Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-27 / 226. szám

6 TOLVA MFC,TÉT NÉPÚJSÁG 1952. szeptember VL SPORT Nagy sikert aratott az NDK tornászainak szekszárdi bemutatója Kedden este a szekszárdi gim­názium tornatermében ismét kül­földi versenyzőknek tapsolhattak a tornasport szekszárdi kedvelői. Ezúttal á Német Demokratikűs Köztársaság Testnevelési Főisko­lájának női és férfi válogatott tornászai tartottak bemutatót. Már jóval a meghirdetett kez­dési idő előtt zsúfolásig megtelt a gimnázium tornaterme. A be­mutató verseny kezdetékor több mint 350 néző ütemes tapsa kö­szöntötte a felsorakozott verseny­zőket. A verseny iránt tanúsított nagy érdeklődés érthető volt, hisz a német csanatban több vá­logatott versenyző is szerepelt. A nőknél Barth, a budapesti össze­tett egyéni verseny győztese, Trenslngen ifjúsági bajnok, míg a férfiaknál Fülle és Kuppe a római olimpián és a prágai tor­nász vb-n szereplő össz-német csapat tagjai is bemutatták tu­dásukat a szekszárdiaknak. Hor- vay Árpád, a gimnázium igaz­gatója köszöntötte a lipcsei TF tornászait, majd a gimnázium cí­merével ellátott zászlót adott át a német sportolóknak. A vendé­gek részéről Ervin Schulcz, a né­met csapat vezetője köszönte meg a kedves fogadtatást. Élénk érdeklődés mellett a női versenyzők felemáskorlát-, majd a férfiak lólengés-gyakorlatával kez­dődött meg a kétórás színvonalas bemutató. A nagyszámú közön­ség vastapssal jutalmazta Fülle, Kuppe, Barth és társaik színvo­nalas bemutató gyakorlatait. A verseny után az NDK-sportolókat baráti vacsorán látta vendégül a gimnázium. A versenyzők szer­dán a déli órákban utaztak el Szekszárdról Siófokra. F. vwwViWíw.wvz/Ay.Mwy.MmMMííMiiwH/íiw/i'flj’/jvuuwjMvanwuuuywwiwiv/AN Siker,vagy sikertelenség? (Az atlétikai EB mérlege) Akármilyen szemmel nézünk is a sportágakra és sportesemények­re, nem tagadhatjuk le, hogy az idei sportév legnagyobb esemé­nye a labdarúgó-világbajnokság után az atlétikai Európa-bajnok- ság volt. Jelentőségére már a résztvevők hatalmas száma rá­mutat, 28 ország majdnem ezer indulója! Még a tengeren túlról is érkeztek érdeklődő szakembe­rek a megtekintésére, így az a Bob Simpson, aki egykor 200 mé­teres gátfutó világrekorder volt, majd néhány esztendőn át, a má­sodik világháborút megelőző évek­ben a magyar atlétikai szövetség országos edzője. Nem kell azonban ide tengeren túli szakértői vélemény, maguk az eredmények is ' tanúsítják, hogy valóban nagyszabású ver­senyek voltak Belgrádban. A ki­válóan rendezett, tartalmában, sőt külsőségeiben is szinte olim­piai méretű viadal három világ­csúcs-beállítást hozott. (Tamara Press női súlylökésben, Maria It- kina női 400 méteres futásban és az olasz Salvatore Morale 400 méteres gátfutásban érte el.) Nemcsak ez, hanem a két új Eu- rópa-rekord (Zsivótzky kalapács­vetésben és a holland Gerda Kraan női 800 méteres futásban,) a sorozatos Európa-bajnoki csú­csok és 48 különböző országos csúcseredmény, minden győztes, helyezett, sőt a helyezetlenek re­mek eredményei is igazolhatják, a belgrádi EB minden eddigi, ilyen nagyméretű versenyt felül­múlt. Hatásában is rendkívül so­kat ígér, a fejlődés szempontjá­ból halárkő lehet. A viadal hősei, mint minden olyan Európa-baj- nokságon, amelyen részt vettek — a Szovjetunió versenyzői vol­tak. 13 győzelem és a helyezések tömege jelzi változatlan elsőségü­ket. Utánuk a második vonalat Anglia, Németország és Lengyel- ország atlétikája képviseli, már csak a nem hivatalos pontverse­nyek tanúságtétele alapján is. Magyarország csak a harmadik csoportba sorolható, az eredmé­nyek és a szakmegállapítások aiapján is. Viszont ebben a har­madik csoportban teljesen egyen­rangúan állunk Olaszország és Franciaország mellett, megelőzve Romániát, Hollandiát, Finnorszá­got, Belgiumot, Svédországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Svájcot, valamint a már csak ,,negyedik” kategóriába sorolható többi európai országot. Ezek alapján sikeresnek mond­ható-e szereplésünk? Kétségtelenül jobb eredményt értünk el, mint a legutóbbi stock­holmi Európa-bajnokságon. Két értékes győzelmet arattunk súlyszámokban, két harmadik he­lyezésünk egyikét is dobószám­ban értük el (Koncsek Jolán, diszkosz), a másik pedig különö­sen jelentős. Kazi Olga ugyanis csatlakozott azokhoz á — rit­ka — magyar versenyzőkhöz, akik külföldön, a legnagyobb konkurrenciában képesek önma­gukat szinte felülmúlni, életük eddigi legnagyobb teljesítményét megjavítani. Ha Varjú Vilmos, Zsivótzky, Koncsek és Kazi Olga szereplését tekintjük is csak teljes sikerű­nek, a magyar atlétika szempont­jából még Simon (akadályfutás), sőt részben Kulcsár (gerelyvetés), Havasi (gyaloglás) és Kalocsai (távolugrás) eredményével is elé­gedettek lehetünk. Különösen azért, mert a felsoroltak nemcsak remek eredményeket értek el, hanem egyben a versenyezni tu­dás, a küzdeni tudás fényes ta­nújelét is adták. És ezen a ponton térhetünk rá a negatív jelenségekre, a magyar atlétikának most erősen kiugró hibáira. A legjelentősebb ugyanis éppen az a hiba, hogy versenyzőink kö­zül csak igen kevés tud amúgy igazán küzdeni. A nagy ellenfe­lek, az idegen környezet, többsé­güket szinte megbénítják, letö­rik. A technika oktatása, az erőn­léti feladatok ellátása, sőt o'ykor már-már túlzott előtérbe helye­zése mellett többet kellene törőd­ni a pszichikai felkészítéssel. A brazil futballistákon mosolyogtak annak idején, amikor először je­lentek meg edző, gyúró, és orvos mellett pszichoanalitikussal, pszihiáter kíséretében. Azóta fut­ballistáinknak ajkára fagyott a mosoly. Talán az atléták is tanul­hatnának a braziloktól. Másik kiugró hibaként a ma­gyar atlétika egyoldalúsága je­lentkezik. Ez sem új dolog. Soha sem volt, és nincs egységes csa­patunk. Olykor-olykor kiugrik a magyar atlétika valamelyik ver­senyszámban. Egyszer remek vál- tefutó csapatunk alakult ki, más­kor világviszonylatban is jelentős távfutó gárda, ma kiváló dobó­atléta csoport vonja magára a figyelmet. Magára vonja, — túl­zottan is. Rögtön hajlamosak va­gyunk a többi versenyszámot fel­áldozni a kedvükért. Elsősorban a tömegek hiányára vall ez az évtizedes múltból szomorú örök­ségként ránk maradt egyoldalú­ság, atlétikánk szűk keresztmet­szete. A mindenkori egyoldalúsá­got a választék csekély volta, a vidék elhanyagolása, a túlzott fő­városi központosítás, a vidéki at­létikai pályák csekély száma és sok hiányossága, valamint a nem kiugró tehetségek lenézés-szerű mellőzése, nem kellő foglalkozta­tása magyarázza. Holott tudjuk: sokszor válik naggyá éppen az, aki egyáltalán nem mutatkozott soha „csodagyereknek”, A sike­res versenyzők túlzott ajnározása és közben a tömegek elhanyago­lása szinte minden esetben súlyos károsodást okoz. Ha egyszer va­lamiben nagy sikert aratunk, ak­kor ennek a produkciónak előidé­zőit szinte fetisizáljuk. A ver­senyzőt is, edzőjét is, a módszert is, amellyel a felkészítés folyt. S miközben mi konzerválni igyek­szünk a versenyzőt, és azt az el­járást, amellyel a sikert magya­rázzuk, nem veszünk tudomást a világ fejlődéséről, arról, hogy ami ma bajnokságot eredményezett, holnap már nem elegendő egy döntőbe jutáshoz sem. Tudjuk, hogy kis ország va­gyunk. Óvatosan kell bánnunk értékeinkkel Nem vehetjük át azokat a gyil­kos módszereket, amelyekkel el­sősorban az amerikaiak dolgoz­nak: kihajtják, kiszipolyozzák, egy-két év alatt tönkre is teszik legtehetségesebb versenyzőiket. Nem propagáljuk mi a felfoko­zott, embertelen hajszát! De nor­mális, a dolgozó emberek szem­pontjait és életkörülményeit fi­gyelembe vevő edzés folyik a Szovjetunióban is, vagy akár Angliában is. Mégis eredménye­sek tudnak lenni. Éppen edzésük korszerűbb, a megfelelő időpont­ban erőteljesebb, de nem szaka­datlan, és nem robotszerű mun­kájával! Az időzítés hiányossága mutatkozik edzésrendszerünk nagy hibájának. Sok jó, sőt igen jó eredményünk legfőbb baja, hogy csak a legritkább esetben érjük el őket a kellő időpontban. Az időzítés sikerül legkevésbé egyébként valóban kiváló, nagy­tudású edző-gárdánknak. Ha tehát a negatívumokból ki­indulva a jövő feladatokat körvonalazni akarjuk, a követ­kezőket szögezhetjük le: 1. tömegesítésre van szükség (ez a középiskolai testnevelés kor­szerűsítésével, az iskolai pályák megoldásával, vidéki atlétikai gócpontok létesítésével indulhat meg); 2. pszichikai felkészítésre van szükség; 3. a külföldi edzéstapasztalatok gondosabb tanulmányozására tö­rekedjünk; 4. nem több, sőt esetleg keve­sebb „kihajtással”, az angol sport­életre jellemző hosszú aktív-pihe­nők beiktatásával (Elliott egyszer egy évig csak más sportágakat űzött!), pontosabb időzítéssel kell készülnünk, kifejezetten a leg­nagyobb feladatokra. Akkor talán nemcsak „megfe­lelt” osztályzatot tudnánk el­nyerni egy ilyen Európa-bajnok­ságon, hanem „kitűnőt” is! Az első győzelem után A Bonyhádi Cipőgyárban örömmel fogadták labdarúgó-csapatuk II. osztályba való sorolását. Az első mérkőzésük — Sióagárd ellen — nem sok örömet hozott, mert Sióagárd valósággal lelépte a cipő­gyáriakat. A második mérkőzésükön is elég gyengén ment a já­ték, de a következő vasárnap Bölcske ellen már csak egy góllal maradtak alul. Vasárnap Báta ellen megszületett az első győze­lem, méghozzá nem is akármilyen, mert 3:0-ás félidő után 5:l-re győztek. Képünkön a Bonyhádi Cipőgyár labdarúgói. Megyei li. osztályú labdarúgó- bajnokság TENGELIC—BOGYISZLÖ 1:0 (1:0). Bogyiszló, 300 néző. Vezet­te: Király. Tengelic: Pámer — Mesziényi, Gáncs I., Tóth — Me­rész, Gáncs III. — Molnár, Nagy Pusztai, Tóth II., Gáncs II. Bo­gyiszló: Tóth — Berta, Füleki, Csötönyi — Lénárd I., Lénárd II. — Krisztián, Kesztényesi, Bor­bély, Soós, Waldraf. Mindvégig jóiramú mérkőzésen Tengelic megérdemelten győzött. A mér­kőzés egyetlen gólját az első fél­idő 18. percében Gáncs II. sze­rezte. Jók: Gáncs III. (a mezőny legjobbja), Gáncs I., Merész, illet­ve Füleki és Soós. szekszárdi HONVÉD—DU­NASZENTGYÖRGY 6:3 (5 dl). Szekszárd, 100 néző. Vezette: Schnierer. Sz. Honvéd: Klicsó — Beck, Nilas, Farkas I. — Farkas II., Hajdú — Schmidt, Keller, Nagy, Alfáter, Papp. Dunaszent- györgy: Dömötör — Pál, Gyön­gyösi I., Debreczeni — Szabó, Molnár — Kiss I., Gyöngyösi II., Fischer, Horváth, Kiss II., Az enyhe szél által támogatott Hon­véd nagy fölényben játszott az első félidőben és könnyedén érte el góljait, bár ehhez a dunaszent- györgyi védelem, Dömötörrel az élén, közrejátszott. A II. félidő­ben a dunaszentgyörgyiek 5:3-ra szépítettek már, majd a 40. perc­ben alakult ki a 6:3-as végered­mény. Jók: Hajdú, Schmidt, Kel­ler, illetve Debreczeni, Horváth és Kiss II. * A megye! II. osztályú labdarúgó-bajnok­ság IV. fordulójában sok gól esett. Kü­lönösen a máza-szászvári tartalékcsapat tett ki magáért, amikor 14 góllal terhelte a Nagymányoki Bányász tartalékcsapatá­nak kapuját. Eredmények: Bonyhádi Cipő- gyár-Báta 5:1, (3:0), Szekszárdi Honvéd­Kézilabda Vasárnapi mérkőzések: Nők: Nagydorog—Tolnai Selyem 8:3, Kocsola—Nagymányok 18:3, Fadd —Bonyhád 3:5, a Mözs—Ireg- szemcse mérkőzés elmaradt. Fér­fiak: Kocsola—Nagymányok 36:15 Tamási—Máza-Szászvár 17:11, Mözs—Dombóvár 18:15. A Simon- tornya—Tolnai Szpartakusz mér­kőzés elmaradt. A szeptember 30-i mérkőzések: Nők: Máza—Bonyhád 10 óra. Ve­zeti: Allesch. Nagymányok—Fadd 10. V: Köő. Tolnai Textil—Mözs 11. V: Pásztor. Tolnai Selyem— Simontornya 9. V: Pásztor. Fér­fiak: Dombóvár—Kocsola 14. V: Hipp. Tolnai Selyem—Simontor­nya 8. V: Pásztor. Tolnai Textil— Simontornya 10. V; Pásztor (ba­rátságos). Dunaszentgyörgy 6:3 (5:0), Bogyiszló—Ten-« gelic 0:1 (0:1), Szekszárdi Dózsa II.-« Sióagárd 4:2 (2:1), Szekszárdi Petőfi II.— Bölcske 3:4 (2:2), Tevel—Dombóvári VSE H. 2:2 (1:1), DaImand—Dombóvári Fatelí« tő 4:2 (3:0), Tamási—Fornád 3:0 (1:0)j Döbrököz—I regszemcse 5:2 (3:1), Máza« Szászvár—Nagymányok 14:0 (3:0). A bajnokság állása a torta lé kcsapatoÄ eredményeinek beszámításával: I. csoport: 1. Sz. Honvéd 4 3 ­1 14:6 6 2. Dunaszentgyörgy 4 3 ­1 12:8 6 3. Sz. Dózsa II. 4 3 ­1 20:10 6 4. Bölcske 4 2 ­2 8:9 4 5. Tengelic 4 2 ­2 5:11 4 6. Sióagárd 3 1 1 1 10:6 3 7. Sz. Petőfi M. 4 1 1 2 10:12 3 8. Báta 3 1 ­2 5:8 2 9. Bogyiszló 4 1 ­3 8:14 2 10. B. Cipőgyár 4 1 ­3 6:14 2* II. csoport: 1. Máza-Szászvár II. 4 4 ­­25:6 3 2. Tamási 4 3 1­13:4 7 3. Döbrököz 4 3 ­1 17:7 6 4. Tevel 4 1 1 2 11:12 3 5. Dalmand 4 1 1 2 8:10 3 6. Dombóvári VSE II. 3 1 1 1 6:10 3 7. Nagymányok II. 3 1 1 1 5:18 3 8. Fornád 3 1 ­2 3:8 2 9. Iregszemcse 4- 1 3 8:15 1 10. D. Fatelítő 3- ­3 4:10­Az alábbiakban közöljük i a bajnokság állását a tartalékcsapatok eredményei nélkül. 1. csoport: 1. Dunaszentgyörgy 4 3 ­1 12:8 6 2. Tengelic 3 2 ­1 4:3 4 3. Sióagárd 1 1 ­­6:0 2 4. Sz. Honvéd 2 1 ­1 7:5 2 5. Bogyiszló 2 1 ­1 2:2 2 6. Bölcske 3 1 ­2 4:6 2 7. Báta 3 1 ­2 5:8 2 8. B. Cipőgyár 4 1 ­3 6:14 2 II. csoport: 1. Tamási 3 3 ­­12:3 6 2. Döbrököz 2 2 ­­7:2 4 3. Dalmand 3 1 1 1 7:7 3 4. Tevel 2 1 ­1 7:7 2 5. Fornád 3 1 ­2 3:8 2 6. Iregszemcse 3- 1 2 5:11 1 7. D. Fatelitő 2- ­2 3:6­TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja; a Népújság Lapkiadó Vállalata Fe*elős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: Szerkesztőség: 20—11 Kiadóhivatal: 20—10 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 25—72 Felelős vezető’ Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 H

Next

/
Oldalképek
Tartalom