Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-08 / 210. szám
1962. szeptember 8. TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁG 3 Ne mást értsünk- Az egész portban érvényesül a kollektív vezetés elve: a légkör nyílt, őszinte és elvtársias . . (A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának központi irányelveiből.) Elég gyakori még, hogy ami- “ kor megbírálnak valakit, akkor az a valaki védekezni kezd, méghozzá elég szokatlan, furcsa módon. Mellébeszéléssel. Úgy, hogy felsorakoztatja a valóban meglévő és létező erényeit és érdemeit — ez még a jobbik eset —, de gyakoribb, hogy a bírálatot rosszindulatú vádaskodásnak, vezetői tekintélye lejáratásának tekinti és valósággal népi demokrácia elleni bűnténynek szeretné feltüntetni. Ha arra gondol az ember, hogy pártunk politikájában napról napra érvényesülni látjuk a mélységes humanizmust, s az azzal párosuló nyíltságot, akkor ez a fajta gyakorlat felesleges. Azért, mert nemcsak valljuk, napról napra bizonyítjuk is, hogy nem az embert, a hibáit gyűlöljük: azt, ami lassítja, fékezi az előrehaladást, azt, ami rossz színben tünteti fel az egyébként nagyon helyes politikát, azt, ami összeférhetetlen a szocialista ember jellemével, élet- szemléletével. Ezekre ki kell mondani, és elsősorban éppen nekünk, kommunistáknak kell kimondani az ítéletet. A baj azonban ott van, hogy ennek megértését és elfogadását illetően legtöbbször ok nélkül bizonytalanok vagyunk. Miért? Főleg azért, mert még nem tanultuk meg eléggé, hogy különbséget kell tenni a hiba és a bűncselekmény között. Nemrég az egyik járási pártbizottság keményen, a közgyűlés előtt bírálta meg azt a tsz-elnököt, aki valósággal diktátor. A szóbanforgó elnök így reagált a bírálatra: „Eddig is nehéz volt fegyelmet és rendet tartani, ezután pedig lehetetlenség lesz, mert a tagok előtt teljesen lejárattak.” Az elnöknek azt kellene megértenie, hogy vezetői tekintélyét nem a bírálói csorbították, hanem saját maga. Mégpedig akkor, amikor nem volt képes megérteni, hogy a fegyelem következetes megtartását csakis emberi közvetlenséggel lehet tartóssá tenni, s a kettő nem zárja ki, inkább feltételezi egymást Felesleges volt bizonygatnia, hogy rengeteg áldozatot hozott, hiszen a járásnál ezt nagyon jól tudják, soha nem vonják kétségbe, senki sem tartja gazembernek, és nem is erről, hanem a hibáiról beszéltek, s nem azért, mert felesleges, vagy nélkülözhető, hanem azért, mert értékes és nélkülözhetetlen ember, akit nem szabad elveszíteni. Ha az elnök ezt érti ki a bírálatból, akkor a rengeteg energiát nem a megmagyarázásra, és annak felkutatására fordítja, hogy ki árulta be a járásnak, hanem a hibák őszinte, becsületes kijavítására. eg kellene végre már szok- ni és elhinni, hogy az őszinte elvtársi bírálatból ne azt ..halljuk ki” a fülünkkel minden áron, ami nincsen benne, hanem azt, ami benne van. Ennek természetes feltétele, hogy amikor bírál valaki, akkor kommunista emberszeretet vezesse, az a felfogás, hogy nem az emberrel, a hibájával van bajunk. Tovább menve és az elnök példájánál maradva; a szövetkezet tagjai között bizonyára volt néhány, aki a „kemény” fejmosás után feltételezte, hogy az elnök hamarosan letűnik. Nos, ez is nagy tévedés. És azt is tudomásul kell venni, hogy a bírálat nem ezt jelenti, és ilyet nem is jelenthet. Ez az elnök kifogástalan mezőgazdasági szakember, s egyetlen célja, hogy a közösség tagjai jól éljenek. Vele kapcsolatban kizárólag arról van szó, amit mondtak neki és nem másról. Erőnk bizonysága, hogy nem félünk kiteregetni a hibákat. Erőnk bizonysága, mégpedig azért, mert a létezőt létezőnek tekintjük, s a bajokat van erőnk kijavítani. "Volt annak értelme, hogy valamikor a hibákról nem szívesen beszéltünk? Az elhallgatás — megtanultuk — nem szüntette meg a bajokat, de a bátor szembenézés igen is, megszünteti azokat. S még egy idekívánkozó gondolat: elképzelhetetlen, hogy ebben a gigantikus méretű átalakulásban minden simán menjen. Ezt minden józan felfogású, becsületes ember elismeri. S ezért a munka közben előforduló gondjainkról egy-egy fontos poszton lévő elvtársunk kisebb botlásairól nincs okunk szégyenkezve hallgatni, mert van erőnk, éppen a nyíltság, az őszinteség érvényesítésével azokat kijavítani. Lehet, hogy akadnak emberek, akik hiszik, hogy nekik érik a gyümölcs akkor, amikor bírálunk. Tévednek. Az ilyen csámcsogók- ra szót sem érdemes vesztegetni. Tiszteletreméltó aggódással mondta azonban egy elvtárs: „félek én ettől a nagy szólásszabadságtól, nem tudom, hová vezet!”. Aggódó kijelentése figyelemre méltó még akkor is, ha indokolatlan az óvatoskodás. Azt mondja, hogy a lapokban is gyakran jelennek meg kemény hangú, bíráló cikkek, olyan dolgokról, amiket szerinte kár kiteregetni, jobb lenne azokat házon belül elintézni. R égebben ez volt a szokás. Igen ám, csakhogy rájöttünk, a „házon belüli elintézésről” kevesen tudtak, s mivel kevesen tudtak, a széles néptömegek azt hitték, hogy azokat elsimították. Pedig dehogy. Ez az egyik dolog. A másik pedig, érdemes félreérthetetlenül leszögezni, hogy az elvtársias bírálat nem azonos a gazemberkedők leleplezésével. S amikor gazdasági, vagy politikai természetű bűncselekményt követ el valaki, s amikor azt nagyon helyesen a hírközlő szervek nyilvánosságra hozzák, akkor ez félreérthetetlenül azt is jelenti, hogy a párt nem azonosítja magát a bűncselekmények elkövetőivel, a felelősségre vonás minden esetben megtörténik, s erre kell a nyilvánosság, és ez nem valami önmarcaneolás, hanem a tisztaság bizonyítéka. Aki visszaél a néptől, a párttól kapott megbízatásával — nem a rendszer bűne, hogy ilyenek is vannak — az ha párttagsági könyv volt a zsebében, ha nem, a párttal, a népnél helyezkedett szembe. Le is kell leplezni, de soha nem szabad összekeverni a fogalmakat, meg kell szokni, hogy mindig a reális valóság talaján álljunk, szokiuk meg, hogy aki hibát követ el, az még nem gazember, sőt, lehet nagyon rendes ember, csak vannak fogyatékosságai, aki pedig gazember, azzal nem azonosítjuk magunkat. Sz. P. Gazdaságos együttműködés Köztudott, hogy Tamási három termelőszövetkezete között jó az összhang. Számtalan példa van az egymás segítésére. Esetenként gépeket, szállítóeszközöket kölcsönöz a Vörös Szikra az Uj Élet Tsz-nek, vagy a Széchenyi Tsz- nek és viszont. A baráti együttműködés már számtalanszor kamatozott és jótékonyan éreztette hatását. Az idei őszi betakarítási munkálatok megszervezésére figyelemre méltó kezdeményezés indult el a három tamási tsz között. A cukorrépa betakarítását közösen végzik, illetve kooperálják a munkát. A tervek szerint a Vörös Szikra Tsz a jövő hét elején kezdi meg a cukorrépa szedését, s úgy számítanak, hogy a két másik termelőszövetkezet segítségével két nap alatt végeznek. A következő két nap az Uj Élet Tsz-ben, majd a hét végére a Széchenyi Termelőszövetkezetbe tömörítik az erőkét. A következő napokban pedig megkezdik a cukorrépa vagonba rakását és szállítását. A termésbecslések szerint a három tamási termelőszövetkezet a jövő hét végén 30 vagon cukorrépát ad át a cukorgyárnak. Az ipari és kereskedelmi állandó bizottság szemléje Pincehelyen A járási ipari és kereskedelmi állandó bizottság a legaktívabbak közé tartozik a tamási járásban. Csütörtökön Pincehely község helyzetét vizsgálta meg társadalmi aktívák bevonásával. A 2-es számú vegyesboltban megállapították, hogy nincs ecet, mert a földművesszövetkezet nem gondoskodott tárolóedényről. Az üzletben már csak néhány kiló rizst találtak, noha szükséges lenne megfelelő mennyiség tartalékolása. Nem megfelelő a sajt- és a vajellátás, mert a szállító üzemek nem küldik időben a megrendelt mennyiséget. A görbői önkiszolgáló boltban példás rendet, tisztaságot és megfelelő árukészletet talált az állandó bizottság. Meg is dicsérték az üzlet vezetőjét, Klein Imrét. Az állandó bizottság behatóan vizsgálta a kisipari termelőszövetkezet munkáját. Megállapították, hogy aránylag sokat tesznek a lakosság igényeinek kielégítése érdekében és ez dicséretes dolog. Ezt tükrözik a tervteljesítési adatok, de az iparpolitikai intézkedések is. Eredetileg a következő évben tervezték egy férfi- és női íodrászüzem megnyitását Ozora Községben, de mivel erre nagy szükség volt, ez az üzem már működik. A tervezettnél egy évvel korábban szervezték meg Pincehelyen az órásrészleget, a rádió- és televíziójavító részleget pedig két évvel. Szúrópróbaként az állandó bizottság megvizsgált egy magánépítkezést. Ennek során megállapították, hogy Borbély István halósági engedély nélkül bontotta le a régi épületet és épített újat, ezért megindították ellene az eljárást. A szekszárdi iparitanuló-iskola ünnepélyes tanévnyitója Tegnap délelőtt tartotta ünnepélyes tanévnyitóját a szekszárdi 505. sz. Ady Endre ipari iskola, a kerlmozl szabadtéri helyiségében. Az évnyitón részt vett az iskola több mint 1100 tanulója, szülők, és Oktatók. Az ünnepség után a tanulók egy csoportja a merömű- szergyár új tanműhelyébe látogatott, ahol Róna Imre elvtárs, az új intézmény igazgatója mutatta be a szülőknek és gyerekeknek a tanműhely korszerűen berendezett helyiségeit. A legnagyobb érdeklődés az idén is a vasipari szakmák iránt mutatkozott, ezek közül is a lakatos és műszerész szakma vitte el a pálmát. Szép számmal jelentkeztek fiatalok az esztergályos mesterség elsajátítására is. A létszám még nem teljes, folynak a jelentkezések, de az Iskola ez évi létszáma már megközelítően megállapított; 1150 ipari tanuló fog ismét a tanuláshoz. A leány ipari tanulók száma minden eddigi évnél magasabb, 200—250 lánytanulója lesz a szekszárdi ipari iskolának. Tizennégy lány a hőgyészi nevelőotthonból jár be az iskolába, ők a férfifehérnemű készítését sajátítják majd el. II vas-műszaki kereskedelem (elkészülése az őszi-téli csúcsforgalomra Újtípusú rádió- és televíziókészülékek kerülnek forgalomba íélJLij tg. a gyár IRTA: TÚRI ANDRÁS XXXI. A Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint rádióból 41 százalékkal kerül több forgalomba, mint tavaly a második félévben és a választék is bővül. Három új típusú rádió kerül forgalomba: az EA 53 középszuper, a Miskolc elnevezésű lemezjátszós rádió és a Szeged nevű zeneszekrény. A negyedik negyedévben, most, első alkalommal, kibocsátanak néhány ezer díszdoboz csomagolású tranzisztoros zsebrádiót is. Asztali telepes, továbbá lemezjátszóval, valamint magnetofonnal egybeépített rádiótípusokból van elegendő. Televízióból másfél százalékkal nő a készlet és bővül a választék is. Boltokba kerül a nagy képcsöves Alba Regia televízió, amely konstrukciójában újszerű és kivitelezése is korszerű. Az AT 611 típusú Orion televíziót korábban már árusították, nagyobb mennyiség azonban az őszi-téli szezonban áll először rendelkezésre. Magnetofonokból és lemezjátszókból a mennyiségi és a választék-igényeket egyaránt ki tudja elégíteni a kereskedelem. Az őszi-téli szezonban forgalomba kerül a Telefongyár új típusú, kétsebességes magnetofonja, az ipari műszergyár pedig lemezjátszót készít kétféle kivitelben. Külföldről 11 000 Supra- phon érkezik, amelyből 8000 hordozható, elektromos, négysebessé- ges táskagramofon. Mosógépből a tavalyi 74 000 helyett 77 700 kerül a boltokba. A múlt évhez képest lényegesen javult a porszívó-ellátás. Tizenöt százalékkal több áll rendelkezésre és ősszel boltokba kerül az új típusú, Venus elnevezésű műanyagházas porszívó, amely az eddigieknél formájában és műszakilag is korszerűbb. Lehet vásárolni szovjet gyártmányú Rakéta és Csajka elnevezésű porszívót is. Tűzhelyekből több mint 10, kályhákból 4,1 százalékkal nagyobb a készlet. Egyéb tüzelési eszközökből, például szeneskannákból, kályhaalátétekből, kályhaellenzőkből kielégítőnek ígérkezik az ellátás. A háztartási gépek közül kiemelkedik a kávéfőzők mennyiségének és választékának növekedése: ötven százalékkal több kerül forgalomba, mint a múlt év azonos időszakában. Ez ötvenezer kávéfőzőt jelent, 9 féle változatban. A régóta hiánycikként ismert mákőrlőből a második félévben 50 000-et bocsát az Ipar a kereskedelem rendelkezésére. Elegendő a mennyiség zsemlye-, bors- és húsőrlőkből is. — Halló, itt Csiszár! Halló, ki az? Végre megszólal, annyit mond sírón, el csuklón: — Borzasztó dolog történt! Jöjjön azonnal! Azonnal! — Jövök máris! Rohanok! Lent az osztályon épp akkor fordul Aranka Keresztesihez: — Itt van ez a Hevesi. Egyesek élete csupa szerencse. Bezzeg maga sohasem jut el külföldre. — Nem baj, én nem is nagyon kívánkozom. — És maga. Pedig ha valaki megérdemelné, maga az. A férfi mosolyog. — Az én vágyaim sokkal szerényebbek. Rendes, nyugodt otthon, békesség, egy kis kert soksok virággal. — Egyedül? — Óh. az egyedüllétet is meg lehet gyűlölni. Aranka reménykedve néz rá, de a férfi valahová a messzibe tekint. A másikra gondol, annak szól a mosolya is. A nő megérzi ezt, egyszerre eszébe jut a vörös hajú, akit a férfinál látott, s vá. ratlanul szomorú lesz. Ilona asztalára borulva sír, Lajos ügyetlen mozdulattal hajol föléje, tétovázó keze az asszony haját simogatja. Dadog. — Ilonkám, drágám, nem szabad... Ne sírjon. Talán jobb is így... Én veled maradok. Mindig..., örökké... A fulladt sírás csöndesül. — Te... olyan jó vagy. Igazán, olyan jó... XVI. A VALLOMÁS — Üljön le. Hevesi fáradtan leereszkedik a kínált helyre, őszülő haja rendetlen, szinte csapzott a halántéka fölött. Tíz évet öregedett egyetlen óra alatt. Hangját alig hallani, amikor megszólal. — Kaphatnék egy cigarettát? — Tessék. Keserű alezredes megkínálja a saját tárcájából. A főmérnök gyufa után kutat a zsebében, de reszkető ujjai nem találják a do. bozt. Sárosi főhadnagy gyújtót tart eléje, sokáig tart, míg a vibráló rudacska megtalálja a lángot. Hevesi mélyen leszívja a füstöt, s orrán engedi ki. Bal kezének hosszú, fehér ujjai idegesen vibrálnak a szék karfáján. Az alezredes kiszól, a másik szobába: — Most egy ideig ne zavarjanak. Klárika, jöjjön be, vegye jegyzőkönyvbe az egész vallomást! A lány bejön, arca közönyös, szinte meg sem nézi az előtte ülő férfit. Hányszor hallott már efféle vallomást! — Kezdhetjük? — Hogyne, én készen vagyok. Az alezredes leül az íróasztal túloldalán, szemben Hevesivel. — Tessék, menjünk sorjában! Mondja el, hogy kezdődött az egész. A főmérnök tétova mozdulattal végigsimít a haján, lassan, szinte tagoltan beszél. — 1956 decemberében disszidáltam. Tulajdonképpen szabályos útlevéllel mentem ki, jelentős megbízatással. Senki sem gondolta, hogy kint maradok, én magam sem. A nevemet ismerték, s néhány héttel azután, hogy kiutaztam, fényes ajánlattal leptek meg. Fölkínálták a Bermün- chenben épült, ragyogóan modern új műanyaggyár vezető mérnöki állását. Autóval, lakással, nagyszerű kilátással, havi tizenötezer forintnak megfelelő fizetéssel Azt hittem, a személyemnek, szakismeretemnek szól az elismerés. Tévedtem. De hadd szedjem össze a gondolataimat. Klárika keze megáll az írógép fölött. — Az állást elfoglaltam, a munkát megkezdtem. Kedvem is volt hozzá, energiám is. Soha ilyen jól felszerelt üzemben nem( dolgoztam addig. Pontosan (Folytatás a 4. oldalon)
