Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
' 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. október 14. Garay János tovább él a szekszárdiak emlékezetében 150 éve született az Obsitos szerzője A mikor a mi Háry Jánosunk elkezdte jóízű ló- dításait — az Obsitos kezdősoraival kifejezve — csak „Hárman valának együtt...” S azóta az a kis létszámú hallgatóság már szépen megnőtt. Az Obsitos — most rrrár lódítás nélkül — bejárta a világot. Humora az irodalom- és színházkedvelő közönség népes táborának ajkára csalt kacajt. Garay, az Obsitos, valamint sok hazafias költemény szerzője, -már rég bevéste nevét va- lamennyünk költő-katalógusába. Pár éve találkoztam egy csomag- címkével, amelyen ez állott: Garay János, Bátaszék. Különös érdeklődéssel fordultam a cím viselője felé, ahogy ez lenni szokott: nagy nevek mai hordozói mindenkiben érdeklődést váltanak ki. Megtudtam, hogy semmi rokoni kapcsolat nincs közte és Garay •János között. Ebből a véletlenből kiindulva szereztem azonban mégis magamnak két új kedves ismerőst, a Garay nővéreket, akik Tolna községből Gödöllőre költöztek egy éve. Ez év tavaszán sikerült őket személyesen meglátogatnom. Nagy izgalommal vártam a 90 éves Garay Jolán és a 85 éves Garay Zsuzsával való találkozást. Az ezüstös hajú Zsuzsa néniben kerestem egy elmúlt évszázad vonásait,- nyomait, emlékeit. Rajta keresztül próbáltam - magam elé idézni a költő mozdulatait, lendületét, felfedezni a rokonban a hazasze-rető Ganay-vér mai letéteményesét. — Apám, Garay Antal, testvére volt Garay Jánosnak, tehát Jolán nővérem és ón a költő unokahugai vagyunk — kezdte a beszélgetést Zsuzsa néni. Szeretettel emlékezett vissza azokra a családi beszélgetésekre, melyek- ' h'ek fő témája a koí-áh meghalt nagybácsi, a költő vélt. Zsuzsa néni lelkes- visszaemlékezései hatására kerültem történelmi távolságból tegnapi közelségbe a költővel. Szülővárosában, Szekszárdan is ezt a közelséget lehet érezni. Vá- , rosunk költőhöz való közelségét, sajátjának vallását, emlékének őrzését lehet látni városszerte (iskolák, tér, tsz, stb.) Ugyancsak kedves emlékeztető lesz, ha kivitelezésre „kerül a Háry-kocsma nagyon eredeti terye is a szekszárdi szőlődombok aljában. Altalánps iskoláinkban hagyomány, hogy a tanulók közelebbről megismerkednek Garayval, Babits-csal. Hasonló a helyzet a (Folytatás a 3. oldalról) érettségizettek is ... Munkások... Nekem is van néhány lányom ... Igaz, hogy az egvik nagyon szele- burdi, de azért jól dolgozik... A többiek is... Mindig az legyen előtted, hogy az embert a munkája után ítélik meg ... Mari hallgatta a nagybátyját, ■ de gondolatai időnként elkalandoztak. Milyen messze van ez a ■Dimitrov tér Csepeltől. És naponta kell megtenni, kétszer is ... Arról ugyanis már hallott, hogy Csepel elég messze esik a várostól. De Lajos bácsi efelől is megnyugtatta: — A gyorsvasúttal tizenhat perc -alatt kint vagy. ■ Másnap reggel Lajos bácsival együtt mentek ki a Csepeli Kerék- ■ párgyárba, s a falusi kislányt szívesen fogadták az üzemben. Megmutatták neki, hogy mit kell majd csinálnia. Odaállították egy széles asztalhoz, ahol négy kis vaskarikát kellett egymásba fűznie. Egy középkorú férfi, Mohácsi János művezető avatta be a mesterség egyszerű titkaiba. Eleinte ügyetlénül állt a kezében a szerszám és á munkadarab. De a művezető újra és újra türelmesen elmagyarázta, hogy tudja a leg- : könnyebben összekapcsolni a karikákat. Ha á havi fizetését az első munkanap teljesítménye szerint Garay Gimnáziumban is. Itt évekig szabadon választott, kedvenc érettségi tétel volt Garay János. Ballagás pedig úgy nem képzelhető el, hogy a gimnázium diákjai ne vonulnának ki a Garay szoborhoz is. A költő ■ születése 150. évfordulóján is kedves esemény színhelye volt a Garay Gimnázium. Az iskola Garay önképző Köre tartott nyilvános ülést az iskola tanulói részére a költő tiszteletére. A több száz fiatal lelkes munkája, érdeklődése megfelelő biztosíték Garay emlékének ápolására. Az Irodalmi Színpad és az irodalmat kedvelők műsorával kitöltött nyilvános önképzőköri ülést az igazgatóság bejelentése és a diákok fogadalma tette még ünnepélyesebbé. A diákság elhatározta, hogy rendszeresen gondozni fogja az iskola névadója, Garay János szüleinek az alsóvárosi temetőben lévő sírhelyét. Az ülésen az iskola igazgatója bejelentette, hogy a KISZ alapszervezettel közösen a gimnázium diákjai részére „Ga- ray János irodalmi pályázatot” hirdet a költő további megbecsülése jeléül. Garay azonban nemcsak az iskolák falai között és a szűkebb irodalmi körökben, hanem egész városunk tudatában él. Ezt az emlékezés-portrét egy két év előtti, és egy mai képpel zárom. 1961. januárjában vette fel a létszámban és területben megnövekedett Béke Tsz Garay János nevét. Az ünnepélyes közgyűlésen már minden elrendeződött, de még névadója nem volt a tsz-nek. Egyik tanácsvezető tett javaslatot, hogy legyen Garay. Az egybegyűltek egybehangzó szavazással és helyeslő felkiáltásokkal döntöttek a javaslat mellett. Nem volt ott sem kérdezgetés, sem magyarázat, egyetlen szó sem hangzott el, mely méltatta volna a névadó érdemeit. Nem is volt rá szükség, mindenki tudta kiről van szó, kire szavaz. Ez a körülmény önmagáért beszél. A másik zárókép ugyancsak a tsz-hez fűződik. A közös gazdaság gazdáinak sok gondja és feladata mellett jutott ideje arra, hogy névadója születésének 150. évfordulója alkalmából ízlésesen bekeretezett fényképeket, fotókat rendeljen meg, melyeket a központi épületekben fognak majd elhelyezni. Városunk tehát az évfordulón tovább törlesztett adósságából. NÉMETH GÁBOR fizették volna, bizony aligha tud belőle megélni. Az előírás szerint 2500 karikasort kellett csinálnia, s ő alig adott át hatszázat a műszak végén. Pedig meg kell vallani, hogy nagyon igyekezett. Még az ebédidőt is korábban befejezte és odaállt a pad mellé, hogy gyakorolja magát. A művezetőn kívül jóformán senkivel sem ismerkedett meg, pedig tőle jobbra is, balra is dolgoztak. Két lány és három férfi dolgozott a mellette lévő pádon. A lányok többször megpróbáltak vele szóbaelegyed- ni, de amikor látták, hogy a hallgatag falusi kislányt idegesíti á kezdeti „tehetségtelenség”, hagyták, tanulja csak a munkát. Két órakor, a munkaidő befejeztével Mari bement az öltözőbe, átöltözött és elindult hazafelé. A gyorsvasút hamar beröpítette a Boráros térre. Korán volt még, jóformán előtte az egész délután, nem akart hazamenni. Lajos bácsi és Klári néni úgy sincsenek otthon, ők ötig dolgoznak. Elindult hát felfelé, a Tolbuchin körúton. Sétált. Nézegette a kirakatokat. Aztán betévedt a Kossuth Lajos utcába. Itt már sok látnivaló volt. Titokban ki is választott magának egy szép blúzt, egy kalapot, meg egy cipőt. Az első fizetéséből ezeket a holmikat fogja megvenni... (Folytatjuk) Szái'tajaj Itajéoal jakitól Oja jáiq Nem kis izgalommal készültem az útra. Jó húsz évvel ezelőtt ültem hajóra életemben először, ugyanitt, a paksi hajóállomáson. A Deák Ferenc nevű gőzös délután négy óra tájban kötött ki, majd indult Budapest felé. Emlékszem, az utazás első órái érdekesek voltak, lenyűgöző volt számomra a hatalmas, háromhengeres gőzgép munkája, kellemes volt a langyos szellő a fedélzeten. A látványosságokat azonban hamarosan felváltotta az unalom. Mikor érünk már Pestre? — Az útitársak megnyugtattak: „Keress csak, kisöcsém, egy zugot, aztán aludjál. Majd reggel felébresztünk.” Helyet találni nehéz volt, zsúfolásig megtelt a hajó. Másnap délben kötöttünk ki az Eskü téren. A hajózás — már ami a gyorsaságot illeti — azóta sem változott. A változás csak annyi, hogy ma sokkal kevesebb az utas. A régi időben sokan vállalkoztak a hosszabb, fárasztóbb útra, a hajójegy egy-két pengővel olcsóbb volt a vasúti menetdíjnál. Ma már nem számít annyira a tíz-tizenöt forintos különbség nak vezetője az utastérbe invitál. Az ülések kényelmesek, mintha repülőgépben ülnénk. Hatvannégy utas számára van hely. A hajó hossza 26 950 milliméter, közel 27 méter. A tizenkét- hengeres motor olajhidraulikás távvezérléssel működik. Álló helyzetben a merülés 18 deciméter, a hajó egy perc alatt éri el azt a sebességek amelynél siklásba jön, ekkor a merülés — csak a hordszárnyak és a hajócsavar van a vízben — tizenegy deciméter — tájékoztat a műszaki adatokról Molnár elvtárs. Ez az eleső menetrendszerű útja'a Sirály II-nek, utas még nem annak, aki gyorsabban akar odaérni. És talán ez a magyarázata a nagy érdeklődésnek, amit egy újsághír váltott ki: A MAHART kísérleti szárnyashajó-járatot indít Budapest és Mohács között. A hajó egyszeriben a repülőgép után a leggyorsabb közlekedési eszközzé vált. Az állomásfőnöki irodában percenként cseng a telefon. Verecz- kei Ferenc állomásfőnök türelmesen válaszol, mindig ugyanazt: „Kettőkor indult Pestről, négykor lesz itt”. Az érdeklődők még nem utazni akarnak, csak látni a „csodahajót”, a „repülőhajót”, de már akad jelentkező holnap- utánra. Van, aki sokallja a 65 forintos menetdíjat Budapestig, de az állomásfőnök meggyőzi: Csak tíz forinttal drágább a busznál, de közel egy órával hamarabb lehet vele Pestre érni. Vagy ezren szoronkodnak mái a parton amikor — öt perccel négy előtt — a felső kanyarban előbukkan a hajó. Két perc múlva már az állomás előtt húz el, teljes sebességgel. A tömeg fel- morajlik: az egész hajótest a víz fölött száguld. Kissé nehézkesen megy a kikötés, de végül is sikerül. Rövid ünnepség a „stégen”, Máté Dénes tanácstitkár üdvözli a hajó személyzetét, beszállunk, indulunk Baja felé. Feldübörög az 1250 lóerős Diesel-motor, egv perc múlva már — a víz felett — 70 kilométeres sebességgel re pülünk. Molnár Elemér elvtárs. MAHART kereskedelmi osztályások van. Egyelőre hetenként háromszor — lefelé hétfőn, szerdán és pénteken, felfelé a következő napokon — teszi meg a Mohács— Budapest közti- utat, de jövőre már naponként indítják oda- vissza. Bizonyára sokan veszik majd. igénybe, hiszen Budapestről Mohácsra autóbusszal öt órát vesz igénybe az utazás, személy- vonattal — Pécsen keresztül — nyolc-nyolc és fél órát, gyorsvonattal pedig öt és fél-hat és fél órát. A Sirálynak pedig csak három és fél órára van szüksége. A menetdfjat úgy állapították meg, hogy valamivel alacsonyabb legyen a gyorsvonáti díjszabásnál. Tervezik nemzetközi járat indítását is Bécs—Budapest— Belgrád között. Az új technika új feladatok elé állítja a hajósokat A parancsnok, a hajó első embere egyben a második személy, mint gép- üzem-vezető. A gépüzem-vezető a gépi berendezés gazdája, egyben a parancsnok helyettese. A másodgépész szükség esetén a fedélzetmestert helyettesíti, a hajóslegény „másodbeosztása’, gépápoló. A személyzet három-öt főből áll. Egymás után hagyjuk el az állomásokat, a felfelé, vagy lefelé haladó hajókat. Kicsit veszélyes dologra vállalkozunk, amikor felkapaszkodunk a vezetőfülkébe,- Különben szélcsend van, a nagy sebesség miatt azonban erősen meg kell kapaszkodnunk a korlátban, hogy vízbe ne pottyan- junk. Kele Sándor kormányos — 6 » személyzet legidősebb tagja, negyvenöt éves — a kormánykeréknél áll, Kiss István, a 36 éves parancsnok és Dallos Sándor, a nálánál is fiatalabb gépüzem-vezető Nyikoláj Kuzminnal, a hajó műszaki átadójával beszélget. Együtt hozták haza Izmailból a hajót, a szovjet mérnök az első napokban még itt tartózkodik, elkíséri a hajót első útjaira. — Valamennyien örülünk az új hajónak — mondja Kiss elvtárs —, igyekszünk minél jobban megismerni, megtanulni a kezelését, vezetését. Komolyabb hiba nem is fordulhat elő vele, tökéletes jármű ez. Különben is, ha baj van, automata berendezés állítja meg hat másodperc alatt Ennél még egy autó fékútja is hosszabb. — Csak egy esetben történhet szerencsétlenség, ha letérünk az „országútról”, nekimegyünk a partnak — teszi hozzá mosolyogva a. koripányos. — A mi ország- uturik, a Duna azonban elég széles. Elférünk rajta akkor is, ha más hajókat kell kikerülni. Nem kell félni az összeütközéstől sem, hiszen valamennyi járműnél sokszorta gyorsabbak vagyunk. Kele elvtárs azonban csak pillanatokra néz hátra, az utat figyeli. Alacsony a vízállás, a hajó- úton kell maradni. A hatvanhetvenes tempó nem gyerekjáték. Negyvenöt perc telt el az indulás óta, a távolban feltűnnek a bajai híd körvonalai! Hatalmas tCmeg a parton. Integetnek. A vízen motorcsónakok köröznek.a kíváncsiság hozta a bajaiakat az állomásra. Érthető az érdeklődés, forradalmi változásnak lehetnek tanúi: a nemrég leglassúbb közlekedési eszköz, a hajó évikévé vált a 1 eggyorsabbaknak. J. J. ’
