Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

2 ÍÖTJJA MEGYEI NEPÜJSÁÖ 19C2. október 31. A józan ész álláspontjáról A Pravda cikke a múlt hét eseményeihez .Megkönnyebbülten lélegzett fel a világ" Hruscsov legutóbbi üzenete továbbá is a világsajtó érdeklődésének középpontjában STOCKHOLM Erlander svéd miniszterelnök Hruscsov vasárnapi üzenetére vo­natkozólag a következőket mon­dotta az Aftonbladet című lap­nak v Rendkívül nagy öröm, hogy a józan ész és az önuralom kereke­dett felül a Kubával kapcsolatos nemzetközi eseményekben. A kis országok számára az is fontos, hogy az ENSZ, mint a közvéle­mény nemzetközi fóruma, nagy szerepet volt képes betölteni. GENF „A Szovjetunió békeakarata dia­dalt arat” — írja a Voix Ouvrié- re, a svájci munkások lapja. A svájci lapok értékelése sze­rint Hruscsov üzenete Kennedy elnökhöz rendkívül fontos konst­ruktív hozzájárulás a békéhez. A Szovjetunió nagy bölcsességgel tesz lépéseket abban az irányban, hogy véget érjen a válság a Ka- rib-tenger térségében — jegyzi meg a Journal de Génévé. ' HELSINKI Helsinkiben a béketanács kez­deményezésére hétfőn nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen elfoga­dott határozat hangsúlyozza: „A kubai—amerikai viszony rendezé­sére tett szovjet javaslat mély megelégedést keltett az egész vi­lágon. Az Egyesült Államokra há­rul a felelősség az általa okozott válság békés megoldásáért”. A békenagygyűlés határozatban kö­veteli minden külföldi katonai tá­maszpont felszámolását. TEL-AVIV Valamennyi izraeli lap közölte Hruscsov és Kennedy üzenetét és megelégedéssel állapította meg. hogy enyhült az amerikai blokád okozta feszültség. „A világ meg­könnyebbülten lélegzett fel a szovjet kormányfő nyilatkozata után, amely meghiúsította az ame­rikai kormánykörök veszedelmes provokációját” — írja a Kol Haam című lap. „A világ ismét tanúja volt a két ellentétes állás­pontnak. Egy részről kibontako­zott a tűzzel és az egész emberi­ség sorsával játszó amerikai im­perializmus álláspontja, más rész­ről a szovjet politika, amelynek legfőbb célja a béke és a népek biztonságának szavatolása.” DAMASZKUSZ A Szíriái közvélemény úgy fo­gadta Hruscsov üzenetét Kenne­dy elnökhöz, mint a béke erőinek nagy győzelmét a háború erői fe­lett. A lapok, amikor közük az üzenetet,, hangsúlyozzák, hogy ..Hruscsov véget vetett a kubai válságnak, megmentette a világot a pusztító háborútól, lefektette a világbéke megerősítéséhez vezető utat.” * Khaled el-Azem szíriai minisz­terelnök üzenetet intézett Nyíkita Hruscsovhoz, amelyben kijelenti: „Az ön bátor és nemes magatar­tása az emberiséget a biztos pusz­tulástól mentette meg. A kubai kérdés rendezésénél ismét figye­lemre méltó hidegvérűségről tett tanúságot.” COLOMBO Colombóban, Ceylon fővárosá­ban hétfőn ismét tüntettek Kuba mellett. Egyetemi hallgatók vo­nultak az Egyesült Államok nagy- követségének épületéhez és üte­mesen kiáltozták: „El a kezekkel Kubától!” „Kuba, veled vagyunk!” NEW YORK Az AP-hírügynökség épületében dolgozó munkások mély megelé­gedésüket és megkönnyebbülésü­ket fejezték ki a'szovjet kormány határozatával kapcsolatban. Tá­léin semmi sem nyugtalanított úgy bennünket és családunkat, mint a kubai válság. Mi azonban nem vesztettük el a reményt, hogy si­kerül elkerülni a háborút, örü­lünk, hogy reményeink valóra vál­tak — mondották. A New York Times összegezve Hruscsov üzenetének New York-i visszhangját, címben hangsúlyoz­za: A megkönnyebbülés hulláma borította el New Yorkot. Civilek és katonák egyaránt Örülnek a kubai válság enyhülésének. WASHINGTON A Szovjetunió békés kezdemé­nyezése az amerikai főváros la­kossága körében megkönnyebbü­lést váltott ki. Ez azonban nem­csak Washingtonra vonatkozik. Az egész országban — írja az AP amerikai hírügynökség — érezhe­tő a feszültség csökkenése. A há­borút sikerült elhárítani és eb­ben tagadhatatlanul szerepe van a szovjet kormánynak és vezető­jének, Hruscsovnak — így véle­kednek az egyszerű amerikaiak. Erről tanúskodnak egyébként azok a levelek és táviratok is, amelyek sűrű egymásutánban ér­keznek a washingtoni szovjet nagykövetségre. „Háborúval nem lehet megol­dani a fennálló kérdéseket. Hála istennek, hogy vannak még a föl­dön olyan államférfiak, akik a béke javára hajlandók munkál­kodni” — hangoztatják a szovjet nagykövetséghez intézett távira­tok. SAN JUAN A Kubából menekült ellenfor­radalmárok a békés rendezésre mutató jelek ellenére sem nyug­szanak. Esteves, az úgynevezett Alfa—66 nevű kalózszervezet ve­zetője kijelentette, hogy a leg­utóbbi események ellenére foly­tatják „hadműveleti tevékenysé­güket”. A kalózvezér azt állítot­ta, hogy a napokban a szervezet egyik alakulata felforgató tevé­kenység céljából Kubába hatolt. TOKIO A Japán Szocialista Párt nyi­latkozatot adott ki, amely hang­súlyozza, hogy Hruscsovnak Ken- nedyhez intézett üzenete szélesre tárja az ajtót az amerikai-—szov­jet megbeszélések előtt. A párt kifejezi reményét, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok erőfeszítéseket tesz annak érdeké­ben, hogy egyezményt írjanak alá a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetéséről és az általános és teljes leszerelés megvalósítá­sáról. BEIRUT A Ubanoni lapok hangoztatják, hogy a békét kizárólag a Szov­jetunió erőfeszítése mentette meg. OTTAWA Diefenbaker kanadai miniszter- elnök szintén nyilatkozott a kubai fordulatról. Kijelentette, hogy a Szovjetunió legutóbbi elhatározá­sa nagy lépés előre, amelyet ke­vesen sejtettek volna egy héttel ezelőtt. A miniszterelnök indít­ványozta, hogy a kialakuló ked­vező légkört kihasználva haladék­talanul hívjanak össze általános leszerelési értekezletet. A Pravda „A józan ész ál­láspontjáról" címmel közli a New Yorkban tartózkodó szem­leírónak, Jurij Zsukovnak és Viktor Majevszkijnek cikkét. Moszkva (TASZSZ) A világ nehéz hetet élt át — talán a legnehezebbet a második világháború óta. Az emberiség nukleáris katasztrófa szélére ke­rült, s ha most a veszélyt sike­rült csökkenteni, akkor a világ tudja, hogy ez a szovjet kormány álláspontjának köszönhető, annak a nyugalomnak, bölcsességnek és jóakaratnak, amellyel a szovjet kormány meghozta a rendkívül nagy feszültséget elért nemzet­közi légkör enyhülését előmozdító intézkedéseket. A szovjet kormány végetvetett a kubai válságnak, megmentette a világbékét, és ismét bebizonyí­totta, hogy a Szovjetunió állha­tatosan követi a béke fenntartá­sának és megszilárdításának leni­ni politikáját, hogy ez a politika erős akadállyá vált az agresszo- rok útjában. A hét elején Kennedy amerikai elnök beszédet mondott, váratla­nul, anélkül, hogy erre bármifé­le alapja lett volna, bejelentette a kubai blokádot, és nem hagyott kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok kész azonnal betörni Kuba területére, hogy felszámol­ja a kubai forradalom vívmánya­it. Tájékozott politikai kommen­tátorok és diplomaták szavai sze­rint — akikkel alkalmunk volt találkozni ezekben a napokban — az Egyesült Államok uralkodó körei gyors csapást terveztek Ku­ba ellen, fel akarták számolni az ottani rendszert, és amerikabarát bábrendszerrel felváltani. Az előkészületben levő ameri­kai terveket szigorú titkossággal vették körül. Washingtonban ülé­sezett a nemzétbiztonsági tanács, amikor Adlay Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képvise- lője a fővárossal beszélt, még ta­nácsadóit is kiküldte irodájából. Október 19-én Stevenson sietve Washingtonba repült. Vasárnapra a hadügyminisztérium és a kül­ügyminisztérium befejezte a szük­séges előkészületeket. Röviddel Kennedy rádió- és te­levízióbeszéde előtt, Stevenson és emberei „munkába vették” szö­vetségeseiket, cselekvési utasítá­sokat adtak nekik. A Washing­tonból érkéző diplomáciai futái levelet kézbesített U Thantnak, az ENSZ ügyvezető főtitkárának. Ezzel egyidejűleg Stevenson át­nyújtotta Zorinnak, a Biztonsági Tanács e havi elnökének azt a követelést, amely a tanács azon­nali összehívását tartalmazta. Washingtonból sürgősen Steven­son segítségére érkeztek a Penta­gon és a külügyminisztérium „szakértői”. Mindent elkövettek annak ér­dekében, hogy még a Kuba elle­ni blokád bejelentése előtt össze­hívják a Biztonsági Tanácsot. De ekkor Washington elszenvedte az első kudarcot. A készülődő ag­resszió láttán a kubai kormány és a Szovjetunió kormánya a Biztonsági Tanácshoz fordult. Ste­venson amerikai ENSZ-képviselő mindenáron kész helyzet elé akarta állítani a Biztonsági Ta­nácsot, össze akarta hivatni a közgyűlés rendkívüli ülésszakát, s ott el szerette volna érni a Kuba-ellenes amerikai cselekmé­nyek szentesítését. De ez a kísér­let nem sikerült. A Biztonsági Tanács ülésének második napján U Thant egy sor semleges állam nevében felhívással fordult a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kormányához, hogy tartóz­kodjanak olyan lépésektől, ame­lyek a helyzet bonyolódásához vezetnek, találjanak lehetőséget a tárgyalásokra. A szovjet kormány elfogadta U Thant javaslatát. Az Egyesült Államok kifogásokkal, akarata el­lenére, szintén kénytelen volt el­fogadni azt. Ez új helyzetet ho­zott a Biztonsági Tanácsban és komoly erkölcsi, politikai veresé­get mért arra az amerikai kísér­letre, hogy a Kuba-ellenes ag­resszió fedezésére az ENSZ zász­laját használják fel. A válság azonban folytatódott. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében szinte együtt van az egész világ, látni lehetett, mi­lyen különbözőképpen fogadták a Washingtonból és Moszkvából ér­kező híreket. Valahányszor a hírügynökségek gépei „Washing­tont” jeleztek, mindenki újabb rossz híreket várt, és nem is té­vedtek. A Fehér Ház elutasította a tár­gyalásokat, feltételeket támasz­tott, kifogásokkal élt. Ezzel szem­ben valahányszor „Moszkva” je­lent meg a hírügynökségi anya­gokon, az emberekben felébredt a remény, és megint nem téved­tek: a Szovjetunió nyugodtan, megfontoltan, új lépéseket java­solt a válság felszámolására. Hruscsov válaszlevele lord Russellhez, üzenete U Thanthoz és Kennedy elnökhöz, a bonyoló­dó helyzet nyugodt értékelése, nyomatékos felhívása arra, hogy a dolgot nem szabad háborús ka­tasztrófáig engedni, a kubai nép érdekeinek következetes védelme, a tárgyalásokra való felszólítás — megerősítette a válság enyhülésé­nek lehetőségébe vetett reménye­ket. Az amerikai uralkodó körök 'és a kapitalista sajtó helyzete rend­kívül megnehezedett azáltal, hogy a világ minden részéből az Egye­sült Államok lépései elleni viha­ros tiltakozásról érkeztek hírek. De a reakció erőfeszítései nem csökkentek. A szovjet kormány minden egyes békeszerető lépésé­re Washington újabb cselvetések­kel válaszolt, amelyeknek az volt a célja, hogy még jobban bonyo­lulttá váljék a nemzetközi hely­zet. Az amerikaiak szombat reg­gel a rádióban jóformán végig sem hallgatták a szovjet kor­mány új, fontos javaslatairól szó­ló híreket, amelyek utat nyitot­tak a kubai válság békés rende­zése felé, amikor máris e javas­latok ellen szóló sajtóközlemé­nyekkel árasztották el őket. Ám vasárnap reggel ismét fel­csendült a józan ész nyugodt és bölcs hangja, a szovjet kormány hangja. Nyikita SzergejeVics Hruscsov újabb üzenettel fordult Kennedy elnökhöz. Washingtonból néhány perccel később érkezett a hír: Salinger, Kennedy sajtótitkára kijelentet­te, hogy az elnök üdvözli Hrus­csov üzenetét. Röviddel ezután adták az elnök válaszának teljes szövegét. Kennedy elnöknek ez a nyilat­kozata nyilvánvalóan bizonyítja azt, hogy a vilógközvélemény ál­tal támogatott következetes és bé­keszerető szovjet politika ered­ményeképpen olyan helyzet ke­letkezett, amelyben lehetetlenné válik a szabadság szigete ellen tervezett katonai betörés végre­hajtása, és amelyben le kell mon­dani a katonai blokádról. A reakciós propaganda azonban folytatja sötét mesterkedéseit. Aa ismert hivatalok párnázott ajta­jai mögött újabb agresszív terve­ket készítenek Kuba ellen, s a Szovjetunió békés lépéseiről szó­ló közlemények után néhány órá­val — nyilvánvalóan nem vélet­lenül — az amerikai rádióállo­mások a venezuelai provokációról olvastak be közleményeket. Ve­nezuelában október 28-án a Stan­dard Oil of New Jersey-hez tar­tozó olajtársaság négy villanyte­lepe a levegőbe repült. Kijelen­tették, hogy ezt állítólag „Castro parancsára” tették. Szemmel lát­hatóan egyesek még mindig ab­ban reménykednek, hogy az Amerikai Államok Szervezetének gépezetét felhasználhatják a ku­bai nép elleni agresszióra. Nem kizárt, hogy újabb bonyo­dalmak támadnak. A világ elke­rülheti a bonyodalmakat, ha az Egyesült Államok államférfiai ugyanolyan bölcsességet tanúsíta­nak, mint a Szovjetunió, s nem az erő, hanem a józan ész állás­pontjára helyezkenek. Varsóban aláírták a magyar—lengyel kulturális együttműködés kétéves munkatervét-Vassá« (MTI): OktóB«-?0-,ári‘Vár­sóban aláírták a magyar—lengyel kulturális együttműködés 1963— 1964 . évi munkatervét. -Az ok­mányt Ilku Pál művelődésügyi miniszter és Waclaw Tulodziecki közoktatásügyi miniszter írta alá. Az új kétéves munkaterv az eddigieknél nagyobb jelentőséget tulajdonít és tágabb működési területet biztosít a magyar és a lengyel intézmények közötti köz­vetlen kapcsolatoknak, a szemé­lyes találkozókon alapuló tapasz­talatcseréknek. A tudományos együttműködés kereteit például a két akadémia közötti megálla­podás tölti meg tartalommal. A kulturális élet más területein is az együttműködés elsősorban a művészeti szövetségek, ismeret- terjesztő társulatok és egyéb szer­vek közös munkáiénak formájá­!baií "valósul meg. Jövőre a két ország egyetemeinek közvetlen kapcsolatai újabb felsőfokú tan­intézetekre terjednek ki: ’ä gödöl­lői Agrártudományi Egyetem, a varsói agrártudományi egyetem­mel, a budapesti Műszaki Egye­tem villamosmérnöki kara és a veszprémi egyetem pedig a gli- wicei műszaki egyetemmel lép kapcsolatba. — A személyes találkozók ér­dekében a munkaterv a felső- és közoktatás területén az oktatók, a tudományos dolgozók és az egyetemi hallgatók cseréjét irá­nyozza elő. A kétéves munkaterv fejlesz­teni kívánja a két ország együtt­működését a könyvkiadás, a köz­művelés, a rádió, a televízió, a sajtó, a film, a sport és a turisz­tikai területén is. Megtörténtek az első legfontosabb Intézkedések Algéria gazdaságának feltámasztására Algír (MTI) Algéria népe az idén először ünnepid november elsejét a -szabad, független hazában. Mint ismeretes, 1954-ben ezen a napon kezdődött az algériai nép fegy­veres szabadságharca a francia gyarmati uralom ellen. Nem egészen egy hónappal ez­előtt kezdték meg egész Algériá­ban ama javak összeírását, — leltározását, amelyeket az euró­pai származású lakosok hagytak hátra, amidőn az ország függet­lenségének kikiáltása előtt Fran­ciaországba, vagy máshová mene­kültek. Az algériai ideiglenes hatalom ez év augusztus 24-én hozott határozata értelmében a prefek­tusok felhatalmazást kaptak, nyomban tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket az akkor már hónapok óta zárva tartott gyárak üzembehelyezásére, a vállalatok megnyitására stb. A prefektusok az elhagyott javakat, kereskedel­mi vállalatokat, üzemeket, mező- gazdaságokat stb. állami irányí­tás alá helyezhették, az üresen álló lakásokat lefoglalhatták. Ezekkel az akciókkal párhuza- biosan megindították az úgyneve­zett „kenyércsata”-kampányt, megkezdték az esztendőkön ke­resztül parlagon heverő termő­földek felszántását és bevetését. Mindezen intézkedések a füg­getlen állam legnehezebb problé­máját — a munkanélküliséget — hivatottak enyhíteni. Az algériai parlamentben el­hangzott kijelentés szerint az or­szág tízmillió lakosa közül két­millió munkanélküli. A kormány azonban bátran hozzálátott ennek a súlyos problémának felszámolá­sához. Az algériai kormány prog­ramot fogadott el, amely felöleli a lerombolt falvak újjáépítését, utak felújítását, vízvezetékek le­rakását, öntözőcsatomák létesíté­sét és az erdősítéseket. A kormány számításai szerint — ezek a munkálatok, amelyeket nagyobb részben az 1963. évi költ­ségvetésből finanszíroznak majd — a következő nyárig foglalkoz­tatják á munkanélküüek többsé­gét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom