Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

&962. október 12.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Pártértekezlet Bonilládon

(Folytatás az 1. oldalról)

A hétszeresen Élüzem címet nyert zománcgyár dolgozói helytállnak a termelésben. A zománcgyár termékeit ma már 19 országba exportálják. A cipőgyár évről évre fejlődik, bővül. A beszámolási időszakban két és fél millió forintos beruházással üzemi fürdő épül. Jövőre új aljaüzemet létesítenek, ötmillió forintos beruházással.

A beszámoló, és a vitában részt vevők eredményekről számoltak be, de nem volt híja a bátor bírálatnak, és a hibák feltárásának sem. A pártszervezetekben kevés a nő párttag. Ez a járásban általános probléma, de Gyurkovics Lajos elvtárs, a cipőgyár; pártr titkára arról beszélt, hogyan javult a pártszervezet politikai munkája és ennek eredményeképpen a női párttagok aránya. A pártvezetőségben. két régi munkásnő kapott tisztséget, s nagyszerű munkát végeznek — mondotta. A pártszervezet munkájába friss erőket vontak be, s jelenleg a párttagság 34 százaléka nő.

A jő gazdasági eredményeket nagyban befolyásolhatják a pártszervezetek, ha céltudatos politikai munkával segítik a gazdasági vezetőket Erről beszélt Lovász Piuszné, a mőcsényi Mező Imre Termelőszövetkezet küldötte. — Termelőszövetkezetünk az elmúlt évben mérleghiányos volt. Az idén javult a munkafegyelem, s javultak a termelési eredményeink is, olyany- nyira, hogy teljesíteni tudjuk tervünket.

Négy vagon kenyérgabona szállítására kötöttünk szerződést és ezzel szemben kilenc vagon gabonát adtunk a népgazdaságnak. Burgonyából is három vagonnal többet adunk a tervezettnél.

Az őszinte légkörben, nyíltan beszéltek a küldöttek arról, hogy a községekben az embereket mi foglalkoztatja és milyen kérdéA KISZÖV és a MÉSZÖV megállapodása alapján a jövőben a két szövetkezeti szerv, illetve a ktsz-efc és a földművesszövetkezetek között szoros kulturális együttműködés jön létre. Az együttműködés, a közös művészeti csoportok szervezése ugyancsak a közelmúltban indult el, de máris biztatóak az eredményei. A Paksi Építőipari Ktsz fiú tánccsoportja és az frnsz lányai

sekre várnak választ, megoldást. Jándi József elvtárs, a teveli Kossuth Tsz elnöke örömmel beszélt arról, hogy azok az egyszerű emberek, akik néhány évvel ezelőtt még féltek a politikától, ma bátran elmondják véleményüket. — Termelőszövetkezetünk tagjai foglalkoznak a VIII. pártkongresszus irányelveivel, s a maguk nyelvére úgy fordítják le, mikor kapnak a termelőszövetkezetek több erőgépet, s módosítják-e a nyugdíj korhatárt. Érdeklődnek a nemzetközi helyzet alakulása iránt is, s élénken foglalkoztak a francia kormány bukásával, nem kevésbé a szovjet—jugoszláv államférfiak között folyó tárgyalásokkal.

Sokan beszéltek a kultúrforra- dalom eredményeiről. Dr. Kende Ferenc visszatekintve az 1959- ben megtartott járási pártértekezlet óta eltelt időre, a fejlődésről beszélt. — Az emberekben felébredt a tudásszomj.

Minket, pedagógusokat örömmel tölt el az, hogy ma már nemcsak azok tanulnak, akiktől munkakörük parancsolóan megköveteli a több tudást, az iskolai végzettséget, hanem az egyszerű emberek is. A technikum levelező oktatásán háromszázan vesznek részt.

A mezőgazdasági szakember- képzéssel Fodor János, a lengye- li szakiskola küldötte foglalkozott az eredmények mellett. Negatív vonásként említette meg, hogy egynémely falusi szülő szemléletével baj van. Az ilyen szülők azt hangoztatják, nem azért taníttatják gyermeküket, hogy az iskola elvégzése után fizikai munkát végezzenek. Ez a I káros szemlélet — mondotta Fodor elvtárs — a fiataloknál is érezteti hatását. Mi, a tantestület tagjai a munkára való nevelést t-rtjuk szem előtt, mert a szocializmust építő társadalomban a munka szép és megtisztelő feladat.

Sebestyén Jenő elvtárs, a Központi Pártbizottság munkatársa is

vegyes tánccsoportot alakítottak, s a próbák meg is kezdődtek. Du- naföldváron a Cipész Ktsz és a földművesszövetkezet közös színjátszó stúdiót szervez. Hőgyészen a Vegyes Ktsz és a földművesszövetkezet kórusának fejlesztését segíti elő. Ugyanakkor rövidesen megalakul Gyönkön a közös szövetkezeti tánccsoport, Bátaszé- ken a színjátszó, Pincehelyen szintén a színjátszó csoport.

segítette az értekezlet munkáját, s felszólalt a tanácskozáson. Beszéde kezdetén a Központi Bizottság üdvözletét és a közelmúltban hazánkban járt külföldi pártdelegációk jókívánságait tolmácsolta, majd az osztályharc néhány kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy ezzel kapcsolatban néhány helytelen nézet, gyakorlat van, a bonyhádi járásban is, másutt is. Tisztázni kell az emberek gondolkodásában, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A tsz- tag, ha azelőtt nagygazda volt is, az egységes szövetkezeti parasztsághoz tartozik.

Az embereket aszerint értékeljük, ki, mit és mennyit tesz a szocializmus építéséért. Még van meg nem értés olyan tekintetben is, hogy a pártonkí- vüliek is bekerülhetnek közfunkcióba és eltöröltük a származás szerinti megítélést. Az élet, a fejlődés tette ezt szükségessé, s éppen ezért rendezni kellett. Hiba az, hogy vannak, akik ezt nem értik meg, és a régi, megcsontosodott előítéleteket magukban hordva, bizalmatlanok a becsületesen dolgozó, szakmájukat szerető jó szakemberekkel szemben. A kommunisták harcoljanak a maradi nézetek ellen és bátran támogassák az újat, mert ezzel meggyorsíthatjuk hazánkban a szocializmus teljes felépítését.

Sebestyén elvtárs felszólalása után a küldöttértekezlet tovább folytatta munkáját. A vitában még többen kértek szót. Kerner József elvtárs a zománcgyár dolgozóinak kongresszusi munkaversenyéről, őszi Ferenc a társadalmi tulajdon védelméről beszélt. Utána Hornok István elvtárs, a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a küldöttértekezlet résztvevőit. Majd a párt helyes politikájáról, a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolatáról beszélt. Megállapította, hogy az értekezleten az eredmények mellett helyesen érvényesült a bírálat is, de amikor a hibákat megállapítjuk, jó, ha mindenki azon gondolkodik, hogyan tudna többet tenni a párt politikájának végrehajtásáért.

A pártértekezlet résztvevői táviratban köszöntötték a párt Központi Bizottságét.

A vitát, amelyben huszonegyen vettek részt, a késői órákban zárták le. Ezután megválasztották „a . járási pártbizottság, a revíziós bi- I zottság tagjait és a küldötteket a ! megyei értekezletre. A járási pártbizottság megtartotta első ülését. A Bonyhádi Járási Párt- bizottság első titkárának Daradics Ferenc elvtársat választották meg.

Hasznosnak ígérkezik a kfsz-ek és a földfflűv85szöv2fkezeiek kuSfuráíis együttműködése

Erzsiék kiskapuján, mint aki végképp tiszta vizet akar önteni a pohárba. És azzal az elhatározással, hogy ha kell, foggal és körömmel harcolja ki jussát, ezt a kicsi szőke lányt, akinek ajkai körül finom mosolygás bújik meg, nyakának szép ívelése láttán minden csepp vére forrni kezd és megcsodálja az orra körül elő- tünedező halovány, leheletnyi ráncvonalakat, akinek szeme színe olyan, mint szeptemberben a lombját hullatni készülő erdő. Mindig ezt a szelídséget kereste a nők szemében. Úgy érzi, nála megtalálta. De vajon megtarthatja-e? ...

... Jókor jött Miklós, vártak rá. Erzsi úgy ölelte át a házajtóban, mint aki nem akarja elengedni soha, soha többé...

VII.

Vasárnap reggel alig ütötte el a hatot, amikor kopogtattak Gódor Zsiga bácsiék házénak ablakán. Zsiga bácsi, amikor kinézett az ablakon, Sánta Lajost látta, aki egyre csak integetett, nyissa ki az ablakot, fontos dologban jött. Amikor aztán kinyílt az ablak, előbb a féldeci törköly illata ömlött be.

— Nagy újság van, Zsiga — így kezdte. — Képzeld. A kútnál Csá- nyiné viszi a szót. Azt mondja, hogy többé nem megy sehova a fiú, az Elek.

Zsiga bácsi csak hümmögött. Hogy ő majd akkor örül, ha ott látja maga előtt az irodán azt a legényt. Addig el se hiszi az egészet.

— Hát Gál Péterről tudsz-e valamit, Lajos?

— Arról ládd, nem tudok semmit. De könnyű kitalálni. Nem indul az neki egyedül a vakvilágnak. Hanem tudod mit? Most az egyszer nem ártana, ha elmennél hozzájuk.

— Szóval azt akarod, hogy menjek el hozzájuk? Hm. Kérjek tőlük bocsánatot.

— Ugyan Zsiga, félreérted a szavaimat. Nem kell azoknak könyörögni, csak érezzék, hogy számítasz rájuk. Ne félj, ha azt látják. hogy emberszámba veszed őket, s nem úgy beszélsz velük, mint akkor, amikor még pendelyes gyerekek voltak, ha a felnőttet nézed bennük, értenek azok a komoly szóból

— Én nem bánom, Lajos, de te is jössz velem.

— Hát éppen elmehetek, elvégre vasárnap van, kitelik az időmből.

Kevés idő múlva bekopogtattak Gálékhoz. Az asszony jött ki eléjük és szinte súgva mondta:

— Alszik a fiam, Zsiga bácsi, úgy elaludt, mint a bunda.

— Tán berúgott a bálban?

— Dehogyis rúgott az be. Nem olyan az én fiam. Csak hát eltörődött, sokáig volt talpon, szegénykém.

— Aztán kell-e a vonathoz kelteni, azt mondd már Mariska, arra kíváncsi nagyon az elnök, — biztatta Gálnét az öreg Sánta.

— Már miért kellene kelteni? Azt mondta, ne keltsem, csak ha magától kinyílik a szeme.

— No-no, hát hagyni is kell. De azért mondja meg neki szomszédasszony, hogy itt jártunk.

A ház előtt a nagy eperfán megszólalt egy sárgarigó. Hangja élénk volt, friss, minden alvót ébresztő. Mintha most szökkent volna nyárba a gyorsan hömpölygő idő...

(Vége)

Péntek:

REND A LELKE MINDENNEK

A Gy.-i tanácselnök tisztességes családapa, jó férj, és adandó alkalommal a rossznak se elrontója. Hivatali tekintélyén sem esik csorba, mert a tanácsüléseket pontosan, rendesen meg. tartja: a napirendi

pontok rendszerint jól összevágnak az élettel. Tatxtsszal a tavaszi munkák helyzetével és a soronlcö- vetkező feladatokkal, •ősszel pedig az őszi munkák helyzetével és a soronkövetkezö feladatokkal foglalkoznak. Még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy ősszel tárgyalták volna a tavaszi munkák helyzetét a soronkövetkezö feladatokkal, vagy tavasszal az őszi munkák helyzetét a soronkövetkezö feladatokkal.

Egyik-másik tanácstag mégis azt állítja, hogy a Gy.-i tanácselnök, aki tisztességes családapa, jó férj, stb. stb., soha nem látja a határt, és ha rajta múlna, könnyen előfordulna, hogy ősszel foglalkoznának a tavaszi munkák helyzetével, valamint a soronkövetkezö fel- adatoklcal, stb. stb. Mondhatná erre valaki, ha a tanácstagok megállapítása igaz, akkor a Gy.-i tanácselnök, bár tisztességes családapa, stb. stb., de szemfényvesztő is, mert csakis egy szemfényvesztő, és bűvész képes arra, hogy be tudjon számolni arról, amiről gőze sincs. Sőt, ennek tetejében még a soronkövetkezö fel- adatolcat is képes legyen meghatározni.

Nos, a dolog nem ilyen egyszerű. A Gy.-i tanácselnök ugyanis a „rend a lelke mindennek” elv alapján él és működik. Eszébe se jut csak azért elhalasztani a tanácsülést, mert nem ismeri a határt, arról meg szó sem lehet, hogy ilyen kicsinységek miatt lekerüljön a napirendről az őszi munkák helyzete a soronkövetkezö feladatokkal. Mit szólna hozzá a járás, és mit jelentene o Gy.-i tanácselnök felfelé.

Egyébként talán a határjárás lenne valóban az igazi, s talán ennek alapján tényleg lehetne a tanácselnöknek önálló véleménye, de a határjárás technikai okok miatt . sajnos megvalósíthatatlan. A Gy.-i tanácselnök

ugyanis úgy odaragadt íróasztalához, hogy őt és az íróasztalt szétválasztani semmilyen erő nem képes. Azt meg azért mégsem lehet elkívánni, hogy egy tanácselnök íróasztallal a hátán járja a határt. Az a helyes hát, amit a Gy.-i tanácselnök kiokoskodott.

Amikor vészesen közeleg a tanácsülés napja, áttelefonál a tsz-irodára és ráparancsol a főagronó- musra, hogy készítse el a beszámolót. Most, miután október lévén, a főagronómus az őszi munkák helyzetéről és a soronkövetkezö feladatokról készít beszámolót a Gy.-i tanácselnöknek, aki majd a beszámolót szépen felolvassa. Ezzel a módszerrel a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A határt se kell járnia, és a tanácsülést is meg lehét tartani, és a napirenden sem kell változtatni. Sőt, felfelé jelenteni lehet, hogy az őszi mezőgazdasági munkák helyzetével megfelelően foglalkoztunk, amint ez az ide mellékelt beszámolómból is kitűnik.

— szp —

Szüreti bál Mórágyon

Ilyenkor ősz táján a mi megyénk falvaiban is egymást érik a hagyományos szüreti mulatságok. A mórágyi általános iskola úttörőcsapata is az elmúlt napokban rendezte meg nagyszabású szüreti felvonulását és utána bált tartottak. Az egész község összefogott, hogy az úttörők munkáját, szórakozását minél nagyobb siker koronázza. A termelőszövetkezet

biztosította a bálhoz elengedhetetlen szőlőt. A művelődési ház igazgatója a termet biztosította, a szülői munkaközösség pedig szendvicseket készített és a korona elkészítésével segítette az úttörőket.

A bál tiszta bevételét felszerelések vásárlására fordítja a csapat.

,,Kincsesbánya99 az udvaron

Első látásra legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy Szintai Pista bácsinak 72 év nyomja a vállát. Úgy hajladozott a szőlőtőkék között, mint a fiatalok sem különben. S ami az érdekessége a dolognak, nem kint a szőlőben, hanem az udvarán. Bátran el lehet erre is mondani, hogy szőlő, mert ha mindössze 150 öl is, lead annyi szőlőt, mustot, mint máshol a gyengébb fél hold.

Ez a kis darab föld valóságos aranybánya az idős, nyugdíjas tsz-tagnak. Mindössze néhány tőke az egész, lugasformára, ágakból eszkábólt keretekre vannak felfuttatva.

— Ez is olyan három lépcsős, mint a szputnyik — mutatja kis birodalmát Pista bácsi és saját tréfáján ő nevet először. De azután komolyan teszi hozzá: — Nekünk is haladni kell a korral. Nem igaz? Bár előbb kezdtem volna hozzá — fejezi, be a gondolatot.

— Hogy jutott eszébe? — kérdezem.

— Tudja, volt itt az udvaron vagy három tőke szőlő. Magam ültettem, vagy negyven évvel ezelőtt. Most, hogy nyugdíjas lettem, időm. van, meg a keresethez is jól jön, hát csinálgattam, futtattam, ojtogattam.

S az eredmény? Szerződésre a földszövnek két mázsát adott el. De jöttek mások is venni az ízletes gyümölcsből. Van is még rajta, ahogy így számolgattuk, legalább három mázsára való.

A kerítésig még van egy kis

darab hely, de már látszik, hogy elő van készítve tovább növelni a kis „aranybányát”. Tovább növelni azután nem lehet, mert egy hatalmas körtefa foglalja el a helyet, fogja el a napot.

— Ez is megadja az árát — mondja Szintai bácsi — akárcsak a szőlő. Legalább hat mázsa finom császárkörtét tudtunk eladni róla. — Persze nem ingyen — teszi hozzá mosolyogva —, de én megadom nekik, ami dukál, rendes trágya, pétisó, meg a szór - galmatos gondoskodás.

És az idős bácsinak sok követője van itt Madocsán. Átlépve a szomszédba, Takács Istvánoknál is lehet ilyet találni, de lehetne sorolni Sütkei Mihályt és még másokat is. Szintai bácsi pedig adja a jótanácsokat, s a gyakorlatban is elterjesztette a faluban a zöldoltást, amit még Tokajban tanult meg.

Igen érdekes például az egyik 45 éves tőke. Nem tetszett Szintai bácsinak az eredeti fajtája, hát beoltotta, négyféle csemegeszőlővel. S az egy tőkén hosszan elnyúlnak a piros, sárga, fehér, fekete fürtökkel megrakott venyigék.

A búcsúzás után elgondolom, milyen jó volna ezt az „udvari kincsesbánya” kezdeményezést valakinek mozgalommá fejleszteni: Haszna lenne belőle a szerződésre termeltető földmüvesszö- vetkezeten keresztül az országnak, F nem utolsó sorban a mozgalomban részt vevő gazdáknak is. Megérné!

(Sz-E)