Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-11 / 212. szám

^2. szeptember it TOLNA MEGYFT NfPÜJSÄG 3 FORRADALMI TETT Néhány hónappal ezelőtt egyik járásunk leggyengébb termelőszö­vetkezetében jártunk. Ott talál­koztam R. elvtárssal, aki 1945 óta tagja a pártnak és most brigád­vezetője ennek a termelőszövet­kezetnek. — Nem nekem való munka ez — panaszkodott R. elvtárs. — Reggeltől estig bíbelődjek itten a száraz termelési kérdésekkel, ami­kor én kommunista vagyok, for­radalmár. A negyvenöt utáni har­cok, az ellenforradalom leverése, a mezőgazdaság , átszervezése — az volt az igazi! Az volt a forra­dalmi munka. Nem ám ez, amit most is csinálok, hogy szervezem a kukorica első kapálását. Vala­hogy úgy vagyunk elvtársam — mondotta rezignáltan —, hogy el­szürkülünk mi, forradalmárok, minden erőnket elveszi ez a sok termelési probléma ... Nagyon szélsőséges R. elvtárs példája. Talán nem is kellett vol­na feleleveníteni hamis érvelését. Az bizonyos, nem fogunk ellen- forradalmat csinálni, hogy R. elv­társnak legyen mit leverni. Ka­pitalistákat sem importálunk, hogy R. elvtársnak legyen ki el­len harcolni. Azért, ha nem is ilyen szélső­ségesen, de találkozhatunk még a példában szereplő elvtárséhoz hasonló elméletekkel. Akadnak még olyan nézetek, amelyek le­becsülik a mindennapi munkát, s a termelés apróbb-nagyobb problémáinak a megoldását nem tekintik igazi forradalmi munká­nak. Akadnak, akik a munkában való példamutatást az új, haladó termelési módszerek elterjesztésé­ért vívott mindennapi harcot, a szaktudás állandó tökéletesítését, a szocialista tulajdon szakadatlan gyarapítását nem tekintik olyan forradalmi tettnek, mint mond­juk a gyárak államosításáért ví­vott harcot annak idején. Pártunk Központi Bizottságá­nak kongresszusi irányelvei arról beszélnek, hogy: „Az osztályharc fő területei jelenleg: a szocialista gazdaság megerősítése, fejlesztése és a szocialista tudat kialakítá­sa”. A világért sem szabad le­becsülni a szocialista tudat ki­alakításának jelentőségét, még szétválasztani sem szabad ezt a tevékenységet a szocialista gaz­daság megerősítésének és fejlesz­tésének feladatától. A kettő egységet, elválaszt­hatatlan egységet alkot, l'ügg egyik a másiktól, feltételezik egymást. Ennek ellenére nem véletlen a sorrend; az, hogy elöl áll ebben a tézisben a szocialista gazdaság megerősítésének és fejlesztésének a feladata. Elöl áll, mert marxis­ták vagyunk, tudjuk, hogy a lét határozza meg a tudatot, a szo­cialista gazdasági rendszerre épül fel minden egyéb és az ember szocialista tudatát is erre épít­hetjük. Mi tehát ma, 1962-ben és ez­után mindig az első feladatunk? A szocialista, majd a kommunista gazdaság erősítése és fejlesztése. Mivel erősíthetjük a szocia­lista gazdaságot? A minden­napi munkával, azzal, hogy akár közvetlenül, akár köz­vetve — ha ez a feladatunk — termelési kérdésekkel fog­lalkozzunk. Ez ma a forradal­mi tett, az igazi forradalmár örül, ha er­re vannak adottságai és erre a területre szólítja a párt, mert tud­ja, hogy ez a döntő láncszeme ma a szocializmus ügyének. A szocialista brigádok tagjai, a kongresszusi versenyek részvevői igazi forradalmárok. A termelés élenjárói ma szocialista forradal­munk első vonalának harcosai. Ezeknek a tevékenysége lendíti a legjobban előre hazánkban a szocializmus ügyét és ezeknek a tevékenysége segíti elő a legjob­ban a szocializmus világméretű diadalát. Ezért állapítják meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei, hogy: „A nemzetközi osztályharc új, sajátos formája a békés egymás mellett élés, a két világrendszer gazdasági versenye, amely kedvezőbb körülményeket teremt a kapitalista országok pro­letárforradalmai és demokratikus mozgalmai, az antiimperialista nemzeti felszabadító forradalmak számára is." Éppen ez a megállapítás ad va­lami csodálatosan nagyszerű pá­toszt a mindennapi munka lát­szólagos szürkeségének. Az öntu­datos ember, a forradalmár ép­pen azzal tűnik ki, hogy világo­sabban látja, érzi és a nap min­den percében átéli ezen összefüg­gés felismerésének, tudatosságá • nak nagyszerű élményét. A forradalmárnak ma az a feladata, hogy másokkal is megértesse ezt az összefüg­gést, kitárja mindenki előtt a jövőbe mutató ablakot, KISZ-klub nyílik — Megkezdődik a cigányok oktatása a decsi járási művelődési házban A járási művelődési ház műkö­dése — fél éve létesítették — máris érezteti hatását Decs kul­turális életében. Több szakkör és művészeti csoport működik, rend­szeresen láthatnak színielőadást a község lakói és az ismeretterjesz­tésre is figyelemre méltó progra­mot dolgoztak ki. Szeptember 15-én, szombaton megnyílik a járási művelődési házban a kulturális és ifjúságii szervek támogatásával a KISZ" klub, amely a fiatalok kulturált^ szórakozását, művelődését hiva­tott szolgálni. Ugyanez nap estei megkezdődik a decsi cigánysági oktatása. Az írni-olvasni nem tu-] dók számára analfabéta tantól ya-l mot szervezett a művelődési ház] vezetősége a község pedagógusai­nak támogatásával. Nyomozónak adta ki magát — rajta vesztett Nagystílű szélhámost ítélt el a ramási Járásbíróság dr. Málinger stván tanácsa. Kolláth Ferenc izekszárdi lakos több személyt élrevezetett: különböző Űrügyek­kel pénzt csalt ki tőlük. Megígér- e, hogy elintézi az építkezési köl- :sön ügyét. A tervek elkészítésé- •e felvett 1700 forintot, a tervrajz izonban csak 500 forintba került. \ többi pénzt saját céljaira hasz- íálta fel. Iregszemcsén azt ígér- ;e meg, hogy a gépkocsi jogosít­ványt intéz el. Rendőrnyomozó­iak adta ki magát és illetékbé- yeg címén 330 forintot kért. Ez- itán feladott egy táviratot is .ügyfelének” a következő szö­veggel: „Huszonnyolcadikára be­hívjuk tanfolyamra. MHS, Szek­szárdi Egy másik személyt is ha­sonló módon csapott ' be. Buda­pesten életközösségre lépett Ros­! tás Péternével. Rostás Péterné la-] kásáról ellopott egy csomó hol-| mit és felvette az asszony címé-] re érkezett pénzküldeményeket, I melyeket saját céljaira használt" fel. Felsőnyéken rendőrhadnagy-J nak adva ki magát, pénzt kért! kölcsön. Közben adott egy meg-' hatalmazást, hogy egy bizonyos! összeget a kölcsönző felvehessen.] A bizalomba úgy férkőzött be,! hogy együtt voltak a kórházban.] Kórházi ismeretségét Dunaföld- váron is hasonlóképpen haszno-] sította. Kolláth Ferenc ezen felüli több bűncselekményt is elköve-] tett. A bíróság hatrendbeli csalás,1 valamint többrendbeli lopás és! sikkasztás bűntette miatt 10 hó-] napi börtönbüntetésre ég két évi^ jogvesztésre ítélte. hadd ragadja el mindjobban a legszélesebb tömegeket a szocialista munka lendülete. A szocialista ipart és mezőgaz­daságot azért hoztuk létre, hogy soha nem látott, a kapitalizmus­ban elképzelhetetlen színvonalra emeljük a termelést. Azért vesz- szük kezünkbe a termelési eszkö­zök tulajdonát, hogy felszabadít­suk az embert a kizsákmányolás igájából, s a felszabadult emberi alkotóerővel megteremtsük az anyagi és szellemi javak mérhe­tetlen bőségét. Az ember anyagi, szellemi gazdagítása a mi célunk, és megvalósításának a feltételeit kemény, napról napra odaadó, be­csületes munkával tudjuk meg­teremteni. Azzal, hogy egyre több ruhát, rádiót, téglát, kenyeret, húst és gyümölcsöt termelünk, azzal, hogy fejlesztjük a techni­kát, emeljük a termelékenységet, csökkentjük a termelési költsége­ket. Egy ipari üzemben dolgozó kom munista mondta' nemrég, hogy az üzemi párttaggyűlések lassan már nem sokban különböznek a ter­melési értekezletektől. Hát ez is azért van, mert mi lehet vajon fontosabb az üzemi pártszerve­zetnek a termelésnél, amely tár­sadalmunk alapvető tevékenysé­ge. Az üzemi, gazdasági, vagy termelőszövetkezeti pártszervezet munkáját is mérik a gazdasági mutatószámok, amelyek a gazdál­kodás színvonaláról adnak képe< Amikor mindezt leírjuk, el­mondjuk, akkor nem becsüljük le azokat a harcokat, amelyeket sok ve­széllyel szemben, sokszor ha­lálmegvető bátorsággal vív­tak elvtársaink a Horthy- fasizmus nehéz eveiben, negy­venöt után, vagy az ellenfor­radalom idején. Akkor az volt az igazi forradal­mi tett és dicsőség mindenkinek, aki akkor magasra emelte a zász­lót, vagy keményen szorította a fegyvert. Ma a munkaeszköz a fegyverünk. Ma ezt kell kemé­nyen megszorítanunk, hogy vég­ső győzelemre vigyük forradal­munkat. Gyenis János Az egyik már jó húsz éve dolgozik a szakmá­ban, telepvezető. A fia- talabbnak éppen, hogy megszáradt a tinta az oklevelén, amelynek ta­núsága szerint Sallay Ferenc eredményesen végezte el a malomipa­ri technikumot. Felnyitják az egyik őrlőmasina fedelét, be­lemarkolnak az őrletbe... Minden rendben. — Nem volt semmi fennakadás? — kérdezi Mészáros József telep­vezető. — Eddig még nem volt üzemzavar. — A kiőrlés? — Épp oz előbb néz­tem meg és számoltam utána. A norma felett vagyunk. A fiatalember újra előveszi a porrongyot — csak pár pillanatra tet­te le — és törülgeti a gépeket. Ekkor kezdek rájönni a „titokra", mi­ért ez a nagy rend és tisztaság az őrlőterem­ben. Talán felesleges is a köpeny, amit az iro­dában adtak, nem száll a liszt a gépek között. — Ez is a technikus munkaköréhez tartozik? — Nem lenne felada­tom. De még annakide­jén megtanítottak rá, hogy egy jó molnárinas- nál állandóan kell, hogy legyen tű, cérna, félkéz- kefe, meg törlőruha. A tű és cérna azért, hogy­ha kilyukad a szizazacs- kó, azt észre kell ven­ni és össze kell varrni. A porrongy és a félkéz­A PÁRTELET HÍREI Az MSZMP szekszárdi járási végrehajtó bizottsága ülést- tar­tott, amelynek napirendi pontja­ként az 1962—63-as év pártokta­tási tervét vitatták meg. A be­számoló az elmúlt év pártoktatá­si munkáját értékelve megálla­pította, járási viszonylatban ered­ményeket értek el az emberek tudatformálásában. A politikai ok­tatás, amelyen nagy számban vet­tek részt a pártonkívüliek is, kedvezően hatott a termelésre, mind az üzemekben, mind a me­zőgazdaságban. Az idei év párt­oktatásáról szólva úgy tervezik, a szekszárdi járásban nyolc okta­tási formában 122 tanfolyamot szerveznek, közel 3000 résztvevő­vel. • A párt dombóvári járási vég­rehajtó bizottsága a MÁV fűtő­ház pártalapszervezeténél hely­színi vb-tilést tartott. Az ülésen a „Párt és, az üzemi demokrácia, a kollektív vezetés helyzete a fűtőháznál” című napirendi pon­tot tárgyalták. * A naki Dózsa Termelőszövet­kezet pártvezetősége legutóbbi ülésén a tsz árutermelési és áru- értékesitési tervteljesítéséről tár­gyalt. A vezetőség megállapította, hogy a tsz tagsága jól dolgozott és biztatóak a terméseredmények. A nagyhozamú búzafajtákból 16 mázsa, a magyar búzafajtákból 11 mázsa, az őszi árpából 14 mázsa átlagtermést értek el holdanként. Jó termést igér a cukorrépa, a kukorica és a silótakarmány is. A pártvezetőségi ülésen határo­zatokat hoztak az őszi vetések és a betakarítás munkáinak gyors elvégzésére. * A paksi járási pártbizottság a művelődésügyi dolgozók bevoná­sával kétnapos értekezleten tár­gyalta meg az 1961—62-es állami oktatás eredményeit. A szélés körű vita központjában az oktatási re­form végrehajtása közben szer­zett tapasztalatok szerepeltek. Sok szó esett a szocialista szel­lemben történő nevelés fontossá­gáról. Megbeszélték továbbá, hogy a tantestületek minden köz­ségben feldolgozzák és megvitat­ják a kongresszusi irányelveket. Toliforgácsok Böngészem Szekszárd közelmúltban megjelent térképét, ame­lyet az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata készített. A Műemlékek, gyűjtemények, látnivalók címszó alatt egyebek között ez áll: „18 Auguszt ház B3.” — Tévedés ne essék, az említett ház nem az augusztus hónap rövidítéséről kapta a nevét, hanem az Augusz családé volt, s ahol a család vendége­ként Liszt Ferenc többször is megfordult. — oOo — Még egy névhelyesbítés. A kertváros egyik utcájának nevét így jelzi a névtábla: „Alpár Gyula utcá”. Az üzemnek, amely a táblát készitette — és azoknak is, akik átvették — tudniok kelle­ne, hogy Alpár mezején győzte la Árpád Zalán fejedelmet, és al­pári hang Alpárnak írni Alpári Gyulának, Dunaföldvár szülötté­nek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő har­cosának nevét. ..^.j - — o0o — Napok óta „gáz-lángban” ég Szekszárdon vagy kétszáz ember. Reggelente valóságos tömeg várja a fél nyolcat, a vasüzlet nyitá­sát. Voltak, akik már négy óra előtt megkezdték a sorbaállást. Hét­főn reggel- a várakozók figyelmét egy motoros hívta fel, aki sza­ladva tologatta az utcán le-fsl a motorját, mert a makacskodó Danúvia nem akart indulni. Az egyik sorban álló megjegyezte: — Gáz kellene annak is. Bár biztosan előbb kap, mint mi gáztűzhe­lyet. B. I. kefe meg a gépek tisz­tántartására szolgál. — A technikumban tanították erre? — Nem, hanem a ma­lomban. Én ugyanis há­rom évig ipari tanuló voltam, és mint felsza­badult szakmunkás ke­rültem a technikumba. — Én még mást tanul­tam inaskoromban — veszi át a szót a telep­vezető. Majdnem elbuk­tattak miatta a vizsgán. Az egyik vizsgáztató, mester megkérdezte, hogy mi az inas legfon­tosabb kötelessége. Za­varba jöttem, hirtelen nem tudtam mit vála­szolni... Szótfogadni a főnöknek... a segédek­nek... illedelmesen visel­kedni... — Hogyan söpör? — kérdezte a mester. — Hát... hát... megfo­gom a söprűt és... — Nem erre vagyok kíváncsi. Merre söpör? Ekkor hirtelen kap­csoltam: Mindig befelé, hogy több maradjon a gazdának. És — mint az ered­ményekből megtudom —, ezt az intelmet is tiszte­letben tartják a duna- földvári malomban. Több maradjon a gaz­dának — a malom gaz­dájának, az államnak, de az őröltető gazdák­nak is. Normák szabják meg, mennyi legyen a kiőrlés, az egy mázsa búzából előállított nullás és kenyérliszt. Ha ennél több a liszt, ezen belül az értékesebb fehérliszt, az forintokban jelentke­zik. Legutóbb közel ti­zenkét forint volt ez a többlet mázsánkint. — Látszólag nem olyan bonyolult dolog ez — mondja Mészáros elvtárs. Leolvassuk az automata mérleg óráját, ebből megtudjuk, hogy mennyi búza került őr­lésre. Megnézzük, meny­nyi liszt jött le. Ha rossz az arány, igazí­tunk a járatokon, hogy több kerüljön a nullás­ba. De vigyázni kell a minőségre is. — És ez sikerül min­dig? Termelésünk több, mint hatvan százaléka vámőrlés. Ha nem ad­nánk jó lisztet, nem jön­nének őrletni a gazdák. De jönnek. Nemcsak Földvárról és környé­kéről, hanem még Har- táról, Kiskőrösről és Szabadszállásról is. Pe­dig e helyeken is van malom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom