Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-28 / 227. szám
1962. szeptember 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Készüljünk a pártértekezletekre kisebbségi érzéssel keveredett irigység vibrált. Ez lenne hát az az ember, akinek egy szavára otthagyják a lányok a tnagukfajtáját? A teremben a feszültség csendje honolt, hogy szinte remegett bele a levegő. Miklós beszélni kezdett. — Elvtársak! Engem a községi KISZ-bizottság küldött ide ma este. Eljöttem volna akkor is, ha nem küldenek. Gondolhatjátok, hamar híre ment annak, ami itt történt, az elmúlt napokban. Úgyis mondhatnám, hogy tovább már nem lehet szó nélkül hagyni, ami mostanában a fiatalok körében tapasztalható. Ti azt hiszitek, hogy most már sorsára lehet hagyni az egész falut, a mező- gazdaságot, majd csak lesz vele valami, ti úgy látom, nem vállaltok közösséget azzal, ami idehaza történik. De higgyétek el nekem, nemcsak a szép szó az egyetlen mód, amivel itthon tarthatunk benneteket. — Hát micsoda, Horváth elvtárs? A kancsuka? — zúdult fel az egyik legény, akiben már a gyűlés előtt elfogyasztott sör is dolgozott. Miklós látta, hogy rossz hangot ütött meg, ezért sietett tompítani szavai élét. — Senki nem beszélt kancsukáról. Csak arról, hogy elő kellene venni egyszer már a jobbik eszüket azoknak, akik olyan köny- nyen oda vágják: nem szeretik a nehéz munkát, hogy tegyék őket könnyebb beosztásba, mert „nem a szövetkezet az egyetlen munkahely, ahol dolgozni lehet.” — Aki a jobbik eszét elővette, az már régen elment másfelé, — mondta Tóth Ferke. — Éppen az a baj, hogy mi nem zsákolni akarunk, hanem hivatást szeretnénk, olyat, ami magának is megvan már. — Egyszerre csak egy beszéljen, gyerekek. Várjátok ki a végét, — csattant fel a tanácselnök, Galiczá Ferenc. — Mondja az igazat, akkor majd hallgatjuk, — replikázott az iménti izgága legény. De aztán mégis csend lett. Horváth Miklóst nagyon elfogó- dottá tette ez a sok közbeszólás. — Én senkit nem akarok bántani itt közületek. De tárgyaljuk meg nyugodtan, mi hiányzik ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat? Hiszen nem mehet ez így tovább. hova jutnánk akkor? Itt van a sok munka, az idő rohan, nem hagy megállást, nem tűri, hogy valaki félreálljon és akkor ti olyanokkal jöttök, hogy nincs KISZ-helyiség, meg hogy hiányzik a zenegép. Beszéljünk inkább arról, hogyan tehetnénk könnyebbé a munkát. Az utolsó szavakat majdnem kiáltva mondta, mintegy felhívásszerűen, attól a tiszta óhajtól vezettetve, hogy kimozdítsa a holtpontról ezt a furcsán induló esti beszélgetést Alig, hogy leült, sapkáját a kezében gyűrögetve, beszélni kezdett Tóth Albert, aki egyenesen a tanítóhoz címezte szavait. — Már ne haragudjon a tanító úr, de nem jól tetszett szólani. Mert nézzük csak, mi bánt minket. Miért van az, hogy mindegyik másfelé menne. Mély lélegzetet vett s körülnézett a hallgatóságon, úgy mondta tovább: — Van egy csomó magunkfajta ember, aki egy szép napon elment a faluból és amikor visszajött, tanító volt, mint maga, vagy katonatiszt, vagy bekerült a minisztériumba. Akik meg itthon maradtak, azt mondták: miért ne érhetném el ugyanezt én is; hát csak Székács Berciből lehetett katonatiszt? Ha olyan okos Horváth elvtárs, ezt fejtse meg, feleljen, érthető-e, amit mondanak? Egy árva szó nem esett sokáig. A két idős ember öklét támasztotta a fejéhez, hogy hát csakugyan mit Is lehet erre mondani. Mondják azt, hogy azért nem mindenkinek olyan jó a feje, hogy végigtanuljon gimnáziumot, egyetemet? (Folytatjuk) reálisan értékelték az eredményeket. A kongresszusi irányelvek szellemében foglalkoztak a kül- és belpolitikai kérdésekkel, valamint a párt előtt álló politikai és gazdasági feladatokkal, örvendetes volt, hogy csaknem valamennyi beszámolóban megfelelő helyet kapott a nevelés, a tudat- formálás jelentősége. A küldöttválasztó taggyűléseket — különösen ott, ahol a beszámoló erre alapot is adott — a tagok és a meghívott párton- kívüliek aktivitása jellemezte. A vitában a helyi adottságoknak megfelelően előtérbe kerültek ugyan a gazdasági kérdések, de ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy elsikkadtak az elvi jelentőségű viták. Amikor a hibákról beszéltek, elemezték, hogy miben látják azok gyökereit és javaslatot tettek megszüntetésükre. A PÄRT ŐSZINTE ÉS NYÍLT POLITIKÁJÁBÓL következően jól érvényesült a bírálat szelleme, amely a korábbi évek tapasztalataitól eltérően, nem se- kélyesedett el egyének elleni személyeskedéssé. Az elvtársi segítő szándék vezette a bírálókat. Hiányzott a taggyűléseken az önbírálat. Általában nem érvényesült a saját hibákkal való szembenézés. Talán csak egy-két esetben hangzott el olyan önkritikus felszólalás, amelyben az jutott kifejezésre, hogy az illető nem végezte el a rá háruló feladatokat és a jövőben mit akar tenni munkája jobbá tételére. A küldöttek megválasztásánál is kifejezésre jutott a felelősség- érzet. Olyan elvtársakat javasoltak és választottak meg küldöttnek, akiket ismernek, szeretnek és becsülnek. A csaknem egyhangú választás amellett is szólt, hogy elismerik eddig végzett munkájukat és alkalmasnak tartják őket arra, hogy mint a kollektív vezetőtestület tagjai, továbbra is képviseljék pártszervezetüket. MÉG NÉHÁNY" NAP, és elérkezik október 4-e, amikor a dombóvári és a szekszárdi járásban tanácskozásra hívják össze a járási pártértekezletet. A járási pártbizottságok készülnek a pártértekezletre. Elkészültek az értekezleten előterjesztésre kerülő beszámolók, amelyek az adott járás munkáját összegezik. A küldöttek feladata lesz, hogy megvitassák a beszámolót és megválasszák a járás kollektív vezetőtestületét, a pártbizottságot. A pártszervezetek taggyűlésein a megválasztott küldöttek megkapták útravalójukat. Munkájuk akkor lesz eredményes, ha a tanácskozások nyomán tovább javul a tömegpolitikai munka, amely a jobb munkaszervezésben, az ipari és mezőgazdasági tervek teljesítésében realizálódik. A párt VIII. kongresszusára való jó felkészülésnek ez lesz a legkézenfekvőbb bizonyítéka. P. M. Fentek: Párbeszéd — Kérem, ne ve- rossz néven, valamit mondani szeretnék. — Tessék, ki vele. — Igen, tegnap a kartársat kiküldték a Sárga Tarló Tsz-be és nem csinált semmit. Pontosabban egész nap ivott. A szövetkezeti gazdák kissé rossz szemmel nézték, hogy estefelé any- nyira lerészegedett, hogy az árny ékszéket nézte autónak, abba ült bele, miközben az ajtót rugdosva kiáltozta: hol az a sofőr, miért nem indítja már ezt a tragacsot? Mondják a tsz-tagok, ilyen embert miért küldenek kiküldetésbe, és az ilyen kiküldöttet kinek a zsebére fizetik?... — Kikérem magamnak. Először is, vegye tudomásul, IS esztendeje vagyok szakszervezeti tag. Másodszor: ha nem tudná, előttem a szocializmus szent. Ezenkívül még azt is tudomására szeretném hozni, hogy rokonaim szintén öntudatos emberek, méghozzá felelős beosztásban. — Egy pillanat. Maga kartársam, úgy vélem, félreértett. Nem azt kérdezem én jóember, hogy mióta tagja, és hogy tagja-e egyáltalán a szakszervezetnek? Dehogy! Én azt mondom, hogy maga tegnap lerészegedett és autónak nézte az ár- nyélcszéket. Lenne talán olyan kedves, erre válaszolni. — Várjon. Jobban tenné, ha betartaná a szabályokat. Legyünk parlamentárisak kartársam, mert ha mindenki beszél, akkor egy szót sem értünk. — Elnézését kérem, ez nem egy nagygyűlés, itt mindössze ketten vagyunk. — Akkor is. Felháborító! Milyen címen akar maga engem leckéztetni? És hogyan merészel fenyegetőzni? ügy gondolom, panaszt teszek, másrészt pedig kikérem magamnak. — Álljon meg a menet. Hallgasson ide. Én most nem vagyok kíváncsi se rokonaira, se szak- szervezeti tagságára, csak erre az egyetlenegy dologra. Öszszeegyeztethetőnek tartja maga az öntudatot a viselkedésével? — Maga talán nem iszik? — Dehogynem! Magánál azonban az alkoholfogyasztás időpontjának a megválasztása körül vannak gyakorta problémák... — Jó! De ha az ügyet meg merészeli írni, akkor majd megtudja, ki vagyok. — Én már tudom. Csak idő kérdése, és mások is megtudják. Maga kartársam, akár hiszi, akár nem, a mi térképünkről lefelé ballag. — szp — Jövőre 48 lakást adnak át a lakásszövetkezet tagjainak Egy hónappal ezelőtt hírül adtuk, hogy a városi tanács az elkövetkező években nem tudja kielégíteni a mintegy 1300 lakást kérő igényét, mert azok a lakások, amelyek 1963-63-ben épülnek, a mérőműszergyárhoz csatlakozó beruházásból készülnek, s azokat az ország más területéről Szek- szárdra érkező szakembereknek kell biztosítani. A fennmaradó lakásokat pedig azok részére utalják ki, akiket szanálnak. A városi tanács az említett időszakban, a jelenleg rendelkezésre álló tervek szerint, csupán 5 új lakást tud biztosítani az igény- jogosultaknak. Néhány héttel ezelőtt a megyeszékhelyen megkezdődött a szövetkezeti lakásépítés, amelynek lényege, hogy 30 évi kamatmentes hitel igénybevételével, a lakásépítési költség 15 százalékának lefizetése mellett (kb 16—19 ezer forint) lakáshoz lehet jutni. 1963-ban 48 lakást adnak át az október végén, november elején megalakuló lakásszövetkezet tagjainak. Az igényjogosultak igényét tehát nagyfokú állami támogatás felhasználásával lehet csak kielégíteni. Ez az építkezési forma hivatott a lakásprobléma megoldására. A minap a lakásszövetkezet alakítását előkészítő szervező bizottság arról adott tájékoztatást, hogy eddig mintegy 80-an kérték felvételüket már a szövetkezetbe. Rajtuk kívül sokan érdeklődtek már a feltételek iránt. Milyen feltétellel lehet valaki tagja a lakásépítő szövetkezetnek? Mindenekelőtt olyanok jelentkezhetnek, akik bérből és fizetésből élnek, elsősorban üzemi munkások, legalább két éve folyamatos munkaviszonyban állnak, jó munkát végeznek és az összköltség (bekerülési költség) 15 százalékával rendelkeznek. Jelentkezni csak a vállalatok vezetőjénél, vagy az általa kijelölt személynél lehet, ahol részletes felvilágosítást adnak. A PÁRT VIII. KONGRESSZUSÁRA való előkészületek jegyében megyénkben befejeződtek a küldöttválasztó taggyűlések, amelyeket a pártszervezetek a Politikai Bizottság határozatai és útmutatásai alapján tartottak meg. A küldöttválasztó taggyűlésekre az alapos és széles körű előkészítő munka volt a jellemző. A járási pártbizottságok a párt- kongresszusra való felkészüléssel már korábban foglalkoztak. A felkészülés két irányú volt. Foglalkoztak a népgazdasági tervek teljesítésével az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt. Fellendült a kongresszusi munkaverseny, nőtt a dolgozók politikai aktivitása. Másrészt a párt és a kormányhatározatok tükrében elemezték a munkát, s ezek végrehajtására mozgósítottak. A szekszárdi és a dombóvári járásban a pártszervezetek — egykét kivétellel — a meghatározott időpontban tartották meg a küldöttválasztó taggyűléseket. A szék szárdi járásban 97, a dombóvári járásban 60 alapszervezet választotta meg küldötteit, akik az október 4-re összehívott járási küldöttértekezleten képviselik párt- szervezetüket. A pártszervezetek lelkiismeretesen készültek a taggyűlésekre. A beszámolók híven tükrözték az adott munkahely, üzem, hivatal, termelőszövetkezet, vállalat életét, munkáját. A beszámolók elkészítésében bevonták a gazdasági vezetőket és a tömegszervezetek vezetőit is. A kollektív munkával készült beszámolók Pályázat a szocialista közösségek kialakításának elveiről A Művelődésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága pályázatot hirdet A szocialista közösségek kialakításának elvei és módjai felsőoktatási intézmények kollégiumaiban című témára. A pályázatokat — amelyek terjedelme egy-két ív lehet — a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztálya címére (Budapest V., Szalay utca 10—14. II. emelet 48.) kell beküldeni 1963. március 31-ig. A pályamunkákat 3000 forintos első, 2000 forintos második és 1000 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Az úthálózat ésszerű fejlesztéséért: 1963. január 1-től december 31-ig országot forgalomszámlálást szervez a kPM Hég az idén próbaszámlálás lesz a bekötő-utakon Az útépítést megelőző tervezést gondosan kell megoldani. Számolni kell a következő évtizedek forgalmával is. Ehhez pedig sok adatra van szükség. Különösen sole adat kell az útügyi szakembereknek ezekben az években, amikor hozzálátnak a magyar úthálózat 15 éves fejlesztési tervének kidolgozásához. Volt néhány évvel ezelőtt — 1955—56- ban országos forgalomszámlálás, ez azonban inkább csak a felszabadulás utáni forgalmi helyzetről nyújt képet. Ezért a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium intézkedett, hogy 1963 január 1-től december 31-ig új országos közúti forgalomszámlálást tartsanak. A nagyarányú felmérés igen gondos előkészítést igényel. Folyamatosan az idén négy-négy kis-, közepes- és nagyforgalmú út átkelési szakaszain próbaszámlálást tartanak, októbertől kezdve pedig azt vizsgálják, milyen bekötőutakat kell bevonni a számlálásba. Az idei feladatok közé tartozik a számláló-állomások kijelölése is. Két főellenőrző állomás lesz, mégpedig Érden és Ve- csésen, mert leggondosabban a 4- es és a 7-es utat kell vizsgálni, ott kell minden részletre vonatkozóan elemezni a jelenlegi helyzetet és a fejlődés arányát.. A vidéki városokban 16 ellenőrző állomás lesz és mintegy 45—50 főállomás a különböző jellegű utak különböző szakaszain. Az országban mintegy hatezer mellékállomáson is gyűjtenek forgalmi adatokat »• .Színes, eleven mozgalom legyen... » „A KISZ terjessze a kommunista eszméket, mozgósítsa tagjait és az egész magyar ifjúságot a szocializmus építésére, legyen a fiatalság életkori sajátosságainak megfelelő, vonzó, színes, eleven mozgalom.” A KISZ feladatairól és a nők jogairól szóló részt különösen érdeklődve hallgatják a kongresszusi irányelvek közül a Szekszárdi Nyomda kiszes lányai. Az irányelvek tanú’ ír.' nyozásá- ban Kettinger Károlyné, a vállalat párttitkára szívesen segíti őket.
