Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-02 / 257. szám
4 TOLNA MEGYEI NßPÜJSAG 1962. november 2. A MÁBAN születik Á HOLNAP Isszenyoknak lányoknak Tsz-tag — egyetemista — feltaláló Palcsó József neve akkor került*’először szóba, amikor arról érdeklődtünk, kik tanulnak a szövetkezet tagjai közül, és hol? — Műszaki egyetemen egy tagunk tanul. Palcsó József. S hogy ő kicsoda? A tsz gépműhelyének a vezetője. Nosza, gyerünk hozzá. Két dolog, ami megragadja az újságírót. Az egyik: ahogyan, amilyen szeretettel és amilyen — noha fiatal még — tisztelettel beszélnek róla. De ez nem is csoda, kiderül majd a továbbiakból. A másik, ami megragad, ahogyan ő beszél magáról. Pontosabban, ahogyan nem beszél magáról. Idézzünk csak: Kérdezünk: — Hogyan érzi magát? Hogyan folyik itt az élet? Milyen a munka? Válaszol: — Itt van ez a szerkezet. A kaszák élesítésére csináltuk. Kérdés: — Tehát szerkesztettek egy új köszörűt? Válasz: — Mi itt minden munkát el tudunk végezni, amire csak a szövetkeze1 nek szüksége van. Még a gépállomásnak is dolgoztunk. De hagyjuk a bújócskát. Ez az ember nem akar saját magáról beszélni. Csak a munkájáról. Vagy éppen ezzel mond el önmagáról a legtöbbet? Valószínűleg így van. Palcsó József, és amit csinált, amit csinál, meg amit csinálni fog — egy... Az írás végére kívánkoznék, hogy kimondjuk, valahogy ilyennek, ilyenformának képzeljük a szocialista embert. Mondjuk ki itt az. írás közepén, hiszen annyi minden bizonyítja majd. Vannak hibái is? Lehet. Bizonyosan. De hát’' szentek, feddhetétlertek' vagyunk-e mindahányan? A kaszaköszörűt' megmutatják. A trágyaszórót már nem tudják mutatni, mert éppen munkában van. Lényege: Egy cséplőgép kalászfúvóját használják arra, hogy szétfújja a műtrágyát. így sokkal egyenletesebb a szórás. Palcsó József és társai szerint háromszor p annyi műtrágyát el lehet vele szórni, mint a tányéroe szóróval. És sokkal jobban. — És a tanulás? A kérdésre megint nem sikerült választ kapni, mert azonnal így folytatja: — Tudják, még nagy gond az ekevasak élesítése. Eddig emberek verték ki. Lassan is' ment, nem is valami jól. Most szerkesztettünk egy rúgós kalapácsot. Csak motor kell hozzá, és mehet... Talán egyszer a Palcsó-féle gépet az iskolában is fogják tanítani? Lehet: S. akkor ki fog csodálkozni rajta? Senki, mert miért is lenne csodálatos, hogy Faddon, ebben a kis dunántúli faluban feltalálók élnek. Akik mellesleg termelőszövetkezeti tagok is. Nekik már most sem csoda, csak az odavetődő újságírónak az, az első pillanatban. Aztán a krónikás is megnyugszik, mert hisz így van ez jól. Két féléve van már Palcsó Józsefnek a műszaki egyetemen. Levelező úton szerezte, úgy szerzi majd a többit is. Elárulhatjuk, a tsz-nek tervei vannak vele. Erről így folyt a szó: Mi kérdeztük: — És itt akar maradni Faddon? — Ugyan, hová mennék. Persze, hogy maradok. A párttitkár nevetve közbeszól: — El se engednénk Palcsó elvtársat. A gépparkunkhoz kell egy mérnök. — Nem is mennék el innen, Gyuri bácsi. Ezzel aztán le is zárult a beszélgetés. Tegyük még hozzá azt, hogy Palcsó József párttag, kommunista? Hozzátehetjük, de ha nem lenne az, akkor sem lenne keve-, sebb ember. így ezzel még több lesz, mert így még jobban, mert így csak azért is, a legkülönben akarja csinálni, amit csinál. • Hát ilyen a faddi egyetemista, tsz-tag, aki feltaláló is egyszersmind. Következik: Nincs szegénypa- i raszt, középparaszt, meg kulák — csak szövetkezeti tag. Parásztai György — Szekulity Péter v «> v • (Folytatás a 3. oldalról.) hónaljáLól, a bokrok érintetlen rej tekéből megérkezik a vágyakozás. Dani a melléhez zárta asz- szonyát, s nem nézte, hol vannak, leborult vele a kert vetette ágyra. Megcsókolta a nyakát, szájára mohón visszacsókolt az ütőér parányi dobolása. , A völgy felett időző párafátyol nőtt," nőtt, a kert fölé is kinyúj- tózott. * Örökletes áhítattal, tömjénszagú babonáktól kábultan görnyedtek imára a parasztok. Istenre gondoltak, akit sehogy nem tudtak elképzelni. Félénk fogalmaikban fényes arcű szentek lépdeltek a mennyei dombokon, amelyek *a falu környékéhez hasonlítottak leginkább, csak sokkal gyönyörűbbek voltaik annál. Dani a pici templom hátuljában állt meg, a kóruserkély alatt, mindjárt az ón szenteltvíztartó- nál. Nem volt. senki a közelében. Valami bűntudatféle érzés próbált rátelepedni erőszakosan, meg- legyintette a kételkedés, hogy hátha mégis vétkezett, de föléledt benne az örökké résenlevő pogányság is. Önérzete dacosan védelmezte új hitét, amely szentségek nélkül tartja meg ezentúl embernek. Istennel nem mert vitába szállni, csak arra kérte, hogy értse meg, fogja pártját, hiszen éppen most lelte meg azt az utat, amelyiken büntelenül haladhat. Ilyképpen imádkozott a befogadottak háta mögött, ökleit ösz- szefogva lógatta ölén, kalapját a hüvelykujjával szorította csuklójához. Ünnepélyes arcát a templom belsejére emelte. A szűk hajóban csak egyetlen padsor fért el, amelynek szabályos négyszögét megtöltötte a fekete ruhás hívősereg. A legelső pad balszélén idős Kustán Dániel ült, ősz feje ny a kásán ágaskodott elő a szürke szőrmegallérból. Mellette kó- kadozott keskenyvállú, aprófejű felesége. A padsor két oldalán eladólányok és gyerekek álltak, a színes ablakok közül baklóktól súlyos Mária-zászlók lógtak föléjük. A nagyorrú pap sejtelmesén imbolygóit alannyal átszőtt miseruhájában a frigyszekrény előtt, révült arccal sóhajtotta el a latin szavakat, amelyekre álmatagon énekelt vissza a kántor. Miközben folyt ez a beszélgetés a szentek nyelvén, Dani anyja félénken hátrapillantott. Szomorú arcáról leolvashatta a fiú a könyörgést, hogy térjen vissza isten kegyelmére. Az öreg Kustán feddőn az asz- szonyhoz horzsolta könyökét, mire az engedelmesen visszafordította tekintetét az oltárra. Dani a szülőket figyelte fájdalmas ellenkezéssel és csak most vette észre, hogy a pap a szószékre lépett. — Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! — rebegte a plébános és nagy orrát a fehér boltozató mennyezet felé tartotta. Mintha a sírok mélyéről feleltek volna a köszöntésre, borzon- gó fohásszal mormolta a hívősereg: — Mindörökké ámen ... (Folytatjuk) Mit tanítsanak a jövő gimnáziumában ? Mit tanuljon a gyerek a gimnáziumban? így merül fel a kérdés a szülő számára, akit érdekel, hogy az iskolareform nyomán, két—három esztendő múlva mire oktatják majd a gyermekét a gimnáziumokban. Milyen legyen az órák aránya, mit meddig, hány esztendeig, melyik osztályban tanítsanak, stb? így részleteiben merül fel a kérdés a pedagógus számára, akinek már most tisztán kell látnia, ha azt akarja, hogy két év múlva megalapozott legyen a megreformált oktatás. Ezért indultak meg a viták országszerte. Októberben még csak Budapesten és a megyeszékhelyeken, később minden iskola pedagógusközössége előtt. A cél az, hogy az előkészítés alapos legyen. Már az eddig megtartott ankétok is bizonyítják, hogy a vita alapjául ^zolgáló tervezet két-három pontja körül mérkőznek leginkább a vélemények. Itt van mindjárt az új tantárgy, a „Társadalmi ismeretek” ügye. A tervezet szerint az a feladat, hogy: „A tanulók poliíikai-világ- nézeti nevelésének támogatásával segítse elő korunk fő problémáiban -a helyes tájékozódást, aktív társadalmi tevékenységre készítse elő a diákokat...” Ennek érdekében a társadalmi fejlődés alaptörvényeiről, állampolgári, jógi, erkölcsi ismeretekről tanulnának a diákok a gimpázium negyedik osztályában, heti három órában. A tervezet azonban nem szent- írás. Vannak, akik azt tartják: Jobb lenne, ha a gyerekek ezeket az ismereteket a megfelelő szakórákon, elsősorban a történelem tanulása közben sajátítanák el. Mások viszont éppen ellenkezőleg, azt szeretnék, ha a társadalmi ismeretek óráin a filozófia és a politikai gazdaságtan alapjairól is szó esne, esetleg bizonyos esztétikai alapfogalmakkal is itt ismerkedhetnének meg az érettségi előtt álló tanulók. A helyes megoldást valószínűleg az a felfogás hozza, hogy a társadalmi ismeretek órára szükség van. A történelemben, az irodalomban, a képzőművészetben, a fizikában és a biológiában egyformán előkerülő társadalmi-filozófiai kérdéseket összegezni kell a diákok fejében. Az más kérdés, hogy ennek az új tantárgynak a fundamentumát kell megteremteni ahhoz, hogy a többi ‘ismeretek erre a világnézeti alapra épüljenek. Ha viszont ez a felfogás érvényesül, akkor lehetséges, hogy ez a tantárgy a gimnázium utolsó osztálya helyett valamivel előbbre rukkol, heti egy, vagy két órában, és már a második osztálytól kezdve tanítják. A tervezet a tananyag egészén belül nagyobb részt biztosít az elmúlt másfél évszázad eseményeinek, mint a középkornak és az ókornak. Közismert jelenség volt az elmúlt években, hogy érettségizett gyerekek Hitlerről mindössze annyit tudtak: mázoló volt, vagy a jobbik esetben azt, hogy: náci. A közelmúlt eseményeit, azok lényeges összefüggéseit alig, vagy egyáltalán nem ismerték, nem értették. Ugyanez volt a helyzet az irodalomban is, ahol Heltai Gáspár meséiről és nyomdájáról többet tudtak, mint Radnótiról, aki kortársa lehetne — tágabb értelemben — a ma diákjainak. De semmivel sem volt jobb a helyzet a reáltárgyaknál. A fizikában tízszer annyit tanultak a kihalóban lévő gőzgépekről, mint mondjuk: a televízióról, vagy az atomreaktorról. Xgenám, de a távolabbi múlt ismereteinek a hiánya, a történelmi összefüggések, a fejlődés menetének elhanyagolása ismét csak antidialektikus gondolkodáshoz vezet. Nehéz munkájuk lesz tehát a szaktanároknak, amíg eldöntik: mit lehet elhagyni a régmúlt történelméből. A helyes megoldás alighanem az lesz, hogy megkeresik egy-egy tudomány ismereteinek legfőbb fejlődési vonalát és ezt a legkiemelkedőbb példákkal igazolják. A harmadik vitás szakasza a tervezetnek az esztétikai nevelés ügye. A tervezet elvetette azt a gondolatot, hogy külön tantárgyként tanítsák a művészetek esztétikáját. Ehelyett a zenei órákon a zene hallgatására, esztétikájára is oktatják a fiatalokat; a rajzórán képzőművészeti ismeretekre, a festmények, a szobrok értésére. Vitatják azonban, hogy helyes-e a film, a televízió és a rádió, sőt még a fotó alapismeretéit is a magyar irodalom és a rajzórákon tanítani? Kimutatták a statisztikák, hogy a TV-tulaj- donos családoknál a gyerekek jóval több órát töltenek a képernyő előtt, mint könyvvel a kezükben. Sajnálkozás helyett ajánlatosabb a gyerekeket már az iskolában megtanítani arra, hogy tudjanak szelektálni, alapvető esztétikai elvekkel legyenek felvértezve, legyen ízlésük. Csak ez az ízlés ad reményt arra, hogy a könyv iránt is megmaradjon fogékonyságuk. Ez a kétféle besorolás az irodalomba, rajzba, nem vezet eredményre. De változatlanul fennmarad a kérdés: ki tanítsa ezt a tárgyat az iskolában, hiszen erre még nincsenek kiképzett tanárok. (A kezdeti lépések már megtörténtek, három pedagógusokat képző egyetemen önként vállalt tárgyként tanulhatnak filmesztétikát a jövő tanárai.) A tantervnek ezért már most biztosítania kell a megfelelő kereteket, hogy később az új tartalom számára ez a keret ne legyen szoros már a kezdet kezdetén. íme három problémakör, s még igen sok van. Vitatkozni való tehát bőven akad. Most arra van szükség, hogy ezek a viták valódiak legyenek, mindenki rfiost mondja el azt, ami meggyőződése szerint fontos. Nem lenne jó, ha az elkövetkező esztendőkben újabb tantervi reformokra, vitákra lenne szükség’, csak azért, mert most nem voltunk elég alaposak, körültekintőek. BERNÁTH LÁSZLÓ Munkásőrhöz emberséges Asszonyok, Pohál Ferencné, Fóris József né, Juhász Jánosné, Blumenstein Antalné és Dörnyei Jánosné, a tolnai Aranykalász Tsz tagjai szedik a kukoricát a paliéi dűlőben. Nem messze tőlük a munkásőr-szakasz gyakorlatozik. Az öt asszony — bár szorgalmasan dolgozik — másnapra mégis ötven sor kukorica maradt volna szedetlen, ha a munkásőrök, Jóna József szakaszparancsnok vezetésével a foglalkozás befejezése után nem segítenek. Huszonöt munkásőr „szállta meg” az Aranykalász Tsz Palié dűlői kukoricását. Mire bealkonyodott. végeztek a munkával. Az asszonyoknak jól jött a segítség, mert két nappal megrövidült a kukoricaszedés. Nem nagy dolog, de dicséretes és munkásőrhöz I méltó, emberséges cselekedet volt. Divattudósítás Mellény a divat Évek óta tapasztalható a divat alakulásában, hogy hol a női, hol a férfidivatból vesznek át egy-egy ruhadarabot. így született a női pantalló, a női nyakkendő viselése, a nyújtott orrú férficipő stb. Ezidáig 'is divat volt a női mellény, de csupán azért nevezték annak, mert ujjatlan volt, míg a mostani egyes változatai teljesen férfias jellegű, eleje csapott, testhez szabott és nem egyszer az eleje más anyagból készül,, mint a háta. Nyakkivágása V alakú, keskeny szivarzsebekkel. A legkülönbözőbb anyagféleségekből divatos. A sportos kosztüm alá saját anyagából, egyszínű szövetből, posztóból. Szövet-, vagy bőrpasz- polozás a díszítője. Készülhet valódi antilop elejével, vagy műbőrből. Alkalmi jellegű kosztüm alá bársonyból. A sportos formánál még jobban kihangsúlyozódik a férfias jelleg azáltal, hogy a gomblyukból a zsebhez fémlánc van vezetve, kis függővel. 1. rajz. Antilop vagy műbőr elejű, férfias jellegű mellény, háta a kosztüm, vagy a szoknya anyagából készült. Tetszés szerint fémláncot fűzünk a gomblyukba. 2. rajz. Szövet és szőrme kombinációja, a nyakkörlet és az ele- | je bőrrel szegett. j 3. rajz. Fekete pamutbársony ! mellény, fehér tisztáselyem blúz- j zal. A blúz nyakánál bársony j masnival. • • Hasznos háztartási tanácsok Nincs mindenütt hűtőszekrény ä tehát nem árt, ha ismerjük az étel és a különböző élelmiszerek frissen tartásának módját. A tej a melegben sem sava- nyodik meg, ha egy csipet cukorral forraljuk fel. Ha másnapra is meg akarjuk őrizni, újabb cukor hozzáadásával ismét meg kell forralni. A vajat szorosan lenyomkodva, tartójával együtt süllyesztjük víz alá. így egy hétig is kifogástalanul megőrzi friss ízét. A pástétom sokáig frissen tartható, szorosan üveg-, vagy cserépedénybe nyomkodva, ha tetejét olvasztott zsírral, vagy vajjal fedjük be. A felvágott citrom friss marad, .ha vágott oldalát cukorba mártjuk. A pörköltre, ha előző napon készítjük el, ne öntsünk sok vizet, csak a húst forgassuk át a forró, hagymás zsírban. Tejfölt csak az elfogyasztani kívánt ételre tegyünk, mert a másnapra félretett ételben erjedést idézhet elő. Végül pedig húsleves, majonéz, tejszínhab, túró, dobozos konzerv tartalma csak porcelán-, vagy üvegedénybe áttéve, nyers gomba pedig csakis jég-, vagy hűtőszekrényben tartható el egykét napig. Főtt, vagy sült gombát, gombás ételt másnap ne fogyasszunk,