Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

1962. november 3. TOI,VA MEOYEt VFPÜTSAG 3 Háromszázharmincöt millió forint szerepel a megye kővetkező évi költségvetésében Ütést* tartott a Megyei Tanács Tolna megye Tanácsa legutób­bi ülésén jóváhagyta a végre­hajtó bizottság intézkedéseit, majd a következő évi költség- vetési és községfejlesztési javas­latot vitatta meg. Ennek a napi­rendi pontnak dr. Gyugyi János vb-elnökhelyettes volt az előadó­ja. Az előterjesztett beszámoló a többi között hangoztatta, hogy a következő évi költségvetési ja­vaslat az MSZMP VIII. köngresz- szusának irányelveit tükrözi, amely megállapította, hogy a „VII. kongresszus óta jelentős gazdasági eredményeket értünk el, gazdaságunk egészségesen fej­lődik, népgazdasági terveink reá­lisak”, — Szocialista viszonyaink kö­zött a költségvetés keretében rendszeresen, évről évre növekvő mennyiségi anyagi javakkal gaz­dálkodunk. Nő a társadalom szükséglete és nő a közcélokra fordítható kiadások összege is. Ezt mutatja az alábbi táblázat: 1956. évben 1957. évben 1958. évben 1959. évben 1960. évben 133 millió forint 165 millió forint 193 millió forint 227 millió forint 256 millió forint 1961. évben 282 millió forint 1962. évben 305 millió forint 1963. évben 335 millió forint — A tervezet összeállításakor széles körben kutattuk a bevételi forrásokat, igyekeztünk reálisan megtervezni a bevételeket és ugyanakkor arra is figyelemmel voltunk, hogy messzemenően ér­vényesüljön az ésszerű, gazdasá­gos gazdálkodásra való törekvés követelménye, a takarékosság el­ve. A tervjavaslat elkészítésekor az egyes előirányzatok megterve­zésénél a legszélesebb mértékben támaszkodtunk a lakosság kezde­ményezésére, nyilvánosságot biz­tosítottunk és ez alapul szolgált a lakosság bevonásához. A köz­ségekben kisgyűlések, tanácstagi beszámolók, fogadóórák kereté­ben foglalkoztunk az igények, szükségletek felmérésével. Kü­lönböző állandó bizottságok is el­juttatták véleményüket a végre­hajtó bizottsághoz. A költségve­téssel kapcsolatban több mint 700 kisgyűlésen, mintegy 800 hozzá­szólás hangzott el a költségvetés­sel kapcsolatban. A fejlődést szemlélteti az egyes ágazatok előirányzatainak emel­kedése: 1962. 1963. Gazdasági 45 millió 46 millió Szociális és egészségügyi 86 millió 98 millió Kulturális ágazat 122 millió 139 millió Rend- és jogbiztonság! ágazat 1,7 millió 1,6 millió Igazgatási ágazat 49 millió 50 millió (A táblázatban lévő számok kerekített adatok, és nem tartal­mazzák a költségvetési tartalé­kot.) — A megyei szinten jelentkező költségvetési emelkedésnek több mint 90 százalékát a kulturális és egészségügyi ágazat emelke­dése teszi ki, ugyanakkor csök­kent a rend- és jogbiztonsági ágazat és alig változott az igaz­gatási ágazat. A beszámoló ezután részlete­sen elemezte, hogy az egyes ága­zatokon belül mire fordítják a pénzt. Majd rátért a következő évi költségvetési tervezetre. A községfejlesztési tervezetben 40 millió forint kiadás szerepel a községi tanácsok tervének össze­sítése alapján, A beszámoló után széles körű vita bontakozott ki, sok megyei tanácstag felszólalt. Felszólalt dr. Kovács V. Károly főorvos, szek­szárdi, Kincses Zoltán madocsai, Propszt József teveli, Kiss Fe­renc dombóvári, Benedek József kölesdi tanácstag, Takács Mi- hályné, a Nőtanács megyei titká­ra, Pintér Ferenc paksi tanács­tag, Daradics Ferenc, az MSZMP Bonyhádi Járási Bizottságának titkára, Vidóczi László, a Tamási Járási Tanács VB elnöke, Szabó Istvánná dunaszentgyörgyi ta­nácstag, Mónus István megyei tanácstag, dr. Vigh Dezső, a Me­gyei Tanács VB elnökhelyettese és Kenyér István, a Pénzügy­minisztérium képviseletében. A felszólalók helyeselték a költség- vetési és községfejlesztési terv- javaslatot. A tanács egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. Á MÁBAN születik Á HOLNAP Wines szegényparaszt, középparaszt, meg kulák — csak szövetkezeti tag — Hogy van, Anti bátyám? — Ein jól, hanem valami nincs rendjén. — Látom, kevesen vannak a maguk csapatában. — Kevesen. Az egyik szomszé­dom is, hogy az a... elment nap­számba, ahelyett, hogy ide jött volna. S azután a megszólított Anti bácsi, Fehér Antal, csak mondta jogos felháborodással a magáét. Mérgelődött, hogy még mindig vannak emberek, akiknek nem első a közös érdeke. Fehér Antal. Valaha őt is a ku- lákok közé sorolták Faddon. Most? A párttitkár többször hang­súlyozta előttünk, Faddon nin­csenek szegényparasztok, közép­parasztok, meg kulákok, még csak úgy sem emlegetik, hogy „volt” ilyenek, vagy amolyanok. Itt csak termelőszövetkezeti ta­gok vannak és mindenki aszerint méretik a megbecsülés, a tisztes­ség mérlegén, hogy milyen mun­kát végez. És ezzel a mértékkel mérve Fehér Antal megérdemli a tiszteletet és becsülést. Idős ember létére a legszorgalmasab­bak egyike. Pedig talán rászorul­va se lenne úg& mint sokan, hogy szaporítsa a munkaegységeinek számát, hanem... — dolgozni csak tisztességesen érdemes. — Fehér. An tál mondja, amikor együtt ülünk a lakásán, s a már kesernyésedé újbor fel­oldja a kezdeti tartózkodást. Aztán kibővül a kör. Hazaér­kezik Fehér Antal fia, aki gép­kocsivezető Szekszérdon, itt a fe­leség, s a paprikatelepről megjön a fiatalasszonyka is, a meny. Míg megérkezik, gyorsan elmondják, mezőgazdasági technikumba jár, kihelyezett osztály van Faddon. A fiatalember kicsit gondterhel­ten beszél erről, hiszen nagy te­her ez, nagy elfoglaltság. És hát fiatal házasok, szeretnének minél többet együtt lenni. Ki nem érti ezt? — Csak hadd tanuljon — mond­ja ki a döntő szót az apa.— Bár csak én is tanulhattam volna an­nak idején. — Ajaj, tanulni? Csak a dolog, mindig a dolog. — A mama, ami­kor szeretettel végignéz megőszült férjén, tekintetében benne van az is, mennyi mindent elmulasztot­tak annak idején, amikor valóság­gal agyongyötörlek magukat, csakhogy egy vonásnyival is gya­rapodjék a föld. Mert így paran­csolta a vagyon kérlelhetetlen törvénye. — Hogyan is volt az, Eigner elvtárs — fordul az öreg Fehér a párttitkárhoz — amikor a krump­liban voltunk, aztán olyan sok termett? — Nézi az egyik kívülálló, aki megmaradt maszeknak, nézi, hogy milyen sok a krumplink — idézi a történetet a titkár. — Aztán egyszer csak felnéz az égre és azt mondja: „Hát, még az isten is a kommunistáknak kedvez.” Ezen nevetgélünk egy sort. Az­tán az öreg Fehér mintegy tanul­ságul még megjegyzi: — Neno, nemcsak az istenen múlott az. A munka, a megműve­lés... — Mertmi határunkat, azt meg lehet nézni. Higyjék meg... — keresi a szót, hogyan is szólít­son bennünket, az elvtársat talán túlzásnak találja, az úrra meg már nem áll a szája, megmarad hát egy közbülső megoldásnál — ...a kartársak, nem minden határ ilyen rendes, mint ez a faddi. Egyszer is jövünk Tolna felől. Mindjárt meglátszott, amikor a mi határunkhoz értünk. Mondtam is: „Ezt nézzék meg. Ez már a miénk.” Miénk, miénk, miénk. Hányszor hangzik, és mindig így. A kétke­dés ördöge nem hagy nyugodni bennünket, végül kibökjük a kér­dést, bár érezzük, hogy finomab­ban kellene megfogalmazni: — És magának nem volna úgy jobb, mint régen? Nem sajnálja azt? A válasz lassan jön. Nem is csoda, noha önmagában ezt bizo­nyosan sokszor megvitatta már Fehér Antal és megannyi társa. De most meg kell fogalmazni a választ, mondatokba önteni a hul­lámzó, gomolygó gondolatokat. — Hogyan is mondjam? Vagy egyáltalán mi a jobb? Szó válj nézzék, most gondtalanul élek. Elvégzem a munkámat és kész. Meg itt vannak a lehetőségek. 43-ban összeálltunk tizenöten, vettünk egy traktort. Mi voltunk a traktorosok is, meg a gazdák is. Én akkor már megtudtam, mit jelent a gép. Pedig hol volt az a mostanihoz. Most igazán ha­gyok a lehetőségek. — Száz szónak is egy a vége: Csak az a húsz esztendő előttem lenne, ami már mögöttem van. Erre inni kell. A bor már ke- sernyésedik. Elforrt, ügy, ahogy Fehér Antalban is, meg a legtöbb faddi szövetkezeti gazdában el­forrt a nagy vívódás, a nagy küz­delem magamagukkal. A bor még nem tiszta, de már ülepedik ben­ne a seprő, és már érezteti azokat a lehetőségeket, amelyeket ma­gában hordoz. Must már nem lesz belőle, édes, könnyű ital; de már benne van a mámor, a gondolat- ébresztő, kedvetadó, lelkesítő tűz és zamat. • Valahogy így az emberekben is? Valahogy így. Következik: Nyugtalanság és türelmetlenség. Parásztai György — Szekulity Péter Kiterjesztik a visszatér ülő hitelek rendszerét gasságok tiszta mezőin fehér or­gonákhoz hasonlítottak a felhők, s a falu fölött menyasszonyi cso­korrá igazodtak össze. Mielőtt hazaért volna Dani, el­határozta. hogy jövő vasárnap megházasodnak. Pap nélkül, tem­plom nélkül, mert ha hívő volt is, annyit megtanult a prédikáció­ból, hogy nem a templomban la­kik és nem a pap szájával szól az isten. Hamuszínű, ólomszagú délelőt- tön fogott Pásztor Anti az őszi vetőszántáshoz. A kelleténél ne­hezebb, tapadóbb volt a föld, las­san húzott a két fiatal tinó. Anti nem nagyon frissítgette őket az ostorral, maga sem kívánt sza­porábban lépkedni. Mellét meg­ülte az ősz tompasága, hagyta, hadd maradozzanak el gondola­tai. Egyetlen gondja volt, hogy takarosán hasadjon a barázda. Jót tett neki a magány, az er­nyedtség, kívánta a közönyt, amely ugyan fékezte benne az életkedvet, az olyannyira meg­szokott, jóleső nyugtalanságot, de legalább a fájdalom mohóságát is enyhítette. Éppen újabb barázdának állí­totta. neki az ekevas hegyét, ami­kor látta, hogy Kulcsár Bertalan nagygazda, idős Kustán Dániel cimborája közelít a sáros dűlő- • úton. A vörhenyes bajuszú, ko­rosabb ember házilag festett, pisz­koszöld katonazubbonyt viselt és biciklit tolt, a pocakosok esetlen­ségével. — Jó munkát fiam — köszönt szuszogva, aztán bólogatva must­rálta meg a szántást. — Olyan szépen csinálod, mintha egyete­men tanultad volna! Anti nem állította meg a tinó­kat, haladtában, kelletlenül be­szélt a jövevényhez. — Jónapot. Pedig ehhez igazán nem kell egyetem. Ballagott tovább, remélve, hogy hamarosan megszabadul Kulcsár­tól, akit nem szívelhetett. De a nagygazda ráérősen ledöntötte bi­ciklijét a bakhátra, a legény után tolta pocakját és barátkozón tár­salgóit a dűlőútról. — A pumpámat keresem. Kép­zeld, reggel nyúlok érte, mivel­hogy puha a hátsó, hát sehol. Tegnap erre jártam, azt hiszem itt pottyantottam el valahoL Nem találkoztál vele? — Nem — válaszolta Anti kö­zömbösen. Kulcsár Bertalan jóidéig sem­mit se szólt, szuszogva taposta a dűlőút nedves agyagját, — Állj már meg végre, ne légy ilyen műfűre! — kiáltotta türel­mét vesztve. A legény szelíden, szinte csa­ládias közvetlenséggel szólt a ti­nókra: „hóóó”, s amikor a bar­mok megálltak, ő lomhán az eke szarvai közé ült. Várta, mitakar­hat tőle Kulcsár. A nagygazda átlábolt a friss szántáson, trágya- és pálinka­szagot hozott magával. Először is a kezét nyújtotta. Bizonytalan mosolya annyi jóindulatot muta­tott, amennyi csak ráfért húsos, renyhe arcára. — Hát Anti, csuda rendes gye­rek vagy te — kezdte, s nagy- komolyan bólintott hozzá. — Ez a szántás is milyen gyönyörű! Tudod, nem is lenne itt semmi baj, ha minden kommunista rád formázna. Na, nem mondom, a sánta Kincsest is becsületből gyúr ta a teremtő. Jól teszed, ha a szava- szerint cselekszel. Anti türelmetlenül szorongatta az eke szarvát, hol a csizmáját nézte, hol a közeli dombot, csak a nagygazda utálatos képére nem nézett. Tudta Kulcsárról, hogy a legszívesebben szeaskavágón ap­rítaná meg őt is, Kincsest is, így hát külünösen kellemetlen volt hallgatnia a hízelgést. Mogorván dörmögött: — Nézze, Berci bácsi. Semmi értelme annak, hogy haszon nél­kül mondogassunk szépeket egy­másnak. Magának többet ér, ha megtalálja a pumpáját, nekem meg itt a szántás. Ha valami kell, szóljon egyenesen. Minek megkerülni az egész falut? A kulák heherészve, kedélyes- kedőn bökött Anti orra felé. — Ne hordd olyan magasan a galambházadat, mért beleesik az eső, aztán megtaknyosodsz tőle ebben a hűvös időben. (Folytatjuk) előzőben. A Magyar Beruházási Banktól kapott tájékoztatás szerint 1963- tól új hitelrendszert vezetnek be az értékhatár alatti, kisebb be­ruházások finanszírozására. A hitelnyújtás új formájának lénye­ge, hogy az említett beruházá­sokra kapott összegeket azok megtérülése után a vállalatok visszafizetik a banknak. Ilyen visszatérülő hiteleket bizonyos korlátozásokkal egy-két évre ed­dig is folyósítottak, a beruházási összegek nagyobbik részét azon­ban tervhitel formájában vissza­fizetési kötelezettség nélkül kap­ták a vállalatok. A jövőben az értékhatár alatti termelőberuhá­zások teljes összegét vissza kell téríteni, ami arra ösztönzi az üzemeket, hogy gyorsan lebonyo­lódó, gazdaságos beruházásokra törekedjenek. A visszafizetési kö­telezettség ugyanis érinti a nye­reségrészesedés összegét. Az új finanszírozási rendszer bevezetésével természetesen nö­vekszik a visszatérülő hitelekre szánt összeg, s megváltoznak a hitelnyújtás feltételei is. Az ed­digi évi százmillió forinttal szem­ben jövőre 360 millió forint áll a vállalatok rendelkezésére. A szo­kásos egy-két év helyett ezentúl három-négyéves időtartamra fo­lyósítanak visszatérő hitelt, s a hitel felső határát is felemelik. Bizonyos feltételekkel nemcsak gépek beszerzésére, hanem épít­kezésekre is engedélyeznek a jövő évtől megfelelő összeget. A visszatérülő hitelek megvál­tozott rendszerével a bank fiók­vezetőinek hatásköre bővül. A hitelek engedélyezése a tanácsi beruházásoknál kivétel nélkül, a minisztériumi beruházások eseté­ben kétmillió forintig a fiók­vezetők hatáskörébe tartozik majd. A könyvbarát-mozgalomról tárgyalt a Hazafias IS ép front városi elnöksége A Hazafias Népfront Szekszárd városi elnöksége csütörtökön ülést tartott. Az ülésen a társadalmi szervek bevonásával a rfönyv- barát mozgalomról tárgyaltak, Eszenyi Antalné városi népfront- titkár előterjesztése alapján. A beszámoló foglalkozott a párt művelődési politikájáv,al és ezen belül a könyvbarát-mozgalommal kapcsolatos tennivalókkal. — A paksi járás termelőszövet­kezetei 210 vagon kenyérgaboná­val, 900 vágómarhával, 5100 hí­zott sertéssel, 600 mázsa baromfi­val, 73 000 tojással, 5900 hekto­liter tejjel és 80 vagon zöldség­gel adtak többet a népgazdaság­nak az 1962-es évben, mint az J megrendezése minél jobban sike­A beszámolót széles körű vita követte. Kaposi István, a városi népfront elnöke a fiókkönyvtá­rak helyzetével foglalkozott. Szabó József tanár az olvasó­mozgalomról és a klubok haszno­sításáról beszélt. Kalmár József* a városi tanács elnöke a város fiókkönyvtárainak helyzetét is­mertette. Elmondotta többek kö­zött, hogy a városi tanács 12 000 forinttal támogatta a körzeti könyvtárak fejlesztését. Az első napirendi pont lezárása után a november 8-tól 14-ig meg­rendezésre kerülő szovjet film­hétről, majd a hónap közepére tervezett öregek napjának meg­szervezéséről tárgyaltak. Úgy ha­tároztak, hogy a Hazafias Nép­front városi aktívái segítik a Vöröskereszt munkáját, hogy Szekszárdon az öregek napjának i rüljön.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom