Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

4 TOLNA IWEGYFt NfiPÍÍJSAtí 1962. október 3. Termelőszövetkezeti iogászériekezíet Szekszárdi« A TERMELŐSZÖVETKEZETI TANÁCS rendezésében a megye termelőszövetkezeteivel foglalko­zó jogi szakemberek, termelőszö­vetkezeti jogászok értekezletet tartottak Szekszárdon, amelyen képviseltették magukat a rendőr- főkapitányság, a megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályai, részt vett Zoványi István, a Ter­melőszövetkezeti Tanács Országos Titkárságának helyettes vezetője, dr. Kosztin Árpád, a Termelőszö­vetkezeti Tanács jogtanácsosa, megjelent a tanácskozáson dr. Prantner József, a Megyei Bíró­ság elnökhelyettese. A megye termelőszövetkezetei­nek általános helyzetével Majzik László, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottja fog­lalkozott megnyitó beszédében, amelyben a jogi munka jelentő­ségét, különösen a gyengébb ter­melőszövetkezetek megsegítése vonatkozásában emelte ki. A ter­melőszövetkezeti jogvédelem kér­déseiről dr. Szabó Gyula számolt be. — Megyénkben — mondotta — a termelőszövetkezeti jogvéde­lem megszervezése az igazságügy­miniszter, a földművelésügyi mi­niszter és a Tsz Tanács által ez év januárjában megadott útmu­tatás alapján befejezéshez érke­zett. Előadásában dr. Szabó Gyu­la gyakorlati feladatok és prob­lémák sorát hozta fel, amelye­ket a termelőszövetkezeti jogá­szoknak kell megoldani. Nem for­dulhat elő — mondta többek kö­zött —, hogy legyen termelő- szövetkezet, amelyben nincs az anyaggazdálkodásért felelős dol­gozó. Egyes gyenge termelőszö­vetkezetekben a törvénytelensé­gek felszámolása magának a gyen ge működés alapvető okának a felszámolását jelenti. Beszélt a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos problémákról, s meg­állapította, hogy igen sok tsz-ben marad el a felelősségre vonáá” a hanyag, felületes vagyonkezelés­sel., kapcsolatban. Ip . térep^a. fel­ügyeleti hatóságoknak is komo­lyan fel kell lépni és a felelősség­re vonást alkalmazni. Segíteni kell a vezetőséget, hogy a törvény­nek megfelelő határozatok jöjje­nek létre a közgyűlésen és a ve­zetőségi üléseken. Zoványi István felszólalásában a termelőszövet­kezeti jogászi munka jelentőségét a megelőzésben jelölte meg. Le­hetőleg a termelőszövetkezeten belül kell elintézni az ügyeket. — Szabó-varró tanfolyamot, azonkívül kézimunka-tanfolyamot indít november közepén a zom- bai nőtanács. Meg kell magyarázni, ismertetni kell a jogszabályokat. Segíteni kell még a levelezésben, irattáro­zásban is, de komoly segítséget kell tudni nyújtani a jogásznak a szocialista brigádmozgalom szer vezésében is. A fő cél a törvényes­ség betartása a termelőszövetke­zeten belül és kívül. DR. PRANTNER JÓZSEF hoz­zászólásában nagy tapasztalato­kon nyugvó, őszinte segítő szán­déktól áthatott és rendkívül érté­kes útmutatást adott a termelő­szövetkezeti jogászság részére. A feladatot úgy határozta meg, hogy meg kell tanítani a termelőszö­vetkezeti parasztságot szocialista módon gondolkodni, szocialista tudatot és jogtudatot kell adni részükre. Vonatkozik ez — mon­dotta dr. Prantner József — a ve­zetőkre is, mert nem fordulhat elő, hogy egy termelőszövetkezet elnöke visszaéljen a jóhiszemű perlés elvével. Oktatni kell a ter­melőszövetkezeti parasztságot. Erre a küszöbönálló téli időszak különösen alkalmas. Számos érté­kes felszólalás után a Megyei Ta­nács mezőgazdasági osztálya ré­széről dr. Vajdik Lajos foglalko­zott a termelőszövetkezeti jogá­szi munka jelentőségével, külö­nösen a jogi tanácsadás, a veze­tőségi, közgyűlési jegyzőkönyvek elkészítése szempontjából. Az értekezlet végén dr. Kosztin Árpád adott összefoglaló elem­zést á termelőszövetkezeti jogá­szi feladatokról. Ezeket fontossá­gi sorrendbe csoportosítva első helyre az adminisztráció színvo­nalának emelését helyezte, amely minden perbizonyításhoz az ala­pokat adja. A továbbiakban a vá­lasztott bizottságok közül külön felhívta a figyelmet a szociális­kulturális bizottságok jó munká­jának elősegítésére. — L — P. 1200 kilométer olasz földön Az IL—18-as óránként ezer ki­lométeres sebességgel suhan át Jugoszlávia és az Adriai-tenger fölött. A magasság 8000 méter. Csak nemrég emelkedtünk fel a Ferihegyi repülőtér betonjáról, s máris az olasz partok felett va­gyunk. A hazafelé tartó olasz szak- szervezeti küldöttség tagjai az „Avanti popolo”-t éneklik. A mel­lettem ülő idős, szemüveges asz- szony elragadtatva beszél Buda­pestről. Három hetet töltött a ro­konainál. Most Rómán keresztül Izraelbe utazik. Gábor Miklósné- nak hívják, ötven évet élt Buda­pesten. A lánya még a háború előtt kiment Izraelbe. A fiát a fasiszták megölték. Egyedül ma­radt. A felszabadulás után a lá­nya után ment. Azóta nem járt Budapesten. Egy darabig hitt a rémmeséknek. Most beszélgeté­sünk során többször is ismétli: ..Itt senkinek sem kell félni, hogy éjszaka zörgetnek az ablakán, ha becsületes. Itt igazi szabadság van!” Szóba hozom neki az Iz­raelből Nyugat-Németország ré­szére történő fegyverszállításokat. Jó darabig hallgat. Végül is nyi­latkozik. Kiderül, hogy nem ért vele egyét. Rajta kívül még so­kan ellenzik Izrael lakói közül. De a kormány, amely szoros kap­csolatot tart az imperialista nagy­hatalmakkal, keveset törődik i nép tiltakozásával. Délelőtt 10 óra. Megérkeztünk. A hatalmas, üvegfalú repülőtér épületén belül óriási nyüzsgés. Bábeli hangzavar. Kint léglöké- ses gépek víjjonganak. A nap programja zsúfolt. A gépkocsi keresztül-kasul szeli ve­lünk a várost. Legtartósabban beleragad emlékezetembe a ha­talmas, kör alakú erőd, a Szent- angyal-vár a Tiberis partján. Itt hozták a középkor legsúlyosabb í és legigazságtalanabb ítéleteit. A ROMA félelmetes monstrum tetején kar­dot tartó angyal szobra áll. Kard! Öldöklés! Vér! Gyilkosságok! Az Angyalvárban tanyázó középkori papok semmitől sem riadtak visz- sza. Jaj volt annak, aki a tudo­mány fényével akart világítani a bigottság sötét éjszakájában. Róma! Csodálatos szökőkutak. Pálmafák. Grandiózus, a múltról tanúskodó emlékek. Utánozhatat­lan és felbecsülhetetlen értékű szobrok és festmények. Feledhe­tetlen zene. Fölfokozott életrit­mus, amely elővillan a szemek különös csillogásából, s a lányok mosolyából. Tarka utcák. A gö­rög, román, reneszánsz, gót, ba­rokk és a legmodernebb stílusú épületek összevisszasága. Renge­teg templom. Papok, szerzetesek, apácák. Arcukon alázatos mosoly. Első látásra úgy tűnik nekem, mintha szégyellnék az emberek előtt, hogy munka nélkül élnek. Később rájövök, hogy az aláza- toskodó arc éppúgy hozzátarto­zik foglalkozásukhoz, mint a csendőr arcához a szigorúság. Róma! Nagy múlt, sivár jelen. A házakra szinte kivétel nélkül ráférne a tatarozás. Piszkos, szí- nehagyott falak. Elnyűtt, kopott ruhában járó emberek. Az utcán hömpölygő áradat fáradtnak, haj- szoltnak és szegénynek látszik. Az elegáns megjelenés feltűnő. Bu­dapestre gondolok. Nálunk pon­tosan a fordítottja áll fenn. Pe­dig itt kevesebb ruhára van szük­ség. A Via L. Spallanzani 44. szám alatti Casa Nostra penzióból este egyedül indulok neki a városnak. Végigballagok Róma egyik leg­szélesebb sugárútján, a Via No- men tanán. A sarkokon lányok állnak. Szó- lítgatják a férfiakat. Időnként megáll a gyalogjáró szélénél egy- egv gépkocsi. Részeg fiatalembe­rek lépnek ki belőle. Intenek az utca lányainak. Egyszerre négyen* öten is indulnak. A szesztől fény­lő arcú, jól öltözött polgári cse­meték nagyokat nevetnek, válo­gatnak, majd a legcsinosabbakat a kocsiba ültetik és tovasuhan­nak. Ahogy közeledik az éjfél, egyre gyakrabban ismétlődnek hasonló jelenetek. Tavaly Párizsban, amikor a bel­város erkölcsét bírálni merészel­tem az egyik disszidens előtt. Ró­mára hivatkozott. Róma erköl­csös, mert a katolikus vallás er­kölcsre nevelte. A párizsiak nem vallásosak, nem félnek az Ur ha­ragjától és gátlás nélkül fajtalan­kodnak. Ez volt a lényege a szó­áradatnak, amelyet rámzúdított. — Senyor! — Vékony arcú, nagyszemű lány áll előttem. Nem több tizenhat évesnél. Szemei alatt mély karikák húzódnak. A nyakában kereszt. Prostituált! Gyermek még. Nálunk ebben a korban a lányok többsége tanul. Vajon hogy került az utcára? A ruhája olcsó anyagból készült és rikító színű. Százlírást nyomok a markába és megyek tovább. Hi­tetlenkedve bámul utánam. Az­tán megint hallom a bátortalan hangot: — Senyor! — Vajon az új férfi, akit megszólított, kihasz- nália-e magát kellető elesettsé- gét? Párizs jár az eszemben. Igaz. ott nem láttam a lányok nyaká­ban keresztet! Itt viszont csak­nem mindegyik utcalány viseli, A disszidens magyarázatát meg­hazudtolja az élet. Nem a vallá­sosságon múlik! A szembetűnő utcai prostitúció alapja a társa­dalmi nyomor. A kapitalizmus által legjobban megalázott nő: a prostituált. A szerencsétlen, bol­dogtalan lányok nagy részét a munkanélküliség, az éhség haj­szolja ki az utcára. Következik: A Colosseumnál történt. Haypál Tibor Esxperantista tanfolyam a dombóvári Vaautaa Művelődési Húsban A dombóvári Vasutas Művelő- I dési Ház eszperantista szakcso­portja működése alatt sok szép sikert ért el. A csoport dicséretes munkát végez a 75 éves múltra visszatekintő nyelv terjesztésében, s egyre több érdeklődőt ismertet meg az eszperantó irodalommal. Nemzetközi kapcsolatai is évről évre bővülnek, s szinte a világ minden tájáról leveleznek egy­mással. A művelődési ház vezetősége és a szakcsoport úgy határozott, hogy az idén ismét indít tanfo­lyamot kezdők számára. A tan­folyamra jelentkezhet mindenki, aki kedvet érez az eszperantó ta­nulásához. A tanfolyam díjtalan. Jelentkezéseket minden kedden este 6—8 között, fogadnak el a művelődési házban, ahol a részle­tekről is tájékoztatást nyújtanak. Bencze János Dombóvár (Folytatás a 3. oldalról.) — Ha nem esne nehezére, szó­lítson engem csak Miklósnak ez­után. — Hát igaz is — gondolkodott el Csendes Bálint — elvégre a fiam lehetne ... a tanító úr... Erzsi édesanyja kiment a szo­bából, hogy enni adjon a csirkék­nek. Nem sokkal ezután az öreg Csendes is nekikászálódott, vala­mi dolga volt még a ház körül. A fiatalok ottmaradtak ketten. Miklós odaült Erzsi mellé, átölel­te és mindenáron szerette volna megcsókolni. Erzsi ijedten reb­bent fel és önkéntelen mozdulat­tal távolabb húzódott tőle. — Nem szabad, Miklós, — súg­ta — be talál jönni édesanyám. Még a gondolatra is tűzpiros lett Erzsi arca. A vasárnap gyorsan elszaladt — mint egyébkor is. Délután hat óra körül az állomás felé vezető út megtelt emberekkel. Kezében a kis faládával, Gál Péter is elindult otthonról még kora délután. Mentében betért Csányiékhoz az italboltba. Volt még idő, ők csak az esti vonattal utaznak. így mondta Elek. Ezért aztán jól elidőzött a kocsmában. Három-négy féldeci után köszönt csak el, amikor bizony már elég­gé kapatos volt. Eszébe jutott minden gondja-baja, forrt benne a méreg mindazok iránt, akik — úgy érezte — megbántották. Zsiga bácsitól kezdve a saját apjáig. Kereste szinte, kibe köthetne bele. Az alkalom nem is vára­tott magára sokáig. Ügy harminc­negyven méternyire négyen jöttek vele szemben. Két legény, két lány. Sétáltak, közben nevetgél­tek. Nagy Jóska vitte a szót. — Na, mindjárt nem pofázol, várj csak! — Páter meggyorsította lépteit s néhány pillanat múltán megállt Jóska előtt. — Nekünk számadásunk van! — szólt kihívóan. Jóska csak állott előtte né­mán, hirtelen ajkára fagyott mo­sollyal. — Még nem válaszoltam arra, amit a gyűlésen mondtál rám. Hát itt a válasz, nesze! S már ütött is. Jóska idejében félrerántotta fejét, keze ugyanak­kor a magasba lendült. Csakhogy Péter nem tudta olyan gyorsan elkapni a fejét és Jóska ütése fölszakította szája szélét, s fehér ingére vércseppek hullottak. Több ütés nem eshetett, mert köröttük termett egy csomó em­ber. Lefogták őket. — Mondtam már neked, Peti, hogy nem félek tőled. Kirántotta a karját Balogh Anti kezéből, aki az imént lefog­ta őt, s nyugodtan elindult, vissza se nézett. Péter kétségbeesett mozdulatot tett, hogy kiszabadítsa magát, de erősen fogták ketten is. Kiáltások, ingerült félmondatok röpködtek a levegőben. — Hát ezeket mi lelte? — Elment az eszetek?! — Hagyjátok, hadd gyilkolják egymást! Senki sem tudta mire vélni ezt a hirtelen kitörést. A délutáni vonat indulásáig azonban már kevés idő volt hátra, igyekezni kellett, ezért aztán rövidesen ma­gára hagyták Pétert, aki újból rádöbbent, hogy minden össze­zavarodott életében. S minél in­kább ki akart, szabadulni ebből az áldatlan helyzetből, annál job­ban belégabalyodott. Hol kellene hát a rendcsinálást elkezdeni és hogyan? Miért van az, hogy olyan egyedül van? Jó lenne most haza­menni, anyja ölébe hajtani a fe­jét és ki se mozdulni a házból j egy hétig. De ennek az időnek ' örökre vége. Aki rálépett egy útra, az nem mondhatja: nem ér a nevem! Ezért kell nagyon-na- gyon meggondolni, milyen útra lépünk az életben. (Folytatjuk) cA tyáztűzkeLif Valahogy kiismerhetetlenek ezek a korszerű háztartási eszközök. Itt van például ez. a vacak gáz­tűzhely is. A múlt héten még egymást törték az emberek a vasbolt előtt, sőt, már este a bolt elé hurcoltak hálózsákot, ter­moszban rumos teát, miegymást, hogy enyhítsék a várakozás, je­lesen a sorban állás gyötrelmeit. S várakoztak jóembereink a bolt előtt, mígnem kinyitott, és akkor összeborult az addig rendnek mondható sorállás. És tépték, marták egymást. Nem hivatalos forrásból tudom, tucatszám szed­ték össze a különböző gombokat — a tűzhelyek kiadása után. S, hogy egy két darab esőköpeny, bundabélés is került az utcaseprő lapátjára, ez is ismert. Nem ismert viszont az a tény, hogy vannak még ügyes emberek, akik nem álltak sorba, ök a ké­nyelmesebb megoldást választják. Egyik ismerősöm, aki ugyancsak a kiutaltak kegyes listáján sze­repelt, nem állt sorba. Már miért állt volna. Hisz ő, mondhatni lo­gikusan gondolkodó ember. S ezért így folytatta gondolatmene­tét: Nem igaz az, hogy az egész országban ilyen nagy tülekedés van a gáztűzhelyekért. S mivel számára adott az országjárás, egy-egy szabadjegy felhasználása révén, felült a vonatra, s gáz­tűzhelyszerző országjárásra in­dult. Miskolc megyei jogú város volt az első. (Közrejátszott ebben az is, mert emberem gondolko­dott és azokat a városokat vette elsőnek, ahol városi gázművek szolgáltatják a főzési energiát). Miskolcon sajna nem kapott tűz­helyet. Debrecenbe kéne menni, gáz­tűzhelyet kéne venni — volt a következő meggondolás és állo­más. Az Alföld fővárosa sem adott gáztűzhelyet ismerősömnek. Az almák és burgonyák birodal­mába, a híres Nyírségbe utazott. Itt sem kapott. Szöged városa volt az út negyedik állomása. Papu- | csőt, meg paprikát, meg állítólag valami ízetlen halászlét, no meg bugyii bicskát kínáltak neki. de ő tűzhelyért jött. El is ment anélkül, egyenesen Budapestre Természetesen itt sem kapott. Csupán ígéretet, hogy majd a harmadik negyedévben lehet az ügyről szó. Kell a gáztűzhely, megéri még egy szabadjegy fel­áldozása. s irány a Kisalföld fő­városa, Győr. Szomorúan balla­gott a szép győri állomásra, s panaszkodott kollégájának: »Paj­tás, micsoda város ez, hogy még gáztűzhelyet sem lehet kapni?!« Tűzhelyet kollégájától nem ka­pott. de tanácsot igen, utazzon el Szombathelyre. Elutazott. Onnan az olajvidékre, Zalába küldték, Zalából Pécsre, Pécsről Kapos­várra... Te jóisten, hol zárul már a kör. Idegileg fáradtan, anyagiakban megfogyva, bágyadtan ült a vo­natra, az évi szabadjegy utolsó darabját bélyegeztette le. Haza­indult, lesz. ahogy lesz, de nincs e hazában gáztűzhely. Eltelt az utazással egy hét. Elfogyott min­den szabad jegy. Önköltségi jegy­gyei tudott már csak beutazni — potom negyven fillérért — Szek- szárdra, hogy ismét érdeklődjék: Van-e már gáztűzhely. Volt. Há­romlapos, zománcozott, sütős, amelyhez hasonlóért az egész or­szágot bejárta... Azzal vigasztaló­dott csupán, mikor vasútra adta a csillogó tűzhelyet, hogy tst! va­lamit kulturszomia kielégítése ér­dekében. s elmondhatja, ná’-'nái alaposabban senki nem vette még ki részét az Ismerd meg ha­zádat mozgalomból... S ha nyájas Olvasó azt hiszed, e történetet íróamtrvm mellett találtam ki. tévedsz. Igaz ennek minden szava. — pj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom