irányul, hogy elérjük az általános és teljes leszerelésről szóló egyezménytFelhívjuk a nyugati hatalmakat, távolítsák el az utolsó akadályokat is az összes nukleáris kísérletek végérvényes megszüntetéséről szóló egyezmény útjából. Felhívjuk őket, írják alá a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános és teljes leszerelésről Szóló szerződést. A jelen körülmények között még világosabbá vált, hogy * haladéktalanul meg kell kötni a német békeszerződést, és ennek alapján rendezni kell a nyugat-berlini helyzetet. Amikor a Karib-tenger térségében kiéleződött a válság, az európaiak milliói nem ok nélkül gondoltak aggódva arra, hogy a német kérdés rendezetlensége még szörnyűbb megpróbáltatásokat hozhat az emberiségre. Az emberek világosabban látták, hogy nem szabad kitérni a német kérdés megoldása elől, mert különben az egyik nemzetközi válságot könnyen követheti egy másik, még veszélyesebb válság. S itt is, mint az általános és teljes leszerelés kérdésében, a Szovjetunió igyekszik tekintetbe venni tárgyalófeleinek álláspontjait. Mi akadályozza mégis a második világháború európai maradAz indiai —kínai Az indiai—kínai határkonfliktussal foglalkozva hangsúlyozta: A Szovjetunió mélységes sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt, őszintén reméltük, hogy mindkét ország kormánya gyorsan megtalálja a vita békés rendezéséhez vezető utat. Most is sajnáljuk, hogy a felek idejében nem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy a kezdet kezdetén elsimítsák a közöttük támadt határkonfliktust. A határviták kérdésében mi a lenini nézeteket valljuk. A Szovjetunió 45 esztendő során felhalmozott tapasztalatai azt sugallják nekünk, hogy nincsenek olyan határkérdések, amelyeket fegyver bevetése nélkül meg ne lehetne oldani, ha megvan erre a kölcsönös óhaj. Mi ésszerűnek tartjuk a Kínai meg a béke és a szocializmus erőinek megbonthatatlan szolidaritása és hatékony együttműködése. A világ népei a legjózanabb békepolitikának nevezték politikánkat, a szovjet kormány politikáját. A világ népei most még nagyobb bizalommal és megbecsüléssel viseltetnek pártunk és kormányunk iránt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a világ minden kormányának és népének, minden felelős államférfiúnak és politikusnak le kell vonnia a szükséges következtetéseket a Karib-tenger térségében lefolyt válságból. Több tanújelét kell adnunk a józan észnek. Hruscsov ezután elmondotta: A szovjet kormány egész külpolitikai tevékenységével aktívan törekszik arra, hogy megszabadit- sa a nemzetközi kapcsolatokat a vitás, megoldatlan kérdésektől. Ezzel kapcsolatban tekintetbe veszi a különböző államok előtt álló problémák bonyolultságát és sokrétűségét, kellő önuralmat tanúsít, konstruktív nézeteket vall. De nyomatékosan hangsúlyozta, hogy vannak olyan elsőrendű problémák, amelyek megoldása nem tűr halasztást, mert megoldatlanságuk a végsőkig kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezeknek a feladatoknak a sorába tartozik az általános és teljes leszerelés kérdése. ványainak felszámolására megindított munka befejezését? Továbbra is vitás főként a Nyu- gat-Berlinben állomásozó csapatok kérdése, illetve pontosabban az, hogy milyen minőségben, milyen zászló alatt fognak szerepelni ezek a csapatok, és mennyi időre maradnak ott? A szovjet kormány javasolja, hogy a Nyu- gat-Bcrlinben tartózkodó csapatok* ne képviseljék a NATO-or- szágokat, hogy a NATO zászlaját Nyugat-Berlinben váltsa fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlója és, hogy az ENSZ Nyugat-Berlinben vállaljon magára meghatározott nemzetközi kötelezettségeket és funkciókat. Reméljük, hogy tárgyaló partnereink józan figyelemmel foglalkoznak majd a szovjet kormánynak ezzel a javaslatával. Csak azt szeretném hangsúlyozni: ha valaki Nyugaton azt reméli, hogy a Szovjetunió lemond a német békeszerződés megkötésére, és ennek alapján a nyugatberlini helyzet rendezésére vonatkozó elhatározásáról, akkor aki igy gondolkodik, az téved. Mi tárgyalni akarunk a nyugati hatalmakkal, de a tartós türelemnek is van határa. Ezt a szerződést mi aláírjuk, még akkor is, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók azt aláírni. Ezután Hruscsov elvtárs ismertette a nemzeti felszabadító mozgalom sikereit. határkonfliktus Népköztársaság kormányának lépését, amikor bejelentette, hogy egyodalúan beszünteti a tüzet és december elsejével elkezdi csapatainak visszavonását. Nagyon örülünk ennek, és üdvözöljük kínai elvtársainknak ezt a cselekedetét. Elvitathatatlan, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának tevékenységét méltóképpen fogják értékelni a békeszerető népek. Valóban: miért kellene háborút folytatni? Vajon Kína valamikor is célul tűzte ki, hogy behatoljon Indiába? Nem, az ilyen állítást, mint rágalmat, visszautasítjuk. És természetesen teljesen megengedhetetlennek tartjuk azt a gondolatot is, hogy India háborút akar kezdeni Kínával. Éppen ezért őszintén üdvözöljük azokat a lépéseket, amelyeket a Kínai Népköztársaság kormánya tett és semmiképpen sem az a véleményünk, hogy valamilyen visszavonulást hajtott végre. Nem, a népi Kína kormánya ésszerűséget tanúsított, helyesen értékelte a helyzetet, erőfeszítéseket tett arra, hogy útját állja a katonai összeütközéseknek és normalizálja a helyzetet. A továbbiakban Hruscsov elvSajnos, a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonya a második világháború befejezése után hamarosan megromlott. Nem fogok beszélni e kapcsolatok megromlásának okairól. Mint ismeretes, a jugoszláv elvtársak úgy vélik, hogy ezért Sztálint terheli a teljes felelősség. Sztálin annakidején mindenért a jugoszlávokat vádolta. Nekünk erről megvan a határozott véleményünk. Mi már elmondottuk és megint csak megismételjük, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsolatok megromlásáért a fő vétkes kétségtelenül Sztálin, aki durva és semmivel sem igazolható önkényt tanúsított Jugoszlávia irányában — mondotta Hruscsov elvtárs. — Nem volnánk azonban teljesen őszinték, ha nem mondanánk meg, hogy a jugoszláv elvtársakat is terheli a felelősség egy része azért, ami abban az időszakban történt országaink és pártjaink viszonyában. Ma jók a kapcsolataink Jugoszláviával. Hazánkban üdül Tito elvtárs és az őt elkísérő Ranko- vics, Veszelinov elvtársak és más államférfiak, akik a mi meghívásunkra jöttek a Szovjetunióba Barátokként fogadtuk őket és már sor került számos hasznos beszélgetésre, amelyek igen sokat adtak a jobb kölcsönös megértéshez. Látjuk, hogy a jugoszláv vezetők csakúgy, mint mi, erőfeszítéseket tesznek a fennálló nézeteltérések kiküszöbölése érdekében, törekszenek a kapcsolatok megjavítására hazánkkal. Még kell mondanom, hogy ismét beigazolódott: sok nemzetközi problémát, az államközi és gazdasági kapcsolatok kérdéseit illetően azonos a felfogásunk, azonosak a nézeteink. A jugoszláv vezetőknek és nekünk mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak továbbfejlesztése nemcsak a két ország érdekeinek felel meg, hanem szolgálja a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért és kommunizmusért küzdő minden tényező megerősödésének érdekeit is. Ami a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéhez fűződő kapcsolatok fejlesztésének kérdésében elfoglalt álláspontunkat illeti; az teljes egészében következik abból az irányvonalból, amelyet meghatározott az SZKP XX. és XXII. kongresszusa. Ez az irányvonal az SZKP és minden testvérpárt egységének megerősítésé, re, az antiimperialista front min den erejének összekovácsolására irányul. Meggyőződésünk, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége egységének valamennyi testvér, párttal való helyreállítása ideológiai kérdésekben, a marxizmus—leninizmus elvei alapján, megfelelne mindkét párt, az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. A ragyogó cél felé haladva mindent meg kell tennünk, hogy megszüntessük a nézeteltéréseket, ha ilyenek különböző országok kommunistái között felmerülnek. Kötelességünk segíteni annak a pártnak, amely hibákat követett el, vagy eltért a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom szabályaitól, a marxizmus—leninizmus- tól, kötelességünk segíteni, hogy megértse hibáit és kijavíthassa azokat, hogy elfoglalhassa az őt megillető helyet az összes testvérpártok családjában. Meg kell mondanunk, hogy társ arról beszélt, hogyan alakulnak a Szovjetuniónak a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatai. Már beszéltem a szocialista tábor országaihoz fűződő baráti, testvéri viszonyról — mondotta. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió jó viszonyban akar élni a többi szomszédos állammal is. azok a lépések, amelyeket a jugoszláv kommunisták és vezetőik az utóbbi időben mind belpolitikai, mind külpolitikai téren tettek, sokat megszüntettek abból, amit mi hibásnak, és a szocializmus Jugoszláviában történő felépítése szempontjából károsnak tartottunk. Megmutatkozott ez a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egész sor határozatában. Tito, Ranko- vics és más jugoszláv vezető elvtársak megnyilatkozásaiban. Ha azonban bizonyos kérdésekben még mindig nem egyezik a véleményünk, ez egyáltalán nem jelenti, hogy kapcsolatainkat a nézeteltérések maradványaiból kiindulva kell építenünk, hogy nem kell tudomást venni azokról a lépésekről, amelyeket a jugoszláv kommunisták tettek az egész kommunista világmozgalommal való közeledés és egység felé. Ez olyan politika lenne, amely nem az egységet, hanem a széthúzást szolgálná. Még helytelenebb dolog lenne a még fennálló nézet- eltéréseket átvinni az államok közötti kapcsolatokra. Ellenkezőleg, a gazdasági kapcsolatok, az állami és társadalmi kapcsolatok megszilárdítása és fejlesztése a két ország között, megteremtik az alapot az álláspontok közeledésére ideológiai kérdésekben is. Egyesek azt állítják, hogy Jugoszlávia nem szocialista ország. Szabad legyen megkérdeznem, hát akkor miféle ország? E kérdésre válaszolva a marxista— leninista tanításból, az ország társadalmi rendszerének objektív elemzéséből, az ország társadalmi-politikai rendszerének jelle. géből kell kiindulni. Itt tűrhetetlen a szubjektivizmus — állapította meg Hruscsov elvtárs, s kijelentette: Ismeretes, hogy Jugoszláviában már régóta nincsenek nagybirtokosok és kapitalisták, nincs magántőke, nincsenek magánvállalatok, vagy nagybirtokok és magánbankok. Azt is látjuk, hogy a jugoszláv kommunisták és vezetőik a gazdaság fejlesztése, a szocializmus vívmányainak megszilárdítása érdekében vetik latba erőfeszítéseiket. Ennélfogva ha az objektív törvényekből, a marxizmus—leninizmus tanításából indulunk ki. akkor lehetetlen letagadni, hogy Jugoszlávia szocialista ország. Mi éppen ebből indulunk ki politikánkban, s kapcsolatainkat Jugoszláviával, mint szocialista országgal építjük ki. Most megvan az alap a két ország közti kapcsolatok további fejlesztésére. Az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetői, az SZKP ellen, az egész kommunista világmozgalom ellen intézett dühödt kirohanásaikban minden határt átléptek. Az albán vezetők azon igyekezetükben, hogy pártunk XX. kongresszusának lenini irányvonalát megrágalmazzák, ismét megpróbálják pajzsra emelni a sztálini személyi kultuszt. Azon egészségtelen légkör visszaállítása mellett szállnak síkra, amely a kommunista mozgalomban a személyi kultusz idején volt. Pártunk határozott bírálattal illette Sztálin hibáit és visszaéléseit, bár nem tagadta meg azokat a szolgálatokat, amelyeket Sztálin a pártnak és a kommunista mozgalomnak tett. Mi nemcsak pártunk, népünk érdekében cselekedtünk így, hanem a kommunista világmozga- lom érdekében, a szocializmus világméretű győzelméért folyó harc érdekében is. Pártunk biztos volt benne, hogy a többi marxista—leninista is levonja a szükséges tanulságot azon küzdelem tapasztalataiból, amelyet az SZKP a személyi kultusz és annak káros következményei ellen vívott. És nem is tévedtünk. Pártunk XX. kongresszusának lenini irányvonalát valamennyi marxista— leninista párt jóváhagyta. Ez az irányvonal segített abban, hogy kidolgozzák a kommunista világmozgalom azon általános irányvonalát, amely megfelel a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc mai feladatainak. Hruscsov elvtárs ezután arról a harcról szólt, melyet a párt vívott mind a revizionizmus mind pedig a dogmatizmus és a szek- tásság ellen. A testvérpártok értekezlete figyelmeztetett rá, hogy a szektásság és a dogmatizmus egyes pártok fejlődésének adott szakaszában a főveszéllyé válhat, ha nem folyik ellene következetes harc — mondotta —. Egyesek a kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott nyilatkozat helyes tételeit hajtogatva, egyoldalúan csupán a revizionizmus oldaláról fennálló veszélyt hangsúlyozzák és okkal- ok nélkül a jugoszláv revizioniz- must emlegetik. Am a dolgokat konkrétan kell vizsgálni. Abban a válságban, amelyet Kubával kapcsolatban átéltünk, a jugoszláv kommunisták helyes álláspontot képviseltek, de a dogmatikusok, akik az igazi marxista-leninistáknak adják ki magukat, provokációs állásponton voltak. Ezért nem lehet marxista elemzés nélkül ismételgetni egy tételt, nem lehet egyoldalúan értelmezni azt. A Kuba körüli válság éppen azt is megmutatta, hogy azok jelentették a föveszélyt, akik a dogmatizmus pozícióján álltak és állnak. A békés együttélés lenini elve — ez külpolitikánk vezérvonala* ez minden szocialista állam zászlaja, ez minden nép áhított célja. Diadalmaskodjék a józan ész az esztelenség felett! A nemzetközi élet vitás kérdéseinek megoldásánál a tárgyalások módszere váltsa fel mindörökre az „erőpróba” veszedelmes módszerét! A földön élő emberek megtalálhatják és meg kell, hogy találják végre a nyugalmat, amikor nem kell többé fél- niök, hogy a holnapi nap termonukleáris konfliktust hozhat. Az emberiség nem romokra, füstölgő omLadékokra akarja építeni jövőjét, hanem arra az anyagi alapra, amelyet már sok nemzedék munkája teremtett. Ezért fordulunk felhívással a népekhez, hogy növeljék aktivitásukat a béke védelmében, fokozzák a harcot az imperialista háborús gyújtogatók ellen. A Szovjetuniónak természetesen számolnia kell a dolgok reális állásával és különösen katonai téren azzal a konkrét politikával amelyet a nyugati hatalmak folytatnak. Míg a nyugat harcias körei kitartóan akadályokat gördítenek az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérésének útjába, míg Nyugaton csörtetik a kardot és folytatják a fegyverkezési hajszát, nekünk, szovjet embereknek szárazon kell tartanunk a puskaport. Gondoskodnunk kell véderőnk fokozásáról és készen kell állanunk arra, hogy megsemmisítő csapást mérjünk bármely agresszorra, aki békés munkánkra merészel törni. Mindenünk megvan ahhoz, hogy megvédjük magunkat és barátainkat az imperialisták agresszív merényletei ellen. Hazánk erejének teljében, kiérdemelve a világ dolgozóinak megbecsülését, magabiztos léptekkel halad jövője, a kommunizmus felé. Nem fogjuk sajnálni a munkát és az erőfeszítést e ragyogó cél elérése érdekében. Á cél: az általános és teljes leszerelés megvalósítása A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai
