Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
4 TOT»\ MFGVFi vFpFt.is^O 1962. október 18. Madzagra kötött krumpli MILYEN IS PAPP JÓZSEF? Dél felé járt az idő, araikor egy munkaruhás férfi baktatott Végig a raázai utcán. A tanácsház kapuján fordult be. Az utca néptelen volt. máskülönben a járókelők bizonyára megbámulták volna a munkaruhás férfit, a helybeli termelőszövetkezet elnökét, Csorna Józsefet. Illetve, nem is annyira az elnököt, inkább a kezében lévő terhet: három szem krumplit ci— Ezeket már krumplinak lehet nevezni. Már messziről jónapot lehetne nekik köszönni — jegyezte meg valaki tréfásan. — Az az érdekes, hogy nem is nemesített vetőgumót ültettünk a tavasszal — mondotta az elnök. — Saját vetőmagunkból ültettünk, úgy szedtük össze innen- onnan. Hat holdról S60 mázsát terveztünk, de megadja holdanként a hetvenet. Egy vagonra — No, hány tagú családnak lehetne ebédet főzni ebből a három krumpliból? — mutatja az »óriásokat« Csorna József tsz-elnök egy kíváncsiskodó fiatalasszony nak. pelt madzagra kötve. Még, hogy szemek voltak? Valóságos krumpli-óriások... A tanács dolgozói ugyancsak rácsodálkoztak a terebélyesre hí- -zott krumplikra. — Ráadásul egy bokor termetté — mondotta a tsz-elnök, aki valami jelentés miatt ment a tanácshoz. — Ez igen... Jól megnevelődtek... — Mennyit nyomhatnak? — Mérjük le. Van itt mérleg. Mindenki kíváncsian figyelte a mérleg nyelvének mozgását, amely rövid ingadozás után a 175 dekánál állt meg. szerződésünk van. értékesítésre... — Szóval hetvenkedik a tsz krumplija? — Igen — nevette el magát Csorna József. — De a kukoricánk is. Jószerint létráról kell szednünk, akkorára megnőtt. Amikor a bányásznap volt, az ünnepségre vittünk mutatóba. A legmagasabb szál négy méter huszonöt centi volt. Volt alti azt hitte, két szálat toldottunk össze... — Ezt a krumplit is talán úgy operálták össze, hogy, ilyen nagynak lássék? — Lehet. És olyan tökéletesen sikerült, hogy nem is látszik a műtét helye. B. I. (Folytatás a 3. oldalról) — Na és? — kardoskodott Kovács Irén. — Tegyük el máskorra ezt a dolgot. — Akkor legalább jelöljünk ki Valakit, aki foglalkozni fog vele.. — Ebben már megállapodtunk, hogy mindannyian ... Különben is, van most éppen elég munkánk, csak győzzük ellátni... Vagy talán neked nincs elég munkád, Feri? — Hát van — hátrált meg szégyenlősen Fellegi Feri. Félt, hogy nemcsak viccesen, hanem komolyan rájönnek a többiek: neki valóban tetszik a lány. Már pedig ezt nem akarta. Egyébként is félszeg fiú volt, s ha hivatalos KISZ-megbizatással kellett volna Beke Marihoz közelednie, akkor ment volna a dolog! De így, csak odaállni és randevúra hívni a lányt — erre nem volt mersze. Mari nem is sejtette, hogy az ő neve szóba került a KlSZ-vezető- ség ülésén A fiatalok továbbra is ugyanúgy viselkedtek vele szemben, mint eddig. Egyik néha viccesen kigúnyolta táj szólását, a másik viszont megvédte. Szívélyesek voltak vele, s néha még egy-egy csípősebb tréfát is megengedtek maguknak ... Fellegi azért gyakran ott mászkált Mari körül. Lajos bácsi elengedte a lányt a szombati mulatságra. De Marinak esze ágában sem volt, hogy az üzembe menjen. Magdával tartott. Legszebb ruháját vette fel, még a fodrászhoz is elment, és szombaton este pontosan tíz órakor Magda társaságában megjelent a Budapest bárban. A plakátok szerint éppen ezen az estén mutatják be az új műsort. Az egyik kis kerek asztalka mellett, közvetlenül a táncparkett szélén helyet foglaltak. Magda rendelt: konyakot. Marinak rettenetesen tetszett a környezet. A bordó plüss huzatoktól a terem fekete-vörös félhomályt kapott, s ez szinte elmosta az arcokat. De amikor For- rai Benő és három társa belépett a terembe, Magda mégis azonnal felismerte őket. — Nézd csak __ Tudod, kik e zek? — lökte oldalba Marit. — Láttam már őket az ebédlőben ... — Hívjuk ide... Legalább jó társaságunk lesz... — javasolta Magda, s máris integetni kezdett a fiúknak. Forrai először úgy tett, mintha nem venné észre Koltai Magda integetését, semmi kedve sem volt ezzel a magát folyton felkínáló elvált asszonnyal egy asztalhoz ülni. ő csinosabb nőkkel akart ma éjjel szórakozni. De amikor észrevette a Magda mellett ülő Marit, intett a többieknek és feltűnően, hangoskodva átvonultak a termen, a két nő asztalához. Bemutatkoztak, székeket hoztak és letelepedtek. Forrai úgy ült a helyén, mint egy hadvezér. Szinte a szemével irányította a többieket. Modem fazonú ruhát viselt, finom anyagból, s a zakója alatt mellényt hordott. Szétgombolta a kabátját, és két hüvelykujját mellényébe dugta. Ujjaival a mellén dobolt, s merően figyelte Marit. Meg volt győződve arról, hogy ő máris megtetszett a szép lánynak, s Mari nem tud szabadulni a varázsa alól. Forrai öntelt volt és beképI Első látásra ?1>'an mínti !--------------------------- mas, mint s ok millió embertársa, csak öregségében is fiatal, fáradtságában is friss, csendességében is hangos és hirtelenségében is megfontolt. Szóval: furcsa ember, de egész ember abból a fajtából, akik ugyan nem váltják meg soha sem a világot, de hogy olyan a világ, amilyen, abból egy rész rájuk is tartozik. Nagyszokolyban ismerkedtünk össze, ücsörögtünk a termelőszövetkezet székháza előtt, s ott lepett meg bennünket egy barátságot kínáló, férfias köszöntéssel. Tíz perc múltán azt hittem, hogy évek óta ismerem. Széles gesztusokkal, de minden mesterkéltség nélkül magyarázta a falu dolgait, s a maga életét. Azt a küzdelmes létet, amivel birkózott hatvanöt évig. Most ugyanis azt mondja: — Raktáros vagyok itt a közösben, három éve, de mondhatom: felémyire sem öregedtem volna meg, ha ilyen sorom lett volna mindig... Góbésan hunyorít, s úgy folytatja. — Aztán mégis vannak, akik kacsingatnak erre, arra, de a munkát, azt nem igen szeretik közelről még nézni sem. I Neveket sorolt í5® 1---------------------------------írom ide őket. Gondolom, hogy az olyan emberek között, mint amilyen Papp József, elöbb-utóbb ők is rendre tanulnak, s nem pislognak, ha hívják őket. hanem mennek maguktól. Ebből azonban még mindig nem derült ki: milyen is Papp József? Hallgassuk csak: — Életemben 211 lakodalomban jártam, de sohasem rúgtam ki a hámból. Akarat dolga az egész... Legyint. Nem is tudja talán milyen fontos dolgot mondott az akaratról, az emberi akarásról. Mert van abban valami, hogy tiz új ember mindig úgy alakul ki, hogy közben erősen akar valamit, jobbat, szebbet, tökéletesebbet a réginél, egyszóval: újat. S ezt Papp József igen nagyon akarja. Frappáns, kerek kis történetekbe alakul nála a kibontakozó új Nagyszokoly. Emberek portréi vilzelt, számára nem létezett elérhetetlen nő, s mint mondta, Lol- lobrigidát kivéve gyakorlatilag minden nőt meg tud szerezni.,. Mari szégyenlősen lesütötte a szemét, s hallgatta a fiúk hülyés- kedéseit. Csuti Balázs azzal szórakozott, hogy folyton Klement poharába dugta az ujját, kirántotta és lenyalta az italt. — Talán csak nem vagy undo- rodós? — heccel te Klementet. A többiek közömbösen figyelték a különös játékot. Markos Ede kezei Magda combját tapogatták az asztal alatt. Szólt a zene, és megkezdődött a műsor. A kis társaság férfi tagjai félhangos megjegyzéseket tettek a dizőzre, és a táncos-lányokra. A mellettük levő asztaloknál már sziszegtek a rendbontás miatt. De Forraiék nem zavartatták magukat... Szünetben táncoltak. Forrai a Marit kérte fel. Választékos szavakkal, csinált modorban beszélt, mintha legalábbis szónokképző iskolát végzett volna. Úgy gondolta, hogy Marit ellenállhatatlanul sodorta a szerelembe, s a lány egyetlen intésére hajlandó akárhová is követni. — Kedves hölgyem... Máskor is járt már ebben a nagyszerű bárban? — Nem, most vagyok itt először ... — Óh, a kis csacska lélek ... Nekem ez már olyan törzshelyem, mint az ágyam. Óh, rossz is a példa... Mert többet tartózkodom itt, mint az ágyamban ... — Tényleg érdekes ez a hely... — Mikor tetszett feljönni vidékről? (Folytatjuk.) lannak fel, események, sehol fel nem jegyzett történetek kerekednek ebben az egyszemélyes monográfiában. De a központ az mindig valaki más, hol a főkönyvelő, hol az elnök, hol a sertéseket miskároló volt cselédember, hol meg a fia, aki most a szövetkezet gépkocsivezetője. S ezekből a történetkékből az derül ki: okos, fürkésző, figyelő ember ez a kó- péságoktól sem idegenkedő Papp József. Volt pénztáros is, s össze is tűzött a főkönyvelővel, de úgy, hogy még az ajtóból is repkedtek az üvegtáblák. A vége azonban békesség, és igazi megértés lett. Fiatalasszony jön a falu központja felől. S Papp József már szólítja is: — Felvettétek a pénzt, lányom? Vegyétek fel, mert különben vissza kell küldeni. Magyarázóén teszi hozzá: — Most van az előlegfizetés. Tizennyolc forintot osztottunk egységenként... | Megint egy új szempont nem osztottak, osztottunk. Aztán újabb emlék. Talán, egy éve, vagy előbb, nem is tudom pontosan, a rádió kéthetes vendégségbe hívta meg Papp Józsefet. Emlékekkel tele érkezett vissza a vendégeskedésből, de az összes között egyet igen igen őrizget, azt. amikor megsoványította a sipistáik zsebét. — Jól éreztem magam, s különben is, ők hívtak meg az asztalhoz. ,,Éb, alci bánja" — mondogatták, s aztán ők bánták. Mire a kellemes vendéglői estre elkísérő rádióriporter a kártyaszobában rátalált, kerek hétezer- ötszáz forint hevert előtte halomba rakva. A kártyások pedig a fogukat szítták. Papp József meg derült a szerencse véletlenségén, s a savanyú ábrázatokon. Mert ilyen ember is Papp József, egy kis huncutságért sem utazik a szomszédba. Említettem már a korát, s arról is szó esett, hogy kedélyét még a magamidejű emberek is megirigyelhetnék. Pedig csapás épp elég érte. Három fiút nevelt, és csak egy él belőle. Kettőt tizenegy hónap leforgása alatt vitt el a kíméletlen halál felnőtt korban. S ő ezt az óriási csapást is kibírta, nem roppant össze, mert nem akart, mert úgy érezte: az ember életbéli hivatása nem a bánkódás, nem a múltba nézés, hanem a jövő, az alkotás otthona. • /r I Es most a portré végén próbáljuk összegezni: milyen ember is Papp József? Nem tudom megmondani. ítélje meg az olvasó. Egy azonban bizonyos: új ember, s bár koros, mégis a mi világunk szülötte, az tette ilyenné, amilyen, s az adta életének gazdagságát, ezernyi színét. Sz. I. ABC Barátom fia nehezen barátkozik a betűkkel. S hogy a tudományt a kis emberkébe valahogy beleplántálják, megpróbáltak már mindent — fceuéj sikerrel. Végül is az ipar adta a megoldást. Emlékszünk még arra az időre, amikor mi is az iskolapadot koptattuk, s mennyit ábrándoztunk arról a bizonyos tölcsérről, hogy azon keresztül öntenék fejünkbe a tudományt. Nem sokat segített az a kísérlet sem, hogy éjszalca fejünk alá tettük a könyvet, hátha a tudomány átszáll konok kobakunkba. Eredménye csak az lett e könyvügyletnek, hogy másnap ferde nyakkal keltünk, s fájdalmaink még most is élénken élnek, ha a kísérletre gondolunk. Bizonyára az élelmiszeripar ügyes feltalálója is gyerekkorában solcat próbálkozott a tudomány átültetésével, racionális módon. S biztos kísérleteit folytatta,, mert erre utal az eredmény, az ABC levestészta. Barátom fia most mindig ABC levestésztát kér a lébe. Meg is kapja. S hogy ettől könnyebben barátkozik majd a betűkkel? Ezt nem tudom, erről barátom még nem tájékoztatott. — Pj — Öregek napja Dalmandon Dalmand községben a nőtanács és a Vöröskereszt együttes szervezésével megrendezték az öregek napját, A feldíszített párt- helyiségben a falusi öregek közül mintegy ötvenen jelentek meg. A gondosan megszervezett és előkészített ünnepély az eddigi ünnepélyek legsikeresebbike volt. Anyagiakkal segített a nőtanács, a Vöröskereszt, a gépállomás szakszervezete is, de a költségek nagyobb részét a dalman- di Béke Tsz biztosította. Az ünnepélyen részt vettek aa úttörők a csapatzászlóval, valamint az iskola, énekszámok és szavalatok megtartásával. Megjelent J a járási Vöröskereszt titkára, Magyari Lajosné, és a járási tanács szociálpolitikai csoportja részéről Gyuricza Istvánné. A megnyitót a Hazafias Népfront elnöke, dr. Dorner Ferenc tartotta, majd ünnepi beszédet a községi tanács vb elnöke, Schiffer József mondott. Az ünnepi beszéd után Magyari Lajosné, a Vöröskereszt titkára szólt az öregekhez, majd Gyuricza Istvánné az öregek tiszteletére pohárköszöntőt mondott. S-J. rTTWTTI VTWTWTTVWTVW Mint Ismeretes, a MAVOSZ megyei választmánya október 28-án Szekszárdon vadászkutya-kiállítást rendez, törzskönyvezett kutyák részére. A kutyatulajdonosok készülnek a nagy napra. A képünkön látható három nyolchetes törpe vadásztacskó is ott lesz a kiállításon, további három testvérével és törzskönyvezett anyjával. A kiállító kutyatulajdonos: Petrits Ferenc, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozója.
