Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

fŐLNA MEGTE1 NÉPÜJSAG 1862. december 30. SPORT Testnevelési és sportmozgalmunk továbbfej lesztésének feladatai írta: Vida László, az SZMT sportfelelőse, a megyei TST elnökhelyettese A: magyar testnevelési és sport- mozgalom fejlődése a felszabadu­lást követően felfelé ívelő. A ma­gyar sportolók az elmúlt évtize­dekben sok dicsőséget szereztek hazánknak. El'ég azonban egy pillantást vetni az utóbbi évek statisztikájára, hogy észre vegyük a szembetűnő különbségeket. A fejlődést leginkább a sportolók számának növekedésén, valamint a nemzetközi és világ-versenye­ken elért eredményeinken mér­hetjük le. Mindez azt mutatja, hogy a testnevelés és sport dol­gozó népünk, ifjúságunk életeben mindinkább kulturális szükséglet­té válik, Az üzemekben, falvakban, hi­vatalokban ma mór minden spor­tolni vágyó számára nyitva áll a lehetőség, .hogy tehetségének, ér­deklődési körének megfelelően fel­üdülést, _ szórakozást találjon. If­júságunk iskolai testnevelése pe­dig szerv'es részét képezi az álta­lános nevelésnek. Az iskolák ne­velői, a tanulók sokoldalú fizikai fejlődésének biztosítása mellett arra is törekszenek, hogy megis­mertessék a különböző sportága­kat. biztosítsák az eredményes sportoláshoz szükséges ismeretek elsajátítását és készségek kibonta­kozását. Ha az elmúlt évekre visszate­kintünk, megállapíthatjuk, hogy az eredmények nagyok, de a jövő feladatainak maradéktalan végre­hajtása határozottabb munkát-kö- vetel. Mint az már ismeretes, a testnevelési és sportmozgalom ve­zetése és szervezése állami" ala­pokról fokozatosan társadalmi, tö­megszervezeti alapokra kerül. Az önálló egységes tömegszervezet a Magyar Testnevelési és Sportszö­vetség, (MTS) létrehozásának elő­készítését az MTST végzi együtt­működve a szakszervezetekkel, KISZ-szel és más társadalmi szervezetekkel, szervekkel. Tekin­tettel arra, hogy az MTS- létre­hozása hosszabb időt igényel, az Elnöki Tanács és a Miniszterta­nács határozatai alapján a test­nevelés! és sportmozgalom vezeté­sét átmenetileg centralizálni kell az MTST kezébe. Megyénk viszonylatában az át­szervezés első szakasza lezárult. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szakszervezeti sportkörök operatív irányítását a jövőben az MTST látja el. Az átszervezésnek, különösen az első időszakában, több szakszervezeti tisztségviselő aggályát fejezte ki azzal kapcso­latban, hogy a szakszervezetek je­lentősége a sportban csökkenhet. Az eddigiek során, mondották; a szakszervezetek testnevelési és sportszervező tevékenysége ked­vezően befolyásolta a mozgalom fejlődését. Pontos szerepet vállal­tak az MSZMP sportra vonatkozó határozatainak végrehajtásában. Ps most úgy vélték, csökkenni fog a szakszervezetek szerepe, ami károsan befolyásolhatja a testne­velési és sportmozgalmat. Voltak elvonok is, akik azt mondták: átadtuk a sportot, egy feladattal kevesebb lesz. A testnevelési és sportmozgalom széles társadalmi alapokra helyezésével kétségtele­nül megváltozott formában, de nem »kevesebb, Hanem f okozottabb feladat hárul a szakszervezetekre. Az új tömegszervezetben a szak- szervezetek súlyuknak megfelelő­en minden szinten részt vesznek a vezetés munkájában. A Szak­tanács 1962. június 23-i határo­zata az új helyzetnek megfelelően világosan meghatározza a ; szak- szervezetek feladatait a testneve­lési és sportmozgalom továbbfej­lesztésében. Tehát tartalmát te­kintve semmit send adtak le a szakszervezetek, csupán formai változások történnek. E néhány utalás is világosan mutatja, hogy nem csökkent, ha­nem nőtt a szakszervezetek ' fel­adata a sportmozgalomban. Hosz- szú és szívós nevelőtevékenységet kell folytatni a sportolók, sport­vezetők, sportszerető emberek kö­rében a helyes szemlélet kialakí­tása, erősítése érdekében. Me­gyénkben minden szakszervezeti vezetővel meg kell értetnünk a feladatok elvégzésének szükséges­ségét és meg kell nyernünk se­gítségüket a munkában. Az együt­tes munka eredményezi sport- mozgalmunk színvonalának emel­kedésit. Ez most már főként raj­tunk; sportolókon, sportvezető­kön. sportszerető embereken mú- likv" A' - jövőben - -mindinkább tö­rekedni kell arra, hogy ahol a feltételek biztosítva vannak, új, életképes sportköröket hozzunk létre. Munkánk további sikere ér­dekében az eddigieknél jobban igénybe kell venni a szakszerve­zeti hálózatot, műhelybizottságok, bizalmiak munkáját. A testnevelési és sportmozga­lom továbbfejlesztésének felada­tait a szakszervezetekre vonatkoz­tatva a fentiekben kívántam ösz- szefoglalni. Ez a rövid áttekintés is világosan mutatja, hogy a szak- szervezetek sporttevékenysége nél­külözhetetlen a testnevelés és sportmozgalomban. Meggyőződésem, hogy a Szak­tanács határozataiból adódó fel­adatokat eredményesen fogjuk megoldani, és ezzel nemcsak me­gyénk, hanem egész sportmoz­galmunk továbbfejlődéséhez hat­hatós segítséget tudunk nyújtani. Ér em át a dá s A Szekszárdi Dózsa Sportkör A vasárnap este lejátszott elnöksége december 28-án, pén- Szekszárdi Dózsa—Salgótarjánt teken este az ökölvívó-szakosz- Bányász ökölvívó-mérkőzésen tály részére évzáró ünnepséget Markos Mátyás, a szekszárdiak rendezett. Dr. Solymosi Mihály, tehetséges ökölvívója balkezén a Szekszárdi Dózsa Sportkör el- törést szenvedett. Az ökölvívó a nöke tartott ünnepi beszédet, verseny hevében minderről nem melyben értékelte a szakosztály vett tudómé,st, csak a mérkőzés munkáját. Mint mondotta, a csa- végén panaszkodott erős fájdal- patot az egész város magáénak makrói. A röntgen-lelet törést érzi. A Dózsa vezetősége büszke mutatott-ki, arra, hogy a szakosztálynak olyan sportolói vannak, akik nemcsak a szorítóban, hanem a munkahe­lyen is példásan helytállnak. A sportköri elnök beszédére Leposa Dezső, a csapat edzője válaszolt. Köszönetét mondott a sportkör vezetőségének a támogatásért, majd leérte a sportolókat, hogy továbbra is az eddigiekhez ha­sonlóan küzdjenek az egyesület színeiért a szorítóban, és magán­életükben is mutassanak példát. A területi bajnokságért járó bajnoki érmeket a sportkör elnö­ke adta át az ökölvívóknak, majd ezt követően a Dózsa Sportkör ajándékait osztotta ki az ököl­vívóknak. SAKK A Tolna megyei Sakkszövetség és a Tolna megyei Népújság Szer­kesztőségének .szerzői és fej tői versenye. Rovatunk 114. sz. feladványa: Dr. NÉMETH JÓZSEF (Szekszárdi — eredeti — abcdefgh Matt 2 lépésben. Vil.: Kg7, Ba7, Bd5, Hg8, c4, e7,- f6. — Sőt.: Ke6, Bb7, Hb8, Fa4. (7+4). Megfejtése 2 pont. Határidő: 1963. január 19. Jelen feladványunk közlésével befejeztük I. számú versenyünk pályamű veinek közlését. Január­tól kezdve XII. sz. nemzetközi témaversenyünk műveit közöljük. * Elemzés — javítás: 86. sz. (Schmieder F.) javítás utáni alapállása: Vil.: Ka4, Ve6. Hd5, Fd8, a7. — Sőt.: Kc6, Hd6, kulcslépés: l.Hb6! 108. sz. (Alföldi I.) mű javítása: Jagicza Sándor, a Tolnai Textilművek szövő művezetője 1949. Kf4. Ve3. Hfl. Hf8. e5, g4, óta dolgozik- a Tolnai Textilgyárban. Nagy része van, hogy a Kh4, Hf3. Fb4. Ff7, gyárban a röplabda-csapat megalakult, melynek az edzéseit tár- ] 8-3- Uj fejtési határidő: 1963. ja- sadalmi munkában Jagicza Sándor végzi. nuár 19. N. J. Nem volt kielégítő az NB III színvonala TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és o Megye* Tanács lapjo Felelős szerkesztő: Pelrits Ferenc (ladla* a Népújság Lapkiadó Vállalaté Felelős kiadó? Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszára, Mártírok tere 15—1? Telefon: Szerkesztőség* 20—11 Kiadóhivatal: 20—10 Készül a Szekszárdi Nyomdábor Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 25—72 Felelős vezető: Szél» István Terjeszti a Magyar Posta előfizethető a helyi postahivatalc' és kézbesítőimé' . . El$fltet«5i díj »8» Mnapio 11 ft I. közlemény Már nem sok van vissza NB III-as labdarúgóink teli szüneté­ből. Nemsokára mégkezdődnek, a tornatermi edzések. Szükség is lesz az alapos felkészülésre, mert szakkörökben általános a meg­állapítás, hogy az NB III. őszi idénye egyáltalán nem elégítette ki sem a szakembereket, sem pe­dig a szurkolókat.' A »gólt nem kapni« elv uralkodott az őszi idény legtöbb mérkőzésén. Itt, Szekszárdon is tanúi lehettünk annak, hogy a vidéki együttesek milyen zártan védekeztek, és saj­nos, azt is tapasztaltuk, , hogy igen sok esetben a szekszárdi : együttesek egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a biztonságos véde­kezési taktikát alkalmazó ellen­felek ellen. Emlékezzünk csak vissza az Sz. Petőfi—Dombóvár, az Sz. Petőfi—Siófok, az Sz. Pető­fi—Kiskunhalas, az Sz. Petőfi— Nagykanizsai Bányász, vagy az Sz. Dózsa—Mohács, az Sz. Dózsa —Székesfehérvár, az Sz. Dózsa— N. Dózsa mérkőzésekre. Lényege­sen többet támadtak ezeken a mérkőzéseken, vagy, legalábbis legtöbbjén, a szekszárdi együtte­sek, de sokszor még helyzeteket sem tudtak összehozni, vagy pedig idegességükben a legjobb hely­zeteket is kihasználatlanul hagy. ták a csatárok. Természetesen a biztonságos védekezésnek nem a lassú támadásszövés, az ötlet- telen csatárjáték az ellenszere, hanem éppen megfordítva. A biztonságos játékra törekvés, a gólt nem kapni elv pedig a csatárjáték rovására megy. Szín­telenné válik a játék, a közönség ir. elszéled. az érdeklődés le­csökken, mert a szurkolók első- -orban jó csatárjátékban, gólok­ban akarnak gyönyörködni." Ebből a szempontból csapa­taink az őszi idényben nem vizs­gáztak jól. A legjobban szerepelt Dózsa lassan lendült formába, és igazán jó csatárjátékot csak a Pécsi Bányász elleni mérkőzés első félideje] végén Dombj Kiskunhalaso! testől. A Petőfi inkább az idény elején szerepelt jobban, a Mohács elleni 3:0, a Dózsa elleni 3:2 (idegen­ben), de legfőképpen a Bajai Épí­tők elleni 3:0-as találkozó volt az, amikor a csapat biztonságos védekezés mellett jó csatár- és csapatjátékkal rukkolt ki. Másik két együttesünk közül Nagy- mányok, két vesztes mérkőzésen szerepelt talán a legjobban. Székesfehérvárott, amikor egy fél­időn át vezetett a csapat, de nem rendelkezett elég rutinnal ahhoz, hogy ezt a vezetést hogyan kell pontszerzésre felhasználni, és be­csülettel helytálltak a listavezető Pécsi BTC-vel szemben is. Az edzőválsággal küzdő, és sérülések miatt megbontott csapató Dom­bóvárnak igazán jó játékot nem is sikerült produkálnia az őszi idényben. , Tehát kis kivételtől eltekintve, a védekező taktika nyomta rá bélyegét az őszi idény mérkőzé­seire, és a sok egyforma képes­ségű csapat között természetesen az állta meg jobban a helyét, amely fegyelmezetten betartotta az ebből a játékelvből folyó tak­tikai utasításokat. Sajnos, e tekintetben sem tud­tuk felvenni- a versenyt a mezőny többi együttesével. Mert akkor, amikor együtteseink sokszor nem tudtak mit kezdeni a zártan vé­dekező együttesekkel szemben, és nem egyszer végigvergődték a mérkőzést, ugyanakkor Tolna megyei együtteseink ném egy eset­ben fej étveszmeit ‘ védelmükkel nem tudtak .ellenállni az. ellenfél rohamainak. Gondoljunk csak a Petőfi 3:0-as székesfehérvári, az 5:l-es nagykanizsai; az 5:0-as pécsi vereségére, vagy a Dózsa 5:0-as kaposvári csatavesztésére, de ezeknél is szomorúbb volt Nagymányok Bajától elszenvedett 6:1 arányú, vagy két hét múlva Kaposvártól elszenvedett 5:1 arányú veresége. Ha a következő időszakban színvonalemelkedést akarunk el­érni, akkor véleményünk szerint három tényezőt kell szem előtt tartani: 1. Először azt, aminek a Nép­sport hasábjain nem egyszer hangot adtak a. szakemberek: Lényegesen többet, és lénye­gesen sokrétűbben kell edzeni. 2. A támadójátékot előtérbe kell helyézni a védekező taktiká­val szemben. 3. A téli idő alatt elméletileg is sokat kell foglalkozni a labdarúgással, .és az elméleti­leg elsajátított taktikai eleme­ket be kell gyakorolni és el kell sajátítani azt a készsé­get. hogy játék közben takti­kát változtatva megtaláljuk az ellenfél taktikájának az ellenszerét. A sport világméretekben fejlő­dik. Ma már nem elegendő, hogy ,a játékosok zöme. immel-ámmal végezze az edzésadagot, akár a felkészülés, az alapozás, akár a’ formába hozás, vagy a formában tartás időszakában. Nem elegendő az sem, hogy a labdarúgó csak labdával édzzen. Pedig e téren is sok kívánnivalót hagyott masa után az őszi idény. A labdák messze elpattantak a játékosoktól, nem volt kétséges, hogy súlyos labdakezelési hibák vannak, amelyeket csak sok gya­korlással lehet kiküszöbölni. Ma már csak az a játékos állja, meg a helyét még az NB Ill-ban is, aki megfelelő gyorsasággal rendelkezik, a labdakezelésben nem vét dur-va hibákat, álló- képessége lehetővé teszi, hogy formája ne ingadozzék túlságosan a 90. percben is majdnem ugyan­azt a teljesítményt tudja nyúj­tani, mint az első negyedórában, megfelelő rugótechnikával bírjon, erősíteni kell a fe.ijátékot, stb, stb. Ehhez természetesen magát ál­landóan képezni akaró edzőkre, fegyelmezett, szorgalmas, sze­rény. és h labdarúgásért sok ál­dozatot hozni tudó, minden mér­kőzésen lelkesen küzdő játé­kosokra ‘ van szükség. Másodszor, új és új taktikai elemeket kell elsajátítani, és eze­ket a taktikákat nem szabad sab­lonosán alkalmazni. Arra kell tö­rekedni, hogy a csatárok, de még a fedezetek is, amikor támad a csapat, minden idegszálukkal a játék céljáért, a gólokért küzd­jenek. Harmadszor, ma mór mind­inkább előtérbe kerül a többet ésszel, mint erővel elv. Hiába felkészültek a játékosok fizikai­lag, ha nem ismerik fel játék közben az ellenfél taktikáját és nem tudják megtalálni a játék folyamán ennek a taktikának az ellenszerét. Éppen ezért sokat kell foglalkozni elméletileg is a labdarúgással, mert igazán ered­ményesen1 csak minden vonatko­zásban felvértezett játékos állhat helyt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom