Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-29 / 228. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. szeptenmer 's». Elveszett paradicsom A tragikus körülmények között elhunyt Sarkadi Imre életművé­nek más darabjaiban, novellák­ban, A gyáva című kisregényé­ben, s talán még a Duvadban is ez a kérdés variálódott: hol, ki­ben, milyen típusban található meg az új ember, aki leginkább választ tud adni a szerző önmaga és a világ számára feladott kér­déseire, a kor kérdéseire. Kinek van igaza? Annak-e, aki mint az Elveszett paradicsom című fiim­iében Sebők Zoltán mellett szól, vagy inkább annak, aki a töré­keny, tiszta, s bizodalomban erős Mira mellett all ki. Sarkadi két­ségtelenül Mirára szavaz, a néző azonban rengeteg kétséggel küzd meg, amíg szánakozva Sebők Zol­tán sorsán, megtalálja a Mirához vezető szálakat. A cselekmény egyvonalú. Se­bők Zoltán, a neves agysebész til­tott műtétet hajt végre, s szere­tője bolipusz*ul. Otthon, a Bala- tnn-körn'yéki házban az édesapa, Sebők Imre születésnapját ünnep­ük kettesben: az idős. nyugdíjas tanár és a vendég, az 'aradi uno- k'testvér: M'ra. Zoltán, mielőtt még kiadnák ellene a vádiratot, hazalátogat', abban keresi önma­gát, hogy három napot beszélges­sen még apjával. Természetes, szerelem lesz a látogatásból. Zol­tán beleszeret Mirába, s akkor döbben rá: helyzete, amit hideg cinizmussal tragédiának fog fel, elzárta előtte a paradicsomba, a tis'ía életbe vezető utat. Jelenetek során variálódik ez a probléma, s többféleképpen pró- kölia bemutatni a film: miként érik a büntetéstől sem félő em­berré Sebők Zoltán. A hiba azon­ban az. hogy ez egyáltalán nem meggyőző: inkább menekülésnek I hat, mint meggyőződésnek, mint valami olyannak, ami arról erősí­tené meg a nézőt, hogy Sebők teljes valóságában látja az elher­dált élet terheit, s van ereje egy újat, egy minőségileg másat kez­deni. Pedig a szereplők a lehetősége­ken belül mindent elkövetnek, hogy játékukkal elfogadhatóvá te­gyék a kissé valószínűtlent. Pá- ger Antal, Sebők Imre szerepé­ben a lehető legbiztosabb fogód­zó, az örökké kísérletező, próbál­ni merő embert állítja elénk. Iga­záról egy percig sem maradunk kétségben. A Mirát alakító Törő- csik Mari már korántsem ennyire meggyőző. Gyakran nem tudni: szeretőt alakít, bimbózó bakfist, vagy valójában ő az a pólus, aki­ben a szerző, vagy a rendező Makk Károly azt az embertípust akarja ábrázolni, aki biztos ab­ban, ami a holnapot illeti. Pálos György Zoltán alakjában a tala­ját vesztett, könnyű sikereken nagy emberré lett fiatal orvost viszi a néző elé. Csak mintha nem lenne elég közel hozzánk ez a figura. Inkább hat figurának, mint embernek, típusnak, akiben összegeződnek az izgalmas prob­lémák, amelyekre keresi a vá­laszt. Nem túlzás, ha azt mondjak: az Elveszett paradicsom ismét egy kísérlet a sok közül. S hogy ez a kísérlet nem sikerült olyan­ra, mint amilyen valójában lehe­tett volna, annak egy kicsit az is oka, hogy alig kötődik a mához. Csak utalásokat találunk a film­ben arra, hogy itt játszódik kö­zöttünk, a mi világunkban, de ezek az utalások korántsem meg­győző erejűek. I sz. i. Október 4-én nyereménybetétkönyv- sorsolás A nyereménybetétkönyvek 1902. harmadik negyedévi sorsolását október 4-én délután fél hat órai kezdettel tartják Hajdúböször­ményben a Petőfi Művelődési Házban. sorsoláson mindazok a Betétkr. -vek részt vesznek, amelyeket legkésőbb szeptember 29-ig váltottak. itip—w-w v m u' ■ wmr (Folytatás a 3. oldalról.) öregembert ez már nem érdekel, — próbálta szólásra bírni Nagy Teca Galicza Ferencet, akinek válaszát alig lehetett érteni: — Hát az a macskazene nem is érdekel, lányom. Az a rokend- ró, vagy mi a nyavalya. Ki tud arra táncolni? Ti is úgy járjátok, mintha hirtelen idegsokkot kap­tatok volna. — Nehogy azt higgye ám, Feri bátyám, hogy csak a magyar nóta szép, — Tóth Ferke mondta ezt, s hangját furcsán, öregesen rezegtetve rákezdte: „Jégvirágos hideg tél volt...” hogy oda ne rohanjak! — Csak azt tudnám, hogy eze­ket a kacifántos kifejezéseket hol szeditek fel, — csóválta a fejét Zsiga bácsi. — Pesten minden második em­ber ezt mondja. — De azok legalább tudják, hogy mikor kell mondani. — Mindenki halad a korral, Feri bátyám. Tudja, hogy mit vásárolt a nagybőgős a múlt hé­ten Csabán? Tudja, kire gon­dolok, arra; aki a Rácz Zsiga bandájában muzsikál. Rumba- tököt. rumbatököt. — Aztán mi a nyavalya az? Más tök nem volna jó nekik, amilyet mi 'is termelünk? A fiatalabbja elkezdett ne­vetni : — Ez nem olyan tök, Feri bácsi. Ezt úgy csinálják vala­milyen gyárban, de hisz láthatott már maga olyat. — Én nem, gyerekem. Igaz, hogy nem is vagyok rá kíváncsi. — Az ám, gyerekek! A bál! — Bodor Andris figyelmeztetett mindenkit. — Aratás előtt jó Minden ezer betétkönyvre 25 nyereményt sorsolnak ki: egyet kétszáz százalékos, egyet száz szá­zalékos, kettőt ötven százalékos, huszonegyet pedig 25 százalékos nyereménnyel. A nyeremény ki­számításának alapjául a betét­könyvben elhelyezett negyedévi átlagbetét szolgál. lenne még egyszer kirúgni a ház oldalát. — Egy birkát ad a tsz, hogy valami vacsora is legyen, — toldotta meg a jószándékot Zsiga bácsi. — A tanács fizeti a zenekart, lesz, ahogy lesz. Beírjuk majd, hogy tintára kellett a pénz, — mosolygott Feri bácsi. — Csak úgy ne járjanak, mint a csajági tanács, — mesélte Mik­lós már előre nevetve. — Meg­szokták, hogy egy-egy tanács­ülés után mindig megittak együtt pár üveg bort Persze, nem a maguk költségére, hanem köz­pénzen. .Aztán a pénzügyi osztá­lyon úgy számolták el, mintha tinta lett volna. Eltelt majd egy esztendő, egyszer csak jönnek a revizorok, túrkálnak a bizony­latok között. Feltűnt nekik, hogy egy csomó cédulán csak annyi van, hogy két liter tinta, három liter tinta, mikor mennyi. Volt aztán nemulass. Mert ki hitte azt el, hogy annyi tinta fogy egy földszintes tanácsházán. Nevettek. — Hanem hát fordítsuk ko­molyra a szót, — szólt ismét Zsiga bácsi. — Ki akar más be­osztásba kerülni, mint ahol most van? Senki sem szólt. — A szállító brigád se? — Mi se, elnök elvtárs. Csak az volt kár, hogy ezt az utóbbi választ nem Gál Péter mondta. Hazafelé ballagott a két öreg, Gódor Zsigmond és Galicza Fe­renc. A sötétben csak cigaret­tájuk vége parázslott. Sokáig nem szóltak semmit. Végül Zsi­ga bácsi törte meg a csendet: (Folytatjuk) Asszonyoknak - lányoknak KI borotvái, varr, talpal fii közsÉobcn? Vadászételek Fogolyhúsleves Anyaghányad: 3 fogoly, 20 deka sárgarépa. 5 delta pet­rezselyem, 10 deka kelká­posztalevél vagy kelbimbó, 5 deka vöröshagyma, 2 deka só, 2 gramm egész bors, 2,5 liter víz. Ha a foglyot levesnek készítjük el, eltekinthetünk attól, hogy a lövés után néhány napig állni hagyjuk, mert ebben a formában állás, vagy pácolás nélkül is íz­letes. Ha jó fogoly levest akarunk készíteni, nem tekinthetünk el attól, hogy a felhasznált zöldség­félék frissek legyenek. A megtisz: tított, a megmosott foglyokat egy fazékba tesszük, felöntjük vízzel, megsózzuk, és feltesszük főni. Kö­rülbelül félórái forrás után, mi­közben a habját leszedjük, bele­tesszük a sárgarépát, petrezse­lyemgyökeret, néhány kelkáposz­talevelet, 1 fej hagymát és kel­bimbót. Ezután pár szem egés2 borssal három óra hosszat forral­juk, lassú tűzön. Három órai for­rás után a foglyokat kiszedjük, tálra rakjuk, köréjük helyezzük a velük együtt főtt zöldségfélét. A levest átszűrjük, tojásos leves­metéltet főzünk bele, és így tá­laljuk. Vaddisznópörkölt Anyaghányad: 1 kiló vad­disznóhús, 10 deka zsír, 10 de­ka vöröshagyma, 2 deka pap­rika, 1 darab cseresznyepap­rika, 15 deka paradicsom, 15 deka zöldpaprika, vagy a két utóbbi helyett 12 deka kon- zervlecsó. A legízletesebb pörkölt a vad­disznó oldalasából és dagadójá- ból készül. A húst két újjnyi szé­les, hosszúkás kockákra vágjuk. Alaposan megmossuk. A feldara­bolásnál ügyeljünk arra, hogy a bordacsontokat egy ütésre vág­juk át, nehogy szilánkos legyen a hús. Egy lábasban zsíron vö­röshagymát pirítunk. Amikor a hagyma már sárgára pirult, egy kanál pirospaprikát keverünk el a forró zsírban és közvetlen utá­na belerakjuk az ezideig vízben áztatott húst. ízlés Szerint cse­resznyepaprikát, zöldpaprikát, és egy fej paradicsomot teszünk rá. Megsózzuk, és fedő alatt pároljuk puhára, időközben húslevessel felöntjük. Sós vízben főtt burgo­nyával tálaljuk. Szarvas-vesepecsenye frissen sütve Anyaghányad: 1 kiló szarvas­vesepecsenye, 5 deka paprika, 2 gramm törött bors, 5 deka zsír, 5 deka vaj, 2 deka só. Szeptember hónapban, szarvas- bőgés idején alig akad nálunk vadászlak, ahol bikát ne ejtené­nek. A vadász- és az erdész-fele­ségek azonban eléggé idegenked­nek a szarvasbika húsának elké­szítésétől. Ezeknek a háziasszo­nyoknak ajánlom az itt leírt el­készítési módot. A szarvas-vesepecsenyét a ki­fejtés után hűvös helyre akaszt­juk, és két napig állni hagyjuk. Elkészítés előtt lehúzzuk a hár­tyáját és a hártya nélküli részt vékonyan lefaragjuk, eltávolítjuk a levegővel közvetlen érintkező, megbámult helyeket. Az így meg­tisztított vesepecsenyét már nem kell megmosni. Száraz húsvágó deszkán újjnyi vastag szeletek­re vágjuk. Paprikával kevert borssal beszórjuk. ízlésünk szerint megsózzuk. Az így elkészített sze­leteket a kés lapjával megvere­getjük, megnyomkodjuk. Vas ser­penyőben 10 deka zsírt, 10 deka vajat felhevítünk és a húst bele­rakjuk. Erős tűzön mindkét felét 2—2 percig sütjük. Meleg tányé­ron, burgonyapüré körítéssel tá­laljuk. Nehéz kérdést tettem fel ma­gamnak. Olvasok egy hivatalos jelentést, mely szinte mellbe­vág: 32 községben nincs szabó, 17-ben cipész, 12-ben fodrász. Nagy gond ez. Nekem is, hát még azoknak, akik e hatvan­egy Tolna megyei községben laknak. Sajnos, évek óta, egyre csak beszédeket, ígérgetéseket hal­lunk arról, hogy a helyi ipar javítja, az ellátatlan községek­ben a helyzetet. Munkájukkal megszüntetik e fontos szak­mákból a hiányt falun. Mert az a helyzet, a konfekció tért hódít, s egyre többen járnak a jól elkészített, divatos, gyári ruhában, de ez csak a férfi­nemre vonatkozik. A nők, nem tudni mi okból, még nem ba­rátkoztak meg úgy a konfek­cióval, mint a férfiak. S ha csak a nők érdekében szólnánk, akkor is kétszeresen igazunk volna. Mert megadatott már mindenkinek, hogy szépen, és drágán öltözzék. Jómagam is végeztem már számításokat ar­ra vonatkozóan, hogy a nők tulajdonképpen egy-egy ruha elkészítésével csaknem kétsze­res kiadást csinálnak maguk­nak. mintha konfekciót venné­nek. Ha tehetik, ám tegyék. S éppen, mert módjukban áll, kellene lehetővé tenni, hogy a harminckét községben legyen szabó kisiparos is, ha már a ktsz-ek nem jutnak el. Bár igaz, a földművesszövetkezetek a tőlük telhetőt megteszik a la­Tokióban tizenkettedszer tart­ják meg a női feltalálók évenként megrendezett kiállítását. Évről évre több és több japán háziasz- szony, dolgozó nő és egyetemi hallgatónő szabadalmaztatja ötle­teit és találmányait, főleg háztar­tási és gyermekápolási újításokat. Az idei kiállításon kétszázhuszon- hét új találmányt mutattak be, s hatot, díjakkal jutalmaztak. A ta­lálmányok között szerepel egy zongorapedál gyermekek részére, gyermekszék. amely ággyá alakít­ható, valamint olyan kézitáska, kosság ilyen irányú igényeinek kielégítésére, de ez kevés. Tizenhét községben nincs ci­pész. Itt ismét csak mint fő igényjogosultak, a nők kerül­nek előtérbe, azáltal, hogy a családanyák nagy gondja a gyermekek lábbelijének javít­tatása, nincs megoldva. Sajnos, az a helyzet, hogy a cipöjavítás nehéz ügy falun, különösen ab­ban a tizenhét községben, ahol még cipész sincs, ahova az fmsz sem jár elvinni a rossz lábbe­lit. Tizenkét községben nincs fodrász. Ez is szomorú, mert tudjuk, hogy a parasztasszo­nyoknak is jut már idő arra, hogy rendszeresen szépíttessék, gondozzák hajukat, de tucatnyi községben ezt nem tehetik meg, ha csak úgy nem, hogy egy napot rászánnak arra, hogy elutazzanak a szomszédos köz­ségbe. A férfinépséget e szak­ma hiánya nem annyira sújtja. Hisz ritkább vendégek vagyunk a fodrásznál, mint a nők; ma­gunk borotválkozunk — igaz, elég rossz pengékkel. Hatvanegy község lakóinak gondját nem lehet ecsetelni e rövid kis írásban. Talán az il­letékes szervek vezetői nem is tudják, mennyi gondot jelente­nek ezek az aprónak, jelenték­telennek tűnő hibák. Mert ha tudná a helyi ipar, akkor töb­bet tett volna a gondok meg­szüntetése érdekében. Remél­jük, az ígérgetések helyett már a tettek mezejére lépnek. — Pj — amelyet zippzárak segítségével tízféle alakúra és méretűre lehet átalakítani. Mit tud a nő semmiből csinálni? Egy neves olasz színész mon­dotta: minden asszony nagy mű­vésze annak, hogy a semmiből kalapot, salátát, flörtöt, vagy há­zibotrányt csináljon. DIVAT 1. Gesztenyebarna princesszabású jersey ruha — övvel. A gal­lér és a gombok mogyorószínűek. 2. Világoskék kétrészes kislányruha. A gallért, zsebeket, kéze­lőt pepita pánt díszíti. A kabáton a gombok háromsorosán, ferdén vannak elhelyezve. A szoknya lerakott. 3. Némi változás van a férfidivatban is. A zakó fazonja keske­nyebb, újszerű a zsebmegoldás. A nadrág felhajtó nélküli. 4. Lazacpiros bükié kiskosztüm, fekete perzsa gallérral és ké­zelővel. A kabátka enyhén sveifolt, háromnegyedes ujjú. A szok­nya trapézvonalú, a térdet takarja. Női feltalálók Japánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom