Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-25 / 250. szám

© fOLSA MEGYEI NÍPŰJSAS 1962. október 25 A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE tett vállalások nyomában Aparhanton Még építik, de már rendeltetésszerűen használják a magtisztítót I Közeledik a pártkongresszus s az egész ország életében jelen­tős eseményre nemcsak az ipari üzemek, hanem a legtöbb terme­lőszövetkezet is jobb eredmények­kel. magasabb hozamokkal ké­szüli. A pálíaiak kongresszusi fel­hívásához az elsők között csatla­koztak az aparhanti Búzavirág Tsz tagjai — mi újság hát a bony­hádi járásnak ebben a szép falu­jában, hogyan állják adott szavu­kat az aparhantiák? Az elnök, Papp József, a szom­széd faluba ment, ahol ugyan­csak a tsz-elnök tisztét tölti be, s a fejlődés ott is lemérhető az eredményen, mert az idén már 30 forint körül lesz a munkaegy­ség. .— No. próbálnánk meg csak mi harminc forintos munkaegy­séggel a tagság elé állni — mond­ja Éber Imre. a Búzavirág Tsz főkönyvelője —, másnap csoma­golhatnánk is. ■ Mert Aparhanton nemcsak a 30 forintos munkaegységgel néni érik be,- hanem megkövetelik a vezetőségtől, s maguk is úgy dol­goznak, hogy évről évre nagyobb részesedéshez jussanak. A tavaszi közgyűlésen nemcsak a termelési tervet beszélték meg Hz aparhanti szövetkezeti gazdák, hanem azt is megvitatták, hogy 'mit mennyiért állítottak elő ta­valy, s mennyivel lehet csökken­teni az. önköltséget. Minden szö­vetkezeti tag úgy látott munká­hoz a tavasszal, hogy pontosan ismerte feladatat, s azt is tudta, pút ■ kell tennie a jobb eredmé­nyért. A pártkongresszusra tett vállalás nem a pillanatnyi lelke­sedésből született, hanem a lehe­tőségek felméréséből, s szorosan kapcsolódott az éves termelési tervhez. Nem kis dolgot vállaltak az ttó€fiSSfeWlíak: a cukorrépa . tér-, méshozamát 30 mázsával,, a nap­raforgóét 1 mázsával emelik, a .J^roza/not 10 . .százalékkal, a szar vasma rh a -hi zlalási költséget pedig 2 forinttal csökkentik, ami azt jelenti, hogy 16 forint helyett 14 forintén állítanak elő egy ki­ló húst.-— Ezek voltak a tervek — mondja Éber Imre főkönyvelő — s a kongresszusi verseny újabb lökést adott gazdáinknak, hogy valóra is váltsák. De hogyan le­het az állattenyésztés költségeit csökkenteni? Olcsóbb takarmány­termeléssel, ehhez pedig gépesí­tés kell. Ezért költöttünk az idén 360 000 forintot takarmányter- mesztóshez szükséges gépekre: vettünk egy silókombájnt, fűka­szát, rendsodrót. A számok vilá­gosan beszélnek. Egy hold takar­mányterületre gyalogmunkával 28 —32 munkaegység kell, gépekkel 10—12. A hozzávetőleges számítás azt mutatja; hogy az aratásnál és a szálastakarmány betakarí­tásánál körülbelül 250 000 forin­tot takarítottunk mag a gépek se­gítségével. Ha tovább számolunk, azt látjuk, hogy a tavalyi 95 000 munkaegység helyett az idén — pedig 10 holdas kertészetünk is volt — 90 000 munkaegységet hasz nálunk fel. Ez pedig kereken 5 forinttal növeli egy munkaegy­ség értékéi. IA fokozott gépesítés köietke* :------------------ menye, h ogy több idő jutott a növény- ápolásra, s a kongresszusi ver­seny célkitűzései sorra valóra vál­tak. Cukorrépából a vállalt 30 mázsa helyett 60 mázsával taka­rítottak be többet, napraforgóból pedig a vállalt egy mázsa 2 má­zsára emelkedett. Ennél is fon­tosabb azonban az állattenyész­tés önköltségének csökkentése, amiről Kerekes Ferenc főagronó- mus beszél: — Havonta átlag 32 000 liter tejet fejünk — mondjá —, s eb­ből 26—28 000 litert értékesítünk. Hozzáteszem, hogy a fejési átlag 14. az istállóátlag 10,5 liter, amit a tél folyamán is tartani tudunk. A te.i önköltsége így alakult eb­ben az évben: az első negyedben 3,14. a másodikban 2.85. a har­madikban. pedig 2.40 volt, s je­lenleg is ilyen ár körül mozog. Ami fontos: olyan takarmány­alappal rendelkezünk, hogy a té­li hónapokban is 3 forint alatt fogjuk termelni a tejet. Jól alakult a szarvasmarha-hiz­lalás önköltsége is. Tavaly — foly­tatja Kerekes Ferenc — 16 fo­rintért állítottunk elő egy kiló húst, s ez az eredmény sem mond ható rossznak. Az olcsóbban elő­állított takarmány, amihez ter­mészetesen hozzájárul az okszerű takarmányozás, tovább tudja csökkenteni ezt az összeget. Mi a kongresszusi felajánlásainkban újabb 2 forintot vállaltunk, s ez sikerült is, mert jelenleg — bár még -nincsenek végleges adata­ink — körülbelül 14 forintba ke­rül egy kiló hús előállítása. 1 Mi a titkuk az aparhantiaknafc ? Azt szoktuk mondani, hogy a jó munka feltétele a vezetők és a tagok összeíorrottsága. Az apai­hanti Búzavirág Tsz-ben azon­ban más is történt. A szövetke­zeti gazdák mindig pontosan tud­ják, hogy milyen közvetlen célt kell elérőtök. Tudják, hogy meny­nyiért termelnek, s azt is tudják, hogy mennyiért lehet termelni, hogyan lehet olcsóbban előállíta­ni az egyes termékeket. A mun­kafegyelem, a közös vagyon vé­delme a vérébe ivódott az em­bereknek, s a szövetkezet veze­tőitől is megkövetelik, hogy leg­jobb tudásuk szerint lássák el munkájukat — Kevés helyen érvényesül úgy a szövetkezeti demokrácia, mint nálunk — mondja Éber Imre fő­könyvelő. — A tagok megkövete­lik a titkos választást, lebélyeg­zett szavazólapokkal, szavazófül­kével. A tagok úgy vélekednek, hogy dolgoznak, de legyen ered­ménye is munkájuknak. Az eredmény nem is marad el. A főkönyvelő titokzatosan csak annyit mond, még nem tudja, mennyi lesz az idei munkaegy­ség, de az biztos, hogy a tagok megelégednitek. Ezt pedig előse­gítette az is, hogy a pártkong­resszus alkalmából tett vállalá­sokat komolyan vették, saját fel- emelkedésük eszközét is látták bemse, ezer!, fokozhatta szorgal­mukat. felelősségtudatukat. <i) * I — A társadalmi ünnepségek be­vezetése óta a bonyhádi járásban 45 névadó ünnepséget, 72 KISZ- esküvőt és 18 temetési szertartást rendeztek a párt-, a KISZ- és a I tömegszervezeíek. Azt mondja Pintér Sándor épí­tésvezető, amikor a magtisztító építéséről érdeklődöm: — Elköltöttük már a tervezett összeget. Félmillióval túlmentünk a terven. De még dolgozunk, mert jövőre, határidő előtt végle­gesen átadjuk a létesítményt. Szerelők, kőművesek dolgoznak a dombóvári magtisztítóban, de a beruházó már üzemelteti. Az új, impozáns épület körül az útépítők egyengetik a talajt, aszfaltozásra készítik elő az utat, másutt pedig új nyomvonalon vezetik. Az épület ablakait sze­relők illesztik helyre. Nem min­dig »stimmel« az ablak, sok dolga van a reszelőnek. a vasfűrésznek. S mégis, úgy halad a munka, hogy arra példát a megyében nem lehet találni. Mi ennek az oka? Csak egy: úgy készítették elő a beruházást, s olyan tervek alap­ján. amikor menet közben nem fordulhat elő hiba. Ezért tudtak a múlt évben terven felül egy­A közelmúltban hírül adták az újságok, hogy magyar és francia rádióamatőrök közre­működésével, magyar gyógy­szerrel menteitek meg egy francia beteg életét. Ritkán tapasztalt propagan­dája volt ez — os egyébként világviszonylatban is kiváló — magyar gyógyszereknek. Vajon, mit szólt ehhez a hírhez a sok „képzett beteg”, aki gyógyulá­sát csak a külföldi gyógysze­rektől reméli? • Ha már a propagandánál tar­tunk... Egyre-másra olvassuk, halljuk: „Cipőt a cipöboltból!” „Ajándékot az ajándékboltból!” „Hanglemezt a hanglemezbolt­ból!” „Méterárut a méteráru- boltból!” ,,Fehérneműt a fehér- neműboltból!” Ezek után várjuk a követ­kező reklámszöveget: „Pénzt a Magyar Nemzeti Bankból!” — avagy; „Pénzt a Pénzverdéből!" millió forintnál is többet beép: teni, s az idén is túlhaladják tervet egy millióval. Még do goznak a villanyszerelők is, s üzemépületbe azonban már ac tak villanyt, gumikábelen meg az energia. Ott pedig villany motorokat hajt. s a tisztítógépe meg a liftet. A rakodón, ahol a tetőüvege zést nem végezték el, molnár targoncával szállítják a zsákoka de lesz itt majd gép, jó, korszerű amely kíméli az embert. A dob röközi tsz nehézvonatója hozol két pótkocsi lengyel kukoricái Azt adják át, itt pedig raktároz zálc tisztítják, s innen szállítjál majd Lengyelországba. Nyolc ember dolgozik az ú magtárban. Még építik a mester emberek, gyakran kell félreáll niok a szerelők elől. de megfér­nek egymással. Kell a raktár, e az is kell, hogy terven felül amennyit csak lehet, beépítsenek az új létesítménybe — közelebb hozza mindegyik a határidőt.,. A lapok sporttudósításaiban gyakran olvashatjuk ezt a ki­fejezést élvonalbeli — vagy ép­pen alsóbb vonalbeli — spor­tolókról szóló írásban: „Min­den idegszálával gólt akar lő­ni...” „Minden idegszálával a győzelemre tör...” Az rendben xran, bogy as idegszálaival akar gólt lőni. As a baj viszont, hogy éppen a lábával nem tud. * Egyik üzemben szerfelett el­szaporodtak a patlcányok. Oly annyira, hogy termelési érte­kezleten is szóba került a rend­kívül kártékony rágcsálók in­váziója. Egyik felszólaló — hangzatos kifejezések leedvelő­je — így szónokolt: — Tűzzel vassal irtsuk őket... — Nono — szólt' közbe az igazgató. — Maradjunk csak a tárgyilagosságnál. A patkányt méreggel, kutyával, vagy gö­rénnyel lehet irtani. Tűzzel nem. (m!I4o-rtj.de-sok. Pásztorlakásból kenyérüzem A fészer alatt kongó, kiürült olajoshordók hevernél:. Az egész házat friss kenyérillat lengi kö­rül, amiből nem lehet. kiválasz­tani sem a liszt, sem az élesztő Szagát, de az arra járó éhes em­bernél; egyből a vacsora jut az eszébe. Az országúton libacsapat to­tyog keresztül, a szomszédos ház­tetőn mesterember rakja át a ké­ményt. A tsz felől gépdohogás hallatszik, a mőcsényi utcán csak gyerekeket látni. Boldizsár Lő­rinc kezében kattan a lakat zár­ja, meleg és kenyérillat tódul a kemence felöl. Belépünk. Példás rendben so­rakoznak a szakajtók a polcon, a sarokban keverő és dagasztógép pihen. Halk surrogással indul a villanymotor, a lapát finom liszf- felhöt kavarva merül a tartály­ba. Ketten dolgoznak az egész sütődében, Boldizsár Lőrinc és Tóth Sándor. Naponta 500 ke­nyeret szakítanak, vagy ahogy a papírokon szerepel, a norma napi tíz mázsa. Ezt .o mennyiséget a Mező Im­re Termelőszövetkezet szállítja el a szomszédos falvakba, Mőcsé- nyen kívül Cikóra, Bátaapáüba, Zsibríkre és Grábócra. Minden­hol dicsérik a mőcsényi kenye­ret, nem egyszer előfordult, hogy Bonyhádról jöttek vásárolni ■merthogy itt finomabb, ropogó- sabb készül, mint máshol. Tavaly építették újjá a kis üze­met, százezer forintos költséggel. Uj gépeire, jó hírére büszke is az egész falu. A községi tanácson is már arra biztattak: nézzék csak meg a kenyérüzemünket, itt sü­tik a környéken a legjobb ke­nyeret. Amikor Boldizsár Lőrincet ar­ról faggatom, hogy mi ennek a titka, megvonja a vállát, elmo­solyodik, de szinte tanácstalanul mondja: — Hát, ilyenre sikerül! A kemence felett tartály lapul, nem vész kárba egy csöpp hőség sem, vizet melegítenek vele. Da- gasztásnál aztán egyből rendel­kezésre áll akár a forró, akár a langyos víz. A bonyhádi Sütő­ipari Vállalat kirendeltsége, a mőcsényi kenyérüzem valóban rászolgált az elismerésre. Rend, tisztaság uralkodik valamennyi helyiségben. A ház régi lakói ta­lán sosem hitték volna, hogy szo­báik helyén egyszer kemence fog állni, három mó,zsa lisztet dagaszt egyszerre a villanymotorral haj­tott szerkezet. Az ablakon át kilátni az utcá­ra. A szomszédos eperfán cinlte- csapat vitatkozik, aztán sorba el­tűnnek a padlásnyíláson, talán azért, mert mag van elterítve ott, vagy mert megijesztette őket az olajos hordó dübörgése, amelyet most odagörgetnek a ke­mencéhez. A kenyérillatba a fű­tőolaj nyers szaga keveredik most... (monostori) (Folytatás tíz 5. oldalról) lenyúlt Csutiért és felhúzta. Az­tán Klement kezét fogta meg, hogy felhúzza a kerítés tetejére, de addigra már odaért az éjjeli­őr. Még a levegőben elkapta Kle­ment lábát és visszarántotta. A fiú ott állt az éjjeliőrrel szem­ben és az idős ember belehajolt az arcába, hogy lássa, ki a me­nekülő. Forrai a kerítés tetejé­ről sziszegte Klementnek: —- Szúrd le! De meghallotta ezt az éjjeliőr is és védekezőén felemelte a ke­zében tartott botot. Klement a zsebébe nyúlt és előrántotta a ru­gós rendszerű csavarhúzóját. A holdfényben egy pillanatra meg­villant az acél. Az éjjeliőr ütni akart a botjával, hogy elhárítsa a szúrást. De Klement a karjá­val kivédte az ütést és beledöfött az idős ember mellébe. Az öreg néhány pillanatig tétován nézte Klementet; aztán hörögve kiál­tozni kezdett: — Gyilkos! Gyilkos! Összeesett. Klement kirántotta az öreg melléből a csavarhúzót, elkapta Forrai kezét és máris term volt a kerítés tetején . .. A többiek ezalatt hetedhét or­szágon is túl voltak. Forrai és Klement lerohantak a Duna-part- ra, s eltűntek. A száraz fövenyen ottmaradt, a lábnyomuk ... A többiek Magda lakásán vár­ták Forraiékat.. Mari halottsápad- tan ült az egyik sarokban. Elfog­ták őket? Vallani fognak? — úgy cikáztak az agyában ezek a kér­dések, mint nyári égbolton a vil­lámok. Pedig azt még nem is tudta, hpgy Klement leszúrta az éjjeliőrt. Amikor ugyanis meg­hallották az udvar felől a kiálto­zást, szaladni kezdtek. Csuti és Mai-kos úgy futottak előttük, hogy szinte nem is tudtak lépést tar­tani velük. Pedig a két fiú vál­lán ott volt. a zsák pénz és egy másik zsákban a szerezám. Amikor Forraiék bezuhantak a szobába, valamennyien felugrot­tak. — Megismert benneteket? — kérdezte izgatottan Magda. — Leszúrtuk! — válaszolta For­rai. Marit úgy érte ez a kegyetlen szó, mint az áramütés. Leszúr­ták ... Megölték ... összeroskadt a lány. Bármennyire is romlott lett e társaságban, a gyilkosság gondolatáig még sohasem jutott el. De nemcsak őt, hanem Csutit és Markost is lesújtotta a hír. — Muszáj volt? — kérdezte Magda. — Muszáj... Megismerte Kle- mentet... Percekig hallgattak, még azok is, akik a gyilkosságba resztvet­tek. És utána sem tudtak moz­dulni a lakásból. Tanakodtak, egymást bátorították és arra az elhatározásra jutottak, hogy egye­lőre nem nyúlnak a pénzhez, csak azt az ezret veszik ki, ami Mari abortuszához kell. Még másnap délelőtt is a lakásban ücsörögtek. Délben innen indul­tak el munkába. A kapu előtt különváltak, hogy ne lássák őket együtt. , Az üzemben olyan nagy volt az izgatottság, hogy szinte senki sem dolgozott. A hallatlan, bruta­litást tárgyalta mindenki. Másod­szor is meg merték kockáztatni ugyanazon a helyen. Ráadásul megszúrták azt a szerencsétlen öregembert.. . Az emberek sorra otthagyták a munkahelyüket, ki­mentek a kerítéshez, hogy meg­nézzék, hol történt ez a borzasz­tó eset. A gyárban már éjszaka óta kint voltaic a nyomozók. Vizsgálódtak, kutattak. Sok em­bert hivattak be kihallgatásra, de a. Forrai-féle galeriből senki x-e nem került sor. És ők a kerítés­hez sem mentek ki. Mari egyike volt azoknak a keveseknek, akik dolgoztak. De nem nagyon haladt a munkával. Olyan lelkiállapot­ban volt, hogy ha most rákér­deztek volna, ő volt-e az éjszakai tettes, nyomban igennel felel. Már közeledett a munkaidő vége, amikor egy ismeretlen fiatalem­ber jött be az üzembe, s először Magdához ment, majd Marihoz lépett. Mind a kettőjüket az iro­dába hivatták. Amikor az igaz­gató előszobájába léptek, a féle­lemtől, az ijedtségtől szinte gyö­keret vert a lábuk. Az előszobá­ban ott állt fal felé fordított arc­cal Forrai, Klement, Csuti és Markos. Mindegyikre egy rendőr vigyázott... Hetekig tartott a bírósági tár­gyalás. És Marinak újra és újra látni kellett reggeltől estig édes­anyja kisírt szemét, hallania ap­ja fel-felcsukló zokogását. A ri­deg tárgyalóteremben visszhan­got vertek a szavak egészen a szívéág: Beke Máriát tíz évi bör­tönbüntetésre ítéli a bíróság. VÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom