Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

»62. szeptember 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Péntek: A szekszárdi telefon dicsérete Bizony, bizony, most felveszem a te­lefonkagylót és tele­fonálok. Nyolc óra 7 perc. A telefon gyors, pontos, kényelmes. Az ember megvárja a vonalat — mind­össze néhány pillanat — aztán tárcsázza a számokat és kész: megtakarított renge­teg időt, ami manap­ság elég drága. Iga­zán ügyes gondolat volt a telefont mint haladó hagyományt megőrizni és tökéle­tesíteni. Vagyunk itt Szekszárdon is pár- százan, akiknek ez a kedves, ügyes kis „jószág” határozottan munkaeszköz. Mi lenne, ha nem lenne? Még rágondol­ni is rossz, mivel örök futkosás, szala- dozás, időpocsékolás lenne az élet, így vi­szont kellemes, ide­geket nyugtató, és határozottan felfris­sítő. Nézzük csak: fél kilenc. A terem­tésit ennek a... No, de várjunk, ne hamar­kodjuk el vélemé­nyünket, örüljünk a sors kegyes rendelte­tésének, amely bőke­zűségében még tele­fonnal is megaján­dékozta a patinás vá­rost: a mi városun­kat. Büszke, boldog, és elégedett lehet az a személy is, akihez e nagymúltú város te­lefonhálózata és auto­mata kapcsolója tel­jes joggal, valamint felelősséggel tartozik. Épülnek az üzemek, bővül a kereskedelmi tevékenység és így a jövőben már attól sem kell tartania, hogy a telefonvona­lak ugyanúgy pangó­nak az ürességtől, mint a jelenben. Nem, a forgalom nő- ni fog és még több áldás száll majd ar­ra, aki eddig is lehe­tővé tette a gyors és kényelmes városi be­szélgetéseket, de nem­csak rá, fel, illetve lemenő rokonaira is. Negyed tíz. Most mintha hallanék va­lami kis búgásfélét. Lám, lám, még más­fél óra sem telt el és máris sikerül, mégis­csak jó ez a szekszár­di telefon. Viszont valaki belépett a vo­nalba, és ordít. Meg­őrült ez az ember? Hát ki tehet róla, hogy nyolc óra óta nem kap vonalat? Kedves barátom, ve­gye tudomásul, én nem teszem le a hall­gatót. Tegye le ma­ga! Mit képzel, meg­őrültem?... S békésen szidalmazzuk egy­mást, de a telefonra egy szót se, mert még az a jó, hogy van. _____ — szp — N apirenden az új gimnáziumi tanterv vitája — A végleges tanterv az 1962—63-as oktatási óv végére készül el A Művelődésügyi Minisztérium­ban kapott tájékoztatás szerint hozzáláttak az új gimnáziumi tan- terv-tervezetek vitájának előké­szítéséhez. Augusztus utolsó he­tében kezdték meg a tervezet szétosztását. Eljuttatják vala­mennyi gimnáziumba, továbbá mintegy 300 általános iskolába, hogy az ott dolgozó pedagógusok hozzászólhassanak a tervezetekhez. Az országos vita — amelyet a minisztérium a pedagógusok szak- szervezetével közösen rendez — október második felében kezdő­dik, s az év végéig befejeződik. 1963. januárjában értékelik a ta­pasztalatokat, s a végleges tan­terv kidolgozásánál figyelembe veszik a vitákon elhangzott ész­revételeket, javaslatokat, indo­kolt kéréseket. Az új gimnáziumi tanterv — előreláthatólag — az 1962—63-as tanév végére készül el, hogy megindulhasson az új tankönyvek írása is. A vitában — a pedagógusokon kívül — a párt- és tömegszerve­zetek oktatási és kulturális kér­désekkel foglalkozó funkcionáriu­sai, továbbá üzemi és mezőgazda- sági szakemberek, valamint a szü­lői munkaközösségek képviselői is részt vesznek. Megküldik a tantervi tervezeteket a felsőokta­tási intézményeknek is, ahol szin­tén szervezett formában kerül sor a megvitatásra. Rendelkezésre bocsátják ezen kívül tudományos egyesületeknek, intézeteknek, mű­vészeti szövetségeknek. Eljuttat­ják politikai, tudományos, kultu­rális és gazdasági életünk kiváló képviselőinek is azzal a kéréssel, hogy szintén tegyék meg észre­vételeiket, javaslataikat. A gimnáziumi tantervben fog­laltak szolgálnak alapul a többi középiskola új tantervének elké­szítéséhez is — fejeződik be a tá­jékoztatás. ledkezzenek meg rólam — mond­ja Hevesi tréfásan. — Ha néha idegesebb voltam a kelleténél, vagy egyenesen igazságtalan, tud­ják be annak, hogy a munka ér­dekében történt. Ezúton is bocsá­natot kérek mindenkitől, akit eset leg megbántottam. — Most egye­nesen Keresztesihez intézi szavait. — Elsősorban önhöz szólnak a szavaim, Keresztesi kartárs. Re­mélem, elfelejti a minapi össze­szólalkozó sün kát. — Máris elfelejtettem. — Köszönöm. És ön, Csiszár kartárs? A tjú összerezzen, mintha tet­ten érték volna. — Parancsoljon. — Hogy áll a vizsgáival? — Decemberben kellene végez­nem. — Kellene? — Az utóbbi időben valahogy nehezebben megy a tanulás. — Talán valami más köti le? Lehet, hogy csak a fiúnak tűnik úgy, de a főmérnök kutató tekin­tetében a gyanakvás fényét látja megvillanni. Merően szembenéz vele, pillantásuk összecsap, mint két penge, s a fiú azt mondja ke­ményen: — Valóban így van. — Baj. Ne hagyja eltéríteni magát a kötelességétől. Ez súlyos következményekkel járhat. Értjük egymást, ugye? — Amit megtanult az a magáé. S ezt nem mindenről mondhatja el. — Gondolja? Lajos hangja tvjl élesnek tet­szik. Keresztesi felkapja a fejét, s merően nézi a fiút. De Hevesi elmosolyodik. — Remélem, nem veszi zokon ezt a kis kioktatást egy idősebb kolléga részéről? Akinek csaknem a fia lehetne. — Kérem, erről szó sincs. — Hiszen tudja, hogy nemcsak én, hanem a feleségem is igen kedveli magát. Lajos olyan fehér, mint a fal, érzi, hogy egész teste remeg az iz­galomtól. Legszívesebben felugra­na és belekiáltaná a képébe: „Hát igen, szeretem a feleségét! Szere­tem, és elveszem magától!” Kardos pedig mosolyog és bó­logat, s mindenki meghatott egy kissé, és irigykedve gondolják: micsoda szerencsés ember ez a Hevesi, megint külföldre utazik, világot lát. A szerencsés ember lehörpinti feketéjét. — Akkor hát búcsúzom, kartár­sak. További jó munkát mind- annyiuknak. Először Keresztesivel kezel, amikor megszólal a telefon. A titkárság jelentkezik. A főmérnök kartársat hívatják az igazgatói szobába. Szíveskedjék fölmenni. — Az utolsó utasítások — mo­solyog a főmérnök. — Holnap reggel már túl leszek a határon. S megy fel az igazgatóhoz Hol­lón íróasztala mögött ül, pillantá­sa furcsán zavart. A bőrkanapén, s a fotőjben két férfi ül. — Az elvtársak önnel kívánnak beszélni, Hevesi úr. Sárosi főhadnagy feléje lép. — Kérem, jöjjön velünk. A főmérnök beleegyezően bó­lint, majd váratlanul felnevet. 3 A Érdekességek a mezőgazdasági kiállításon Sok ezren látogatták és csodálták meg alig egyhetes nyltvatar- tása óta a mezőgazdasági kiállítást. Aki ott járt, elevenítse fel a látottakat, aki még nem járt ott, az is jöjjön most velünk: láto­gassuk meg a gépi bemutatót, a mezőgazdaság kemizálásának be­mutatóját és az üzemszervezési pavilont. Mindjárt a főbejárat előtt, a fő­pavilon körül állították ki a mexőgaxdaaági gépeket. A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium gépesítési szakbizottsága a mezőgazdasági kiállítási irodával együttműködve új módon mutatja be idén a gépeket: szakágazatok szerint csoportosítva. Ez azt je­lenti, hogy külön-külön csoport­ban találjuk meg a talajmüvelés, a növényvédelem, a vegyszeres gyomirtás, a gabonabetakarítás, a zöldségtermelés, az öntözés, a sző­lő-, gyümölcstermelés és az állat- tenyésztés gépeit. A főbejárattól jobbra emelkedik a Kohó- és Gépipari Minisztérium hatalmas, ezer négyzetméteres csarnoka, ahol az állóhelyzetben dolgozó mezőgazdasagi gépeket, a kisgépe­ket és a műszereket tekinthetik meg az érdeklődők. Sokan megcsodálják a baráti és a nyugati országok érdekes gé­peit. A 120 lóerős szovjet óriás- traktor teljesítménye több mint háromszorosa a nálunk használt közepes nagyságú traktorok tel­jesítményének. Lengyelország PZL—101 típusú növényvédő re­pülőgépét mutatja be. Románia az UTOS-traktorok legújabb UTB —29-es típusát állította ki. Sze­repel a gépbemutatón a Német Demokratikus Köztársaság, Bul­gária, Anglia, Ausztria, Hollan­dia és a Német Szövetségi Köz­társaság is mezőgazdasági gépei­vel. Közvetlenül a Kohó- és Gép- I ipari Minisztérium pavilonja mel­lett találjuk Románia és a Szovjetunió kemi- zálási bemutatói, amelyek ugyan­csak helyet kaptak a pavilon 1400 négyzetméteres csarnokában. Láthatjuk, hogy a vegyiparnak egyre nagyobb jelentősége van a mezőgazdasági termelésben, a ter­melés színvonalának emelésében. A műtrágyákon, növényvédősze­reken és a gyomirtókon kívül megismerkedhetünk a takarmány­kiegészítő vegyszerek, a műanya­gok, az állatgyógyszerek széles skálájával is. A kemizálási bemutató egyben tapasztalatcsere is a szocialista országok között. Megmutatja azo­kat a mindjobban kiterebélyese­dő kapcsolatokat, amelyek ezen a területen is jellemzőek baráti együttműködésünkre. Szombaton első ízben kerül sor egy gyakorlati bemutatóra a Bu­dapest közelében levő agárdi Győ­zelem Állami Gazdaságban. A gazdaság megtekintése összefog­laló képet ad a kémiai anyagok nagyüzemi alkalmazásáról. Meg­ismerkedhetünk azokkal az ered­ményekkel is, amelyeket az ed­digi kísérletek mutatnak meg a burgonya, napraforgó, hagyma, borsó, lucerna vegyszeres gyom­irtásában. Láthatjuk a különböző műanyagok alkalmazásának szé­les körét — például a műanyag hajtatóágyakat — a mezőgazda- sági termelés egész területén. Újdonsága és érdekessége a ki­állításnak ax uxemszervexési bemutató. Abban a pavilonban kapott he­lyet, amelyben azelőtt a mező- | gazdasági nagyüzemek eredmé­nyeit mutatták be, összehasonlít­va azokat a kisüzemek eredmé­nyeivel. Most már az egész ki­állítás a nagyüzemek eredményeit mutatja be, tehát külön erre a célra szolgáló pavilonra nincs is szükség. Az üzemszervezési bemutatón szemünkbe ötlik megyénk egyik kiváló termelőszövetkezetének, az aparhanti Búzavirágnak a kiál­lítása. A Búzavirág Tsz bemutat­ja területi munkaszervezésének formáját, amely nemcsak azt je­lenti, hogy 4 brigádok állandó területen dolgoznak, hanem azt is, hogy a brigád tagjai egy ut­cában laknak, legalább is közel egymáshoz. Főleg az újabb ter­melőszövetkezeteknek követendő példa az aparhanti, a munkaszer­vezésnek ez a mindenki számára könnyen érthető és viszonylag egyszerű formája. Itt ismerked­hetünk meg a barcsi Vörös Csil­lag Tsz önelszámoló brigádjainak szervezeti felépítésével, a ceglédi Vörös Csillag Tsz ágazati mun­kaszervezetével. Bemutatják a pavilonban a Bó- lyi és a Balatonboglári Állami Gazdaság üzemi szervezetét, s a gépesítés, a nagyüzemi sertéste­nyésztés és hizlalás, a növendék- marha-nevelés, a zöldségtermelés néhány állami gazdasági üzem- szervezési módszerét. A gépek, a mezőgazdaságban alkalmazott kémiai anyagok, a korszerű üzemszervezési formák mind megannyi jellemzői ma már szocialista mezőgazdaságunknak. Sok új módszer, fogalom, ered­mény társul ezekhez a jellemzők­höz, s lesz napról napra megszo­kottabb ismerősünk, barátunk. Megnyílt a bonyhádi járási művelődési ház ünnepi hete a kemixáláai bemutatót. Pavilonban, szabadtéren és gya­korlati nagyüzemi bemutatók for­májában győződhetünk meg a ke- mizálásban elért eddigi eredmé­nyeinkről és ismerhetjük meg a távlatokat. A hazad bemutatót ki­egészítik a szocialista országok: Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Különös, szomorú nevetés ez. Fá­radt nevetés. — Mehetünk. A titkárság ajtajában Hevesi- nével ütköznek össze. A főmérnök ellép mellette, mintha nem látná. Az asszony dermedten áll, nézi a távozó csoportot. Éles, nyilalló fájdalom vág a szívébe. A főhad­nagy után szalad, megragadja a karját. — Hová viszik a férjemet? — Be kell jönnie velünk a ka­pitányságra. — Mit követett el? Mi a vád ellene? Sárosi csöndesen nézi a zakla­tott, dúlt arcot, fátyolos szemeket. — A vád? Idegen hatalom megbízásából felgyújtotta a gyá­rat. Az asszony hátratántorodik. — Jóságos isten! Az nem lehet! — Asszonyom, elképzelheti, hogy ilyet csak akkor mondok, ha már bizonyosak vagyunk a dologban. Kérem, nyugodjék meg. Ilona ott marad. A borzalom át- meg átjárja. Hosszú ideig mozdulni sem tud. Mégiscsak 3 férje. S ha nem is szereti már, hozzá sohasem volt rossz. A könnyek elöntik a szemét, függönyön át látja a folyosót, a tárgyakat. Lassan megindul, be­fordul a szobájába. Különös sze­rencse folytán senki sincs ott. Leroskad a székébe, arca előtt a telefon, önkéntelen mozdulattal nyúl a kagylóért, tárcsáz. A vo­nal másik végén hallja a jól­ismert hangot: (Folytatjuk) Tíz éves a bonyhádi Vörös­marty Mihály Járási Művelődési Ház. Az alapítás óta eltelt évti­zed számos szép eredményt, si­kert hozott, s ma a bonyhádit joggal tartják a megye legjob­ban, legeredményesebben működő járási művelődési házallak. A köz­ség kulturális élete élénk, jól mű­ködő szakkörök, dicséretes isme­retterjesztő tevékenység jellemzi a munkát. Ugyanakkor a művé­szeti élet fellendülése is elsősor­ban a művelődési ház érdeme. A saját csoportok a megye legjobb­jai közé tartoznak, és Bonyhádon a szoros kapcsolat miatt állandó, folyamatos már évek óta a szín­házi program. A Déryné Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Ka­posvári Csiky Gergely Színház rendszeres vendége a Völgység székhelyének. A járási művelő­dési ház a község és a járás kul­turális életének központjává, irá­nyítójává vált. Tegnap, szeptember 6-án este 0 órakor ünnepi gyűlésen nyitot­ták meg a járási művelődési ház ünnepi hetét. A gyűlésen Juhász József, a bonyhádi járási tanács elnöke mondott beszédet. Elisme­réssel szólt a járási művelődési ház dolgozóinak munkájáról és arról a tevékenységről, amelyet a szakkörök, művészeti csoportok tagjai végeznek a művelődési ház köré tömörülve. Az ünnepi beszéd után jutal­makat és okleveleket adtak át azoknak, akik már évek óta lel­kesen veszik ki részüket a község és a járás kulturális életének fel­lendítéséből. Ott lehetett látni a megjutalmazottak között —, hogy csak néhány nevet említsünk — Rumi Ernőt, aki lelkiismeretes szervező munkájával tűnt ki az elmúlt tíz év alatt, Csima Józse­fet, aki hosszú időn keresztül volt a színjátszó együttes rendezője, és számos emlékezetes előadás fűző­dik a nevéhez, Bonyhádi Mártont, bonyhád műkedvelő bűvészét, a cigány együttes vezetőjét, Horváth Józsefet, aki a fotoszakkör szer­vezésében, a fotóművészet meg­szerettetésében szerzett érdeme­ket. S sorban a többieket, akik­nek a nevét csak helyhiány miatt nem soroljuk fel. Az ünnepi gyűlés következő programja a kiállítások megnyi­tása volt. A fotószakkör tagjai x'pnnvaguk legjavát mutatják be, legújabb alkotásaikból rendeztek kiállítást a képzőművész köri ta­gok, itt látható több bélyeggyűjtő szép anyaga, de felvonultak ke­cses madaraikkal a galambászok is. Ma, szeptember 7-én a járási művelődési ház Erkel Ferenc énekkara ad hangversenyt. A szeptember 8-i program: A mű­velődési ház együttese bemutat­ja Tóth Miklós: Nem olyan vi­lágot élünk című vígjátékát. Va­sárnap nagyszabású ünnepi bált rendeznek, szeptember 10-én, hét­főn pedig a B. M. tűzoltózeneka­rának hangversenyére kerül sor. Másnap a Bábszínház díszelőadá­sa következik az ünnepi hét prog­ramjában. Szeptember 12-én a bonyhádi szimfonikus zenekar hangversenyével zárul a fennál­lásának tizedik évfordulóját ün­neplő bonyhádi járási művelődési ház ünnepi hete. Az ünnepi hétre megjelent a művelődési ház évkönyve is* amelyben a művelődési ház dol­gozói, a szakkörök és művészeti csoportok vezetői beszámolnak a tíz év munkájáról, eredményeiről. Bőséges képanyag teszi színessé* élvezetessé az évkönyvet. L. Cg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom