Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
Te, János, add csak ide... Az meg az én kapám — bökött Nagy Jánosra Keceli Balázs és már nyújtotta is, amelyik a kezében volt, miután nyilvánvaló, hogy akkor ez meg csak Nagye lehet. A szövetkezet udvarán, a szerszámos előtt álldogált a két ember, indultak volna ki a szövetkezeti tanyára, a porzó szekéren, merthogy már porzott a föld, sürgetett az idő is, meg a munka is. — Ez-é? — forgatta meg kezében a kapát Nagy, aztán biztonság kedvéért megnézte még egyszer a nyelét, de magát a kapát is, amely mit sem sejtve engedelmesen forgolódott a kezében. — Az hát... Megismerem ... Az enyém, ősz óta keresem, és nem találom... — lépett most már közelebb Keceli Balázs és támasztotta is a falnak a kapát, hogy elvegye azt, amelyiket a magáénak tart. — Nohát pedig,' komám, ez nem a te kapád... Ez az enyém... Itt van ni,' ez. a görcs... Én faragtam bele a nyelet, hát csak ismerem — rázta a fejét Nagy János mély meggyőződéssel... — Hó, te az anyád, hová rohannál! «— rikkantott a lovakra, amelyek nagyon indultak volna már bele a szép tavaszi világba. — Ugyan már, ne mondjad, komám ... Az ember megismeri talán csak a saját szerszámát... Tíz éve is megvan, hogy a hevesi vásárban vettem, így, nyelestől... Hát add csak ide szépen — bizonygatta Keceli... Nagy újból megnézte a kapát, élőiről, oldalról, alulról, ahonnan csak szemre lehet venni egy kapát, amelynek feje úgy hajlik vissza a nyeléhez, mintha hozzá akarna simulni, akárcsak valami szerelmes lány. Nincs igaza ennek a Balázsnak. Ez pedig az ő kapája, megismerné száz közül is. Nem azért, mert jobb vagy rosz- szabb, mint a másik, amit Keceli tart a kezében, olyan ez is éppen, mint az... Kapa...kapa... mondhatná bárki, és mondhatná ő is, ha Keceli nem bizonygatná, hogy éppen az lenne az övé, amit a kezében tart. Amikor, hogy nagyon is tudja, saját tulajdona, saját maga faragta nyéllel, s itt vette ő is tán, tíz éve, még Miskánál, a szövetkezeti boltosnál... — Tévedsz, te Balázs ... Mondom, hogy az ép kapám ez... Aki sokat dolgozott egy szerszámmal, megismeri tán ... Nem? — fogta most már akaratlanul is keményebben a kapa nyelét Nagy János és rettenetes határozottan nézett Kecelire. A motor szíve, mozgatója — ahogy mondani szokták — az energia. A bátaszéki könyvtár mozgatója a fehérhajú, kedves Gyula bácsi, aki nemcsak mozgatja a könyveket, hanem szereti is, mely energiát ad az öntevékeny szervező munkához. Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a könyvtár mostoha helyzete lassan megoldódik, amint a helyi ktsz felújítja az új helységet, melyben új otthonra talál a könyvtár. Az új helység megvalósításáért nagy buzgalommal és szeretettel fárad, mikor arról tervez, hogv mit hová fog helyezni és hogyan fogja vonzóbbá tenni a helyiséget, melybe a fiatalok és az idősebbek, a munkában elfáradt tsz-ta- gok és vasutasok is megpihenhetnek egy-két folyóirat lapozgatása, vagy egy jó regény kikölcsönzése közben. Pihenése közben fogom zavarni — gondoltam magamban — de meglepődve kellett látnom, hogy aktivitása nemcsak kölcsönzéskor, az ajánló munkában bontakozik ki, hanem szabad idejében is, mert éppen a kartonok erdejében válogatott, vagyis a katalógust állította össze önszorgalomból, hogy az érdeklődőket jobban kielégíthesse. Az új helyiségben még nagyobb forgalmat tud lebonyolítani, mint eddig. A könyv pedig eszköz, mely szórakoztatva tanít, nevel és tágít Á KAPA — Nem tévedek, ha mondom ... Megismerném én a magam szerszámát ezer... de még tízezer közül is ... Ez az én kapám, ha mondom, add hát ide, kár is sokat beszélni róla... Ha most Nagy Jánosban felötlött volna a józanabbik ész, az öregebbik szövetkezeti paraszt esze, s azt mondta volna: — Itt van komám, vidd a fenébe a kapádat... Ha a tiéd, ha nem... Pont egy kapa hiányzik a boldogságodhoz, akkor, amikor ötezer holdért, meg ötszáz hízóért beszélhetnél, akkor vigyed ... Úgysem sokat forgatjuk mi ezt a kapát, az már csak jobbára az asszonyok dolga ... Ha ezt mondta volna most, akkor Keceli vagy elveszi a kapát, vagy szégyenkezve , elneveti magát, megrántja a vállát, ahogy szokta, kicsit hányaveti módon és biztosan így felelt volna: — Igazad van, komám, fenébe azzal a kapával, akárkié, enyém- e vagy a tiéd ... De Nagy János megmérgesedett, nem is a kapa végett, inkább csak azért, hogy bejött ide a szövetkezetbe ez az ember, megtették csapatvezetőnek rögtön, mert tíz holdja volt... S most el akarja venni még az ő kapáját is, aki pedig tizedik éve gürcöl itt, hogy jobban menjen a szövetkezet dolga, akinek ezen az egy kapán kívül jóformán semmije sem volt. Hát lehet ezt? Hát szabad ezt? Semmiképpen sem. Már csak az igazság miatt sem. — Márpediglen ez a kapa nem a tied ... Nem adom — szűkült össze Nagy János szeme, s mikor kimondta már meg is bánta, mert minek kellett még ezt is mondani, hogy: — Te frissenjött! Keceli egy pillanatig szinte értetlenül nézte Nagyot. Első hallásra nem tudta, hogy miért háborodjon fel jobban, s hogy egyáltalán felháborodjon-e: a kapáért, vagy a „frissenjöttért.” Aztán, hogy rendberakódtak a dolgok a fejében, hogy megértette, a kapa is, meg a „frissenjött” is egyíitt- jámak, mint rossz ökrök a járomban, kegyetlenül elöntötte a méreg ... — Hogy frissenjött... Azt a nagyon jó keservit a magasságos égnek ... Frissenjött vagyok, mi? De a tíz holdam jó volt nektek, mi? Meg a két lovam. Meg a két tehén, disznó, kocsi... Azt mind ja az emberek látókörét és jártasabb lesz az új modern technika vívmányaiban és tájékozottabb az ismeretekben. Gyula bácsi nagy igyekezettel alakítja a fiatalok szemléletét, amikor kiválogatja az anyagot és úgy adja oda az olvasó kezébe, hogy új kép kerüljön eléjük, ha elolvassák Jaroszlávszki j: Hogyan születnek, élnek és halnak meg az istenek, vagy Ákos K: Vasárnap című könyvét, melyből megismerik a különböző vallások eredetét és a vasárnap keletkezésén keresztül a keresztény mitológiát. Az idősebb nemzedéknek olyan műveket ajánl, melyből felidézhetik háborús emlékeiket és összehasonlíthatják a Berchtes- gadeni sasfészektől a berlini bunkerig című könyv soraival és képeivel. A könyvbarát-mozgalom céljai szépek és nemesek, de csak akkor, ha valóra válnak, vagyis, ha a helyi szervek magukévá teszik a kultúra terjesztését és harcosai lesznek a tudatformáló folyamatnak. Ehhez és ezért kérem a társadalmi szervek segítségét, mert nem csupán könyvtárügyről van szó, hanem a kultúrforradalom- ról, mely nemcsak a mi ügyünk, hanem társadalmi ügy. Csíki Aladár a megyei könyvtár munkatársa elvettétek tőlem... Mi? Most meg még a kapámat is... Hát abból nem esztek... Ide azt a kapát, mert magam is megbánom olyat csinálok, te semmire sem jutott — ragadt a kapa nyele után Keceli. — Ebből pedig nem eszel — feszítette meg a lábát is, izmait is Nagy... — Ide a kapámat, a jóistenit, ha mondom ... — Még az úristennek sem a magamét, nemhogy neked — horrent vissza Nagy. — Szóval, nem adod, ami az enyém? — keskenyedett most össze Keceli szeme is ... — Azt nem adom, ami az enyém — próbált most már retirálni Nagy, mert valahol ott belül érezte, hogy nem okos dolog, amibe itt öreg szövetkezeti tag létére, belekeveredett. Keceli előre ugrott, megmarkolta a kapa nyelét, s nagyot rántott. Nagy megtántorodott, de aztán elöntötte a méreg, meg a virtus is, visszarántotta a kapát, most meg Keceli vesztette el az egyensúlyát, hogy nekiütődött a szerszámos falának... — Megütöttél, engem ütöttél meg?! — ordította el magát Keceli, s már ugrott is, már ütött is... Mire szétválasztották a két embert, úgy néztek ki, mint régen ha összeverekedett az alvég, meg a felvég ... — A nagyon jó úristenit maguknak! — tépte a haját a brigádvezető ... — Hát megbolondultak, vagy mi? Lisztes fejűek és úgy verik itt egymást, mint valami két suhanc... Hát mi volt a baj? Keceli bedagadt szeme alól rápislogott Nagyra, mondja-e, vagy sem, hogy mi volt a baj ... De az hallgatott... Megszólalt hát lassan, most már kegyetlenül szégyellve, bánva is a dolgot, kicsit tagolva a szót... — Azon vitáztunk egy kicsit,... mondom, azon,... hogyhát balról jobbra, vagy jobbról balra kanyarodik-e a paszuly a kórón ... Igaz-e komám? — Ühüm ... ilyen agrotechnikai vita volt... Na — bólintott Nagy és elfordította a fejét... A kiköpött fog szépen elfeküdt a porban, éppen a két kapa mellett ... Olyan egyforma volt az a két kapa, hogyha lehetne anyjuk, hát az sem tudott volna különbséget tenni közöttük. Gyurkó Géza Új olvasók a könyvtárban Örömmel fogadtuk a múlt évben meginduló könyvbarát- mozgalmat. Az új mozgalom célja az eddig nem olvasó rétegek bevonása az olvasók táborába. Elhatároztam, hogy magam is részt veszek ebben a munkában. Személyes beszélgetésem alapján megállapítottam, hogy a bátaszéki dolgozó parasztság is igényli a könyvet, szeret olvasni, de a könyvtártól még egyelőre idegenkedik. Felkerestem a könyvtárost és kértem, hogy adjon nyolc-tíz kötet könyvet, amit kivihetek magammal a családokhoz. A könyvtáros szívesen adott Jókai-, Móricz-, Mikszáth-. Móra- műveket, melyeket a meglátogatott családok örömmel fogadtak. Megismételtem még látogatásaimat két-három hetenként, három hónapon keresztül. A könyvbarát-mozgalmat a Hazafias Népfront, a földművesszövetkezet és a Nőtanács indította el. Feladatunk az — a Nőtanács tagjainak —, hogy az őszi és téli estéken felkeressük a nem olvasó házak lakóit és megnyerjük őket a rendszeres olvasók tábora részére. A munka nem lesz könnyű, de i ha arra gondolunk, hogy ezzel dolgozó parasztságunk műveltségi színvonalát emeljük, megéri a fáradságot. Rozgonyi Pálné Bátaszék Bátaszéken láttam... KISS DANIEL: Szemedben is mélyebbre built a nap Szél hasad le a hegyről, rézsűt kergeti magái a városon át. Szemhűs kék ejtőernyőjén lebeg a világ. Ráncos virágok. Öregek tenyerén avar-erezet. Szemedben is mélyebbre hullt a nap. Az őszi sugárhervadás kövekre pereg. A messzi, déli kékségbe ékelődtek már a láthatatlan vadludak. ősz, zörgő szellő, fénypókhálós ágak, Egymás felé utaznak bennünk az álmok: hogy legyen csatlakozásuk, menj el. menj el, hogy itt maradj; s ne úgy, mint a nyár befőftes üvegekben ...! Nélkülem nyugtalanul aludj, sivár percek hóhullása legyen az álmod, majd ha a tél fehér pillája rebben. JÖBA TIBOR: Duna! alkony Zöld-ezüst füzek bukóinak a parton; a felhők furcsa, giccses díszletek, hó-ormukon szelíd napfény remeg: falum fölött most születik az alkony. Én, hányt-vetett, de érzelmes csavargó, messzi tájakról megtértem ide, a fodros víz kedves öbleibe, hol habra árny, s a kedvem csókra hajló... Magamba iszom a hazai tájat, a rétet, honnan széna illatának vágyat pattantó, vad parfőmje árad: és hallgatom a dunapart zenéjét, míg könnyű fátylát bontja a sötétség, s az ég kigyűjtja miriádnyi mécsét. •, Majd az uram • megmutatja...! Történt az Ur 1962- ik esztendeiének egy téli reggelén, hogy Cső pike, a titkárnő ingerülten bekiáltott az igazgatójának: — Ugyan, Topolya, mit ténfereg itt, inkább ugorjon le a boltba, és hozzon nekem tíz deka panzert/ Az igazgató lerohant, hozott tíz deka parízert, két császárzsemlét, főzött hozzá P9V jó feketét és bevitte tálcán Csöpiké- nek, aki aztán a fejéhez vágott egy parí- zercsutkát. — Ez volt a vég. — Mégis el kell mondanom Topolya mentségére, hogy volt idő, mikor délceg, energikus igazgató volt. Akkoriban ajánlották neki Pirikét titkárnőnek. Piriké rosszul tudott gépelni, rosszul tudta a helyesírást, de valamit mégis jól tudott: hogy a férje Felelős Fővalaki a minisztériumban. Ezenfelül Piriké mindent kétszer csinált, de mikor Topolya figyelmeztette, bőgve rohant ki a szobából, hogy: „Micsoda egy undok, szekánt alak maga Topolya, de várjon csak, majd az uram megmutatja...” Topolyát végül is a természet törvényei szabadították meg Pirikétől, aki elment gyereket szülni, de azt is kétszer csinálta. Ikreket szült, hogy Topolyát bosz- szantsa. Hogy az új titkárnő, Csöpike férje is Felelős Fővalaki volt a minisztériumban, azt Topolya már babonás belenyugvással vette tudomásul. Annál is inkább, mert Csöpike egészen más volt. O abszolúte sem mit nem csinált, se szimplán, se duplán, csak feketéket csinált duplán, de azt is ő itta meg. Es elég volt egy fejcsóválás, már csattant is a fenyegetés: „Majd az uram megmutatja!” A legnagyobb baj mégis az volt, hogy Csöpikének eszébe se jutott gyereket szülni. Topolya igazgatói méltóságától lassan megfosztva, egykedvű lett és dísztelen, mint egy karácsonyfa vízkereszt után. Ám mégis, mikor az említett végzetes reggeli alkalmával Csöpike a fejéhez vágta a parí- zercsutkát, Topolya lázadó lelkének utolsó, nagy fellobbaná- sával ideglázba esett. Három napig félrebeszélt, és a kusza badarságokból csupán egy visszatérő mondat volt tisztán kivehető: „Majd az uram megmutatja... majd az uram megmutatja...” Topolya szíve azonban erős volt, és túlesett a krízisen. Mikor lábadozni kezdett, örömmel konstatálta, hogy egy rokon vállalat ismerős igazgatója fekszik a szomszédos kórházi ágyon, szintén ideg, szintén gyógyuló. Midőn a kolléga megkérdezte, hogy mi idézte elő a bajt, Topolya megrázkódva az emlékektől, így felelt: — A betegségem okáról nem szeretek beszélni, de egy tanácsot adhatok: ha lehet, férfit alkalmazzon titkárnak, mert annak nincs férje. — Rossz tanács, — révedt el a kolléga, — nekem férfi a titkárom, de boldogan kicserélném nőre. — Summa-summá- rum, a két igazgató titkárt cserélt, és ez mindkettőjük gyógyulását meggyorsította. Topolya újjászületve ment be a hivatalába, melegen üdvözölte az új titkárt, és meghagyta, hogy ha valamit nem tud, csak kérdezze meg bátran, majd megmutatja hogyan kell. — Az nagyon jó lesz — nézett rá bizakodva a titkár. — akkor tessék mindjárt megmutatni, hogyan kell írni a mö betűt. Topolyát e pillanatban valami nagy- nagy nyugodtság szállta meg: Csak semmi izgalom, hiszen ez a világ legegyszerűbb esete. Szépen kifizeti neki a felmondási pénzt, és mehet, amerre lát. Ám, mikor ezt közölte, a titkár őszinte meghökkenéssel bámult rá: — Magának vagy elment az esze, vagy nem tudja, kivel beszél! De várjon csak, lesz itt olyan hadd- elhadd, hogy a fal is csirizes lesz! Majd a feleségem megmutatja! FÜLÖP GYÖRGY
