Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Í962. november í;

Találkozó

A barátság az idei őszön kezdődött. Akkor, amikor az ireg- szemcsei Rákóczi Tsz-ben úgy határoztak, hogy négy előadásra meghívják a Déryné Színház művészeit. Az elhatározásból szerződés, a szerződésből ismeretség, az ismeretségből viszont barátság fejlődött ki. S a már említett előadássorozat első estéjén a színészek kitettek magukért. Hiába van a Csárdáskirálynőnek nagy szereplőgárdája, a szűk színpad ellenére, olyan előadást produkáltak, amelyiken igen jól szórakoztak a szövetkezeti gazdák.

S ahogy legördült a függöny, senki sem pakolászott lázas izgalommal, a mielőbbi hazaérkezés reményében, hanem levetették a múlt századot idéző kosztümöket, s izgalmas várakozással indultak arra a találkozóra, amelyiket már korábban megbeszéltek. Nem mond.ta senki, de mindenkiben ott vibrált a kérdés: sikerül-e , olyan légkört teremteni, ahol eltűnik az olyan határ, hogy színész, hogy szövetkezeti paraszt. És sikerült,..

Már amikor Szűcs Sándor, a termelőszövetkezet elnöke üdvözölte a vendégeket, akkor is közvetlen, baráti volt a hangulat, Méginkább azzá vált, amikor o társulat egyik tagja válaszolt az üdvözlésre,, a másik pedig hegedűt vett a kezébe, s egyre-másra

húzta kívánságra, és anélkül. A vacsoráról talán ne is beszéljünk. Inkább arról, hogy végeztével beszélgető csoportok alakultak ki, s hogy ezekben miről folyt a szó, elég volna csak felsorolni.

Az azonban szóba került: mi újság az ország másik felében, milyen híreket hoztak a széles e hazát járó színészek. Élmények, tapasztalatok váltogatták egymást, s közben-liözben nevetés hallatszott egy-egy frappáns csattanóra, egy jól sikerült tréfára, vagy éppen egy különleges élményre.

Ilyenkor rohan az idő. Berényi Ottó, a társulat vezetője is csak Véletlenül pillantott az órájára, s meglepetve látta: az órák a kellemes társaságban percekké zsugorodtak.

Utolsókat erőlködött az éjszakai sötétség, s közeledett már a hajnal, amikor búcsúzkodtak, A színészek nem érezték magukat fáradtnak. Az előadás fáradalmai tovaszálltak, eltűntek a találkozó órái alatt, s talán frissebbek voltak, mint előbb.

A házigazdák pedig sokáig irt- tegettek a távozók után. S valaki. hangosan még utána kiáltott az induló Ikarusnak:

— Visszavárjuk a társulatot, ne kerüljék el a falut, amikor erre járnak,..

Sz. I.

Milyen legyen az elnök ?

A kezdeményezés, az úttörő vállalkozás érdeme Tanner József egyetemi docensé, a Mezőgazdasági Továbbképző Intézet tanáráé, aki saját és mások tapasztalatait összegyűjtve megpróbálkozott ama kérdés fnegválaszolásával: „Milyen legyen az elnök?'’

A könyvecske áttanulmányozását a legrészletesebb recenzió sem helyettesítheti. Néhány problémaiért' említünk meg cáüü'árí, ábra' gondolva: puszta felemlítésük is elegendő ahhoz, hogy rátermett, a minden jó. hasznosítható módszer és tapasztalat iránt érdeklődő vezetők figyel njét e tanulmány iránt felkeltsék.

íme tehát néhány a legfontosabbak közül:

,,Az elnök rátermettsége és. fel- készültsége” — „Szektás felfogások és módszerek kiküszöbölése

a vezetésből” — „A tagság közti egy akarat és az egységes vezetés megteremtése” — „Az emberek nevelésének szocialista módszerei” stb.

Ez a könyv persze — mint úttörő vállalkozás — nem teljes és nem hibátlan munka. Nem egy kérdésben (a szövetkezeten belüli ellenség, a kulák megítélése, a feladatok fontosságának sorrendisége. néhány részletkérdés előtérbe kerülése stb.) lehet is, kell is vitatkozni. Ez teheti teljes-ebbé, találóbbá, igazabbá e könyvecske megállapításait, amelyek, reméljük. így is hasznos segítői lesznek a szövetkezeti vezetők mindennapi munkájának.

Ezt kívánta elősegíteni a Kossuth Könyvkiadó is, amikor Tanner könyvének kiadására vállalkozott. Söptei János

(Folytatás a 3. oldalról)

lyak, ahova repültek. Mintha incselkedtek volna az öreggel, bevárták, s amikor utolérte őket, tovább repültek.

Kincses eközben a feleségével beszélgetett. Asszonyára gondolt, >gy ujjongott a nagy újságtól, hogy Klári szerelmes lett. Volt rá ideje az öregnek, hogy megérlelődjön benne a bölcsesség, tudta hát, hogy a szerelem az ember legnagyobb szerencséje. Elégedetten egyezett ki sorsával, amely, ime, fáradt életéért végül a lánya boldogságával jutalmazta meg. Nagyon nagyon gazdagnak érezte magét ettől a jutalomtól.

Kissé kifulladt az emelkedőn, megállt pihenni ott, ahol vége- szakad a-horhosnak és pici fennsíkra érkezik az út. Mesés kilátás nyílött innen a völgyre, közepén a faluval. Pici volt a községük, összesen 57 porta szegélyezte az egyetlen utca két oldalát. Valamennyi tető pirosán virított, csak a templomot, meg a tűzoltószertárat takarta fakó fazsindely, mintha úgy vélekedtek volna az elöljárók, hogy ezek az épületek úgy sem gyulladnak ki, hiszen nincsen kéményük. Uj kazlak sárgállottak a gyümölcsfák között, s néhány karcsú góréból messzire aranylott az idei kukorica is. Kincses József hozzáértő szeme kiválogatta az ólak, csűrök, istállók sorából a kormos sisakú égetőkemencéket, végül elpihent tekintete a maga házán, amely éppen az utca közelebbi végében lapult, semmit sem kf" “ ihözve a többi kisebb hajléktól.

De a szeme nem nyughatott. Fürkészésre csalogatta a gondolat. Tűnődve méregette a völgyet óvó dombokat. A meredekebb oldalakról szőlők, gyümölcsösök lejtettek alá, s fehér présházak kém leltek le a mélybe. Ahol meg lankává szelídültek az oldalak, ott szántóföldek szőnyegei illeszkedtek egymáshoz, ahány darab, anv- nyi szín, mintha a gazdák erről ismertek volna rá a birtokukra. Kincses József vágyai a tavaszt sürgették, amikor majd levedle- nek ezek a foltok a halmokról és a határ új palástot ölt magára.

Remélte, hogy az idei termés már a közös földeken fog újra csírázni. Ezért határozott úgy, hogy a krumpli nagy részét magnak vermeli el a szövetkezet számára, sajátjának csak annyit hagy, amennyi eledelhez, moslékhoz szükséges. Már nem kívánt sokat az élettől. Csupán azt szerette volna megérni, hogy a fiatalokat kísérhesse még egy darabig az új házasságban, az új sorsban. Legalább odáig, ahonnan nyugodt lelkiismerettel, aggodalom nélkül nézhet bele a jövőbe.

Mint aki egészen biztos a jószerencsében, gond nélkül vágott neki az újabb emelkedőnek. Csak a járása látszott olyannak, mintha fájdítaná a lábát, pedig az nem fájt, észre sem vette már, hogy minden lépésnél megbillen vállas alakja. Épp azon morfondírozott, hogy mikor lenne alkalmas megtartani az esküvőt, most ősszel-e, avagy farsangon, amikor a közeli vad^örtefánál kiA MÁBAN születik A HOLNAP

HOGYAN SZÜLETIK ?

Hetek óta ismerkedünk a faddi Lenin Tsz gazdáival. A felfedezők izgalmát érezzük, mert sikerült eljutni a szív, az értelem térképének új, ismeretlen tájaira. Megfigyelhettük, hogy a mában miként születik a holnap, hogyan lesz a tegnapi egyéni gazdából szövetkezeti ember, és mi sietteti a tudat- változást. Ezt szeretnénk megírni.

*

Harcos ember, edzett ember a párttitfcár. Apósa az átszervezés utáni napokban igy szólt hozzá:

— Úgy szidnak benneteket, hogy rossz hallgatni. Elmondanak mindenféle csirkefogónak . ..

Az após is könnyezve írta alá a belépési nyilatkozatot. Abban az időben még csak a föld volt közős. Meg kellett kezdődnie a legnehezebb munkának: megnyerni a tagok szívét, mert amíg szív és felelősség nélkül dolgoznak, addig nincs más, csak szegénység. A párttitkár, ez a sokat próbált ember, bátran szakított a régi rossz munkamódszerekkel, gyakran önmagával is szembe került. de bírt és tudott megváltozni. Szembe mert nézni a régi önmagával. le tudta vonni a következtetéseket.

— Nekem is nagyon nehéz volt. Az öthónapos pártiskolát Rákosi alatt végeztem. Évekkel ezelőtt velem is megtörtént, hogv hajnali három órakor vésigzörgettem egv fél falut, hogy menjenek a gazdák vetni. Ma már tudom, nem küldeni kellett volna az embereket, hanem olyan politikát folytatni, hogv kedvük legyen menni, dolgozni. Sajnos, még ma is találkozom olyan tsz-vezetővel, aki a XXIJ. kongresszust átaludta. Ideig-óráig megy a régi módszer szerint, de sokáig nem. — így beszél Eigner György. Bátran beszélhet így. mert az élet Faddon is a hozzájashasonló emberek felfogását igazolja. Parancsra is lehet rendet, fegyelmet tartani, tsz-t megszilárdítani, de csak ideig- óráig. Eigner elvtárs nemcsak mondja, gyakorlattá tette a párt politikáját éppen azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a régi hibák. Régi vezető, de maradéktalanul megfelel az új követelményeknek.

Hornok István elvtárs, a Metoppant eléje Dani az út fordulójából.

— Én meg épp hozzátok tartok! — kiáltott eléje nagy vidáman. A legény semmit se szólt és ettől szorongó érzése támadt. Nevetésről tétova kifejezésre váltott sokráncú arca. Hajlott orra alatt ernyedten lógott a bajusza. Ahogy közelebb ért hozzá Dani, látta rajta, hogy a képe fehér és fénylik a verejtéktől. A szeme előtt szakadt meg egyszer egy ember, Oroszországban, amikor a lőszerrel rakott trénkocsit emelték ki a kátyúból. Az nézett rá így, ahogy most a legény.

— Csak nincs valami baj ? ... — kérdezte ijedten s megállt.

Dani széles mellén csatakos volt az ing az izzadságtól. Ahol must fröccsent a csizma fejére, sárrá ázott az út pora. Szája szélét először úgy moz«n:tp. mint a néma. Szeme feketébb volt, mint máskor, tekintete meg-megrebbent a titkolt szégyentől.

— Kitagadott az apám — vallotta be.

Kincses hátrahőkölt, szigorúan kapta össze a szemöldökét.

— Csak nem hibbant meg?!

— Nem pusztulok bele. A károm csak annyi, hogy oda a békesség. — Danira a saját szavai hoztak megkönnyebbülést. Hogy szólhatott valakihez, engedelmesen megoldódott torkán a hurok, amelyről azt hitte már, hogy fulladásig fogja szorítani.

Az öreg lehorgasztotta a fejét, sokáig gondolkodott.

(Folytatjuk)

gyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője hosszú ideig volt a tsz elnöke, ö és a párttitkár mindig csak egyet kért a tagoktól: őszinteséget.

A faddi Lenin Tsz-be el lehet menni tapasztalatcserére, sok a látni-, a tanulnivaló. De ahhoz, hogy a látottakat más, rosszul működő termelőszövetkezetekben meg lehessen valósítani, a tapasztalatcsere kevés. Annak a felfogásnak és szemléletnek kell uralkodóvá válnia, amit Eigner György képvisel.

A kukoricatörés előtt termelési tanácskozást hívtak össze. Felszólalt Matus Antal tsz-tag. — Legyen ötödös a kukorica — követelte. Néhány asszony nyomban kiabálni kezdte, ötödös, ötödös, ötödös. Voltak néhányafi, akik erre a tanácskozásra már úgy jöttek el, hogy majd . megpróbálják kiverekedni a vezetőségtől az ötödös kukoricát. Vita kerekedett, érvek jobbra, érvek balra. A vezetőség úgy is elintézhette volna a dolgot, hogy egyszerűen kimondja. Matus Antal fogja be a száját, ötödös kukoricáról szó sem lehet, kész, végeztünk. A vezetőség nem ezt tette, ehelyett a dolog fárasztó, de (hasznosabb részét választották, megmagyarázták az ötöd.ös törés előnyét is, hátrányát is és erre Matus Antal tetszetős javaslatát a közgyűlés elvetetté. Nem parancsra, hanem meggyőződésből.

Másnap Király Kálmán tsz-tag odament Matus. Antalhoz és rá- ripakodott:

— Maga meg mit lázított ott az este?

— Nem lazítok én, csak felvetettem — mondta ijedten Matus és gondolatban talán már hányta is magára a keresztet, megfogadva, hogy soha nem szól egy szót sem, csak most az egyszer megússza. Király elv társ ugyanis nem akárki, olyan ember, hogy szavának súlya van, tagja a pártvezetőségnek, s ha valamit egyszer lázitásnak minősít, akkor abból baj lehet.

A párttitkár fél óra múlva már tudott az összecsapásról és intézkedett. így:

— Király elvtárs, vissza fogsz menni a kukoricaföldre és Matus Antaltól elnézést kérsz... mert Matus Antal nem lázított, őszintén megmondta, hogy mit gondol. Ez pedig nem bűn, hanem erény.

Matus Antal néhány nap múlva elégedetten újságolta a párttitkárnak, hogy nincs semmi, baj, párttitkár eivtárs, szépen megegyeztünk. Még leírni is felesleges, hogy ezáltal nem csökkent, inkább nőtt a pártszervezet, s ezzel együtt Király elvtárs tekintélye. Ettől kezdve azok is fognak és mernek beszélni, akik eddig hallgattak. A jó politika helyes alkalmazását ilyen apró dolgokon lehet lemérni a mindennapi életben.

Ugv születik Faddon a mában a holnap, hogy a vezetők váltig hangoztatják: a tagok inkább tévedjenek, de mindig mondják meg az igazat. Beszéljenek őszintén arról, ami a szivüket nyomja. „Nekünk a tagok nélkül nem lehet dolgozni és ha az emberekbe belefojtjuk a szót, vége.” — ez a vezetők álláspontja. Ebben a tsz- ben Eigner György a. párttitkár, Szűcs Ferenc az elnök, Kiss. István a főagronómus és Kővári Sándor az ellenőrző bizottság elnöke.

Az após azt mondja a minap a

vőnek:

— Látod fiam, milyen szépen alakulnak a dolgok.

Következik: Tsz-tag — egyetemista — feltaláló.

, Parásztai György —

Szekulity Péter

A szárazság ellenére...

— Nem panaszkodhatunk — így kezdte a beszélgetést Csékó György, a sárszentlőrinci Petőfi Tsz elnöke. Márpedig ez nagy szó, mert bizony a szárazság mindenütt bőven adott okot panaszra.

És valóban, meg lehetnek elégedve munkájukloal. Kukoricájuk 300 hold átlagában 40 mázsa csövestermést adott. Igaz, hogy jókor vetették, megkapálták és esőt is kapott. Búzájuk 500 holdon, 12,35 mázsát termettf 25 holdas öntözéses kertészetük 300 ezer forinttal túlteljesítette tervét, kender is volt bőven: holdanként 30 mázsa, nagyrészt I. osztályú termést hozott.

Ehhez járul állatállományunk kitűnő hozama,

— Tavaly 22 forintot ért egy munkaegység, az idén 24,60 forint a terv, de meglesz a 30 forint is — így büszkélkedik Nyirádi József főagronómus.

— Annak ellenére, hogy ugyanekkor nagyértékű építkezésekbe fogtunk! — veszi át a szót Tőttösi János, a kertészeti brigádvezető. — Pósa Sándor, az építési brigád vezetőjének irányításával nemrégen fejezték be egy

15 vagon befogadóképességű szerfás ikergóré építését, rövidesen hozzáfognak egy gépszín építéséhez, a közelmúltban pedig befejezték, sőt már át is adták rendeltetésének az 1100-as törzsba- romfiólat és a 3000-es pecsenye- csirke-nevelőt.

A 2340 holdas szövetkezet idén 790 holdon termel gabonát. Búzát 530 holdra terveztek, ezt 50 hold kivételével október végéig elvetették, a többi november első napjaiban kerül a földbe.i

— Gépesítési dolgozóink fá- radhatatlanolc — így dicséri őket Drinóczi József gépcsoportvezető. — Éjjeli műszakban is megálltak helyüket, ha kellett, de a szállítóbrigád is kitett magáért. Szigeti János, Süsz János és Be- nedeczky József gépére ült éjszaka is, ha kellett. A tagok kukoricáját például legtöbbször éjszaka szállították haza, hogy nappal a közösnek dolgozhassanak.

Ahol a vezetőség ilyen elismeréssel szól a tagságról, ott nem lehet baj a munkakedvvel. Ahol pedig nincs baj a munkakedvvel, ott nem lesz baj a munkaegységgel.

KVSSINSZKY ENDRE

Új köntösben nyílik meg a Télikert

A szekszárdiak kedvelt szórakozóhelye. a Sörkert már rég bezárt. Maradt a Kispipa, a Szabadság, a Kulacs, a Vasúti vendéglő. Egyik sem kimondottan táncos szórakozóhely és ezt a szerepet már néhány éven keresztül a művelődési ház alagsora, a . télikert töltötte be.

A népszerű télikert a jövő héi elején nyílik meg újra. A vendégek bizonyára csodálkoznak majd; teljesen új köhtösbe öltöztetik. A terem körben faburkolatot kapott, teljesen új, az eddiginél hangulatosabb világítást, a falak pasztellszínű festést. Eddig sok panasz volt a terem szellőzetlensé- ge miatt. Most nagyteljesítményű ventillátort szereltek fel. A terem egyik sarkában presszópultot, gépet állítanak fel. A berendezés is új lesz, kárpitozott székekkel.

Régebben közös helyiségben volt a konyha és a söntés. Most külön helyiséget kapott a söntés.

Tetszetős, új Télikert várja tehát a szekszárdiakat.