Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
1962. november 29. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 9 Erősödnek a barátság szálai A Közlekedési Építővállalat segítsége a nagydorogi Új Barázda Tsz-nek Két évvel ezelőtt kezdődött al barátság a nagydorogi Uj Barázda Tsz tagjai és a Közlekedési Építővállalat dolgozói között. A budapesti üzem két évvel ezelőtt vállalta el a nagydorogi tsz patronálását, s az üzem munkásainak képviseletében Lányi Lajos párttitkár és Szabó Sándor, de az igazgató, Elek András is többször személyesen járt Nagy- dorogon, s foglalkozott a tsz problémáival. Többször részt vettek párttaggyűlésen, tsz-közgy ülésen. A patronálóknak nem kis részük van abban, hogy a termelőszövetkezetben sikerült úrrá lenni a'z egy évvel ezelőtt még erősen jelentkező nehézségeken és a tsz- tagság bizakodással nézhet az idei év zárszámadása elé. 0 patronásók munkája sok mindenre kiterjedt. Segítették a tsz-pártszervezet politikai munkáját, amely a tsz megszilárdítására és a szövetkezeti egység megteremtésére irányul. A párttaggyűlésekre egy idő óta rendszeresen meghívják a jól dolgozó párton kívüli termelőszövetkezeti tago. kát. Megszívlelik javaslataikat, észrevételeiket. A pártszervezet évközben is többször foglalkozott a terméseredmények alakulásival. Amikor azt látták, hogy egyes növényféleségeknél, mint például a zöldborsónál, spenótnál termés- kieséssel lehet számolni, más növénynél emelték a vetésterületet. Az állattenyésztésben a tenyész- süldőknél mutatkozott kiesés. Sürgős intézkedés történt. A mutatkozó kiesést hízott sertésből és pecsenyecsibéből pótolták. Az idén a termelőszövetkezet dohányból rekordtermést ért el. Harmincötezer füzér dohány elraktározását kellett biztosítani. A faluban az összes használható pajtát, fészert igénybevették, sőt a gépállomás is egy üres gépszínt bocsátott a tsz rendelkezésére. Ez sem volt elég, s 15 hold. nyi terület dohánytermése veszélyben forgott. A párttaggyűlésen. amelyen erről szó volt, részt vettek a patronálok vis, s a tsz megsegítésére siettek. Szombaton délutánonként és a vasárnapokon 60—70 üzemi munkás utazott le Nagydorogra, s a három szombat délután és vasárnapokon egy 30x14 méteres vasvázas gépszint építettek fel. A patronálok segítségével 190 ezer forint értékű dohányt mentettek meg a tsz-nek. A termelőszövetkezet párt- szervezete és a gazdasági vezetés többféleképpen hasznosította a patronáló* tanácsát Az üzemi munkások tapasztalatai alapján foglalkoztak a jobb munkaszervezéssel. A tsz-ben nem a legmegfelelőbb a munkaerő-megosztottság. Elég sok az idős tag és kevés a munkában részt vevő fiatalok száma. Olyan ösztönző módszereket kellett kialakítani, amelyek a tagságot érdekeltté tették a több és jobb minőségű munka elvégzésére. Évközben rendszeresen fizették a havi 10 forint munkaegységelőleget. Az ősziek betakarításánál pedig igen kedvezően hatott, hogy a pénzügyileg is megszilárdult termelőszövetkezet novemberi-tői kezdve már 15 forint előleget tud fizetni minden munkaegységre. „R tsz ügye, a közös Ugye” elvet úgy is érvényesítették, hogy minden területen bevezették a A legutóbbi őcsényi népfrontbizottsági ülésen az MSZMP VIII. kongresszusának munkájáról tartott ismertetést a mintegy 50 főnyi résztvevő előtt Hajdú István, járási népfront-titkár. Ezután beszélt a kongresszus határozatából adódó népfront-feladatokról. Ugyancsak nagy érdeklődéssel hallgatták a megjelentek Brez- neczki József tanár előadását is a mezőgazdasági árutermelés növelésének feladatairól*. takarékosságod — Addig kell takarékoskodni, amíg van miből — hangoztatták. Az állattartásnál az ésszerű takarmányozás bevezetésével az év végére 50 000 forintot takarítottak meg. Csökkentették a kiadásokat az általános költségeknél is. Tervszerűen és gazdaságosan szervezték meg a szállítást. A gépkocsivezetők és vontatóvezetők csaknem teljesen megszüntették az üresjáratot. Az irodai dolgozók is részt vettek a takarékossági mozgalomban aa irodai, és postai költségek csökkentésével »Sok kicsi sokra megy« — tartja a régi közmondás, amelyet nem árt napjainkban is megszívlelni. A nagy- dorogi Uj Barázda Tsz-ben ezt megszívlelték. Elindították a takarékossági mozgalmat, amelynek eredménye 100 000 forint évi megtakarítás. A nagydorogi Uj Barázda Tsz tagsága egész évben jól dolgozott. Az előzetes számítások szerint a tervhez viszonyítva 500 000 forinttal lesz több az idei év jövedelme, amely 6—7 forinttal emeli az egy munkaegységre jutó részesedést. A tsz-pártszervezet javuló politikai munkája együtt vizsgázik a gazdaságvezetéssel. Az eredményekben benne van az üzemi munkások, a patronálok segítsége is. Befejezésül a Diadalmas Kuba és a II. ötéves tervről szóló Megvalósulás útján című dokumentumfilmeket vetítették le. • Békeestet rendeztek hétfőn Mucsiban. A helyi népfront által rendezett esten László Antal, a megyei népfront munkatársa tartott előadást a legaktuálisabb külpolitikai kérdésekről. Részletesen beszámolt arról a következetes békeharcról, amelyet a P. M. Kongresszusi ismertetés Ócsényben — Békeest Mucsiban Sióagárdiak és harciak tapasztalatcseréié Szakályban Szovjetunió folytatott, hogy a kubai válságot a tárgyalóasztal mellett oldják meg. A zsúfolásig megtöltött pártház termében ezután Indonéziáról és Cl szál Imbfilcész , Hogy mik vannak? Hát kérem, lombfűrész-szál, az nincs. Egyébként volt, mint később kiderült, de ennek is, mint az életben mindennek van egy kis története. Furcsa történet, s ha ilyen apró esetek nem lennének, min bosszankodnának az üzemekben, s végül miről írhatna az újságíró? Van téma, mert nincs lombfűrész-szál. Nem sok kellene ebből a kis jószágból, elég volna öt. be egy veszekedett fia sincs. Es pont most adtak olyan utasítást az üzemben, hogy virágmintás sablonokat kell készíteni a festőknek. Könnyű ezt mondani. De nehéz megvalósítani. Mert ugyan igaz az a katonaságnál dívó mondás, miszerint ha azt mondják a katonának, hogy fesse be az eget, akkor. nem azt kell kérdeznie, hogy mivel, hanem azt, hogy milyen színűre. Színekben lehet válogatni, de lombfűrészben nem. Mert nincs.. Sehol, széles e Tolna hazában. S az idő sürget, a présekből már százszám jön a zománcgyárban kifelé a kis tálka, de még híre, hamva sincs a festők formázó sablonának, mert nincs lombfűrész-szál. Pedig, ha jól tudom, nem is drága, talán hatvan fillér. De nincs. Az anyagbeszerző fejgörcsöket kapott már. Végül tudtak szerezni lombfűrészt. Úgy, hogy a pártszervezet levelet írt a lombfűrészeket gyártó cégnek. Az küldött egy borítékban néhány szálat, hogy teljesíteni tudják az export-tervet... De... valahogy igencsak furcsa dolog, hogy filléres munkaeszköz hiányában milliókat érő áru szállítása kerül■ veszélybe. Megérkezett a szerszámocska, kivágták vele a sablont, és ha kopottak is, de jól éltették, trezorba zárták, mert ki tudja, mikor lesz rá újfent szükség, s akkor majd lehet-e kapni a — játékboltban. Mert a játékboltok profiljába tartozik... — PJ — Öi^qek itajfifcL C a Szekszárdi Nyomdában Az elmúlt szombaton meleghang ulatú kis ünnepséget rendezett az idősebb dolgozók és a régi nyomdászok tiszteletére a Szekszárdi Nyomda KISZ-szervezete. A köszöntők és szavalatok elhangzása után az idős nyomdászok fehér asztal mellett beszélgettek, idézKubáról szóló filmeket vetítettek. gették fel az elmúlt éveket.- GERENCSÉR MIKLÖS: Pádgalambok Kint csúnya az idő, de itt benn a buszban kellemes a meleg, ' s egy kicsit a várakozás izgalma is fűti az embereket. Harmincán vannak, akik a népfront szekszárdi járási bizottsága és az IBUSZ szervezése során a sióagárdi SÍógyöngye Tsz-ből és Harcról tanulmányi kirándulásra mennek Szakályba, a Kapós- völgye Termelőszövetkezetbe, A rögtönzött kis értekezleten aztán sok mindent megtudnak a közös gazdaságról. Kordély János, a Kaposvölgye Tsz elnöke, arról beszél, milyen utat tettek meg két év alatt. — Bizony nagyon nehéz helyzetben voltunk az eimúlt évben — mondja. •— A tagok között széthúzás volt, s ez meglátszott az eredményeken is, ebből adódóan az elégedetlenség is mutatkozott. — Ml is voltunk akkor — a népfront javaslatára — tapasztalatcserén. A pálfai tsz-be mentünk. Sok jó tapasztalatot gyűjtöttünk ott. Legfőképpen azt, hogy minden erőnkkel össze kell fognunk. A tettek után most már úgy számoljuk, hogy ez évben egy munkaegység értéke 30 forinton felül lesz. A sok kérdés és válasz után megindultak megállapítani a szavak után a tényeket. Elismerést váltott ki az épületek közötti sok takarmánykazal, nemkülönben a jól gondozott hízó és törzs szarvasmarha-, valamint sertésállomány. Hegedűs József sertésgondozó, Hideg Ferenc ellető, Csupor István állatgondozó és Ékes János traktoros bizonyára hízott’ egy kicsit a jól megérdemelt dicséretekre. Pesti Rudolf főállattenyésztő arról beszélt, hogy áruértékesítési tervük két és félmilliónál alig több, s év végére mintegy öt és félmillióra teljesítik. Visszakanyarodva ismét a székházhoz, újra a kérdés-felelet az uralkodó. Grénus. János, a sióagárdi tsz-elnök helyettese, Kótai Károly főagronómus, Fekete Mi- hályné és Balogh Ferencné munkacsapatvezetők, Molnár Miklós főállattenyésztő, Péter István brigádvezető, Sági 'József kocsis, Fejős János traktoros és a többiek szájából csak úgy záporoznak a kérdések. A munkaszervezéstől kezdve a premizálásról, a háztáji gazdaságokról, a vezetőség munkájáról, az asszonyok munkában való részvételéig mindenről szó esik, s a kimerítő válasz sem marad el. Csak az a kár, hogy az idő eljárt. Még megegyeznek a további kölcsönös látogatásban, az erősebb segítse a gyengébbet mozgalom keretében és sűrű üdvözlések közben hazaindul a vendégsereg. A vita azonban a buszban is tovább folyik. — Hasznos volt ez a látogatás — mondja az egyik. Bólogatnak rá. — Sióagárdon is el lehet érni ilyen eredményeket, csak össze kell fognunk, alkalmas vezetőket kell választani, de azokra aztán hallgatni is keli A tapasztalatok értékelése bizonyára még tart, s ha eredményei is mutatkoznak, akkor lesz csak igazán hasznos ez a látogatás. (Hl—SzE) XXVII. A járási titkár indulattalap, hűvösen átgondolt tanácsa eszmél tette rá: Danit nem szabad többé gyűlölnie. Klárit akkor szereti emberhez méltón, ha örül a boldogságának, ha semmiféle ártással nem háborgatja szerelmét. Ha Dani sötét senkiházi lett volna, önként tanácsolja a közbelépést, de tudta, hogy nem akar mást a szerencsétlen, csak háborítás nélkül élni és dolgozni. Viszont a pártbizottság kívánságát se tagadhatta meg. Hogy erre gondolt, elfogta a rémület. — Várjunk még egy kicsit — tanácsolta könyörögve. — Én nem akarom védeni a kulákokat. Elég sok a bitang köztük. Meghajtottak engem is, ha náluk dolgoztam. De ez a fiatal Kustán más. Még akkor kitagadta az apja, amikor a kulákok még magas lóról beszéltek. Szeret dolgozni, bennünket pártol. Talán másképp kellene vele bánni. Szekeres itt leült a maga asztalához. Karját az üveglapra fektette, állát az öklére támasztotta. Áthatóan, rebbenésnyi mozdulat nélkül nézte Antit. Nem látszott se haragosnak, se jókedvűnek. A kényelmesen gondolkodó emberele látszólagos közönye voll szögletes, férfias arcán. — Hagyjuk az érzelgést, Pásztor elvtárs. Én se szoktam akadékoskodni a feletteseimmel. Nincs itt . semmi probléma. A feladat világos, nem is nehéz, sőt mondhatnám, hogy kár annyi szót vesztegetni rá. Végre keli hajtani. A titkár hangszíne, türelme a régi volt. Anti mégis érezte, hogy a szavak szorítón átölelik, fölényes erővel parancsoljál?: az engedelmességet. Még egy kísérletet tett a védekezésre, noha tudta, hogy ezzel csak ronthat a dolgán. / — Hadd menjek el a megyéhez, Szekeres elvtárs. Hadd kérjek véleményt. A titkár kirúgta maga alól a széket, szükségtelenül odébb ta- szigálta a telefonokat. Keményen, sértődötten dorgálta Antit. — Ügy alkudozik itt, mint valami házaló. Minek nézi maga a pártbizottságot? Malacvásáo- nak? Egyszer az instruktornak rontanak neki, másszor meg öszszetévesztik az első titkárt a szatóccsal. Maga a pártélet legelemibb normáival sincs tisztában. Ideje, hogy iskolára küldjem. — Hátat fordított a vendégnek, kinézett a járási székhely papsajt- füves főterére, mintha kicserélték volna, amikor visszafordult. Barátságos, megértő tekintettel próbálta föléleszteni a rémült Antit. Ügy vélte, mégsem lesz az rossz, ha a járás helyett a megye dönt. Pásztor csak menjen, ö majd telefonál. Egyszerűbb így, és ami a fő, a járást nem okolhatják. Vigasztalón tanácsolta: — Próbálja meg. Elvégre élhet a jogaival. Ha a megye azt javasolja, hogy vegyék föl, mi nem akadékoskodunk. Szeretném, ha megértené: számunkra nem egy konkrét személyről van szó, hanem az elvről. Anti lassan bólintott, hogy érti. Pedig dehogy értette. Egyre kevésbé tudta fölfogni, mi lehet az oka: egy pártba tartoznak, ugyanazt az elvet vallják, ugyanazokért a célokért dolgoznál? — és mégis akkora különbségek kerültek a véleményük közé. Most gondolt arra először, hogy derék embernek tartaná a titkár, ha kapva kapna az alkalmon: és kiskirálynak néznék ott, ahol mégis csal? kommunistának kell lennie. Nem a dörgedelmes szaval?, hanem ez a kettősség ijesztette meg a legjobban. (Folytatás a 4. oldalon) /
