Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-20 / 271. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. november 29. Az első kongresszus színhelyén A wieni Tabor Strasse díszte­len vidéke nem tartozik azok közé, amelyeket az Osztrák Ide­genforgalmi Iroda külföldieknek mutogat. Kalauzom, ez az idős, lábát fájlaló kommunista asszony, a vidám kedélyű Maiké Schorr, feláll az ülésről és mutatja, le kell szállnunk a villamosról. Erre van a nevezetes ház. A Glocken Gasse 6. számú épü­leten nincs semmi ünnepélyes jel, ami arra mutatna,. hogy 1925. augusztus 18-ának reggelén itt kezdődött meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának első, újjáalakuló'kongresszusa. Jó száz éves, de nemrég tatarozott bér­kaszárnya, amilyen százával ta­lálható minden nagyobb város mellékutcájában. Ha a kapualj­ban a Skopik Schiller cipő kis- és nagykereskedés nem helyezett volna el egy ízléstelenül nagy ut­cajelző táblát, alig lehetne meg­találni,. úgy beleolvadt a nagy szürkeségbe. Maikét azonban fia­talságára emlékezteti, megillető- dötten nézi a környéket, a kaput, a sötét kapualjat. — A politikai előkészítés két régen meghalt magyar kommunis­ta, a berlini emigrációban élt Al­pári Gyula és az akkor Birsben tartózkodó Landler Jenő fel­adata volt. Az osztrák párt entern bízott meg a technikai előkészí­téssel. Itt egy kis nyilvános, de ritkán igénybe vett egyesületi könyvtár működött, a hely alkal­mainak látszott, hogy 22 ember feltűnés nélkül beszélgethessen több napon át is egymással. Vala­mit fizettem a könyvtárosnak, ti­toktartást kértem tőle és fezzel a helyiség kérdése meg is oldódott. — Hogyan kerültek a küldöt­tek Becsbe? — Egy részük itt, vagy vala­mely környező országban élt, mert a Tanácsköztársaságban való részvétele miatt nem térhetett haza. A magyarországi küldöttek vonaton utaztak Budapestről Egy- házasrádócra, ebbe az osztrák ha­lár közelében fekvő faluba. On­nan gyalog folytatták útjukat Nagykülykedre, egy előre megbe­szélt kis erdei úton kerültek át Péterfára, ahol már várta őket a helyi viszonyokkal ismerős vezető. Az ő segítségével jutottak át a küldöttek az osztrák határon Iiulmba. Volt* olyan a küldöttek között, mint .például Szabó Péter Endrédről, akit a munlcából hív­tak cl, el sem búcsúzhatott övéi­től, azonnal indulnia kellett a határra. Mindannyian szerencsé­sen átjutottak. Mind a huszonket- fen,' ott voltak augusztus 18-án reggel’ 9-kor ennek a háznak má­sodik emeletén, a könyvtár hátsó olvasótermében. Este háromne­gyed hatig tárgyalhattak. Hatra ki kellett üríteni a helyiséget, mert hátha könyvért jön valaki; ekkor kezdődtek a könyvtári órák. A második emeletre vezet fel Maike Schorr. Itt a lépcsőházban állt őrt — nem mintha meg tud­ta volna akadályozni az osztrák rendőröket a behatolásban, legfel­jebb jelt adott volna, ha baj van. De nem történt baj. Becsenge­tünk, mint a küldöttek tették an­nakidején. Fiatalasszony nyit aj­tót. Érdeklődünk egy nagy terem után. De nincs ilyen. Maike elté- vedten keresi. Itt kellett lennie, hiszen ő választotta. Csakhamar azonban kiderül, hová lett a kongresszusi terem. A lakáshiány­nyal küzködő Becsben is parcel­lázzák a lakásokat. Az egykori könyvtárszobába is két rabicfal került, három szoba lett az első kongresszus színhelyéből. Álldogálunk egy darabig, de semmi ünnepélyes nem történik. A háziakat sem lehet feltartani Szolgálat-átadás *7 ' lásig telt a terem. '' Vcsutasok és hozzátarto­zóik szoronkodnak az asztalok mellett. Valahol a nagy tömeg közepén, Tihanyi elvtárs moz­donyvezető, a Vasutas Klub el­nöke tust huzat a zenekarral, megkezdődik az ünnepség. Ünnepség ez, mégpedig a ju­rából. Bátászéken három szol­gálati ág, a vontatás, a for gá­lám és a pál::afenntartás együtt búcsúztatja öregjeit, nyugdíjba vonuló szaktársaikat. — Nem búcsúztatót tartunk — áll fel Vajda Gyula állomás- főnök, hogy néhány szót szól­jon —, szolgálat-átadást tartunk. Igaz, nem úgy, mint évtizede­ken át, ezúttal fehér asztalnál, bor mellett, átvesszük a szolgá­latot, mi fiatalok állunk idős társaink helyébe. S melegen szól arról a sok évtizedes harcról,' munkáról, si­kerről. ß hibákról, melyek vé­gig kísérték az öt nyugállo­mányba vonuló vasutas életét. Szól a feleségekről is, akik any- nyi gonddal, reménykedéssel, bizalom,mai engedték útra fér­jeiket. Megtörtént az átadás. Levet­ték Bürg Viktor elöfűtő, Ko­vács Antal mozdony fűtő,' Krix Lőrinc irodavezető, Puskás Sán­dor pft-elömurikás és Molnár Imre munkamester válláról a munka gondját. Megérdemelt, becsületes munkával töltött évtizedek után, pihenésre vo­nulnak. Voltaképpen csak sza­badságra mennek, mert vissza­jönnek még tanácsot adni. Vik­tor bácsi gazdag, negyven éves tapasztalatát nem tudják nél­külözni, Kovács bácsi tanácsára is szükség lesz, mert ő tudja talán legjobban, hogyan kell gazdaságosan fűteni a moz­donyt, hisz több mint tizenöt­ezer tonna szenet tüzelt el, hu­szonnégy éves szolgálata alatt. Értékes ajándékokkal ked­veskedjek idős szaktársaiknak a dolgozók, a feleségek virágot kapnak, mert az ő ünnepük is egy kicsit ez a mai nap. Amikor Bátai Mihály moz­donyvezető vidám rigmusait felolvassa, kacag az ünneplő közönség. S meghatódottan mond köszönetét társai rievében Krix szaktárs... de nincs is sok idő a búcsúztatásra, a szolgálat átadására, mert már hozzák is a finom, gőzölgő pörköltet, és megszólalnak a hangszerek... Mi mást is játszhatnának, mint azt, hogy: „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...” S húzzák a talp alá valót kivilágos vir­radatig. Nyugdíjasokat búcsúz­tattak a bátaszéki vasutasok... — vi — Gazdag műsor, igényes előadás Megyénkben turnézik a Duna Művészegyüttes ily soká, indulunk hát haza, lefe­lé a sötét lépcsőkön. Búcsúzáskor hálálkodom Maikenek, hogy meg­mutatta a magyar munkásmozga­lomban oly nevezetes házat. Ö azt hiszi, azt köszönöm meg, hogy megszerezte a helyiséget, otthont biztosított a XMP első kongresz- szusának. Lehet, hogy még senki nem szorította meg- ezért a kezét. Zavarba is jön: — Szerezhettem volna szebbet is, igaz — mondja. — De ez adó­dott. Fő, hogy a kongresszus si­került. Máté György Sokat tanultunk Balatonbogláron Tolna és Somogy megyéből szakszeryezeti iskolán vettünk részt ml, bizalmiak Balatonbog­láron. Számos olyan előadást hallottunk a tanfolyamon, me­lyek a legaktuálisabb bizalmi fel­adatokról tájékoztattak bennün­ket. A tanfolyam elvégzése után jobban el tudjuk látni feladatun­kat. Különösen örülünk annak, hogy a szomszédos megyében dol­gozó szaktársaink is elmondják értékes tapasztalataikat, melye­ket hasznosítani tudunk mi is. Az előadásokban részletesen kitér­tek minden olyan kérdésre, me­lyeket felvetettünk és bizonytala­nok voltunk a megoldásával kap­csolatban. Köszönetét mondunk a szakszervezetnek, hogy lehetővé tette továbbképzésünket. A Simontornyai Bőrgyár négy bizalmija Értékes lottó-nyeremények a megyében Az október havi lottó-jutalom­sorsolás alkalmával a 42. heti lottószelvényekkel megyénkben értékes tárgynyereményeket nyer­teit .Nagykónyiban HT 20-as vil­lanytűzhelyet, Bonyhádon ED 55-ös rádiót, Dunaföldváron padlókefélőgépet, Grábócon Da- nuvia motorkerékoárt, Szekszár- don Ljubitelj II. fényképezőgépet és 422 M rádiót, Simontornyán 403-as televíziót 1000 forinttal, Iregszemcsén Túra női kerékpárt, Tolnanémediben UNIMIX por­szívó- és padlókefélőgépet és Al­sónyéken .Werra IV. fényképező­gépet nyertek a szerencsés lottó­zók. LEV LANDAU A Svéd Tudományos Akadémia megbízottja fehér köpenyt .öltött ünnepi ruhájára, úgy lépett a be­tegszobába. Korunk egyik legna­gyobb tudósát, Lev Landau-t ér­tesítette hivatalosan arról, hogy neki ítélték idén a fizikai Nobel- díjat. „Nagyon büszke vagyok a szovjet tudományra’’ — mondot­ta az 54 éves, világhírű fizikus. A kitüntetés, úgy érezte, nagy népének szól, a Szovjetunió nap­ról napra gyarapodó tudományos sikereinek, melyekre tisztelettel tekint az emberiség. Lev Davidovics Landau párat­lanul fiatalon, 19 éves korában nyerte el a doktori címet a le­* "77 : *- WiJ - VH’ • , ; A ■ . f, .rßmk,, .tmm közelében hogyan _ viselkednek a gázok. Nos, a Mars-rakéta már hetek óta a —273 fokos világűr­ben száguld ... Lev Landaut ez év elején sú­lyos autóbaleset érte. Teste ti­zenegy helyen szenvedett törést, létfontosságú szervei is megsérül­tek. Nem túlzás, ha azt mond­juk: az egész világ a nagy tudós megmentésére sietett. Egyszerű emberek ajánlották fel vérüket, csontjukat, és az öt világrész leg­kiválóbb orvosai sereglettek be­tegágyához. Két hónapig az elmúlás veszé­lye lebegett a roncsolt test körül, kialvás fenyegette a különleges É|l»ll ifit ningrádi egyetemen. Munkássága azóta a modem fizika .egész te­rületére kiterjed, térelmélet, kvantum-mechanika, a szilárd testek elektrodinamikája, a csepp­folyós testek és gázok íázisvál- tozásai. Tévedés lenne azt gon­dolni, hogy ezek elvont problé­mák. Ellenkezőleg: olyan gyakor­lati kérdések megoldását segítik elő, mint az atomenergia fel- használása és az űrhajózás. Lan­dau professzor legutóbb például azt vizsgálta, hogy az abszolút 1 fagypont, vagyis mínusz 273 fok képességekkel felruházott agyve­lőt. Végül győzött az emberi szo­lidaritás és az orvostudomány együttes ereje. Landau professzor, a Lomono­szov Egyetem tanára, számos külföldi akadémia és egyetem dísztagja, meggyógyult, most már utókezelésben részesül. Hatalmas tudása, fáradhatatlan és termé­keny alkotókészsége hamarosan ismét hazája és az emberiség ja­vára munkálkodik. Gy. I. Jmm* GERENCSÉR MIKLŐS: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese a napokban megérkezett megyénkbe. Vasár­nap már színpadra is léptek, a bonyhádi Vörösmarty művelődé­si házban, s nagy közönségsiker mellett mutatták be gazdag mű­sorukat. Tegnap Í3ogyiszlórí talál­koztak a közönséggel, ma Fad- don, szerdán pedig Bölcskén sze­repel a 16 tagú tánckar és a 14 tagú kombinált zenekar, valamint az együttes két szólistája, Mátbé Jolán és Puskás Sándor. A mű­sort Bükky Andor konferálja. • Tekintettel az eddig tapasztalt érdeklődésre, az együttes decem­ber elején ismét eljön a megyé­be. ' E turné során 4-én Kurdon, 5-én Nagymányokon, 6-án Kö!e~ den mutatják be műsorukat, 1? én pedig Szekszárdon, a város’ művelődési házban szerepelnek. v XX. Arcfrissítő, ytavaszias, szellőn érkezett az alkony. Hamvas kö­döt sodort a völgyekbe, hogy pu ­ha párnákra leljen a közelgő éj­szaka. Klári ünneplőbe öltözve várakozott a kolomp mellett. Itt adtak találkát egymásnak, mozi­ba készülődtek. Ha férfi haladt el az oszlopra függesztett kolomp közelében, szívesen rajtafelejtette a szemét a fiatalasszonyon. Klári türelmetlenkedett, de nem harag­gal, hanem a hétköznapokat meg­édesítő szórakozás vágyától. Vég­re kilépett Dani az alacsony ba­rakkból. Passzos csizmát húzott, fölvette új nyúlszőrgalléros beke­csét, kackiás kalapja félrecsapot- tan, kissé a szemére hajlítva le- génykedett a fején. Nekilódult ruganyos szökelléssel, Klári el­gyönyörködött jókötésű alakjá­ban, alig várta, hogy hozzá érjen. — Siess — sürgette, mintha valami útját állhatta volna a közeledésnek. Ismerős kiáltás hallatszott 3 virágos ablakú iroda felől: — Klári! Hív a Faragó elvtárs! Zsóka, a minden lében kanál Litólány volt és Klári értette a szóból, hogy a párttitkár hivat­ta. — Várj, mindjárt jövök — mondta Daninak hirtelen elked­vetlenedve és helyet cseréltek a kolomp oszlopa mellett. Faragó, a párttitkár elgondol­kodva lógatta fekete, kócos üs­tökét, amikor Klári belépett. Las­san emelte fel a fejét. — Jóestét, Kustánné. Klári bizonytalanul, önkéntelen gyanakvással viszonozta: — Jóestét.. . Amikor kimondta a szót, akkor értette meg, hogy miért rezzen- tette meg az ijedtség. Eddig mifi- den alkalommal így szólították a pártirodán: „Kustán elvtársnő”. Vagy egyszerűen: „Elvtársnő”. Azonnal bajt gyanított. A párt­titkár borús tétovasága nem sok jót ígért. Faragó rákönyökölt a csoma­golópapírral borított, tintafoltOfj asztalra, sokáig turkált a hajában tömpe ujjaival. Szerette a fiatal párt, aranyat ért a munkájuk, nem válogattak a tennivalóban, Klári emellett talpraesetten segített a politikában is. Félt megmondani a hírt, hogy az öreg Kustánt’ ki­telepítették. Még jobban félt. kö­zölni a járás kívánságát, hogy Klárit zárják ki a pártból. Ez utóbbit nem is volt hajlandó ko­molyan vermi, úay’döntött hát — egyetértésben' a pártvezetőség többi tagjával — hogy hallgat róla. Plosszan, együttérzőn nézte a fiatalasszonyt, halogatta a beszé­det, de érezte, hogy ideje szólnij mert a várakozás növeli az ije­delmet. Márpedig éppen ezt sze­rette volna elkerülni. — Az apósát kitelepítették — mondta végül. Klári kék szeme meghökkenten ragyogott. Fehér selyemkendője koszorújában arca is világítóbb lett. Várta, hogy a hír ütéséből felocsúdjon, csak azután szólott: — Nincs nekem apósom. Szíve­sen venném, ha lenne de a fiát kitagadta. .Mi meg nem futunk utána. — De a tisztesség pártfogás­ra intette, felébredt benne a rész­vét, ha akarta, ha nem. — Miért bántják? ... Faragó egy tintaceruzát táncol­tatott ujjai között. — Nem bántják. Csak máshol kell laknia. Gorombul a politika. Olyan adjonistent (köszöntek ne­künk, hogy arra más fogadjistent nem válaszolhatunk. A kulák — osztályellenség. Ha nincs a határ­övezetben, ennyivel is kevesebb a gondunk. Erről van szó. Ne nyugtalankodjon. És a férjének se szóljon egyelőre. Dolgozzunk becsülettel, aztán majd csak jobbra fordul ez a mérges állapot. Maga kommunista. Ügy tudom, az édesapja régi forradalmár. Akkor meg mi a fenének ma­gyarázzak? ... Klári figyelme éber vpH. át­látta, hogy a párttitká" ’-.ezen alakítgatja szavait, vir-’mdik benne az emberi közvetlenség és

Next

/
Oldalképek
Tartalom