Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-20 / 297. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. december 28. A Dunaföldvári Földművesszövetkezet december elseje óta egyik üzlethelyiségét játékkiállítássá alakította át. A kiállítást a község lakói nagy számban tekintik meg, és a helyszínen a játékokból vá. sárolnak is. Az üzlet eddig is várakozáson felüli forgalmat ért el, de mint az eladók mondották, ezen a héten további forgalom- növekedésre számítanak. Börtönliitetes gondozási kötelezettség elmulasztása miatt Játékkiállítás Dunaföldvárótt M AGÁNOGY? Eltévesztették a házszámot III. ! — Hazaszokott járni a férje? — Ha el nem téveszti a házszámot. Egymás mellett ülnek. Otthon három gyermekük van, akik éhez. nek és ruhátlanok. A feleség vékomydongájú, kistermetű asz- szony, valósággal eltörpül az erőtől duzzadó férje mellett. A férj neve K. L. — Rendes munkahelye? — Most nincs, de várom a táviratot, talán majd. hívnak. — Szákmája? — Géplakatos vagyok. A feleséghez fordulnak: — Hogyan érti, hogy ha el nem téveszti, a házszámot ? — Hát úgy, hogyha meg nem szomjazik az italra. Azt nagyon szereti, örökké csak inna, így aztán nemigen van otthon. — Késesete? — Hol itt, hol ott keres, de azt leönti a torkán. — Mikor adott haza pénzt? — Egyszer kaptaip 70 forintot. — Előtt»?? — Nem is emlékszem. Leszakadt a gyermekekről a dunna, de újra nem tellett. Itt a tél, ruha is kellett volna. Közbeszól a munkaközvetítéssel foglalkozó előadó: — Három munkahelyet ajánlottunk fel neki. Itt helyben is dolgozhatott volna. A férj kérdőn néz feleségére. — Nem emlékszem, hogy ajánlottak. — Persze, hogy nem. mert akkor is részeg voltál. A feleség dolgozott egy ideig. Szerény keresetéből tartotta el a gyermekeket. Sőt. megesett az is, I hogy vett a gyermekeknek kenyerét, a dologkerülő, lelketlen apa pedig megette előlük. Az első látszatra azt hinné az ember, hogy jóérzésű anyával állunk szemben, aki tehetetlen a részeges férjjel szemben. Sajnos, ez a remény csakhamar szertefoszlik. — Miért hagyta ott a munkahelyét? — Majd talán bolond leszek dolgozni, amikor ő sem dolgozik. — De ember, az mégis jelentett néhány falatot a gyermekeinek... így maga még ettől a kevéstől is megfosztotta őket. — Mit bánom én. ha neki jó, nekem is. Egy ideig közelebb álltak a gyermekek az anyai szívhez, mint az apához, de aztán az anya is megtorpant, meghátrált, lemondott a gyermekek jövőjéről, már nem törődik velük. »Ha te úgy, én is úgy«. Valósággal kegyet?- lenség volt tőle, hogy így gondolkodott, s ezen mit sem változtat, hogy az apa semmire se való ember. Nem tett meg mindent a három szerencsétlen gyermekért, amit megtehetett volna. Az anya sem különb az apánál. A házszámot ő is eltévesztette. Ezernyi példa igazolja, hogy mire képes az anyai szív a gyermekekért, Sok férj a háborúba veszett, s az anya éjt nappallá téve dolgozott, hogy gyermekei emberségesen nevelkedjenek. Még betegen sem maradt az ágyban, mert a gyermekei voltak az elsők. — Az utcának semmi köze sincs a mi családi életünkhöz. Ók is ebbe kapaszkodnak, amikor már nincs más mentség. Mit lehetne fenni? A bizottság nagy gondban van. Megváltozásra nem sok remény ígérkezik. Már egy évvel ezelőtt is figyelmeztették a családot szép szóval. Szóba kerül egy lehetőség is, amire már csak a végső esetben gondol mindenki: — Asszonyom, mit szólna hozzá, hogyha állami gender isba vennénk a gyermekeiket, mert akkor legalább nem nyomorognának, s ha rendbe szednék a családi otthont, bármelyik pillanatban visszakapnák. K. L-né kikel masából: — Azt már ugysn nem. Fz»k az én gyermekeim, én szültem őket. A férj is megszólal: — Senkinek semmi köze az én gyermekeimhez. Szülői ragaszkodás ez? Ki lüszi. — Inkább éhezzenek és fagyos- kodjanak, de ismerjenek meg — így az anya. — Arra nem gondol, hogy ha a gyermekek felnőnek, érte mesék lesznek, valóban megismerik, hogy ki volt az anyjuk? — Inkább vigyék cl az uramat, annak úgy sem veszi semmi hasznát a család. A férj közömbösen megrántja a fejét. Valaki azt javasolja, hogy indítsanak bűnvádi eljárást e szülők ellen. Hogy mi lesz a döntés, előre nem- tudni. Annvi azonban bizonyos, hogy három gyermek segítségért kiált. Mert szüleik eltévesztették a házszámot, (Következik: Az anya már visszatért). BODA FERENC Gondozási kötelezettség elmulasztása miatt a Paksi Járásbíróság dr. Kiss Tóth Tihamér tanácsa Bognár István dunaföldvári lakost 4 hónapi, feleségét, Bognár Istvánnét pedig 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte. Bognárék a gondozási kötelezettséget Erzsébet nevű leányukkal. szemben mulasztották el, aki magával teljesen tehetetlen. A gyermeket az istállóban tartották lehetet'en körülmények között. Erzsébet augusztus 28-án a hajnali órákban ismeretlen körülmények között a lakástól körülbelül 300 méterre lévő szőlőbe került. Az éhező és szomjazó gyermekre csak másnap találtak rá a nyomozás során. A szülők nem ismerték el bűnösségüket, azt bizonygatták, hogy megfelelően gondozták a gyermeket. A tárgyaláson azonban beigazolódott, hogy elmulasztották a megfelelő gondozást, A gyermek állandó felügyeletre, segítségre szorult volna, ezt azonban nem tették meg. s ezért kerülhetett titokzatos körülmények között a szőlőbe is. uuuuuuu uuu uuuuuu MIT MOND«» a * A kérdésre dr. Krasznai Iván ügyész válaszol: A paksi járás területén több községben megalakult a törpevíz- műtársulás. A vízgazdálkodási társulatokról szóló, 1960. évi 29. sz. tvr. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 12/1961. (IV. 14) Korm. számú rendelet az érdekeltek körét csak általánosságban jelölte meg, ezért több panaszos fordult a járási ügyészséghez azért, mert álláspontjuk szerint törvénysértő módon lettek kötelezve víztársulati hozzájárulás fizetésére. Sérelmezték, hogy nem ingatlantulajdonosok, hanem csak lakásbérlők, és ennek ellenére mégis kötelezték a víztársulati hozzájárulás megfizetésére. Figyelemmel arra, hogy a panaszok kivizsgálása során az nyert megállapítást, hogy a panaszok a jogszabály téves értelmezéséből adódtak, ezért szükségesnek látszik a lakosság tájékoztatása a jogszabály helyes értelmezéséi illetően. Az 1960. évi 29. sz. tvr. 10. § (2) bekezdése (továbbiakban tvr.) és a 12/1961 (IV. 14) Korm. sz. r. rendelet 3. §-a (továbbiakban R) állapítja meg, hogy kik tekintendők érdekelteknek, azaz hogy kiknek kell vízműtársulati hozzájárulást fizetni. A tvr. 2. § (2) bekr’d?-'' akként rendelkezik, hogy: „Érdekelt az érdekeltségi területe« ingatlan(Folytatás a 3. oldalról.) az összehúzódásnak: csak nem fűthetünk annyi szobát! A gyerekek meg nem aludhatnak hidegben. Tavasszal jött a sár: vétek volna behordani a padlós szobákba, nyáron meg eszükbe sem jutott a lakásrendezés, sok a dolog és a felnőtt is, a gyerek is alig \ an ilyenkor fedél alatt. János ugyan azt forgatta fejében még a tervezés, építkezés idején, hogy majd az üveges verandán ebédelnek, vacsoráznak, de mindössze egyszer-kétszer ha megtették, aztán kényelemből visszaszoktak ide a konyhába, azóta itt terítenek, még ha vendég van, akkor is. Sejtette János, hogy mi hozta ide Sós Kálmánt ilyen kora reggel. Persze, tegnap" a szőlőhegyiek voltak soron, oda ment egy szervező-brigád. Egy hete járják már a falut az agitátorok, a szövetkezeti bolt kirakatában kint van a község térképe, belerajzolva a szövetkezet táblái s egy mákszem- nyi folt sincs, melyen az állna: a megmaradó egyéni gazdaságok területe. A hangszórók reggeltől estig szólnak, autók ácsorognak a tanácsháza előtt és a gazdakör nagytermét emeletes ágyakkal szállónak rendezték be a népnevelők számára. Ott is főznek nekik, a volt gazdakörben, mintha hónapokra a községben akarnának megtelepedni. — Na, aláírt Kálmán bátyám? A vendég csak ingatta, a fejét és rekedten válaszolt, mintha valami szorítaná a torkát: — Nem. Aztán köhécselni kezdett lehajtotta fejét és nagy gonddal a nadrágja térdéről kapargalt egy odaszáradt sárdarabot, Kati közben szalagot kötött a kislány hajába, leengedte a székről és útnak bocsátotta, aztán meleg vizet öntött a lavórba, János meg előszedte a szappant, pamacsot, s az ablaknál lógó tükörnél hozzákészült a borotválkozáshoz. — Hát magánál még nem jártak? — nézett hátra szappan- habosan. Sós Kálmán azonban nem válaszolt, csak még lejjebb ejtette a fejét és ült magába roskadtan. János már a zsilettet hersegtette arcán, mikor valami vinnyogó hang hallatszott a konyhában, olyan mint amikor a kutyát nagyon megverik s már ugatni sem mer, csak tekereg és aprókat nyüszít a torka mélyéből. Mindannyian odanéztek. Sós Kálmán az asztalra borult s mintha láthatatlan ellenféllel birkózna, úgy rázkódott, feszengett, küszködött ezzel a föl-föltörő zokogással. (Folytatjuk) Az érdekeltség mértékének megállapítása a tízmntársulatoknál nal rendelkező minden állampolgár és jogi személy, (tulajdonos, használó, kezelő, stb.)'’ A 10. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy: „A hozzájárulás az érdekeltségi területen lévő ingatlan mindenkori tulajdonosát, kezelőjét, használóját terheli.” A R 3. §-a szerint: „Érdekelt az érdekeltségi területen lévő, ingatlant ténylegesen használó állampolgár, vagy jogi személy. A fenti rendelkezések helyes értelmezése érdekében a R 49. § alapján az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság 1961. december 30-án kelt 80.134/1961, szám alatt a rendelet végrehajtása érdekében utasítást adott ki valamennyi vízügyi igazgatóság vezetőjének azzal, hogy az utasításban foglaltakat közöljék az igazgatóság területén működő vízműtársulatokkal is. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a fenti számú utasításában irányelveket állapított meg, melyben többek között tisztázta azt is, hogy a vízműtársulatoknál kit kell érdekelteknek tekinteni. így megállapította, hogv érdekelt: „Az a természetes, vagy jogi személy, aki. vagy amely az érdekeltségi terü!»ten lévő lakóházat, lakást, más helyiséget, vagy be nem épített telket (beltelki ingatlan) bármilyen polgári jogi jogcímen akár mint tulajdonos, (kezelő) akár mint haszonélvező, haszonbérlő, használó, bérlő, stb. ténylegesen használatban tartja.” A lakóházak vonatkozásában pedig minden önálló háztartásra egy egységnyi hozzájárulást kell kivetni, önálló háztartásnak kell tekinteni: ..Minden önálló háztartást vezető személyt, továbbá az egy lakásban közös háztartásban élő családot, tekintet nélkül a családtagok számára. Ha egy lakóházban, vagy családban több önálló háztartás van, (pL fő-, vagy társbérlet) — tekintet nélkül a telek nagyságára, illetőleg a lakás méretére — minden egyes önálló háztartásra egy egységnyi érdekeltségi hozzájárulást kell kivetni.” Beépítetlen teleknek (beltelki ingatlan) 400 négyszögölig egy egységnyi érdekeltségi hozzájárulást kell. kivetni. Ha a telek 400 négyszögölnél nagyobb, az érdekeltségi hozzájárulást a telek tényleges nagyságának megfelelően a 400 négyszögölre eső érdekeltségi hozzájárulás arányában kell megállapítani, (pl. 600 négyszögöl, 1,5 érdekeltségi hozzájárulási egység.) A fenti irányelvek helyesen magvarázzák a tvr. 2. § (2) és 10. § (2) bekezdésében, és a R. 3. §- ában foglalt rendelkezéseket, azokkal nem ellentétesek. Mi a helyzet akkor, ha a bérleti jogviszony a társulati vízmű üzembehelyezése előtt megszűnik? Ha a bérleti jogviszony a társulati vízmű üzembehelyezése előtt megszűnik, és a bérlő az érdekeltségi területről elköltözik, a befizetett hozzájárulási összeget részére a társulat visszafizetni köteles. Bérlőváltozás esetén a még hátralévő részleteket a bérleménybe — bármilyen jogcímen — bekerült új érdekeltre kell kivetni, feltéve, hogy az nem az érdekeltségi területről költözött oda. Ha a bérlőváltozás az érdekeltségi területen belül következik be, az érdekeltek zz eredetileg kivetett érdekeltségi hozzájárulási összeget fizetik tovább.
