Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

1962. december 1. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 GONDOLATOK a kon TVÍulnak a napok a kongresz- szus után, máris hozzá­fogtunk határozataink megvaló­sításához, s ahogy múlik az idő, egyre többet beszélgetünk bará­tainkkal, ismerőseinkkel, munka­társainkkal, pártunk nagy tanács­kozásáról. Beszélgetéseinkben nem kevés önmagunk és egymás vizs- gálása: Vajon munkánk módszere, életünk formája azonos-e, vagy legalább azonosul-e a kongresz- szusnak egész népünk érdekeit kifejező szellemével? Egységes szellem mellett na­gyon sokoldalú, sokszínű volt ez a kongresszus. Éppen úgy mint maga az élet. Hisz életünket fe­jezte ki, gondjainkat tárta fel, örömeinket sugározta széjjel és nem hallgatta el hibáinkat sem. T eraktuk a szocializmus-Lj alapjait, amelyre felépít­hetjük a minden embert boldogí­tó új társadalmi rendszert. Ha belegondolunk, hogy ez mit jelent, sőt ha hozzágondoljuk, hogy mind­ebben a mi tudatos munkánk van benne, akkor nagyon jogos büsz­keség tölthet el bennünket. Itt voltak testvérpártjaink kép­viselői a világ minden részéből és osztatlan elismerésüket fejez­ték ki nekünk. Olyanokat mon­dottalt, hogy ők is nagyon büsz­kék eredményeinkre és köszönik nekünk, hogy ilyen jól dolgozunk, mert ezzel az egész világ munkás­mozgalmát erősítjük, segítjük. Az ember azt gondolná, hogy mindezek tudomásulvétele el­ragadtatja a tanácskozás részt­vevőit, s elhatalmasodik ott vala­miféle önünneplés. Nem ez törté­nik. A kongresszus szellemét elejé­től a végéig a kommunista józan­ság, a szigorú realitás jellemezte. fia végigolvassuk az előadá­sokat és küldötteink felszólalá­sait, úgy rémlik, mintha több len­ne bennük a bíráló szó, mint az eredmények méltatása. Az ered­ményekről mindenki nagyon szeré-. nyen, mértéktartóan beszél. Nyoma sem volt az önünneplés­nek, önelégültségnek... A kong­resszus egész munkáját a helyzet okos elemzése, eredményeink jó­zan számbavétele, a hibák kímé­letlen feltárása és a jövő felada­tainak határozott kijelölése jel­lemzi. A Központi Bizottság irány- elveinek megjelenése után mindjárt éreztük, s ahogy a megnyitás időpontja közeledett, egyre inkább láttuk a készülődés­ből, hogy egész népünk nemcsak a kommunisták, hanem a párton- kívüliek százezrei is magukénak érzik a kongresszust. Most min­den túlzás nélkül mondhatjuk el, hogy a VIII. kongresszus bevál­totta a hozzáfűzött reményeket. — Ne nevessetek ki, — mondot­ta valaki beszélgetés közben a napokban. — Én talán most buta­ságot mondok, de nekem a leg­jobban az tetszett, hogy a nagy dolgok mellett, a komoly ideoló­giai kérdések, a . nemzetközi és belső helyzet nagy kérdéseinek elemzése mellett apróságokra is jutott idő a párt kongresszusán. Arra gondolok, hogy az emberek hétköznapi életével apró gondjai­val is sokat foglalkozott a kong­resszus. Megragadott az egyik küldöttnek a zalaszentgróti járás pártütkárának felszólalásában az, amikor elmondotta, hogy pesti rokonai panaszkodnak, mert nem lehet sárgarépát kapni.*Az 5 járá­sukban meg sertésekkel és bor­jakkal etetik a sárgarépát, nem veszik meg a tsz-ektől a felvásár­ló szervek... Nem nevettük ki', mert tényleg így volt. A kongresszuson nagyon sok „hétköznapi apróság” is he­lyet kapott. És így volt ez jól. Azt látjuk, hogy egész népünk magáénak érezte pártunk kong­resszusát. Azt érezzük, hogy egész népünk érdekeit fejezi ki pártunk politikája. Nem véletlen ez. S ebben a tényben az ilyen »apróságok« is szerepet játszanak. TV'agyon örültünk, amikor ' Kádár elvtárs három esz­tendővel ezelőtt, a VII. kongresz- szus vitaösszefoglalójában így beszélt a pártról: »Pártunk a munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormányozza az or­szágot. De nem uralkodik, ha­nem szolgálja a népet«! S az­után így beszélt a kommunis­tákról a párt első titkára: »A kommunistáknak nem kell más­nak lenniük, mint a többi em­ber, nem kell különlegesnek lenniük — csak embernek, a szó igaz értelmében«, »...a kommu­nisták egész emberek, még ab­ban az értelemben is, hogy a sa­ját boldogságukat kereső embe­rek. Mégis van egy nagyon lé­nyeges különbség a kommunis­ták és az individuálisan gondol­kodó, vagy önző emberek között. Az tudniillik, hogy a kommu­nista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog«. »Nem kell nekünk az emberek felett áll­nunk, de alattuk sem! Az »egész ember« nevet kell kiérdemel­nünk...« Most a VIII. kongresszuson megismételte Kádár elvtárs: »A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen«. Miért idéztünk ennyit? Azért, mert a pártnak, a párt tagjainak ilyen megítélése, a kommunis­táknak a legmegtisztelőbb, a pár- tonkívülieknek, az egész népnek pedig a legelfogadhatóbb. Sikerült-e ebben a szellemben élnünk, dolgoznunk az elmúlt évedben? Igen, nagyrészt sike­rült. Szert mondhatta Kádár elvtárs, most a VIII. kongresz- szusi vita összefoglalójában: »Hencegés nélkül állíthatom, hogy a párt viszonya a munkás- osztállyal, a dolgozó néppel, a kommunisták közmegbecsülése soha iiyen bensőséges nem volt«. A kettő között: egyrészt a párt és a párttagok szerepének az ilyen felfogása, másrészt a párt tömegkapcsolatainak kedvező ala­kulása és a kommunisták meg­becsülése között természetes és elválaszthatatlan a kapcsolat. Gy. J. A körlevél görbe útja A Revizorság ellenőrzésre ké- Aztán egyszerre me ;::llágoso- szült. Ragyogó pontossággal ki- dott minden, önelégült mosoly dolgozták a vizsgálat végrehajtá- ömlött el arcán, kibújt az ágyból sáriak tervét, hogy hol, hogyan, és és írni kezdett. Igen, igen. Szólni mikor lepik meg ellenőrzéseikkel nem szabad, de írni... nos, azt a maszek zabhegyezőket és a ha- nem mondták, hogy írni nem gyezett zab árusítókat. A munka szabad. Reggel frissen sietett be elősegítésére, — aminek egyetlen az irodába, s Mancilca csodálko- célja a meglévő hibák és hiú- zó szemeket vetett rá, amikor dik- nyosságok kiküszöbölése volt — tálni kezdett. így kezdődött: felkérték a zabhegyezők és hegye- S. O. S. Ellenőrzés várható. Fel- zett zab árusok érdekképviseleté- hívom minden zabhegyező és he- nek. a ZHSOSZ-nak a közremű- gyezett zab árus figyelmét... k^tíSét' A.Jievizo1Tisá0 elkérte a Katt tt a2 írógép> Mancika zabhegyezők es hegyezett zab- fü ^ alól hamarosan kike- arusok hálózati nyilvántartását, rüu ■ sieved 150 példánya, hogy annak alapjan küldje szét a ömt0 sándor ga vitte a pos. megyeben az ellenőrző brigádo­kat. Valamennyi előlié szülét ter­mészetesen a legteljesebb titok­tartással folyt és erre felhívta a Revizorság a ZHSOSZ figyelmét is, miszerint erről egyetlen zab­tára, és a szíve együtt dobbant a postáskisasszony bélyegzős stemp- líjével. hegyezőnek és hegyezett zab árusnak sem szabad szólni> Övato Sándort éjszaka álmat­A zabhegyezők és hegyezett zabsírusok pedig mosolyogva fo­gadták az ellenőröket és vállu- kat felhúzva tárták szét lcarju- kat, amikor az ellenőrzések vé­gén elkészültek a jegyzőkönyvek, lálta mert,. Mert a körlevélből azt is tudták, ha a terhelő jegyzőköny­vet ők. nem írják alá, akkor a Ellenő Rezső szigorú arcát, ami­kor azt mondta: Erről pedig nem szabad szólni! Gondolatai körbe- ilzsgäUit[lÄzony7alanTdöre^eihü- körbe forogtak. Ha sok hibát ta- zódhat, márpedig aki időt nyer, Iái a vizsgádat, nem jó fényt vet az a szénáját is rendbe hozhatja. a ZHSOSZ működésére sem az És szeretettel gondoltak az ő kis eredmény, szólni pedig nem sza- megértő érdekképviseletükre... bad. — M — Kalapácsos, sepr ms „orvosok” Bokáig ér a latyak, a sár a vá­gányok között. Irdatlan hosszú te­hervonat gördül a tizedik vá­gányra. Még szusszant néhányat a mozdony, nehéz csikorgással fogja meg a száznál több féktus- kó az ezerkétszáz tonnás vona­tot... A vonat végén két hosszú kalapácsos ember áll. Most előre- jigyelnek, a mozdonyvezetőre, szisszen a légfék, lehet lcezdeni a vizsgálatot. A két „öreg”, Marton, meg Csuti szaki megkoccaniják a fék- tuskót, megérintik a vagon csa­págyházét. S így haladnak előre, a gép felé. Egy koccantás, egy tapintás. Pirosra csípi kezüket a hideg szél. Orruk hegye is piros, hiába, itt a vonatok között nagy a huzat, rosszabb, mintha nyílt terepen állnának. De sietni is kell, mert irányvonat ez, Komló­ról visz jófajta, kokszolható sze­net Dunaújvárosba. Már a vonat közepén járnak, amikor kis hi­bát vesz észre Csuti szaki, szól amolyan világra fittyet hányó — Nehogy lepottyanj, lúslá- okos szavakkal hűsítsék kínzó ember. Ilyennek mutatta őt az nyom! — kiáltotta Cigié Mihály türelmetlenségének hevét, elfo- egész ’nazatája. Kint a város szé- olyan formán, mintha kissé bősz- gadható magyarázattal oldozzák lén hatalmas cseresznyefa oltal- szankodott volna. Aztán Anti fe- fel benne az egyre kuszálódó mában bújt meg az alacsony, lé fordította nyugodt, tömör íe- kérdéseket, nyeregtetős épület, amelyhez jét. Az asztalra könyökölt gond­hosszú orgonasövény mellett le- terhelten, tétován méregette a Ernyedt ujjait hirtelen ökölbe rántotta, megnyugtatást követe hetett bejutni a foghíjas utcáról, legényt, majd fár dt kimértséggel ’ dt cigié Mihálvra­A repkénypalástú ház mögött pi- szólt hozzá: — Rossz nírt hoztál Joen mereQt ulSle "^naiyia. ci, de annál bujább kert pompa- Baj, nagy baj, hogy sok a rossz — Honnan jön ez, ki okozza?... zott, lugassal a közepében. A lát- hír mostanában .,. Ha panaszt Szükség van rá? ... Csak úgy le- vány megkapó volt, noha nem hallok, azon kapom magam rajta, hét szocializmus, hogy az ember a gazda jómódját hirdette, ha- hogy ég az arcom. Szegény Kin- gyomra tele van méreggel? Lega- nem inkább a viruló nyár és a esés. Megvédjük, ne búsuij. Ott lább az értelmét látnám ennek a természetszerető ember barátsá- azért mégsem tartunk, hogy a sok szorításnak. Vagy rossz kom- gáról beszélt. legjobbakat is elintézzék egyetlen munista vagyok? Lehet, de mitől Pásztor Anti, míg sorra-rendre kézlegyintéssel. El kellett jönnöd, jobb kommunisták azok, akik elmondta búját-baját, gyakran Rossz napot szereztél, mégis így nem törődnek azzal, hogy mások kipillantott a lugasból, hogy ie- az okosabb. Megmozgatunk min- mit éreznek?... kintetével békét és türelmet me- den követ. .. ben=ősé»es ióindulat­rítsen az alkonyban fürdő gyű- A hosszú legeny lomhán logaz- , . türelfmre intőn nézett végig mölesfalombokról. Cigié Mihály ta térdét, tűnődve bólogatott. !. 1eaénve^ ingujjban üldögélt a repedezett Ernyedt kezefejét az asztalon he- 8 1[y , ’ , asztal másik végén. Úgy látszott, verteile, nézte vizsgálón, mintha — Ha_ en kérdeznék, ugyanezt mintha bóbiskolna. Likacsos bő- idegen ember kezével ismerked- kérdeznem. Csak egy kicsit híg- rű, hepehupás arcán sekélyebbek ne. A kert biztató szelídséggel gadtabban. Nem arra kerleic, lettek a ráncok a nyugalomtól, fogta körül, mégis zaklatott for- hogy nyeld le az igazságtalansá- csak a szája környékén sötéílett gószél kavargott benne. Cigié Kincsest mindenképpen meg komorság. Mihály ígérete, hogy nem hagyják hell menteni. De ha jobban füs­Néma maradt mindaddig, amíg bántani Kincseseket, egyáltalán tölögsz a kelleténél, könnyen ter­el nem apadt Anti panasza, nem csillapította, sőt súlyosabb- here válhatsz azoknak, akik nem Utána se sietett a beszéddel. Ha- nak érezte aggodalmait, mert az szeretik az ilyen harcias kivan- talmas termete lomhán mozdult öreg szavai mögött fölismerte a csiskodast. a széken, s mintha semmit se kedvetlenséget, a tétovaságot. De — Eddig olyan jámbor voltam, hallott volna, a távolba fürlcé- túl a kézzelfogható bajon, szemé- mint az ökör — panaszolta Anti szett, szúrós tekintettel. Unokáját lyes szomorúságon, az egész le- keserűen. — Elég. Világos beszéd figyelte, aki a házat környező vegő tele volt valami lehangoló kell már nekem. De mindig el- cseresznyefák egyikén a lombok tanácstalansággal, érthetetlen fe- hallgatnak, ha a lényeget kérde- között bujkált. Anti is látta a szültséggel, amelynek okáról sem- zem. Mondja meg hát: miért el- cseresznyéért ágaskodó, karcsú mit nem tudott. Szerette volna lenség a járásnak az. altit Kin- termetű lányt. Panaszkod is he- kiaknázni az alkalmat, számára esés a rokonának fogad? lyet ő is szívesebben szedte vol- most Cigié Mihály jelentette a na a cseresznyét, mindentudó bölcset. Akarta, hogy (Folytatjuk) társának, aztán közös erővel cse­rélik ki a rossz fékberendezés­alkatrészt. A gépnél leadják a vezérnek a papírt, mehet tovább a vonat. A vonatvezető elintézi a forgalmis­tával a papírmunkát, mert az is van bőven, aztán bundájába te- kerőzik, és indul a szénvonat... A gép mellett áll a két kocsivizs­gáló, nézik a gázfelhőbe burko­lózott vonatot, hallgatják a kere­kek icsattogását. Nekem csattogás', nekik ritmus. Egészséges a vonat. Mert olyanok a kocsivizsgálók, mint az embert gyógyító orvosok. S nem mondhatjuk, hogy a ha­sonlat erős. Vagy éppen túlzott. Mert itt is emberéletekről van szó. Ha személyvonatot indítanak, akkor egyszerre félezer ember életéről van szó. S hosszú nyelű kalapácsuk a sztetoszkóp. Az em­beri szivet itt a kerékcsapágy he­lyettesíti. Persze, itt is van spe­cialista. Az egyik munkás a gőz- fűtő berendezésekhez ért, másik az ütközőkhöz, harmadik a csa­págyakhoz — magas fokon. A „főorvos" Illés János, műve­zető. Néhány hónappal ezelőtt még mozdonyt vezetett. Aztán úgy jött a sor, a szolgálati ér­dek úgy kívánta, hogy kinevezték művezetőnek a kocsivizsgálókhoz. Új kezdeményezés a népfront munkájában A múlt hónapokban néhány vidéki népfront-bizottság új' célt tűzött segítőtársai elé: minden aktivista nyerjen meg egy-két embert arra, hogy bekapcsolódjék a mozgalom tevékenységébe, s szabad ideje egy részében hajlan­dó a közösségért fáradozni. Az egyik kezdeményező a székesfe­hérvári népfront-bizottság volt: a városban egész sor olyan feladat megoldásába fogtak, amelyhez nélkülözhetetlen a lakosság szé­les körű támogatása. Az elmúlt két hónapban például hat új akcióbizottság alakult, s nagy­szabásúnak ígérkező összefogás bontakozott ki a „virágos, szép Fehérvár” megteremtéséért. Az akció immár országos moz­galommá terebélyesedett. Az il­letékesek arra számítanak, hogy a következő hónapokban, a nyol­cadik pártkongresszus útmutatá­sainak szellemében is, újabb tíz­ezrekkel gvarapodik a népfront- aktivisták tábora. Jól összeszokott, bedolgozott mun­kások közé került. Fölmér, Né­meth, Maráczi, és a többiek, mind-mind nagy értői a kocsi- vizsgálásnak, s ez a nagy tudás az oka annak, hogy nem hibáso- dik meg vonat. S ez az olca an­nak is, hogy már két hatalmas könyv betellett hibaszűrésük, ész­revételük nyomán. Mert észre kell mindent venniük. Azt, ha hiányzik, a személykocsiból a sze­métgyűjtő, ha rossz a lépcső, ha valaki betöri az ablakot. Vala­hogy a munka mércéjévé vált, ki .tud több hibát fellelni az érkező vonatoknál. Mert egy kis hiba meglelésével katasztrófát előzhet­nek meg. Ezért is becsülik annyi­ra a jószemű kocsilakatosokat a fűtőházi vezetők.-.. Becsülik őket, de ők többet várnának. Huszonnégy embernek csak egy négytenyérnyi nagyságú mosdókagylója van, pedig pisz­kos munkát végeznek. Évek óta kérnek már az akkumulátorok szállításához motoros targoncád — hiába. S most is hat—hét darab hetvenöt kilós akkumulátort tesz­nek kézikocsira és úgy. húzzák, kínlódjak végig a hosszú vona- toloat. Azután kellene az is, hogy a talcarítónőknek — egész kis hadsereg ez is — öltöző, fürdő áll­jon a munka után rendelkezésre. Ezt még súlyosabban indokolja az a tény, hogy nők, és ezernyi ember után takarítanak... S megkapják-e, amit kérnek? Nem rajtam múlik. Pedig meg­érdemelnék. Mert a félsz&znyí kalapácsos, seprős „orvos”, a vagonok gyó- gyíigatói, ha becsülettel végzik munkájukat, azt is elvárják, ki­csit többet törődjenek velük. Ök ezt meghálálják — ha lehet, még jobb munkával. — Pj — ' "^CCOOCQCOOOOC "X30C A lottó e heti nyerőszámai: A Sportfogadási és lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a 48. játékhéten Zalaegerszegen a szakszervezetek munkásotthoná­ban megtartott lottósorsoláson a következő nyerőszámokat húzták 13, 28, 44, 46, 00 A november havi szelvények közül a 47. hét szelvényei vesznek részt a december 7-i tárgynyere- mény-sorsoláson. joucxxxxxkxxxxxxxxxxxx;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom