Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
IRODALMI JEGYZETEK A KRITIKÁRÓL. — Kedves Barátom! Kéziratot küldtél, és a kísérő levélben azt írod, hogy vagy közöljük a verseket, vagy dobjuk a szemétkosárba, de válaszra, véleményre, kritikára nem vagy kíváncsi. — Kétségkívül, van valami imponáló abban, hogy megadod a lehetőséget arra is, hogy verseidet esetleg ne közöljük, ugyanakkor valami meg is döbbent leveledben. Nem érdekel mások véleménye, nem hiszel abban, hogy a kritika hasznosítható! tud mondani írásaidról. Ez az, ami elgondolkoztat, s mivel nem vagy egyedül e véleményen, azért választottam ezt a formát a válaszra. Sokan mondják: az irodalom az író és az olvasó, az alkotó és a közönség kapcsolata, s minek abba másnak beavatkozni. Ahhoz, hogy az alkotás újjászülessék, elég, ha a mű a közönség elé kerül, a kritika okvetet lenkedése fölösleges. A kritika — mondják — olyan, mint a szerelmi háromszögek fölösleges narmadika, s ezért igen gyakran a fölszarvazott férj szerepére juttatják. Az író és az olvasó — a biztos be- érkezettség és a közönségsiker állapota ez! — összekacsint és szamárfület mutat a kritikusnak. Az író azért van, hogy írjon, az olvasó azért, hogy olvasson. S az irodalomhoz eny- nyi elég. A kritika „kopjon le”. Valóban, magas színvonalú Irodalom megteremtéséhez elég az író és olvasó kapcsolata? Egyáltalán, író és olvasó közt létrejöhet kapcsolat kritika nélkül? — Az irodalomtörténet a kritika szükségességét igazolja. Nagy irodalmi korszakoknak mindig megvoltak a maguk kiemelkedő kritikusai. Jelentős irodalmi élet sosem virágzott magas színvonalú, elvi és, bátor kritika nélkül. A múlt század nagy írói nemzedéke — Vörösmarty, Petőfi,. Arany mellett ott villogott Gyulai Pál, Péterfy Jenő kivont kritikusi kardja. A Nyugat költői forradalma — így az Ady költészete elismeréséért folytatott harc — elképzelhetetlen a század első fele legjelentősebb kritikusának, Schöpflin Aladárnak a jelenléte nélkül. Kiváló irodalom mindig csak jelentős kritikai élettel párhuzamosan fejlődött. Hogy merre kanyarodik a mai magyar irodalom, hogy milyen lesz a jövő évtizedek irodalmi ízlése, az a kortársi kritikától is függ. az, hogy az irodalmi jelensé- keresik fel az irodalmi lapok gek után kullogjon, csak kész szerkesztőségét. Érdekes, hogy tényeket regisztráljon, hanem, gyenge verseikhez milyen írónak és olvasónak célt, nagyfokú agresszivitás párosul, irányt,| eszméket mutasson. Az Követelőzők, akarnokok, s be- igazi kritikus élete olyan, mint csapva érzik magukat, ha kéz- a két végén égő gyertya: az .iratukat félreteszik, papírkosáríró és az olvasó lángja fo- ba dobják. Hiszen ők szemmel gyasztja. önmaga elég, de láthatóan átveszik és felhasz- fényt és meleget áraszt. A mű- nálják mindazt a külsőséges vészét fényét és a szeretet me- elemet, ami a szemnek első pil- legét. lanatra verset mutat. Soraik rövidebbek-hosszabbak, a sor- VERSELÉS VAGY KÖLTÉ- végekre rímeket pötyögtetnek, SZÉT. — Egy különös, idege- verseik dallamosak, pattogóak, sítő élménnyel kezdem. Az majdhogynem zeneszerző után egyik vidéki városban láttam. Akik az itt nemrégiben létesült állatkertet megtervezték és benépesítették, láthatóan nemcsak arra gondoltak, hogy a látogar tók nagyszerű természetrajzi ismereteket szerezzenek, vagy a már korábbról meglévőket felfrissítsék, hanem igyekeztek a vendégek esztétikai élvezetére is hatni. Ezért kerülhettek a szakszerű, pontos, latin szavakkal egyes táblák mellé azok a bekeretezett, üveg alá tett verkiáltanak. A költészet valami egészen más. Nélkülözhetetlen eleme az igazi művészetnek, a lírának. Ez elsősorban belülről fakad. A költészet a szív szava, az érzelmek zenéje. Az igazi költészet forrása az érzelmi telítettség. „A dal akkor születik, amikor a világ a lélekben pillanattá tömörül” — mondja Komlós Aladár „A líra műhelyében" című szép esszéjében. Érzelmek kifejezése és érzelsikélc, amelyek a fogékony Iá- mek keltése nélkül nincs költé- togatóban a művészet eszközei- szét. Akár leíró, akár gondolati vei kívánnak érzelmet kelteni, jellegű költeményről van szó, A salcól ketrecén olvasom pél- nem nélkülözheti a költő érzel- dául: ..Legfőképpen sivatagban, mi megrendiiltségét, közvetlen, Afrikában él a sakál, — Azért személyes hangját. Ugyanazt a sír-rí a pusztában, mert azon témát megverselni is csak egyél. amit talál. — Mikor nincs féleképpen lehet. De ugyanarról. hús vacsorára, hullat szegény a témáról annyiféle költemény sűrű könnyet, — Ám ha két- születhet, ahány igazi költő KÓPIÁS SÁNDOR: Vers, Paul Eluardhoz (Halálának 10. évfordulója alkalmából ■ Galambszárnyú szavakat röptetsz, felvillantod a tűnődés neonfényeit, s kezedben kivirágzanak a békés percek olajágai. Verseid átívelnek minden sötétség medre fölött; az égi tüzek, a hajnalok költője vagy! Vigyél magaddal minket is a messzetekintés hegyormaira, s jelöld ki helyünket lelked térképén. Mutass új színeket, ragyogóbb, tágabb világokat! Ha hurokként szorítja torkunkat a szorongás, léni mellénk, s vágd el a kínok kötelét, hngv életünkön még átszűrhessük a nékünk rendelt boldogság perceit. Élni akarunk, hogy a jövendő megtanítson minket emberibb, forróbb himnuszokra. Élni akarunk. hogy gyermekeinket kivezessük a félelem szörnyű Szaharájából. Legyél velünk, Paul Eluard, jóságod kék egét oszd szét közöttünk, s forradalmad szép. piros virágaival fegyverezd fel a költők seregét! hetes az ebéd, nem kéri a pa- nasrkönyvet.” Ha valaki azt kérdezné, hogy vers-e ez a néhány sor, gondolkodás nélkül rá kellene bólintanunk. Ritmikus, szótagszámra kötött, pá- rosrímű, szabályosan összecsengő sorok ezek, olyanok, ame- 'íyek kielégítik a verstan elemi szabályait. Csak az hiányzik belőlük, ami költészetté tenné, ami rangot adna és művészetté emelné: a költőiség. Mert hát mi is a költészet és a verselés közti különbség? Az, ami az iparos- és a művészi munkát elválasztja. Verset, mondhatni, mindenki tud írni. Hajdan elemi szabályait az iskolában tanították, egy-egy adott téma alkalmi megverse- lése szokásos házi feladat, úgynevezett penzum volt. nyúl hozzá. Az igazi költeményt a költő személyes részvétele, egyéni állásfoglalása emeli a szabvány-'és szokványversek fölé. S az olvasóban csak ez a hang válthat ki hatást, állásfoglalást, érzelmi reakciót. Ezért az állatkerti* verseken is legföljebb bosszankodunk, bárgyúságuk, értelmetlenségük, sutaságuk fölháborít, de költői, művészi élményt nem adnak. Nem az a baj, hogy verseket aggattak a ketrecekre, hanem az, hogy rosszak ezek a versek: Sokakkal még azt is elhitetik, hogy ez a költészet. Szép gondolat 'a természetrajz és a művészet összekapcsolása, de ezt csak azon a fokon szabad, amelyen például Kosztolányi megírta a „Zsivajgó ter- A vers néhány szabály, fő- mészet”-et, vagy La Fontaine ként formai elem ismeretét, az állatmeséket. A bárgyú rig- következetes alkalmazását je- musok helyett egy-egy tőlük lenti. Ezt sokan ismerik, sokan vett idézetet szívesebben olvas- elsajátítják, s ennélfogva igen nánk a képkeretek alatt, sokan írnak verset. Hajdan Az nemcsak vers lenne, ha- rímkovácsoknak, fűzfapoéták- nem költészet is. nak hívták őket. Ma sem vesztek ki, s kézirataikkal sűrűn Tüskés Tibor Technika és a társadalmi hal adás Az atomenergia felszabadítása könyve — s nem csupán az ezzel olyan „ipari forradalom”, amely- a problémával külön is íoglalko- nek jelentősége felülmúlja a tűz zó fejezet! — összefoglalja eddigi és gőz felfedezését. ismereteinket erről és ráébreszt A burzsoá közgazdászok, .szoci- az említett" „tanítások” különösen ológusok, és gazdaság-történészek veszedelmes voltára, is észrevették a „két A” — az Annak ellenére, hogy a szovjet atom és az automatizálás — ha- kutató könyve már 1959-ben ké- talmas jelentőségét azonban ha- szült el, s így hiányoznak abból mis következtetésekig jutnak el, bizonyos legújabb adatok a amikor — a technika automa- „Technika és a társadalmi hala- tizálásával és a társadalmi ténye- dás” meggyőzően küzd az emlí- zők képének eltorzításával — azt tett hamis nézetek ellen. Sőt módállítják, hogy a technikai fejlődés ját ejti, hogy pozitív kifejtését automatikusan új (nemzeteket, is adja annak miképpen értel- osztálybkat megszüntető) „politi- mezi a marxista társadaiomtudo-- kai egység”-et hoz létre. mány a technikai fejlődés legOszipov szovjet közgazdász és újabb, a maguk nemében íorradal- technika-történész. érdekes köny- mi változásait. Igényeltük volna vében főleg a technokrata” el- a problémák körének kiszélesíté- méleteket elemzi behatóan, és sét, de amit a szerző mond, így is, meggyőzően mutatja ki, miként nem kis részben, önálló kutatá- vergődik a burzsoá szociológia sok új, gondolat-ébresztő eredmé- (és a „szocialista’' mezben fellépő nyei. Ábrahám András jól, élvez- reformizmus) a technikai fetisiz- hetően fordította a technika és mus hálójában. Nem kevés érdé- társadalom kapcsolatának prob- kes és értékes cikket olvastunk lémakörét távolról sem kimerítő, már arról, hogy miként szolgál- mégis több. mint hasznos munják a különféle technokrata „ér- kát, amelyet a Kossuth Könyvki- vek” a háborús hisztériát, Oszipov adó jelentetett meg. A. G. Hauptmann tragédiája és nagysága megkapta a Nobél-díjat, s' minden darabja világsikert jelenteit. Mégis tragikus sors jutott osztályrészéül, amelynek súlyát élete utolsó 'Tizenhat éves volt, amikor szerep pályájuk hasonlóságában színpadon. Pedig ez még nem az szakaszában egyre jobban kellett **• n/n\n. 1:n'n.1e.r4>rrhPn.t Haunts is 'mpnmutatlc.nzzp.'k.. iaazi H-CLWOtmCLfin. mint ahOQíí £>ro?.n.íe> A hitlprizmiic uralninríi▼T77Y77T"77 Mert mi is az igazi irodalmid kritika feladata? — A kritika j hivatása az író és olvasó közti j eleven kapcsolat megteremtése, ► az irodalmi köztudatnak az ala-f kítása, az író és az olvasó ne- j i apja tönkrement, Haupt- is megmutatkozzék. igazi Hauptmann, mint ahogy éreznie. A hitlerizmus uralomravelese. A ;io kritika híd, amely imann pedig ott hagyta a borász- Mann-nak Heinrich, Haupt- ezt követő két drámája is csak jutásakor nem hagyta el Német- összekóti az irodalom két Pplu-jj^ reáliskolái, hogy megpróbál- mann-nak Carl bátyja a segítője bevezetőt jelent az igazi haupt- országot, jóllehet Thomas Mann sát, az alkotót és a közönségét. Ikozzék a mezőgazdasággal. Két és versenytársa, s mindkét eset- manni drámához. A takácsokhoz, szólította fel, hogy emigráljon. Katalizátor: megéli az alkotaS v múltán ismét Boroszlóban ben a fiatalabb testvérnek jut a Művészetének valószínűleg ez a Agnetendorfi villájába zárkózott., folyamatát, felbontja es közve- s jobb híján szobrászatot nagyobb dicsőség, méghozzá nem csúcspontja, s a dráma történeté- mert úgy vélte, a goethei szerep títi ezt az élményt az olvasó-; tanu\ a lassan érlelődő tehetsé- is érdemtelenül. Mindkettőjükön ben is jelentős a szerepe: nincs — külsőleg is hasonlított rá — nak. A művészet világában közé tartozik, ezekben az nyomot hagy a szándéktalan igazi főhőse: Hauptmanna sziléziai megvédi mindentől. Nem így lörközönség kalauza, arra vála-l években csak azt tudja magáról, szembefordulás az idősebb test- takácsok leszármazottja a lázadó tént. Egyre nyomasztóbban kel- szol, hogy mit és miért érde-lfiogy tele van energiával és vérrel, s mindketten a legna- proletároknak állít örök emléket, lett éreznie, hogy a fasizmus mes elolvasni, megnézni, meg-t becsvággyal, de igazi hivatását gyobb célra törekednek. Vetély- Epikus mű, melyet a valóság- csak eszközt lát benne, s a Hii- hallgatni. Ugyanakkor mint az césőn ismeri fel. A szobrászat társak voltak? Azok is, s életük ábrázolás igénye sugallt, de a lerrel való személyes találkozást orvos az élő, lüktető szervezet- futón Jénába megy, ahol vendég- alkonyán szembe is fordultak takácsok után Hauptmann várat- sem kerülhette el. Az olyan prove, a műalkotásra teszi a kezét, l hallgatóként jár az egyetemre, egymással. Innál a kispolgári romantika fe- letárdráma, mint a Takácsok, s annak pulzusyeréséből, az ér- fa jcor híres biológusát, Ernst lé fordul, s a Hannele mennybe- vagy a népi hangvételű A bunda lökések számából kiérzi uzlnaeckelt is hallgatja, de minden t~le mindketten más úton tör- menetele, noha Hauptmann leg- szerzőjének a fasizmus évei csak egészséget vagy a betegséget. * érdekli: lélektan, filológia, filo- ” nek a legmagasabbra. Tho- költőibb sorai olvashatók benne, megalázást jelenthettek. Azt is az igazi vagy a talmi érté-1zófia, művészettörténet, szocioló- más Mann több vallomásából felemás mű, s igaza volt Franz meg kellett értenie, hogy Thomas keket. A jó kritika mindig két-tgj«. Huszonhat éves, amikor meg-'tudjuk, hogy kora ifjúságától a Mehringnek, aki a takácsok meg- Mann az emigrációból az áruló arcú: bírálat az íróval szemben,► jelennek első novellái, köztük monumentális vonzotta, s néha, győző forradalmisága után kiáb- írók elmarasztalását kimondat- s az értékek és a hibák meg- >egy igazi remeklés, a Thiel pá- mint a Varázshegy esetében, rindultán fogadta a Hannele lanul is neki szánta. Csak az mutatása az olvasó előtt. •lyaőr, s egy évvel később be- szándékától függetlenül nőtt mo- angyalokkal benépesített proletár szolgáltathatott neki elégtétel A kritikusi magatartás alap-^mutatják első drámáját, s a numentálissá a mű. Hauptmann világát. • hogy a Németországba visszatért ja a megértés. Az alkotás fo-£Napfelkelte előtt, egy hosszú, a drámában otthonos, csak a Johannes R. Becher 1946-ban fetlyamatának és a kész műnekjsikerben, elismerésben és — te- színpad talaján érzi biztonság- ITauptmann gyakran vissza- kereste, s arra kérte, segítse a a megértése. Módszere kissé ángyuk hozzá — értékben gazdag ban magát; regényeiből épp az 11 VaruuimAiit mén ehhez a menüm kanyarodik még ehhez a megújuló német • irodalmat. Hábiológusé- a boncolás. Alapvető^pól-ya első állomását jelenti. hiányzik, ami drámáit felejthe- romantikához, s ebből fakad egy uptmann Berlinbe utazott, de képessége: az érzékenység. Er-*' Mert igazi területe mindvégig tétlenné teszi, a hasonlíthatatlan másik világsikere is, az És Pippa nem sokkal később meghalt. kölese: a becsületesség. Ereje:►« dráma marad, s ha Thomas légkör, a feszültség amit már az táncol, amely már olyan költői Nyolcvannégy éves volt ekkor. a részrehajlás nélküli egyenes-vMann az európai regény meg- első pillanatokban meg tud te- talányt ad fel nézőnek, olvasónak J\,Tjst száz éve született. ség. Erénye: az alázatosság, a ►újítója, s a kritikai realizmus be- remteni. egyaránt, amire maga Haupt- Életműdéről az idő lemáímű és olvasó szolgálata. Élet- ttetőzője, Hauptmann a drámáé. A Napfelkelte előtt, 1889-es mann is csak így válaszolhatott, lasztja lassan mindazt, ami jeles- formája a harc, fegvvere atVelük zárul é, kezdödik eav bemutatója olyan színházi csatát Ha tudná, hogy mi az ertelme, leges es jelentéktelen, hogy ankard éltető elérne a tűz Szen-tVeL * zaruL es ^‘■doaiK egy jelent ami Hug0 Hernanija be- nem kellett volna megírnia... ml teljesebb fényben ragyogjon vedéív nélkül nincs kritika. fcfcorszalc, s a véletlen úgy hozta, mutatójára emlékeztét: a natura- Hauptmann elért mindent, benne az, ami örök. Az igazi kritika hivatása nem*hogy ez a közös irodalomtörténeti lizmus jelenik meg vele a német amit író elérhet: már 1912-ben CSÁNY1 LÁSZLÓ ♦
