Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

1962. október 6.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Járási pártértekezlet Dombóváron

Hova épüljön

Szekszárdi új városnegyede ?

„Formabontó” elképzelések — Gazdaságos lenne-e a gazdaságosság jelszava

(Folytatás az 1. oldalról)

Ennek eredményeként jók a terméskilátások is. Évről évre csökken a gyenge eredményt elérő közös gazdaságok száma. így aztán a járás szövetkezetei egyre nagyobb részt vállalnak az ország áruszükségletének biztosításából.

A felvásárolt árunak 1960- ban 63 százalékát, 1961-ben 16 százalékát a tsz-ek adták, az idén pedig ez a szám már eléri a 83 százalékot.

Az ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósításában nagyot léptek előre a járás termelőszövetkezetei. Felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy szövetkezeteinkben kéz a kézben dolgozik a parasztság régebben kialakult minden rétege úgy, hogy ezek a rótegkülönbségek ma már elmosódóban vannak. Pártunk mező- gazdasági politikája jónak bizonyult és beigazolódott a járás területén is, hogy a parasztság számára a közös összefogás a legjárhatóbb út.

A párt- és tömegszervezeti mun ka elemzése is nagy helyet kapott a beszámolóban.

— Az elmúlt évek feladatai nagy erőpróbát jelentettek a járás kommunistái, pártszervezetei részére.

A kommunisták eredményesen birkóztak meg a feladatokkal, mindenütt szervezői, irányítói voltak a különböző

bontakozott ki. A jelenlevők közül sokan felszólaltak és elmondották véleményüket a járás pártéletéről, gazdasági és társadalmi problémáiról.

Antal István, a dombóvári községi tanács elnöke felszólalásában elmondotta, hogy Dombóvárott hogyan sikerült mozgósítani az egész lakosságot a különböző közérdekű feladatok .megoldása érdekében. Közölte azt is az értekezlet részvevőivel, hogy Dombóvárott az egyházi szertartások helyett ma már egyre népszerűbbek a társadalmi ünnepségek. Szabó Ferenc, a dombóvári termelőszövetkezet párttitkára arról beszélt, hogyan sikerült rohamos ütemben megjavítani a szövetkezetei.

Az eredmény titka az volt, hogy a vezetés jó kapcsolatot teremtett a tagsággal. A tagok többségét sikerült mozgósítani, helyes szakmai intézkedéseket dolgoztak ki, s ez párosult a pártpolitikai tevékenységgel.

Lóki Miklósáé, a nőtanács járási titkára elmondotta, hogy a járás asszonyai mindenekelőtt a termelőszövetkezetek megszilárdítását tekintik fő feladatuknak. Ugyanakkor bírálatot mondott, mert egyes helyeken a szakvezetők a nőmozgalmat valamiféle szükségtelen rossznak tekintik. Bertus Ferenc földművesszövetkezeti ügyvezető-elnök a lakosság vásárlási igényének módosulásáról, valamint Dombóvár zöldségellátási nehézségeiről beszélt. Gyuri- cza István, a járási pártbizottság osztályvezetője arról beszélt, hogy a megváltozott körülményekhez hogyan kell átalakítani a párt- politikai munkát. A kongresszusi irányelvek tükrében vizsgálta a párttagok kötelmeit, növekvő felelősségét. Gregorics Jakab, a dombóvári termelőszövetkezet elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a gazdasági eredmények elérésénél alapvető szerepe volt annak, hogy a pártszervezet mindenben segítette a helyes gazdasági vezetést. Szűcs Károly, a cementipari vállalat párttitkára az üzem gazdasági problémáiról és a dolgozókkal való foglalkozásról beszélt.

Ezután Virág István elvtárs emelkedett szólásra. A többi közt a következőket mondotta:

— A dombóvári járás példája is azt igazolja, hogy előrehaladni csak akkor tudunk, ha szorosra

munkának. Pártszervezeteinkben megteremtődött az ideológiai és cselekvési egység.

Ez harcban született meg. Nagy- küzdelmet kellett vívnunk mind a dogmatikus, mind pedig a revizionista nézetekkel. Még manapság is találkozunk szűklátókörűséggel, meg nem értéssel. Elmondhatjuk azonban, hogy a párt a járásban még sosem volt olyan egységes, mint napjainkban és ez párosul a párt központi irányelveinek legnagyobb helyeslésével.

Osztatlanul helyeslésre talált a kongresszusi irányelvekben szereplő iránymutatás.

A pártszervezetek számbelileg is egyre erősödnek, különösen a példamutató szövetkezeti parasztság soraiból jutnak el mind többen a párthoz. Ugyanakkor meg kell említeni, a pártépítésnél az asz- szonyokra nem fordítottunk kellő figyelmet, annak ellenére, hogy a termelésből oroszlánrészt vállaltak.

— A járás minden községében aktív tömegszervezeti élet található és ez erős kapcsolatot jelent a párt és a tömegek közt.

A beszámoló a feladatokat lényegében így határozta meg: Mivel a jelenlegi út minden tekintetben helyesnek bizonyult, ezen kell járnunk a jövőben is, és ugyanakkor nagy küzdelmet kell vívnunk a még meglevő és az eredményeket gátló hiányosságok kijavítása érdekében.

A beszámoló után

fűzzük a párt és tömegek kapcsolatát.

Eredményesen vivtuk meg itt is a kétfrontos harcot. Hasznos tapasztalatainkból erőt * kell merítenünk a további munkánkhoz. Ha ezt megtesz- sziik, á jövőben még nagyobb lépésekkel tudunk előrehaladni.

Ehhez minden lehetőségünk adva van.

A továbbiakban a normarendezésről, a vasutasok munkájáról, a kenyérgabona-probléma megoldásáról és a pártélet tükrében a különböző gazdasági kérdésekről beszélt.

Ponecker Zsigmond, a Hazafias Népfront járási titkára is felszólalt az ülésen. Arról beszélt, hogy a tapasztalatok alapján a Hazafias Népfrontnak milyen nagy szerepe van a nemzeti ösz- szefogás megteremtésében. Javasolta a különböző tömegszervezetek mind szélesebb körű összefogását, mert hiszen a közös feladatokért, mint például az oktatás. népművelés ügyének előbbre- viteléért csak így lehet eredményesen dolgozni. Vass István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója gazdasági kérdések mellett a közéletünkben meglevő különböző visszásságokkal foglalkozott. Németh Lajos, a Fűtőház párttitkára a közvagyon védelméről, az emberek egymáshoz való viszonyáról, a bíráló légkörről és a szocialista brigádokról beszélt.

Ribánszki Róbert elvtárs felszólalásában sok elméleti és gyakorlati kérdést világított meg.

— Pártunk — mondotta — kiadta a jelszót:

„Mindent az emberért, mindent az emberrel.” Ennek következtében sikerült megteremteni a párt iránt olyan bizalmat, amilyen még soha nem volt.

A pórt Központi Bizottságának az az álláspontja, hogy erre a bizalomra nagyon kell vigyáznunk, mert ez a legnagyobb tőkénk.

Ribánszki elvtárs foglalkozott a párt szövetségi politikájának gyakorlati kérdéseivel, az iskolai reformmal, a KGST-ben meghonosodott új elvekkel.

Ezután még több hozzászólás elhangzott, határozatokat hoztak a feladatokkal kapcsolatban, majd sor került a küldöttek megválasztására és a pártbizottság újjá- választására.

A Wosinszky Mór utca sarkán állandóan találni nézelődöket, akik az építkezést figyelik. Sokan bólogatnak elismerően, milyen könnyedén emeli magasba a hatalmas daru a nehéz betonelemeket, a betont, a maltert. Kezelője ott ül fent, a fal szélén, kezében kapcsolótábla, amelyet kábel köt össze a daruval. Fentről irányítja a daru munkáját. Megkapó látvány az építkezés gyors üteme, szinte egyik napról a másikra épül fel a hatalmas épülettömb, az ötven lakásos bérház.

öt—hat—nyolc év múlva a lakásépítkezések még nagyobb ütemének lehetnek tanúi majd a szekszárdiak. A harmadik ötéves terv ezerötszáz lakást ígér állami erőből a városnak. Elgondolkoztató, nagy szám ez, ha ahhoz mérjük, hány lakás épült az elmúlt néhány évben.

Kevesen tudják, hogy szakemberek már most azon munkálkodnak, hogyan, hova építsék ezt az „új” Szekszárdot.

Hétszáz lakás sorsa eldőlt;

öreg, elavult, roggyant házacskák helyén emelkednek majd Úgy, ahogyan ezt a Séd szélén, a Mé szaros Lázár utcában, a Széchenyi utcában láttuk, Illetve látjuk.

Nyolcszáz lakást viszont még beépítetlen területen kell felépíteni. Hova építsék, hol alakítsák ki ezt a városnegyedet? — ezen vitatkoznak az építészek, különböző szervek képviselői. Mindegyik védi a maga igazátv Egyik a gazdaságosságra hivatkozik, a másik a városépítés szabályaira, egyik az anyagi oldalát tekinti, a másik a stílus követelményeit

Egyet előre kell bocsátani; rendkívül nehéz az építészek Helyzete, mert Szekszárdon — fekvésénél fogva — kevés a szabadon álló, beépíthető terület.

Az Építésügyi Minisztérium város- és községrendezési osztálya előzetes tervet készített, amely szerint a nyolcszáz lakást a Mórey utcától északnyugatra építenék fel, amely szervesen csatlakozna a Babits Mihály általános iskola környékéhez, jól bele- illene a városképbe. Az alapközművesítéssel — út, víz, csa-1 torna, villany — együtt mindösz- sze kétezer forinttal kerül itt többe egy-egy lakás felépítése, mint a központban. (A vízellátást a dombtetőn megépülő, 300 köbméteres vízmedence szolgáltatná.)

Egy másik csoport véleménye szerint az új lakónegyedet a Ke- selyüsi út mellett volna célszerűbb felépíteni, mondván, hogy sík területen olcsóbb, és köny- nyebb lenne az építkezés, és későbbi terjeszkedésnek sincs akadálya. A Mérey utca feletti építkezést azzal az érvvel ellenzik, hogy a tereprendezés túlságosan megdrágítaná az építkezést.

Vajon olcsóbb-e

a Keselyüsi út?

Nagyon sok érv szól ez ellen a terv ellen. Az egyik; miniszteri rendelet tiltja meg a vasúton túli lakásépítkezést. A másik: a KÖJÁLL is ellenzi, mondván, hogy közegészségi szempontokból nem helyeselhető. A harmadik, és igen nyomós érv; a csatornázás.

Köztudott, hogy ez a terület mélyen fekvő, a talajvíz szintje igen magas. Emiatt a csatornázás költségei is jóval magasabbak, mint egyéb talajokon. Egy év óta épül már a déli városrészben a másfél kilométer hosszú új főgyűjtő csatorna. Eredeti költség- vetése négymillió forint volt, és jelenleg a tízmillió is kevés. A magas talajvízszint miatt csak vákuumos eljárással építhetik a csatornát, különleges alapozással. (Az elmúlt héten így is megtörött egy harminc méteres szakasz, újból fel kellett bontani). A Mérey utcai negyedet 600 méter csatornával be lehetne kötni a hálózatba, a Keselyüsi útit 1,5—2 kilométerrel.

A magas talajvízszint miatt különleges alapozás kellene, hiszen az épületek három, négyemeletesek lesznek. És nyilván alagsorral kell építkezni, Számolván a központi fűtéssel. — Ehhez pedig különleges szigetelés kell, hogy a talajvíz el ne öntse az alagsort, mint például a gépjavító vállalat

kazánházát, amelyből állandóan szivattyúzni kell a vizet.

És a legnyomósabb érv a Keselyüsi útra tervezett városnegyed ellen: Lényegében egy új város épülne itt, a régitől majd kilométer távolságra, elvágva a vasúttól, sportpályáktól. Önkéntelenül adódik a kérdés; Milyen lenne Szekszárd? Egyfelől az óváros, düledező, földszintes házakkal, másfelől az új város, modem házaival? Végeredményben azt a kérdést kell eldönteni az illetékeseknek, hogy felépítik a várost, vagy új károst építenek.

Mert Szekszárdot jelenleg a Béla tér, a Garay tér, a Mártírok tere teszi várossá. Sajnos, nem hasonlíthatjuk össze a patinás, százezernél több lakosú Péccsel a húszezer lakosú Szekszárdot, Mert mit találunk, ha a Mártírok teréről kilépünk valamelyik mellékutcába? Falusias, öreg házacskákat.

Nem tudjuk még,

mi lesz a nyolcszáz lakóház sorsa,

melyik csoport érvei lesznek hat- hatósabbak. De valahogy az az érzés a vita során, hogy csak az épületeket, az építési költségeket látják szem előtt — és az esetleg kipusztításra ítélt szőlőket. Ám, az emberekről, a lakókról megfeledkeznek. Nagyon találóan jegyezte meg az egyik felszólaló a Keselyüsi úti tervvel szemben: Arról beszélünk, hogy a szocializmusban végső soron minden az emberekért történik. Ezt akarják szem elől téveszteni? Fent, a domboldalakon nyilván egészségesebb a környezet, építsünk hát oda. És építsünk a következőkben, a negyedik, ötödik ötéves tervben mind több lakóházat az öreg, földszintes házak helyén, négy, öt, vagy nyolc emeletesre. Számoljunk azzal is, hogy népgazdaságunk anyggi lehetőségei, erői évről évre nagyobbak lesznek.

Belátható közelségben van már a harmadik ötéves terv. Alapos megfontolással kell mérlegelni, hogyan építhetjük valóban várossá Szekszárdot.

BOGNÁR ISTVÁN

Kovács Imrét

HAZAFELÉ...

XXII.

— Hát ez az egy. Hány lenne? Másról van itt szó. Nézzétek, mit hoztam, — és zsebéből elővett egy nagy árkus papírt, s meglobogtatta maga előtt, majd fennhangon olvasni kezdte:

— Véghatározat! A Mezőcsét: Községi Tanács VB a Petőfi utca 16. szám alatti ház összes helyiségeit kiutalja a Vörös Mező Termelőszövetkezet részére ... Tudjátok, mi ez? Itt lesz a szövetkezet klubhelyisége, ahol esténként még a televíziót is megnézhetitek, ha van hozzá kedvetek. Mert ezt a házat mi nektek adjuk, fiataloknak. Tanuljatok, szórakozzatok benne, a kultúrház- nak abban az egv kis helyiségében úgysem fértek el.

— Irgalmatlan rossz ház az, Zsiga bácsi, — szólt közbe Albert csalódva. — Még tavaly kiköltözött belőle a fiához az öreg Pósá- né. Most mit kezdjünk mi azzal?

— Mit kezdenétek? Közösen helyrehozzuk és olyan lesz, mint új korában. Csak ahhoz bizony egy kis munka szükséges, meg tégla, meg malter, s némi faanyag is. Egyezzünk meg: a szövetkezet adja az építőanyagot, meg a fát, ti pedig a munkát. Hogy el ne felejtsem. Sánta Lajos bátyátok ért a kőműves mesterséghez, majd eligazít benneteket.

— Ügy, szóval megint valami ingyen munka. Aztán meg amikor kész leszünk, kitalálják, hogy nem is a fiataloknak kell azt adni, hanem valami más 'célra lesz az jó — tamáskodott Ferke.

— A tiétek lesz na, ha mondom, — dörrent rájuk Zsiga bácsi. Hangja kissé csalódott volt. A fiatalok csak most értették meg, hogy hiszen az elnök talán még jobban örül ennek a kiutalásnak, mint első pillanatban ők maguk. Elhallgattak hát s várták, mond-e még valamit nékik.

— Szombat délután úgy négy óra felé kezdjük a munkát. Kimegyek én is. Az irodánál várunk, de csak negyed órát. Aki addig ott lesz, jó, ha nem, hát sikkor kettesben is elmegyünk Lajos bátyátokkal. Megmondtam.

Néhány perc múlva már mesz- sze járt az elnök. A csöndet Ilonka törte meg.

— Még majd megérjük, hogy lesz külön helyisége a KISZ-nek.

— Nyugtával dicsérd a Napot, Ica — csitította Albert.

— Azért Zsiga bácsi nem szokott potyára ígérgetni, ezt te is tudhatod.

— No és tegyük fel, hogy meglesz a ház. Mondjuk, hogy meg is csináljuk takarosán. De be is kell ám azt rendezni. Honnét gyűlik össze annyi pénzünk — okoskodott újra Feri.

— Kellene egy jó rádió ... Lemezjátszóval. Néhány jó hanglemez.

— Meg egy jó ping-pong-asztal.

— Külön helyiség a vezetőségnek, ahol nyugodtan tárgyalhatnánk.

— Székek, asztalok. Sakk-készletek.

— A lányoknak kézimunka-szoba. Olyan szépen rendben tartanánk ...

— És a televíziót azt hova tennénk? Már nem is marad neki hely — tette fel a koronát az ábrándozásra Ilonka.

A többiek nevettek: „De hamar rendezkedsz. Hát hol van még az a ház, a berendezésről nem is szólva.”

Albert mosolygott.

— Ügy vagy te is Ica, mint az egyszeri koldus. Megy az országúton öreg feleségével, amikor elfáradnak, leülnek egy fa alá. Megszólal az asszony: Jaj, csak lenne egyszer annyi pénzecskénk, hogy vehetnénk egy szamarat. Bizony nem kellene annyit gyalogolni. A férje vigasztalja: majd összejön egyszer az a pénz, egyet se búsulj, anyjuk. Megvesszük a szamarat, aztán hol az egyikünk ül rajta, hol a másikunk. Ülök rajta én egy darabig, aztán fölülsz te. Ha kipihented magad, leszállsz és átadod a helyed nekem. Megszólal erre az asz- szony: — Hát apja, én csak any- nyit mondok, ha egyszer felülhetek rá, én biz nem szállók le róla egyhamar. Mire az öreg: De bizony leszállsz te. Nem én, biz(Folytatás a 4. oldalon)

széles körű vita