Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

íö6?. december 9. tOLJÍA IVÍEGTEI VEPÜJSAG 1 Lengyelországi útinaplómból (8) «4 c4&dút£&ó­Befordulunk a műútról egy ma- kadámútra. Sivár, kopasz dombok, ritkás cserjék nadrágszíj- parcellák kevés terméssel, apró, fe­kete, vörös tehenek sovány kecskék, borzas juhok. Még az út melletti pléh Krisztus is sová­nyabb, mint más­hol. Szegény vidék, szegény vidék. Nagy kopasz domb mered elénk, s be­érünk a faluba. Kicsi házak, fa- házak, szegényes porták, de lám irt­ott már szép piros téglából, piroscse­repes házak épül­nek. Az új házak homlokát ízlése­sen, szépen kerá­miával díszítik... Lysa Gora *— Kopasz Hegy — ez Függő vasút a Magas Tátrában a falu neve. Itt úgy emlegetnek egy embert, Framciszek Mleczkot, a filozófia és a filológia doktorát, mint egy csodatévő szentet. Ez a Mleczkó ugyanis idejött és elhozott magá­val egy nagy művészt Boleslaw KsiaZeket és rámutatott a Kopasz Hegyre. — Itt az agyag. Formáld meg álmaidat Boleslaw és tegyük itt gazdaggá a népet. öt hitetlen, közömbös szegény emberrel egy kis viskóban kezd­te el a működését 1951-ben a Kamionka, a Népművészéti és Művészi Szövetkezet. Ma a szö­vetkezetnek tagja majdnem az egész falu. Emeletes új iskolájá­ban már az iskolás gyerekek is tanulják a szakmát, a kerámia­ipart, a népművészetet, a képző- művészetet. S az üzemben, amely azóta épült é3 külső formáját tekintve is modern gyár, 153 fő dolgozik. Sok köztük a nő és a fiatal. A környéknek nem volt sem­miféle népművészeti hagyománya. A legkülönbözőbb lengyel mo­tívumokat honosítja meg, for­málja át és teszi eredeti­vé a művész: Bolaslew. De nem­csak a népművészeti formákat őrzi, fejleszti tovább a lysa-gorai kerámiaipar. Absztrakt modem formákkal is dolgozik. Termékei: kancsók, korsók, vázák, lámpa­testek, lámpaernyők, edények, készletek, különböző kerámiafigu­rák. építészeti díszítő elemék, ké­pek, mozaikok. A művész műter­me lenyűgöz. A sok szépség, a magas művészi igény elragad és tiszteletet ébreszt alkotói iránt. Ksiazek mester nemcsak alkot, nevel is. Műterme iskola is, a tehetségek itt törnek felszínre... Fiatal, szőke álmodozó szemű pa­rasztlány Josefa Druskowska. Ecsetjével életet varázsol a szür­ke edényekre, s ami eddig sivár volt, megelevenedik, tüzes színek­ben lángol, mozog, ritmust kap és derűt ad, életkedvet, vidámsá­got. Josefa a mester egyik tehet­séges tanítványa. Semmi jó nem volt azelőtt ezen a vidéken. Nem termett eleget a föld, messze Vidékre jártak a népek, megkeresni a mindennapi kenyeret. Néptelenedett a falu, csak valami ösztönös rögszeretet tartotta itt azt, akit itt ért még i Mleczko. S most újjászületik a I falu, jobb élet költözik a kietlen dombok mögé, megszokott jelen­ség az idegenforgalom és a szö­vetkezet termékei eljutnak Kana­dába, Belgiumba, Angliába, Hol­landiába, az Egyesült Államok­ba. (Kár, hogy nekünk még nem exportálnak.) S am-kor este bezár az üzem, a művelődési házban — ahol csupa kerámia és mozaik minden — zene csendül, táncra kél a fiatal­ság. Mert a szövetkezetnek tánc- együttese is van, olyan együttese, amely már bejárta egész Lengyel- országot, szerepelt a helsinki VIT-em és turnén volt Olaszor­szágban. Dehát ki is ez a Mleczko? Az egész faluban úgy tisztelik, mint valami messiást. Ismerik nevét aiz egész vajdaságban, kevés vá­lasztott szerv van, amelynek ne lenne tagja. Ki ez a filozófus, filológus, akit Lysa Gorában csodatévőnek tartanak? Tudós ember, magas tisztség viselője volt Varsóban a Népművelési Mi­nisztériumban. Aztán megválasz­tották országgyűlési képviselőnek, ezt a környéket Lysa Gorát is képviselte a Szejmjben. Látta itt a szegénységet és nem nyu­godhatott. Mindenkitől azt kér­dezte, hogyan lehetne felemelni ezt az elesett, a kopár dombok között görnyedő népet. Végre fel­fedezte itt az agyagot. Ö maga jött a kopár dombok közé Boles­law barátjával, hogy megindítsa a kerámiaipart. Megszerette nagyon a Kopasz Hegy népét. Nagyon nagy gazdag­ságot fedezett fel a lelkűkben és ide telepedett közéjük végleg. Ő most a szövetkezet elfiöke és képviselő ma is, országgyűlési képviselő. Járt Magyarországon is. S a végtelenül szerény, puritán kül­sejű ember — akit inkább falusi tanácstitkárnak néznél, mint tu­dósnak és politikusnak — nagy szeretettel beszél Magyarország­ról, a magyar népről, a Balaton környéki, göcseji, mezőkövesdi parasztokról, Budapestről, a len­gyel—magyar barátságról. Dús ajándékokkal megpakolva és ritka élményben gazdagodva intettem búcsút a Lysa Göra-i szövetkezeti embereknek, a sza­kállas Boleslawnak, a csodatévő Mleczkonak. Ha mégegvszer Len­gyelországba vetődnék újra el­mennék hozzájuk. Gyenis János TUDJA-E, HOGY.. ...a mezőgazdasági üzemek dolgozói a megyében a párt­kongresszus tiszteletére 26 mil­lió 922 ezer forint értékű ver­senyvállalást tettek. A Bölcs­kei Gépállomáson például csak a termelési költségek csökken­tésével egymillió forintos meg­takarítást értek el ebben az év­bén. ...a mezőgazdasági dolgozók többsége részt vesz a szocialista munkaverseny különböző formái­ban. A kollektív versenyformák mellett mindenütt megtalálható az egyéni verseny is. A nagydo­rogi, a Bölcskei Gépállomásnál például a dolgozók 90 százaléka vesz részt egyéni versenyben is. ...a Dalmandi Állami Gazda* Ságban a kongresszusi verseny során vállalták, hogy 2000 hol­don átlag 23 mázsa májusi morzsolt kukoricát termelnek. A teljesítés mértéke azonban jóval felülmúlta a vállalást. Egy-egy holdról átlagosan 29 mázsát takarítottak be. A többlettermés értéke mintegy 3 millió forint. ...a Kanacsi Állami Gazdaság­ban a Gagarin marhahízlalási brigád a tervezett 28 kilós súly­gyarapodási tervét 29,3 kilóra teljesítette. A takarmányköltsé­get pedig 16,16 forint helyett 13,18 forintra szorították le. Jó ered­ményeket értek el a tehenészet­ben is, mert egy liter tej terme­lési költségét 1,69 forintra ter­vezték, s ezzel szemben 1,54 fo­rintért állították elő. ...ebben az évben mintegy másfél millió forint céljutalmat kapnak a mezőgazdasági nagy­üzemi dolgozók a megyében. Az első félévben és november 7-én 300-an kaptak Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet, a vele járó pénzjutalommal. A Dal­mandi Állami Gazdaságnál pél­dául nyolcvanhármán kaptak legutóbb jutalmat és harmin­cán szerezték meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet. ...ebben az évben 696 belföldi és 27 külföldi beutaló jegyet kap­tak a megye mezőgazdasági üze­meinek dolgozói. Ezenkívül 202- en vettek részt külföldi társas- utazáson és tanulmányutakon. ...sikerült eredményesen meg­oldani az egészségre ártalmas munkahelyeken, mint például a Gépjavító Vállalatnál, a heti 36 és 42 órás munkaidő beve­zetését, anélkül, hogy a dolgo­zók keresete csökkent volna. ...kétmillió 672 ezer forint szo­ciális beruházási keretet használ­tak fel ebben az évben mezőgaz­dasági üzemeink a megyében, munkásszállások, üzemi konyhák, lakások építésére, lakókocsi vá­sárlására. Ezenkívül felhasznál­tak 2,5 millió forintot a szociális létesítmények karbantartására. ...a rendkívül nehéz lakás- helyzet enyhítésére is történt intézkedés mezőgazdasági üze­meinkben. Negyvenhét család részére építették át a régi la­kásokat korszerű lakásokká, minter•• 70 kislakás-építkezést segítettek elő a gazdaságok, s 50 dolgozó vásárolt saját házat. ...a szakszervezeti bizottságtik a mezőgazdasági üzemek dolgo­zóinak művelődését, tanulását is elősegítették. Tizenkilenc üzem­ben szerveztek ismeretterjesztő előadássorozatokat, hét gazdaság­ban pedig munkásakadémiát. Az elmúlt hetekben szerveztek 14 helyen politikai iskolát is, ame­lyeken azok vesznek részt, akik még eddig szervezett oktatásban nem részesültek. Ebben az évben 500 dolgozó vesz részt általános, közép- és felsőfokú oktatásban. Befejeződött a KISZ-vezetők továbbképzése Simontornyán Szombaton befejeződött az az egyhetes bentlakásos továbbkép­zés, amit a KISZ tamási járási bizottsága szervezett hat járás­beli alapszervezet részvételével Simontornyán. Pincehely, Ozora, Nagyszékely, Kisszékely és a két. simontornyai alapszerVezet, a bőrgyári és a Vegyesipari Válla­lat kiszesei egy héten keresztül ismerkedtek az ifjúsági mozga­lom alapszervi irányításának fe­ladataival. A KISZ Tolna megyei Bizott­ságának előadói megismertették a fiatalokkal az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom szervezésé­nek tennivalóit, a taggyűlések, a különböző szórakozási lehető­ségek, rendezvények lebonyolítá­sának módszereit. A tanfolyamot meglátogatta és elbeszélgetett a fiatalokkal Tóth József elvtárs, a KISZ Tolna megyei Bizottságá­nak titkára. A tanfolyam rész­vevői táncos, zenés estén búcsúz­tak el egymástól. H '♦♦♦♦♦4 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦­MoraVcsik úrnak kezétesókolo- tnot kellett köszönni, így szokta meg, s bennünket, a kis gyár munkásait is így vezettek be. Kezétcsókolom és meghajlás. Mi. hél mélyebbre, annál hatásosabb. Amikor hetenként egyszer végig, sétált a kis kócerájon, ahol prüsz­kölve a hagy portól, sápadt, vékony dongájú munkásnők ha­joltak a gépekre, mindenki job­ban dolgozott, mint máskor. Mert jött a főnök! Híre mindig meg­előzte. Az üzemi smirnyáknak volt a dolga, hogy figyelje jöttét, öreg, háborúból visszamaradt DKW- val járt be. A portás, azzal a csak filmeken látható eleganciával nyitotta ki a rozoga kocsi ajta­ját, melyet Utánozni senki nem tudott, pedig próbáltuk nagyon sokszor a koszos, büdös, öltözőnek nevezett kicsi szobában, cigaretta­szünetben. Moravcsik úr golfnadrágja fo­galom volt. Már csak azért is, mert őt utánozta az irodában minden nadrágot viselő ember, akkor a nők még nem jártak nad. lúgban, mert bizonyára ők is utánozták volna az igazgató urat. A nadrág angol szövetből készült, — mellesleg a szövetet Buda- kalászon készítették, de ez mit sem változtatott a lényegen. A kockás szövetből készült ruha­alkalmatosság remek munka volt. Készítőjének nagy hozzáértését dicsérte... Megállt az autó a porta előtt. — Alázatos tiszteletem igazgató úr — így a portás. — Mi újság, János? — így az igazgató. Mert az is tulajdon­ságai közé tartozott, hogy nem köszönt vissza senkinek. Mi, fia­talabbak, még csak valahogy túl­tettük magunkat ezen, de az öreg gépész mindig háborgott... A smirnyák rohan az üzembe. — Jön! — kiáltotta és máris rohant a bádoggal elkerített kis kuckójába, ott éktelen csöröm­pölésbe kezdett. Megélénkült a gépeken is a munka. Moravcsik úr belépett. Vizenyős, szúrós sze­mét végigjártatta a zakatoló masi­nákon, zsebre dugta kezét, és sétált végig a hosszú munka­termen. A terem végén szabályos hátraarcot csinált és már ment is kifelé, mögötte két lépéssel a művezető. Amikor kiért, s be­csukta mögötte a művezető az aj­tót, kiöltöttük nyelvünket... Múltak a hónapok, évek. Mo­ravcsik úr maradt a régi. Csak mj változtunk valamit. A vál­tozás úgy kezdődött, hogy Pestről lejött egy szakszervezeti ember. Két napig járkált az üzemben, s beszélgetett velünk. Arról, hogy a munkásembernek más lesz majd a sora. Más akkor, ha maga irányítja sorsát, gyárát. Hittük is, nem is amit mondott. Uj volt nekünk ez. Csak azt tudtuk, hogy gyerünk, bele a munka közepébe, mert kell a pénz... Azután, egy szerdai napon, éppen bérfizetés volt, vékony, keszeg forma ember furakodott a kicsi öltözőbe. — A kompárttól jöttem — je­lentette be bemutatkozás helyett. Nem sok figyelmet fordítottunk rá, hisz volt fontosabb dolog en­nél, a pénz számolása. Azután leült közénk a kis em­ber. Beszélni kezdett. Olyan dol­gokról, mint szocializmus, meg politikusokról, mint Lenin, meg valamilyen furcsa nevű ember, Marx, meg Engels. Szerdal napon szokás volt, hogy fizetés után valaki elugrott a sarki kocsmába, meg a hentes­hez, borért meg hurkáért. Össze­dobtuk a pénzt. Ilyenkor neki­ültünk, s a jó öreg Piatnlk lap­jait csapkodtuk késő éjszakáig... Most nem kerültek elő a zsíros lapok. Valahogy figyelmünket be­szédére irányította a kis keszeg ember. Még most tizenöt év táv­latából sem tudom, mi volt a varázsa. Mivel fogott meg ben­nünket. Beszélt vagy két órát, aztán mi beszéltünk. Mi csak a munkáról, ő meg a politikáról. Azután rendszeres vendég volt szerdánként. Második alkalommal már bort Is hozattunk, meg hur­kát, mert így szoktuk, s véltük, így is lehet politizálni. Rágtuk a kegyetlenül kemény, erősen sós ételt, és ittuk rá a karcos- savanyú bort. A kis ember meg csak beszélt. Beszélt, és egyre közelebb vitt bennünket ahhoz, amiért jött. Azután eljött annak is az ideje. így. Mikulás-nap tájékán. Csütörtök volt. Reggel hó szál­lingózott, délben egy kicsit ki­sütött a nap, délután ismét fa­gyott. Akkor jött a kis ember, amikor a hatalmas gőzkürt bele- bődült a csendes téli délutánba. Bejött az üzembe, megállt közé­pen. levette kopottas sildes sap­káját, és maga köré intett ben­nünket. — Emberek — kezdte —, itt az írás, államosította a nép ezt a gyárat is. — Mi csak álltunk, s néztük, mintha most látnánk először. Első gondolata az volt tán mindenkinek: Mi lesz Mo­ravcsik úrral? — Bizottságot kell kijelölnünk, leltározni. És — fordult a mel­lette szerényen ácsorgó fiatal­ember felé — itt az új igazgató­juk. Az új igazgató bemutat­kozott »Kovács Barna vagyok, vasutas voltam eddig". Halkan, csendben mondta ezt, hogy a tömeg szélén állók nem sokat ér­tettek belőle. Meg kellett ismé­telni a bemutatkozást... Elindult a leltározó bizottság az irodába. Akkurátusán törölgették lábu­kat a gyáriak. A kis ember ko­pog. s belép. — Moravcsik úr — szólt golf- nadrágos igazgatónkhoz —, itt a bizottság, megkezdi a leltározást, államosítjuk a gyárat. — De kérem! — pattan fel rák. vöröaen, színét változtatgatva. — Micsoda?!... — kiáltása mély hör- gésbe fullad, elsápad, rándul egyet jobb válla, azután beesik a bal, tekereg egyet, mint sze­gény Horváth Jóska barátom, amikor agyoncsapta a rádülő gép, és eldől szép csendben. Koccan a feje a padlón, utánaborul bőr- karosszéke... Mentőért telefoná­lunk. Szaladgálás, sajnálkozás, so- pánkodás, ijedt arcok, kapkodó emberek. Mi lesz itt? Szirénázva robog a mentő, viszi Moravcsik urat. A kis ember vezetésével leltároz a bizottság. Az öreg DKW ott áll a porta előtt. Inasok másznak bele, nyom­kodják kürtjét, kerregetik az ön- indítót. ugrik egyet a kocsi el­indul, dülöngél, mint a részeg, mint Nagy Pista bácsi, amikor szerdai napokon két pohár bor­ral többet ivott. Forog a kocsi a nagy udvaron, körbe-körbe za­katol, bukdácsol. Teleszájjal rö­hög a kocsiban négy inas. Másnap reggel Moravcsik úrról kapjuk a hírt: mái' jobban van. A gyár homlokzatán - ott a vörös csillag, még csöpög róla a friss festék, a porta ajtaja elé csöpög a minium, nehéz, sú­lyos kopogással... Pálkovács Jené

Next

/
Oldalképek
Tartalom