Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

1562. november 24. TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG Folytatja tanácskozását az MSZMP Vili. kongresszusa Gáspár Sándor felszólalása a kongresszus pénteki tanácskozásán Pénteken reggel folytatta ta­nácskozását az MSZMP Vili. kongresszusa. Az ülésen Molnár Ernő, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja elnökölt. Elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a Budapesti Pártbizottság első titkára szólalt fel. — Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! — A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei és beszámoló­ja hosszú időre meghatározzák a szocializmus teljes felépítésével kapcsolatos tennivalókat. — A párt szervezeti szabályzata módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső éle­tét, s hogy a párt, mint a társa­dalmi átalakulás vezető ereje, ele­get tudjon tenni a fokozott köve­telményeknek is. Gáspár elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szo­cializmus teljes felépítése során állandóan növekszik a párt sze­repe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalását: — A párt politjkai irányvonala helyesnek bizonyult. . A párt jól határozta meg legfontosabb cél­jait a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi terü­letén. A párt vezető szerepének érvényesülése folytán jól funk­cionált a proletárdiktatúra rend­szere, s az abban helyet foglaló valamennyi szerv tevékenysége fellendült, hatékonyabbá vált. Az állami, a gazdasági vezetés, a szakszervezetek, s valamennyi mozgalmi és társadalmi szerv a párt eszmei irányításával önál­lóan oldja meg feladatait a maga sajátos szerepének megfelelően. Ebben rejlik előrehaladásunk egyik fő mozgató ereje. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását. Nem uralkodik, hanem vezet, irányít. Nem törekszik arra, hogy átve­gye, vagy korlátozza az állami szervek, a szakszervezetek, vagy a többi tömegszervezet szerepét, sa feladatok megvalósításában ér­demben támaszkodik rájuk. A vezetés alapvető módszere a meggyőzés Ezután a párt vezető szerepéről az előadó egyebek között a követ­kezőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő mód­szerének a meggyőzést tekinti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a párt szerepe csíjpán eszmei fel- világosító, és nevelő munkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdiktatúra legfőbb vezető ereje. Egyesek úgy vélik, hogy a vezetés mai felfogása és gyakor­lata valamiféle liberalizmus a párt részéről. A valóságban azonban csakis a meggyőzés módszere teszi lehetővé, hogy a töme­gek megértsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejükkel törekedjenek meg­valósításukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizo­nyos értelemben nehezebb és bo­nyolultabb, mint a parancsolgatás. Végső soron azonban célraveze­tőbb, mint a párt' lényegétől ide­gen bürokratikus vezetési stílus. A továbbiakban Gáspár elv­társ rámutatott, hogy az 1950-es években elterjedt bürokratikus vezetési módszer szorosan össze- tüggött a személyi kultusszal, a tö­megek lebecsülésével. A párt ve­zető szerepének marxista-leni­nista értelmezése és gyakorlata szükségszerűen következik a sze­mélyi kultusz felszámolásából, abból, hogy a párt meg van győ^ ződve: a tömegek érdekeit kifejező politika, és minden reális feladat végrehajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támogatását, majd hangsúlyozta: a szocializ­mus teljes felépítésének időszakú­ban állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazda­sági élet minden területén, azért mert a népgazdaság egységes szo­cialista alapjának létrehozásával gazdaságunk egészében össz- • hangba kerültek a termelőerők nem egyes személyek szub­jektív elképzeléseire, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollektív vezetés teszi lehetővé azt is, hogy a kádereit kiválasztásánál és elosztásánál — általában az emberek megítélé­sénél — ne egyesek, esetleg szub­jektív előítélete, hanem a kollek­tíva tárgyilagos, józan véleménye jusson érvényre, hogy a káder­munkából is kiküszöböljük a szubjektivizmust. Pártszervezeteink többsége ma helyi szükségleteknek és lehető­ségeknek megfelelően hajtja vég­re a központi irányelveket és határozatokat, igyekszik rugalma­san, sablonoktól mentesen dol­gozni. _ A kollektív vezetés elvéből fa­kad az a nagyarányú fejlődés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében és módszereiben végbe­megy. Ismeretes, hogy manapság mindinkább terjed a társadalmi alapokon végzett pártmunka. Az utóbbi években Budapesten, to­vábbá a megyei és a járási párt- bizottságok, illetve azok appará­tusa mellett, kommunista és pár­ton kívüli szakemberekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottságok egész sorát hoz­ták létre. Társadalmi munka­társakból álló osztályok és al­osztályok létesültek. Ezeket az osztályokat az apparátus szérves részének tekintik, és hatáskörüket is eszerint szabják meg. A társa­dalmi munkások foglalkoztatása nem minden megyében történik azonos szervezeti formák között — mindenütt helyesen figyelembe veszik a helyi körülményeket, a káderek fejlettségét és tapaszta­latait, de a cél mindenütt azonos: csökkenteni a függetlenített appa­rátus létszámát, közelebb hozni az apparátust az élethez, aktivi­zálni a párttagságot, emelni a pártmunka színvonalát. és a termelési viszonyok. Ez le­hetővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyobb arányú és gyorsabb fejlődését. Ez azon­ban nem spontán folyamat. A termelőerők fejlődésével, a nemzetközi, szocialista munka- megosztás bővülésével együtt a gazdasági feladatok is mind bo­nyolultabbá válnak, és így foko­zódik a tudatos elem, a tudomá­nyos alapokon álló, messze előre­látó vezetés és ezzel a párt szervező és irányító tevékenysé­gének jelentősége. A proletár­diktatúra mindinkább magán vi. seli az össznépi állam vonásait Államunk demokratikus alapjai szélesednek, a fejlődés mind­jobban megköveteli a nép tehet­ségében, szorgalmában, alkotó­erejében rejlő összes energiák ki­bontakoztatását. A továbbiakban Gáspár elv­társ a pártnak a gazdasági építő munkával kapcsolatos feladatai­ról beszélt, majd így folytatta: — A pártszervezetek, amelyek­nek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellenőrizzék a ha­táskörükbe tartozó gazdasági ve­telménye, a pártegység. Pártunk a marxizmüs-Iehinizrriusnak ezt a tanítását sérti csupán könyvekből, hanem saját eleven tapasztalatai- ,vw. „„„„„ . ._ ból sajátította el és megszenve­zetőket, olykor helytelenül értél-! azért, hogy e tanítás vérévé mezik szerepüket. Előfordul, hogy j váljék. átnyúlnak a gazdasági vezetők Egységes-e most a mi pártunk? feje felett, .helyettük akarnak in-) Tiszta lelkiismerettel, szilárd tézkedni., Egyes gazdasági vezetők meggyőződéssel mondhatjuk, hogy viszont a népgazdasági érdekek igen. rovására előtérbe helyezik a vál-j Egységes, szilárd marxistá­iul at i helyi érdekeket, a terv tel­jesítését olykor a dolgozókat védő! törvények és rendeletek megsér-j tése árán is szorgalmazzák, nem j építenek eléggé a dolgozók kéz-, _____________ d eményezéseire, olykor kényei.. harcban, a marxizmus-len inizmus mességet tanúsítanak az alapvető tisztaságáért folyó küzdelemben gazdaságpolitikai határozatok vég. a gzektarianizmuesal és a revi- rehajtásában. j zionizmussal való nyílt és gyöke­Az ilyen jelenségekkel szemben rés szakítás során kovácsolódott erélyesen fel kell lépni. Nem kell ki. Aranyfedezete ma is a párt félni a vitáktól és a súrlódások- helyes politikája. E politika a tói, mert csak így lehet leküzdeni marxizmüs-leriinizmus alapján al~ a hibákat, mind a pártszerveze-1 kötő módon egyesíti a hazai, to- tek, mind a gazdasági vezetők vábbá a nemzetközi munkásmoz­Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja és Raymonr Guyot. a francia Kommunista Párt PB tagja a tanácskozáson. A párt egységes világnézetében, szervezetileg és a cselekvésben is Kedves Elvtánsak! jnak azért, hogy pártszerveze­A lenini normák érvényesülésé- I teinkben élénk viták folynak, s nek, a párt erejének fontos köve- attól tartanak,, hogy ez az egység leninista világnézetében. Egy­séges szervezetileg és a cse­lekvésben is. Az MSZMP egysége az ellen- forradalommal szemben vívott munkájában. A pártdemokrácia és a centralizmus szerves egysége Elvtársak! A szocializmus tel­jes felépítésével járó fokozott kö­vetelmények kielégítése megköve­teli a párt belső életének egész­séges továbbfejlődését a párt­demokrácia és a centralizmus szerves, harmonikus egysége alap­ján. A centralizmus érvényesüleset pártunkban döntő módon bizo­nyítja, hogy a VII. kongresszus céljait egységesen hajtottuk végre. Ezután az előadó a párton be­lüli demokrácia fejlődéséről be­szélt, majd így folytatta: — A párton belüli demokráciá­nak fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesítése a párt­munka minden láncszemében galomnak, azokat az általános ér­vényű tapasztalatait, amelyek ki­fejezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresszusának dokumen­tumaiban, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok­ban. A párt, a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kapcso­latban előfordulnak vélemény- különbségek, meg nem értés, sőt, lehet mondani: ellenvélemények is. Jelenleg is vita folyik a két rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellensé­geink saját vágyálmaikból kiin­dulva a párt válságát vélik fel­fedezni ezek mögött a viták mö­gött. Pedig a magyar és a forra­dalmi munkásmozgalom történe­te egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs el­lentétben egymással, ellenke­zőleg: feltételezi egymást. A párt egysége mindig altkor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soronlevő feladatok­ról, és megoldásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950-es években a Rákosi-klikk- nek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az ellentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egys-éget az egység puszta dek­larálásával kívánta megterem­teni. Persze, a párt nem vitaklub ahol vég nélküli viták folynak és ahol hiányzik az akarat és cselek­vés egysége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon min­denki elmondhassa a véleményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbírálat létjogosult­ságát tagadja a forradalmi párt­ban. Gáspár elvtárs ezután a helyi pártszervek feladatáról be­szélt a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így foly­tatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kér­dések megoldása elé állítják a pártot. Mindig lehetnek olyan emberek •— különösen nagy tör­_ _ __ ismert kérdésben, a származás C sak "a személyi kultusszal való j szerinti kategorizálás megszűnte- gyökeres szakítás, a vezetés szi-: téséről az egyetemi felvételeknél, gorú kollektivitása tette lehetővé valamint a párt szöve+ségi poli- _ hmelmi sorsfordulók idején —. az MSZMP számára, hogy olyan fikájának értelmezéséről. j akik egyik-másik új módon fel­politikát folytathasson, amely I Egyesek manapság aggályoskod-1 merülő kérdéssel értetlenül áll­nak szemben, nehezen szabadul­nak meg már beidegződött, rossz, elavult munkamódszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kong­resszus között még a párt legfel­sőbb vezető szerveiből is vissza kellett hívni, ki kellett zárni né­hány embert. Ennek kapcsán nyilván voltak és vannak olya­nok, akik aggódnak a pártvezetés egysége miatt. Mi természetesen ismerjük a vezeték szerepét a munkásmozga­lomban. Helyesen ítéljük meg a politika és a személyek viszonyát. Bár a forradalmi munkáspárt világnézete és politikája nem független az emberektől, azoktól, akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött. A pártegység és a pártvezetés egységének biztosításához az is hozzátartozik, hogy olykor egyes személyekkel szemben, akik gör­csösen ragaszkodnak hibás állás­pontjukhoz, akik nem hajlandók alávetni magukat a többség dön­tésének, szervezeti rendszabályok­ra is szükség lehet. Pártunk nem liberális: ha elvi kérdésekről, ha a párt, a nép érdekeiről van szó, személyre való tekintet nél­kül, elvi szigorral lép fel a pártegység védelmében. Az előadó részletesén foglalko­zott a párton belüli bírálat prob­lémáival és egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: — Mondhatjuk-e, hogy mi fel­számoltuk már a kritikátlan haj­bókolást, hallgatást, illetve a kritika elfojtását? Nem, a társadalmi életben most is van ilyesmi, most is elő­fordul az, hogy derék, a társa­dalmi érdeket szolgálni akarói vagy a maguk igazát jogosan ke­reső emberek húzzák a rövideb- bet. Bizony sok keserűséget okoz az ilyesmi még most is az em­bereknek. De varázsigét mi sem ismerünk, és nem is lehet semmi­féle kö2pönti határozattal egy­szer és mindenkorra elintézni, rá­olvasással megszüntetni sok szálúi valamöyeri módon szinté niínden embertől függő társadalmi prob­lémákat. Olyan közszellemet kell terem­tenünk minden pártszer vezetben* hogy mindenütt azoknak az em­bereknek legyen a legnagyobb becsületük, akik a legbátrabban és legmélyrehatóbban tárják fel a munka fogyatékosságait. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy egyetlen pártszervezetünk, egyet­len kommunista se idegenkedjél? az olykor talán magukat érdesen kifejező, úgynevezett »nyughatat­lan« emberektől, ha azok való­ságos problémákat mondanak ki. Elvtársak! — A párt politikája, a párt cél­jai világosak, eszközei tiszták, méltók céljaihoz és ez a döntő a párt és a tömegek szoros, el- téphetetlen kapcsolata szempont­jából. A pártegység további erő­sítése, a pártdemokrácia, a kriti­kai szellem és a kollektív veze­tés továbbfejlesztése nem ön­magáért való dolog, hanem azt célozza, hogy a párt még oda- adóbban és eredményesebben tudja szolgálni a nép ügyét. A Központi Bizottság nemrég hozott határozatot a személyi kul­tusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvény- sértő perek lezárásáról. A párt jóvátette mindazt, ami még jóvá- tehető volt. A mi népünk, a magyar mun­kásosztály, nagy árat fizetett a személyi kultusz éveiben elköve­tett hibákért. Számunkra, a ma élő nemzedék számára, örök ta­nulság, hogy tiszta célt, a haladó emberiség szép eszméjét, a szo­cializmust. a kommunizmust nem lehet tisztátalan eszközökkel szol­gálni. Vigyázzunk tehát továbbra is eszközeink tisztaságára, óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk to­vábbra is hűséggel, odaadással, becsülettel népünk ügyét. Erősít­sük testvéri kapcsolatainkat a nemzetközi munkásmozgalommal és a Szovjetunióval. Ebben van nagy ügyünk győzőmének r*loga — fejezte be nagy tapssal foga*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom