Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-04 / 259. szám
e TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG 1962. november 4. GYERMEKEKNEK ~ Nagyapó barátai Nino Nakasidze meséjéből | Vasárnapi HUMOR — Sok barátom volt már életemben és sok barátom van ma is — kezdte el meséiét nagyapó, — de volt egy olyan barátom, aki a haláltól mentett meg, legnehezebb napjaimban adott erőt, hogy életben maradjak. Róla fp- gok ma mesét mondani... ;« •. Nagyon-nagyon régen történt, amit elmesélek, akkor még én is liatal voltam. A cári hatalom száműzetésre ítélt, mert harcoltam ellene. Az északi Jeges-tenger partjára szállítottak. Az egyik hűvös, ködös reggelen különös dolog történt. Az égen hirtelen feltűnt az északi fény és én kenyérrel a kezemben, odaáll- tam az ablak elé és a rácson keresztül gyönyörködtem a csodálatos jelenségben. Egyszercsak azt vettem észre, hogy a kezemből eltűnt a kenyerem. Közvetlen az ablak mellett egy jegesmedve állt, szájában az én napi kenyéradagommal. Az első pillanatban nagyon megijedtem, de amikor ijedtségem elszállt, az élőlény közelségének öröme lett úrrá rajtam és szinte boldogan láttam, mint falatozza a medve az én kenyeremet. Még egy kis ideig ott állt az ablak előtt, bólogatott nagy fejével, aztán megfordult és po- roszkálva elcammogott. Néhány nap múlva ismét észrevettem barátomat, amint jött, ringatózva, előreszegett fejjel, egyenesen az ablakom felé. Egy darabka kenyeret az ablak párkányára tettem. A medve odajött, óvatosan a levegőbe szimatolt és a kenyér után nyúlt. És ettől a naptól kezdve rendszeresen gyűjtögetni kezdtem a kenyérdarabokat. A medve pedig egyre gyakrabban meglátogatott. Miközben evett, nehézkesen bólogatott a fejével, én pedig igyekeztem, hogy minél többet elmesélhessek neki. — Látod, milyen szerencsétlen vagyok! Ha tudnád, hogy menynyire egyedül vagyok! És olyan mesgze van a hazám! Ott most zölqfellnek a kertek, érik a füge, a szőlő és az őszibarack ... — Uuuummm — brummogott ismét és meleg érzésekkel telt meg a szíveim Ügy éreztem, hogy velem érez és nem éreztem magamat egyedül. Ezen a nyáron sosem gondoltam a halálra. Üj remény éledt bennem, hogy egyszer én is olyan szabad leszek, mint fehérbundás vendégem. Megint eljött a tél. Az ablak befagyott, cellámban hideg lett és sötét. Én újra vártam türelmetlenül, az új tavaszt, az északi fényt és a barátomat.. A tél pedig sokkal gyorsabban- elfutott, mint az előbbiek. És az első tavaszi napon megpillantottam a medvémet, amint a jégmezőn át felém tartott. Ez alkalommal azonban nem egyedül jött. Két bozontos medvebocs cammogott mögötte. örömöm határtalan volt. Elfelejtettem félelmemet, egy darab kenyeret háromfelé törtem és kinyújtottam nekik a rácson át. De milyen nagy volt a meglepetésem, sőt meghatottságom, amikor láttam, hogy a medvemama az egyik darab kenyeret egyik fiaskójának, a másik darabot .a másiknak adta és csak a harmadikat, ette meg ő maga. Étkezés után a bocsok jóízű játékba kezdtek. Milyen kedvesek is voltak ezek a játszadozó kis medvék! Amikor egyik a másikat leteperte, az felugrott és játékos haraggal rontott legyőzőjének. Majdnem mindennapos vendégeim lettek, egész nyáron át és nekem mindig volt kenyerem és néhány szavam számukra. Ilyenkor megsimogattam okos, bozontos fejüket. A kis medvék pedig egyre ' nőttek és egyre ügyesedtek, sokszor valóságos bukfencet vetettek ... Ismét eljött a tél, a hideg és a csend és nem is tudom, hány év ment el így egymásután ... Nem tudtam semmit a világról, a nagy változásról, de törhetetlenül hittem a szabadulásban. És a szabadulás napja elérkezett. Cellám ajtaja feltárult előttem és a belépő idegen emberek azt mondták, hogy szabad vagyok, mehetek haza . . . Boldog voltam! Szabad vagyok!* Mehetek haza! Meglátom ismét szülőföldemet, családomat! Még aznap összecsomagoltam dolgaimat, de közben hű barátaimra, a medvékre1 gondoltam. És amennyire örültem annak, hogy újra mehetek haza, annyira összeszorult a szívem a gondolatra, hogy soha töb bé nem fogom látni kedves jóbarátaimat, akiknek életemet, re-1 menyemet köszönhettem. Nem láttam őket - sofiá -többé... — fejezte be nagyapó meséjét. :De -azóta-- is sokat - és -mindig -na|y szeretettel gondolok rájuk, és* hálás vagyok nekik élétem végéig..:i Fordította: Antáffy István .1 Itt az ősz Félsötét van, az eső meg szitál. A kiserdőben már zöld lombot nem talál a szemlélő, a föld színe kopár. A levél sárga, meg rozsdaveres. Az egykor zöld fű fonnyadt, száradó, a kukorica szára is fakó. A zöm kévében, összehordva már, őszi, szomorú az egész határ. Vigasztalan sár, tócsák, szerteszét az enyészet vette künn már kezdetét. Hirdeti minden, hogy megjött, itt az ősz... előhírnök a télapó előtt. ANDRÁSFY ANDRÁS élyeggyűj tőknek Szakkifejezések magyarázata Tábori posta a háborús években működött Európa-szerte, külön bélyeget nyomtattak részükre, ezekből nagyon kevés került elő a háború utáni években, ezért értékük sok esetben rendkívül magas. Tábori posták működtek a hadműveleteik alatt a megszállott területeken is, így egy ország bélyegeire külföldi bélyegzések is kerültek, az ilyeneknek értéke is magasabb az átlagnál. Gyakran előfordult, hogy ezek a postahivatalok nem rendelkeztek bélyegekkel, vagy a készlet kimerült, ilyenkor csak a tábori posta bélyegzője került a postai küldeményre, néha az a feljegyzés is, hogy az esedékes dijat kifizették. Távirati bélyeg is volt forgalomban néhány évtizeddel ezelőtti időben, amikor is a távirati díj lerovásakor a táviratra bélyeget ragasztottak annak igazolására, hogy az esedékes díjat lerótták. A legtöbb országban, ahol ilyeneket találunk, nem magas az értékük, mert elég sok került kiadásra. Tükömyomat úgy jön létre a bélyegek hátlapján, hogy a nyomdában nyomás közben valamilyen okból nem kerül a bélyegklisé alá papír, a festékes lenyomat a papírtartó lapra kerül, ez nyomódik a következő papírlap hátlapjára. Ezeknek a tükörnyomatoknak a színe nem egyezik teljesen a bélyegkép színével az ottlévő gumizás miatt. Ilyen tü- kömyomatos példány a, különlegességek gyűjtői között nagy keresettségnek örvend, az eredeti bélyeg árának többszörösét megadják érte. ; ; U j-nyómat készítésénél , az eredeti bédyegnyoimó lemezeket használják hivatalosan, vagy magánérdekből, ezek rendszerint a papírnál és vízjelnél mutatnak eltéréseket, postai forgalomba nem kerülnek, s csak egy bizonyos idő leteltével, az eredeti bélyegnek a postai forgalomból történt kivonása után — adják el a bélyeggyűjtők részére. A magyar Filatélia árjegyzéke is megemlít ilyeneket, például 1883-ból a réznyomatos sorozatunk utánnyomását, ez az eredeti bélyegekkel ellentétben vízjeles papíron készült egészen más fogazattal is — amikor a réznyomatos bélyegeinket már hét éve kivonták a postai forgalomból, — így természetesen ezek nem kerülhettek postai forgalomba, P. Gy. • Tréfás kérdések 1. Mi a neve annak a túrónak,] amely nem tejből van? 2. öt betűből áll és -a sietés] egyik fajtája. Mi az?, 3. Hogy hívhatnak egy szökevényt? 4. Vajon a nyári árleszállítást alkalmával mit vehet a legna-1 gyobb tömegben és a legolcsóbb ban a vásárló közönség? 5. Mi az? Ha akarom nép, haj akarom, cselekmény. A legutóbbi Tréfás kérdések) megfejtései: 1. Tiszadob. 2. Pad-í ló. 3. Kosár. 4. Szélvészt. 5. Len-] dűl. 6, Galiba. Gyűjtötte: Hamar Lajos Ozora Törd a fejed! 2. ék, ék, ék. ék, ék, ék ' O 3. Omega Az elmúlt heti .Törd a fej ed'I rejtvények, megfejtései; 1., Jelen-1 lég.: 2. Érvágas. 3,p üjj.oftg.. 1 r ,' *' '.V v *3 •' A gomb Nyáron a gombnak nincs becsülete, nem tartjuk sokra, én se — és te se. Ha leszakadt: ördög bánja! Ki sajnálja? Ám ha jön a tél s itt a hideg-gond: értékes a gomb! Hogy értékes honnan tudjuk? ezt beszéli minden gomblyuk. ' . FÜRTÖS ■ GUSZTÁV A BONNI RÉTES Tovább már nem húzhatom, mert elszakad ! ! ! (Gerő Sándor rajza)! WASHINGTONBAN, I. U. 2000-BEN r,. ...v;-“-Adenauer kancellár úr. jött meg Korinból.., Beeresszem?...) (Toncz Tibor rajza)! MÉG MINDIG! Valahol az ENSZ-palota folyosóján... (Egri László rajza) Schröder: Rázós az út, átadhatná már a volánt! Strauss: Kitűnő; átveszem! Schröder: Na, na...! (Endrődi István rajza)'