Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-05 / 284. szám

TOT VA WÉOTff VfPf J8.H6 1962. december S. Jóéka megváltozott / ióleső öröm az mindig, ha az ember segíthet ember­társain. Jóleső, nagy öröm az újságírónak is, ha írásaival jó szolgálatot tesz egy, vagy több ember érdekében. Főleg, ha olyan ember érdekében, aki már arra az útra tévedt, amelynek végén el­vész a társadalom számára. Elmúlt már fél éve, hogy egy ismerős fiatalember panaszko­dott; elveszítette az állását, s kért; segítsek neki elhelyezkedni valahol. őszinte volt. Elmondta, milyen körülmények között kellett meg­válnia munkahelyétől, ahol ugyan szívesen dolgozott, és nem is volt kifogás a munkája ellen. Hanem megtörtént — és egyre gyakrab­ban —, hogy mélyebben nézett a pohár fenekére, berúgott. Meg­történt, hogy három napig felé­je sem nézett a munkahelynek. Mi vezette az italozáshoz? Csa­ládi okok, könnyelműség, ö is úgy volt, mint nagyon sok más; restellt a gondjaival, bajával odaállni üzemvezetője elé, hogy segítséget kérjen. Az ital viszont csalfa barát. A mámor feledtet­te ugyan a gondokat, de szapo-. rította is. Annyira, hogy meg kel­lett válnia munkahelyétől. Amennyire rossz tanácsadó volt az ital. annyira jó az egyhónapos munkanélküliség. Így fogadko- zott akkor: „Gondoltam arra, elmegyek a főnökhöz, elmondok neki min­dent. Nem rossz" ember, talán se­gítene. Ha visszavennének, meg­változnék. Mert mindennél rosz- szabb, ha az ember nem dolgoz­hat.” ' Bár kétkedtem a fogadkozás­ban. megírtam — tudta nélkül — a vele való beszélgetést, Sem az ö, sem a vállalat nevéről nem ej­tettem szót. Ahogyan az írás megjelent, másnap jelentkezett telefonon az üzem vezetője. Név nélkül is tud­ta, kiről volt szó. Elmondotta, ők is hibát követtek el, hogy nem kérdezték meg az első kisiklás után. a többi után sem, milyen gondjai lehetnek, esetleg miben tudnának segíteni. — Visszavesszük — mondotta — mert jó munkaerő,4 és- majd jobban melléállunk, hogy megta­lálja régi önmagát. Azóta néhányszor futólag ta­lálkoztunk. majd az elmúlt na­pokban leültünk hosszabb beszél­getésre. — Most állok majd ismét mun­kába — újságolta. — Tegnap­előtt szereltem le, kéthónapos tartalékos kiképzés után. Dicsére­tet is kaptam, megküldték az üzemnek. — Wo, és a régi dolgok? — Megfogadtam, hogy megvál­tozom. Azóta állom a szavamat. Sokat köszönhetek a főnöknek, mert amikor visszavett — igaz, alapos fejmosást kaptam —, meg­ígérte, hogy segít, amiben kell. Az üzemben dolgozó párttagok is segítettek. Azóta vettem magam­nak ruhát. Ezt a télikabátot is... — Nem mondom, hogy telje­sen leszoktam az italról. De csak annyit iszom, hogy az ne menjen a munka rovására. Most már másként is ismernek, nemcsak úgy; a részeges... Az üzemveze­tőm emberséges volt, amikor visz- szaveit, nagyon sokat köszönhe­tek neki. Most azzal háláljam vissza, hogy megint csak az ital legyen az első? Nem. H osszú ideig beszélgettünk. Láttam, éreztem, hogy iga­zat mond, de még több bizonyságot akartam. Másnap fel­kerestem az üzemvezetőt, mond­jon véleményt, hogyan változott meg Jóska barátunk'. — Amikor visszajött, megmond­tam neki; a régit eltanácsoltuk az üzemből — az újat visszave­ssem. Rajtad múlik elsősorban, legyen erőd ahhoz, hogy megvál­tozz. Légy egész ember a mun­kád mellett, és ha bármi baj, gond adódik, gyere bátram hoz­zánk, segíteni fogun\. — Most meg kell nézni ezt a fiatalembert — mondotta az üzemvezető. — Akkor elhanyagolt volt, borotválatlan, nem volt raj­ta rendes ruha. Sokszor még va­sárnap is 02 üzemtől kapott mun­karuhában lödörgött. — Azóta ruhát, télikabátot vett magának. Amikor szabadnapos, rendesen felöltözik, nyakkendőt köt, a lányok is szívesebben szó- baállnak vele. Mindig megkérdez­zük, hol, merre járt, mivel töl­tötte a szabadidejét, .tanácsokat adunk neki. Rendeződtek otthon a családi gondjai is. Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy ne legyen belőle „visszaeső bűnös”, mert ahogyan megígérte; valóban egy másik, egy új Jóska dolgo­zik itt az üzemben. Dolgozik, be­csületesen, szorgalmasan. BOGNÁR ISTVÁN Lengyelországi útinaplómból (5) a Tarnow ... Fellegvára a krak­kói vajdaság északkeleti részének, kerületi székhely, ipari, keres­kedelmi gócpont. Hatalmas vegyi üzemének jelentősége országos. Mechanikai kombinátja ötezer munkást foglalkoztat. Húsgyára Angliába is exportál sonkát. Elekt­romos üzeme az USA-nak gyárt speciális motorokat. Iskolaváros: húsz általános és 18 középiskolá­jában sokezer diák tanul. Tarnow.1330 óta város. 1792- ig mágnások tulajdona volt, utol­só tulajdonosa Sanguszko herceg. Ma szocialista város. A fasiszták teljesen lerombolták ipari üze­meit, tönkretették lakóházait, is­koláit. A nép állama mindent új­jáépített: A városban 1949-ben indult meg normális medrében az élet, s azóta egyre nagyobb lép­tekkel halad előre minden. Ipari termelése többszöröse a háború előttinek. Tarnow Bem apó városa. Azért zarándokoltam ide, hogy tiszte­legjek a legendáshírű szabadság- harcos, a magyar honvédtábornok emlékének. Ide zarándokoltam, hogy lássam szülőházát és meg­hajthassam fejem síremléke előtt. Az egész város őrzi, ápolja Bem apó emlékét. Iskolát, utcát, teret, cserkész-csapatot neveztek el róla és a város múzeumában külön Bem osztály működik. Bem generális tér 2 ... Régi, kopott ház. Falán emléktábla hir­deti: itt született 1794-ben a gene­rális. A város legszebb parkjában mesterséges tó közepén emelke­dik gyönyörű síremléke. Itt pi­hennek fáradhatatlan testének porai. A síremléken felirat ma­gyarul, lengyelül: „Bem apó a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére”. Három évszám: 1794 ekkor született, 1850 ekkor halt meg Aleppoban (ma Haleb), az akkori Törökország (ma Egyesült Arab Köztársaság) városában, 1929 ekkor hozták haza nagy ke­gyelettel szülővárosába az idegen, messze földről hamvait. A síremlék körül hatalmas szo­morúfűzek hajtják földig ág­füzéreiket. A padokon öregek süt­kéreznek az őszi verőíényben. A közeli játszótérről gyerekzsivaj szűrődik ide. A salakos utakon mamák, nagymamák sétáltatják (Folytatás a 3. oldalról.) lelkében gyűlöletet hordoz a kom­munisták tettei iránt, ha vagyonra és szolgára vásik a foga. lie hi­szen maga is szolga volt, apja kettő helyett dolgoztatta, s bár­mennyire is fájlalta családja rom­lását, belátta, hogy sokan okkal bűnhődnek a harácsolok közül. De ha nem vették észre a belátá­sát, hanem egy párrá kötötték össze az apjával, akkor teljesen az apja sorsára akart jutni, mint­hogy a megtűrtek lealázó helyze­tét viselje el. Csorbítatlan ember­ségben szeretett volna élni asszo­nyával, szerelme nem létezhetett büszkeség nélkül, inkább a le­mondást választotta a sanda kö- nyörület helyett. Csakhogy a le­mondás egyúttal élete végét je­lenthette volna — Klári nélkül nem, látott a jövőbe, Klári el­vesztésével a szivét szakította volna ki, szív nélkül pedig hogyan élhet az ember? ... Ölni nem akart. Csak szembe­nézni az ellenségével, ott, ahol hiábavaló segítségért kiáltani, ahol türelmesen hallgatnak a fák és a vetések, ahol csak a hold látja őket, miközben a törvény vigyázói gyanútlanul horkolnak az őrsök priccsein. A kristálytiszta éjszakában el­hallatszott hozzá a por finom sur- rogása. Aprókat nyöszörgött a pedál és ebből megtudta, hogy valaki biciklin közeledik. Fölállt. Ki ballagott az út közepére. Anti a harmadaik faluig jött vo­nattal, ott felült biciklijére, melyet szokás szerint az állomá­son őrizték visszatértéig. Először csak annyit látott, hogy valaki áll az út közepén. A levegőt egy­szerre ritkának érezte,’ sehogy nem akart vele megtelni a tüdeje De azért hajtotta a pedált egyenletesen. Közelebb érve vilá­gosan fölismerte Danit, zömök ter­metéről. Megállt, levette a pum­pát a vázról. A biciklit elejtette Három-lépést előrejött lassan, rá­érősen. Ugrásnyira lehettek egy­mástól. — Ne félj — mondta Dani bé­késen és nadrágzsebébe dugta mindkét kezét, hadd lássa a má­sik, hogy nem útonálló. — Csak akkor verekszem, ha kedved van hozzá. Ne kerülgessük tovább egymást. — Te barom — dörmögte re­megő hangon Anti. — Ki akar téged kerülgetni? — Ha barom lennék, rég meg- döglöttem volna. Tedd le a pum­pát. Az nem elég. A pisztolyod vedd elő. Hős lehetsz, te nyálas. Agyonlősz és kitüntetnek'. Ne félj, a pléhkrisztus nem fog ellened vallani. Antiba osont minden szomorú­ság, amely az éjszakában tanyá­zott. Fáradtan, nyugodtan szólalt meg. — Nehéz lehet tudom. Nekem se könnyű. Ha szereted Klárit, el kell menned a faluból. *— Mert utadban vagyok?!.».-— Mert leinternálhatnak! — Miért?... — ICulák vagy. Dani térde megroggyant, mint­ha ház omlott volna a vállára. Megint érezte a hurkot, amely tavaly ősz óta annyiszor szorította már a nyakát. Erőlködve tudott csak beszélni. — Ember vagyok, édes jó ba­rátom. Ha bűnöm van, cipeljenek bíróságra. Ha teher vagyok, üsse­nek agyon. Caak élni ne hagyja­nak így... A hosszú legény előbbre billen­tette fejét, lába mellett tanácsta­lanul lóbálta a pumpát. Percekig hallgatott — Ha ember vagy, akkor le­gyen belátásod — mondta végül halk határozottsággal. — El kell menned. Legalább addig, amíg nem tesznek igazságot. Ne hozz bajt a feleségedre, meg az alto­sodra. Tőlem meg ne tarts. Be­csülöm magam annyira, hogy má­sok is becsülhessenek. Többet nem mondhatok. Lehajolt a kerékpárért, fölcsa­tolta a pumpát és szó nélkül el- karikázott. Dülöngélve gurult alatta a bicikli. Kőhajításnyira meg is állt, visszaszólt: — Ha elmész, olyan helyre állj dolgozni, ahova legjobban kell az ember. Akkor félesztendő múlva apádat is hazahozhatod. (Folytatjuk) gyermekeiket, s a síremlék előtt- megállnak egy percre.' — Itt nyugszik Bem apó, a ma­gyar- szabadságharc legnagyobb hadvezére... * Négyen üljük körül Tarnow központjában, egy régi ház első emeletén, a szerkesztőségi szobá­ban az asztalt. Jugoszláv bort iszunk és törökös feketét kortyol­gatunk. Vendéglátóm Madejczyk Leszek újságíró a Dziennik Polski krakkói napilap tarnowi szer­kesztője meghívta a városi Ma­gyar Barátok Társaságának egyik vezetőjét Lippoczi Norbert mér­nököt. Tolmácsom Julius Lisko- vicz magister felkészül a fordítás­ra, de nem volt erre szükség. Lippoczi mérnök szép magyar beszéddel lep meg bennünket: — Üdvözlöm az urakat a ma­gam és a tarnowi Magyar Bará­tok Társasága nevében ... Lippoczi Norbert magyar. Har­mincnégy éve él itt a városban, azóta Bem apó emlékeinek fá­radhatatlan kutatója, a lengyel­magyar barátság szószólója. — Hány tagja van társaságunk­nak itt Tamowban? Nem is tu­dom pontosan hány ezer. Célunk, a két ország közös történelmi em­lékeinek kutatása, ápolása és az, hogy minél jobban megismer­jék a tamowiak a mai Magyar- országot. — A városi múzeumban külön Bem osztály működik. Könyveket, képeket, érmeket, cikkeket, leve­Bem József síremléke leket és minden olyan emléket gyűjtünk, őrizünk itten, amelyek Bem apóval kapcsolatosak. Ma­gyar történészekkel, kutatókkal tervezünk cserelátogatást, cserél­jük ki anyagainkat. Elmondja Lippoczi mérnök, hogy a tarnowi Magyar Barátok Társasága minden évben rendez kirándulásokat Magyarországra. Debrecenben, Veszprémben, Pé­csett évenként ' 20—25 tarnowi vesz részt a nyári egyetemek munkájában. Rendeztek már ki­állításokat iá Veszprémben és Debrecenben. A Lengyel Képző­művészek Tarnowi Osztályának akvarell és grafikai kiállítása nagy sikert aratott Veszprémben. Ma­gyarországi útjukról készült leg­jobb fényképfelyételeiket otthon Lengyelországban állítják ki. Most is a lengyel városokat járja egy Magyarországot bemutató fotó­vándorkiállításuk. t — Évenként rendezünk a vá­rosban Magyar Hetet, Filmszín­házaink ilyenkor magyar filmeket játszanak, hangversenyeket ren­dezünk magyar művészek rész­vételével, felolvasásokat, előadá­sokat, kiállításokat szervezünk. — Társaságunk különböző ki­adványokat rendez sajtó alá. Al­bumot adunk Ifi Bem képeiből. A nagy szabadságharcos életét is­mertető füzetet jelentetünk meg. Most akarunk kiadni egy antoló­giát, amelyben összegyűjtjük a magyar költők Bem apóról szóló verseit... Él itt egy ma­gyar tanár: Ko- rozs Károly. Ö vezeti a társa­ság magyar nyelvtanfolya­mait. Most is negyven tarno­wi tanul ma­gyarul ... Ilyen ma Tar­now, Bem apó városa. így él, virágzik itten a lengyelek és a magyarok ba­rátsága. Tamownak Kiskörös a test­vérvárosa. Éven­ként vagy a tamowiak lá­togatnak Kis­körösre, vagy a körösiek Tar- nowba. Idén a körösiek jártak ott. Nyolcán* két hetet töl­töttek Bem apó szép városában, Gyeuis János Szenny vízié vezető Társulás alakult Gyönkön Gyönk község tagadhatatlan fej­lődését bizonyította az az érte­kezlet is. amelyen hétfőn délután mintegy 20 szerv képviselője vett részt és amelynek a Gyönki Szennyvízlevezető Társulás meg­alakítása volt a célja. A víz és szennyvíz ma világméretekben is gondot okoz a szakembereknek. Még el sem készült a községben a vízvezeték, máris sürgető igény jelentkezett a szennyvíz elvezeté­sének megoldására, hiszen hiába készült el a gimnázium vízöblí- téses WC-je, hiába készült el fél­milliós költséggel a gyermek, otthon, negyedmilliós költség­gel a tűszelepüzem szociális létesítménye, egyiket sem lehet a szennyvíz elvezetése nélkül hasz­nálatba venni. És ugyanígy járna a járási tanács épületéből át­alakítással megvalósuló, korszerű 100 személyes fiú-diákotthon is. Éppen ezért ültek össze az érde­kelt szervek, hogy közösen igye­kezzenek társulásba tömörülve megoldani a szennyvíz elvezeté­sének nem egyszerű problémáját Az értekezleten dr. Sziráky Kálmán, a székesfehérvári Víz­ügyi Igazgatóság képviselője is­mertette az 1,2 millió forintos költséggel épülő csatorna nyom­vonalát. Javaslatára a bizottság kimondotta a Szennyvízlevezető Társulás megalakulását, megvá­lasztotta a társulás vezetőségét, megbízta a társulás vezetőségét a költségvetés elkészítésével és ki­mondotta. hogy a magánosok 2000 forint lefizetése ellenében csatié, kozhatnak a társuláshoz. Szennyvízlevezető Társulás ed­dig csak Bonyhádon működött a megyében. Gyönk tehát úttörő ebben a munkában. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom