Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

2 TOLNÁ MFCYEl NfPÜJSAÖ 1962. Oktober 24. II szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ta is magát, ma ennek a feltéte­lezésnek nincs semmi alapja. A világon van egy másik, sem mivel sem kisebb erő, amely ki­áll amellett, hogy a népek a ma­guk belátása szerint rendezzék be életüket. Ma nagyobb szükség van. mint bármikor arra, hogy az államférfiak hidegvért és jó­zanságot tanúsítsanak és ne ra­gadtassák magukat a kardcsörte- • tésre. A szovjet kormány ismét meg­erősíti, hogy mindaz a fegyver, amellyel a Szovjetunió rendelkezik, az agresszorok elleni védelem célját szolgálta és szolgálja a jövőben is. A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben az a körülmény, hogy a Szov­jetunió nagyerejű fegyverekkel, egyebek között rakétafegyverek­kel rendelkezik, a világ minden népének megállapítása szerint olyan döntő tényező, amely visz- szatartja az imperializmus agresz- szív erőit a pusztító világháború kirobbantásától. A Szovjetunió teljes szilárdsággal és köv. ze- tességgel teljesíteni fogja a jövő­ben is ezt a küldetését. Az Egyesült Államok elnöke beszédében kijelentette, hogy amennyiben akárcsak egyetlen atombomba is hullik az Egyesült Államok területére, az Egyesült Államok visszavág. Ez a kijelen­tés nem más, mint képmutatás, mivel a Szovjetunió ismételten kijelentette, hogy egyetlen szov­jet atombomba sem fog hullani sem az Egyesült Államokra, sem akármely más országra, ha nem követnek el agressziót. A nukleá­ris fegyver, amelyet a szovjet nép teremtett, a nép kezében van és azt sohasem használják fel agressziós célokra. De ha az agresszorok kirob­bantják a háborút, a Szovjet­unió a leghatalmasabb visz- szavágással él. A Szovjetunió, amely minden­kor hű volt az ENSZ alapokmá­nyának elveihez, következetesen olyan politikát folytatott és foly­tat, amely a béke megőrzésére és megszilárdítására irányul. Az egész világ tudja, hogy a Szovjet­unió milyen óriási erőfeszítéseket tesz a nemzetközi feszültség eny­hítése, az államközi konfliktusok és viták fészkeinek felszámolása, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése elvei­nek megvalósítása érdekében. Éppen a Szovjetunió terjesztette elő és indokolta meg az általá­nos és teljes leszerelés program­ját, amelynek megvalósítása reá­lis távlatokat tárna fel a háború és fegyvermentes világ megterem­tése számára. E javaslatok egyre nagyobb tá­mogatásra találnak a világon, magukkal ragadták az emberi ér­telmet, az idők szavává váltak. Ha pedig a leszerelés ügye ez- ideig nem jutott előre, ez az Amerikai Egyesült Államoknak és NATO-beli szövetségeseinek a bűne. Ök félnek a leszereléstől, nem akarnak megválni a furkós- bottól. amellyel más országokra igyekeznek kényszeríteni akara­tukat. Az Egyesült Államok kormánya azzal vádolja Kubát, hogy az állítólag veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. De ki hi­heti el, hogy Kuba veszélyt je­lenthet az Egyesült Államokra? Ha a két ország méreteiről és tartalékairól, ha fegyvereikről be­szélünk, egyetlen józan eszű ál­lamférfinak sem juthat eszébe, hogy Kuba veszélyt jelenthet az Amerikai Egyesült Államokra, vagy bármely más országra néz­ve. Enyhén szólva képmutatás ar­ról beszélni, hogy a kis Kuba merényletet követhet el az Ame­rikai Egyesült Államok bizton­sága ellen. A kubaiak biztosítani akar­ják otthonukat, függetlensé­güket az Amerikai Egyesült Államok részéről őket fenye­gető veszély ellen. A kubai kormány a józan ész­hez és a lelkiismerethez felleb­bez, felszólítja az Egyesült Ál­függetlensége ellen irányuló szán­dékairól és teremtsen normális kapcsolatokat a kubai állammal, Nem elég meggyőző talán az, hogy a kubai kormány hivatalo­san bejelentette, minden vitás kérdést tárgyalások útján akar rendezni az Egyesült Államok kormányával. O. Dorticos. a Kubai Köztársa­ság elnöke csak a közelmúltban ismét kijelentette az ENSZ-köz­gyűlés ülésszakán, hogy Kuba »■mindenkor kifejézte, kész tár­gyalni a szokásos diplomáciai csatornákon, vagy bármely más úton, hogy megvitassák az Egye­sült Államok és Kuba között fennálló nézeteltéréseket«. Most az Egyesült Államok elnöke azt mondja, hogy állítólag nem ele­gendőek a kubai kormány e nyi­latkozatai. Hát így aztán igazol­ható bármely agresszív cseleke­det, bármely kaland. Ami a Kubának nyújtott szov. jet segítséget illeti, ennek ki­zárólag célja: erősíteni Kuba vé­delmi képességét. Mint arra az E. Guevara és E. Ara gones részvételével a Szovjet­unióban járt kubai küldöttség látogatása alkalmából szeptember 3-án kiadott közös szovjet—kubai közlemény rámutat, a szovjet kormány eleget tett a kubai kor­mány azon kérésének, hogy Ku­bának fegyverek szállításával se­gítséget nyújtson. A közlemény rámutat arra, hogy ezek a fegyverek ép a katonai, műszaki segítség kizárólag védelmi célokat szolgál. A két ország kormánya jelenleg is szilárdan ragaszkodik ehhez az álláspontjához. A Kuba védelmének erősíté­sére adandó szovjet segítség szükségességét az indokolja, hogy a Kubai Köztársaságot az Egye­sült Államok fennállásának kez­detétől állandóan fenyegetésekkel és provokációkkal illette. Az Egyesült Államok annak érdekében, hogy a kubai népet megfossza kivívott szabadságától és függetlenségétől, semmitől sem. riad vissza, így a Kuba elleni fegyveres intervenciótól sem. mint az 1961 áprilisában történt, így akarván újból az amerikai monopóliumok uralma alá vonni és az Egyesült Államok bábjává tenni Kubát. Az Egyesült Államok azt köve­teli, hogy Kuba területéről távo­lítsák el az önvédelemhez szük­séges haditechnikai eszközöket, már pedig nyilvánvaló, hogy eh­hez egyetlen olyan állam sem járulhat hozzá, amelynek drága a függetlensége. A Szovjetunió amellett van, hogy minden idegen haderőt sa­ját országának határain beKilre kellene visszavonni külföldről. Amennyiben az Egyesült Államok valóban az államok közötti bará­ti kapcsolatok megerősítését kí­vánja és meg akarja szilárdítani világszerte a tartós békét, amint arról Kennedy elnök október 22-i nyilatkozatában beszélt, akkor el kellene fogadnia a szovjet javas­latot és haderőit, valamint hadi- technikai berendezéseit vissza kel­lene vonnia a világ különböző ré­szein található támaszpontokról és fel kellene számolnia e tá­maszpontokat. Azonban az Egyesült Államok, amely fegyveres erőit és fegyve­reit az egész világon elhelyezte, makacsul visszautasítja e javas­latok'elfogadását. Az Egyesült Ál­lamok fegyveres erőit és a fegy­verzetét a más országok belügyei- be történő beavatkozásra és ag­resszív terveinek megvalósítására használja. Így az amerikai imperializmus a nemzetközi csendőr szerepét vállalta magára. Az Egyesült Államok képvise­lői állandóan azzal kérkednek, hogy az amerikai repülőgépek bármjkor lecsaphatnak a Szov­jetunióra, amerikai bombákat szórhatnak és súlyos csapásokat mérhetnek békés városokra és fal­vakra. Egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy politikusok és katonai személyiségek, valamint az Egyesült Államok sajtója ne lamokat, hogy mondjon le a Kuba fenyegetőzne azzal, hogy a fedél­zetükön Polaris-rakétákat hordo­zó, számos tengeren és óceánon cirkáló amerikai tengeralattjárók atomcsapást mérhetnek a Szovjet­unióra és más békeszerető álla mokra E tények fényében teljesen ha misa-n csengenek Kennedy elnök szavai arról, hogy az Egyesült Ál lamok kormánya azokkal a cél zatos követeléseivel, hogy Kubát fosszák meg a védelem eszközei tői, a béke érdekében jár el. A békeszerető államok nem mehetnek el' tiltakozás nélkül az Egyesült Államok elnökének ama hajókkal szembeni kalóztevékeny­ségre vonatkozó kijelentése mel­lett, amelyek Kuba partjai felé tartanak, tiltakozni kénytelenek a szuverén államok hajóinak a nyílt tengeren történő ellenőrzé­se ellen Ismeretes, hogy az amerikai ál­lamférfiak szeretnek arról be­szélni: tiszteletben tartják a nem­zetközi jog elveit; sokat fecseg­nek annak szükségességéről, hogy a világban jogrend uralkodjék. Valójában azonban azt vélik, hogy a törvényeket nem az Egye­sült Államok számára írták, ha­nem más államok számára. Kuba partjainak gyakorlati­lag blokád alá helyezése az Egyesült Államok részéről provokációs lépés, amely a nemzetközi jog hallatlan meg­sértése és kihívás minden bé­keszerető nép ellen. Lehetetlen nem látni azt is hogy ha ma az Egyesült Államok megpróbálja megtiltani más or­szágoknak, hogy kereskedjenek Kubával és hajóikat Kubába irá­nyuló áru- és teherszállításra használják fel, akkor holnap az amerikai kormánykörök hasonló intézkedések meghozatalát köve telhetik bármely más állammal szemben, amelynek politikája vagy társadalmi rendszere nincs ínyére az Egyesült Államok kor­mányköreinek. Az Egyesült Államok kormá­nya kisajátítja magának azt a jó­got, hogy megkövetelje: az álla­mok számoljanak el neki, hogyan szervezik meg védelmüket, s je­lentsék be, mit szállítanak hajói­kon a nyílt tengeren. A szovjet kormány határozot­tan elutasítja az efféle igényeket. Az amerikai imperializmus arcát­lan cselekméhyei katasztrofális következményekkel járhatnak az egész emberiségre nézve. Ezt azonban egyetlen nép sem óhajtja, köztük az Egyesült Ál­lamok népe sem. Figyelembe Véve a washingto­ni kormány által Kuba körül te­remtett helyzet teljes komolysá­gát, a szovjet kormány utasítot­ta ENSZ-ben működő képviselő­jét, kérje a Biztonsági Tanács ha­ladéktalan összehívását, hogy az ! megvitassa ezt a kérdést: „Az ENSZ alapokmányának megszegé­se és a béke veszélyeztetése az Amerikai Egyesült Államok ré­széről.” A Szovjetunió felhívással for­dul minden kormányhoz és nép­hez, emeljék fel tiltakozó szavu­kat az Egyesült Államoknak Kubával és más államokkal szembeni agresszív cselekmé­nyei ellen, ítéljék el határo­zottan e cselekedeteket és emeljenek gátat annak útjá­ba, hogy az Egyesült Államok kormánya termonukleáris há­borút robbantson ki. A szovjet kormány minden tő­le telhetőt megtesz az amerikai imperialista körök agresszív ter­veinek meghiúsításáért, a béke megvédéséért és megszilárdításá­ért. A szovjet kormány kifejezi szi­lárd meggvőződését, hogy a szov­jet nép méginkább fokozza a munka vonalán kifejtett erőfeszí­téseit a szovjet haza gazdasági és védelmi erejének gyarapításáért. A szovjet kormány megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy or­szágunk ne legyen váratlan meg­lepetéseknek kitéve és képes 1c Az Egyesült Államok háborús intézkedései felháborodást és aggodalmat keltettek világszerte, s a szov­jet kormány nyilatkozata jog­gal hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés megszegte az ENSZ alapokmányát és komolyan ve­szélyezteti a békét. A Kennedy- kormány önkényes intézkedése, amely vesztegzár alá helyezi Kubát, sőt azzal fenyegetőzik, hogy a vesztegzárat kiterjeszti mindenfajta Kubába irányuló szállításra, komoly aggodalmat keltett Amerika nyugati Szö­vetségeseiben is. A francia pol­gári sajtó nehezen talál ma­gyarázatot a világkonfliktussal fenyegető durva támadásra, s a Paris Jour azt írja, „ezzel a kiélezett hidegháború szakaszá­ba léptünk, amelyben nem ke­rüljük el a visszavágást Ber­linben, vagy a világ más pont­ján.” A Combat szerint a kü­szöbönálló választások kénysze­rítették Kennedyt erre a lépés­re, s a lap utal arra, hogy ez a döntés súlyos következmények­kel fenyeget. A Combat kétel­kedik, hogy Kennedy döntése olyan hatást váltana ki a vi­lágban, amilyent Kennedy re­mél, mert egy Kuba elleni ag­resszió nem emeli Washington tekintélyét sem a latin-ameri­kai államokban, sem a Havan­nától csaknem hallótávolságnyi­ra ülésező ENSZ-ben. Kuba ki­áltása — írja a Combat — amely rámutat a támadóra és a függetlenségét fenyegető ve­szélyre, nyitott fülekre számít­hat. A Libération felveti a kér­dést: kinek a nevében bitorol­ják az amerikaiak a jogot, hogy minden Kuba felé tartó hajót feltartóztassanak? A lap hang­súlyozza: az Egyesült Államok igazi célja, hogy partra szálljon Kubában és erőszakkal olyan­rendszert kényszeritsen az or­szágra, amelyet a kubai nép örökre lerázott magáról. ^ f Kennedy nemcsak az ameri­kai választók idegeivel játszik, hanem kockára teszi a világ békéjét — hangoztatja az Humanité. A Kuba elleni látvá­nyos blokád súlyos veszélyt je­lentő háborús cselekmény. Eb­ben a helyzetben, írja aa Humanité, a világ népeinek tel­jes határozottsággal kifejezésre kell jutlatniok, hogy szolidári­sak Kubával, fokozniok kell harcukat, hogy az észak-ameri­kai agresszorokra rákényszerít- sék a leszerelést és a bókét. Az angol sajtó feltűnő béál- lításban hangsúlyozza, hogy Kennedy nem tanácskozott szándékáról az angol kormány­nyal, s csak beszédének elhang­zása előtt közölte, hogy az úgy­nevezett „vesztegzár-művelet” már folyamatban van. Macmil­lan ebben a helyzetben kedd délelőttre rendkívüli miniszter­tanácsot hívott össze. A Daily Express tudósítója szerint az angol kormány most az Angliát érintő jogi és poli­tikai következményeket mérle­geli. A Daily Herald az ostrom­zárral kapcsolatban elsősorban arra mutat rá, hogy ez ellenke­zik a nemzetközi jogi szabá­lyokkal és békeidőben példát­lan eljárás, a Daily Mail vi­szont arról ír, hogy a kubai válság legújabb fellángolása a legsúlyosabb helyzetet teremti, mert a vesztegzár mindeneset­re háborús tény. Az amerikai imperializmus esztelen agressziójára a Szovjet­unió kormánya olyan nyilatko­zattal válaszolt, amely termé­szetes következménye annak a bókepolitikának, amelyet a Szovjetunió népe kezdettől fog­va folytatott, és folytat ma is. A szovjet kormány mindig kö­vetkezetes harcosa volt a nem­zetközi élet rendezésének, az általános és teljes leszerelés­nek, ezért hangoztatja a nyilat­kozat, hogy mindaz a fegyver, amellyel a Szovjetunió rendel­kezik, az agresszorok elleni vé­delem célját szolgálja. De ugyanakkor rámutat arra is, hogy az amerikai imperializ­mus aacátlan cselekménye be­láthatatlan következményekkel járhat. Kubának joga van a szabadsághoz, joga van a füg­getlen élethez, a felemelkedés­hez. Nincs az az erő, amely ezt a jogot elvitathatná a kubai néptől. II szovjet kormány utasítása a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány utasította a Szovjetunió honvédelmi minisztériumát, hogy további rendelkezésig függessze fel az idősebb korosztályok elbo­csátását a stratégiai rendeltetésű rakétacsapatoknál, a légvédelmi csapatoknál és a tengeralattjáró flottánál, szüntessen meg minden szabadságolást, fokozza a harci készültséget és az éberséget min­den alakulatnál. Az amerikai kormány provoká­ciós cselekményeivel és az ame­rikai fegyveres erők agresszív szándékaival kapcsolatban a szov­jet kormány kedden meghallgat­ta Malinovszkij marsall honvé­delmi miniszter jelentését a fegy­veres erők harci készenlétének fokozására tett intézkedésekről. R varsói szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erői főparancsnokának utasítása Moszkva (TASZSZ). Grecsko marsall, a varsói szerződéshez tartozó országok egyesített fegy­veres erőinek főparancsnoka ked­den összehívta a tagországok fegyveres erőit képviselő tiszte­ket, és utasítást adott egész sor olyan intézkedés végrehajtására, amelyek fokozzák az egyesített fegyveres erőkhöz tartozó alaku­latok és flották harci készenlé­tét. Erre a lépésre az amerikai kormány provokációs cselekmé­nyeivel és az amerikai katonai klikk agresszív szándékaival kap­csolatban került sor. Fidel Castro parancsa Havanna (TASZSZ). A kubai amerikai fegyveres erőket moz- lapok kedden nyilvánosságra hoz- I gósítják hazánk ellen. ták az alábbi közleményt: „A miniszterelnök, mint a fegy­veres erők főparancsnoka, hétfőn este parancsot adott a háborús készenléti állapot bevezetésére. Ilyen parancsot csak súlyos ve­szélyben lehet kiadni a forradal­mi fegyveres erőknek. Az intéz­kedést válaszként hoztuk az Egye- gyen méltó választ adni az ag- sült Államokból érkezett jelenté- resszomak. I sekre, melyek szerint az észak­Katonai egységeinket haladék­talanul harci készültségbe he­lyeztük. Néhány óra alatt száz­ezreket mozgósítottunk. A szocia­lista Forradalmi Egységpárt és minden tömegszervezet tagjai ké­szek bátran és hősiesen teljesí­teni hazafiúi kötelességüket. Az ország háborús készenléti állapot­ban van és kész visszaverni min­den támadást. Haza, vagy halál! Győzni fogunk!’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom