Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG X ODALMI MELLÉKLETE Zavaros idők B arátnői „Zsu”-nak becézték, az utcán. Hol akadt munka, hol ményben igazat mondott. Igazat, így hívta minden ismerő- nem. Végül már mindent elvál- de én nem éreztem igaznak, se. Nekem Zsuzska volt, laltam, csak pénzt lehessen vele — És most mihez akarsz kez- magunk között Bogárka. Ennek keresni. Raktam vagont az álló- deni? ugyan semmi köze sincs a törté- máson, fát vágtam az erdőn, ka- — Azt pillanatnyilag még nem nethez, csak azért mondom, mert páltam átaljás szőlőt, pedig el- tudom. valóban volt benne valami bo- addig a kapát sem ismertem, Megint hallgatott. És megint gárszerű. Aprócska volt; fekete, pincérnek szegődtem egyszer né- nézett. Furcsán, áthatóan. Lát- fénylő, csodálkozó szemekkel né- hány napra, élni kellett, kellett tam, fontolgatja magában, ki- zett a világba. Tekintete állandó- a pénz. mondja-e, ami a száján van, meran jobbra-balra repkedett, kíván- Zsu kezdettől fogva tudta, hogy je-e kimondani? Mit tudhatja, mi esi volt mindenre. Néha engem nincs állásom. Előtte semmit sem lakik bennem? Aztán megfogta is ilyen csodálkozó, fürkésző sze- titkoltam. Nem hagyott el, bízta- a karomat, megszorította, maga mekkel nézett. Ideges lettem, de tott, lelket öntött belém, ha már felé fordított és megszólalt: karomra tette a kezét ég tova- nagyon elkeseredtem. Sőt meg- _ ide figyelj' Én el tudlak heröppent az idegesség. Szerettük próbált segíteni is. Ebből a se- lyezni. Van még nálunk Pesten egymást. gítségből aztán cifra ügy kere- 0iyan hely, amely nem túlságoDe miért is beszélek róla, ma- kedett. Az az ügy, amiért ezt a san ... hogy is mondjam ... szó- gamról inkább, ha érdekel. Ha hosszú bevezetést el kellett man- Val nem túlságosan vörös. Tudok unalmas, szólj, abbahagyom. dánom. ilyen helyet, de ott neked is alKegyetlen helyzetben voltam Zsu nagyanyja megbetegedett, kalmazkodnod kell a helyzethez, akkor. Egy félreértés — ha fél- Úgy mondták, nem éri meg a jö- Gondolkozz rajta. Aztán elsején reértés egyáltalán, talán rossz- vő tavaszt. Egymás után jöttek már akár be is állhatsz, indulat sem hiányzott néhányak látogatni a rokonok. így került részéről — meg az ismert túl- ide Pestről Zsiga bácsi is, Zsu Nem jutott eszembe egy ei tel- buzgóság eredményeként, fegyel- nagybátyja. Mit beszélt neki Zsu, mes mondat. Valaimt hebegtem, mi vizsgálat nélkül kizártak a mit sem, nem tudom, de az öreg- hogy sietnem kell, otthagytam pártból. Kérdeztem miért, egye- úr egy este karonfogott s elhívott Zsiga bácsit, nes választ nem kaptam. Darabig sétálni. Séta közben mindenfélé- Az éjszaka nagyon hosszú volt még hadakoztam, harcoltam a ről érdeklődött. Aztán rátért az álmatlanul. Csak ültem egy szé- visszajutásért, fellebbeztem, az- én ügyemre. ken s kavargott előttem minden, tán belefáradtam. Megtörtem. Be- — Hallom, nincs állásod. Zsiga bácsi, Zsu, volt főnököm, láttam, nincs tovább. Abbahagy- — Nincs. minden. tam a harcot anélkül, hogy nyug- — És miért? Másnap reggel írtam egy levevást szereztem volna magamnak. Nagy lendülettel elkezdtem tör- iet Zsunak. Megírtam, hogy Zsi- Olyan furán összekeveredett ténetemet, aztán láttam: jószerint ga bácsit gazembernek tartom, s minden. A kizárás után állásom- oda se figyel, végül ebben fog- vele, de még Zsuval sem kívánok ból is kitettek. Egy darabig jöt- laltam össze: találkozni az életben soha többé, tem-mentem a világban, hol — Nincs, mert kirúgtak. Ennyi az egész. Néha még ilyen, hol amolyan alkalmi mun- — Kirúgtak. — Először meg- eszembe jut Bogárka, csodálkozó kaval kerestem nehány forintot, állapította a tényt. Aztán meg- szeItl^Vel s akkor sajog valami. Minden reggel, pontosan fél nyolc- ismételte, de most már csattant, Nem sze’rete]c emlékezni Életem kor eljöttem hazulról, s a hónap mint a kiáltás — Kirúgtak! rendbejött, van munkám és an- kozben részletekben megkeresett Kis ideig hallgatott, aztan ol- forintokat egy összeggé kuporgat- dalról rámsandítva megjegyezte: tam másodikára, mint aki havi — Mondhatom, szépen elintéztek ... az elvtársaid. Már akkor furcsán hangzott ez. Gúny volt abban, de nemcsak gúny. Gyűlölet legalább ugyanrátaim, csakhogy találkozni ne annyi. Meghökkentem. Rosszul tottuk fel poharunkat, a kézfogás kelljen velem, messze kerültek, esett, nem amit mondott, hanem is szótlan volt. Ilyenkor hallgatni A hivatalos emberek, ha már ahogy mondta. Rosszul esett, de kell. elkerülni nem tudtak, úgy tettek, nem szóltam, hiszen végered- Parásztai György mintha kellemetlen lenne nekik ^mwhihiihu- : •<hihii8i«nhii>' : •HiuiiiiHiiiiumi •iiiHmiiiuimiih: 'iiiiiiiiunininii> «1111111111111» nwitmimuii» -rnnminim «111111111111111 «1111111111» iiinimitmmmi imuumnimmi- iiiiHniiiiniiiiih -11111111111111111111- a találkozás, hátha látja valaki.- fizetést kap Az anyagi gondokat viseltem könnyebben, igazán nehéz azt volt elviselni, hogy egykori banak értelme. Zsu? Nem tudom mi lett vele. Ennyi az egész. Kisebbfajta önéletrajznak is beillik. Csend ült közénk, mert mit is lehetne mondani. Szótlanul haj JEGYZET Lassan elfelejtettek, mert el akar tak felejteni. Hogyan találtam megint helyre, magam sem tudom. Egyszer csak volt állásom, szegényes is, rosszulfizetett is, de állás, munka, állandó munka. Biztonság a bizonytalanság helyébe. A munka tetszett is, nem is, de lehetett nekem panaszom? Örültem a munkának, a fizetésnek, de legfőképp annak, hogy megint egyenrangúnak érezhettem magamat azokkal, akik nyolctól ötig magukénak mondhatnak egy íróasztalt. Azt hittem, rendbejött minden. Ekkor ismertem meg Zsuzskát. Előbb séták, aztán mind gyakrabban együtt töltött esték. Nemsokára azt kezdtük tervezgetni, mikor lesz az eljegyzés, meg az esküvő. Kezdtük félrerakni a pénzt. Zsuzska húszéves volt, én éppen betöltöttem a huszonötödiket. A baj, ha jön, sorozatban jön. S jött megint. Talán én is hozzájárultam. Sértett ember voltam és a sértettből könnyen válhat sértődött. Az pedig nem szül jó vért. A hivatalban létszámcsökkentést rendeltek el, egyik legújabb ember voltam, meg különben is, úgy mondták, nem tudtam beilleszkedni a kollektívába, rajtam kezdték a csökkentést. Persze, közben megint felmelegítették a kizárási ügyemet. Elölről kezdődött minden. Vizsgálatok, kihallgatási tárgyalások, valamilyen címen valamilyen fegyelmit is a nyakamba varrtak. Megint az utcán találtam magamat. Zavaros idők jártak akkoriban. Ötvenhat tavaszán. Ténferegtem A beszélgetés, pontosabban miségről beszélni már, hiszen az vita, azzal kezdődött, hogy is megújult, és ne tegyünk még közülünk valaki nem értette meg, csak ilyenfajta megkülönböztetést miért nem kell származásbéli kü- sem. Mert megkülönböztetni csak lönbséget tenni a gyerekek kö- egyféleképpen szabad, aszerint, zott, amikor iskolai felvételükről ki, hogyan dolgozik a szocializ- esik szó. Idézem: mus építése érdekében, ki hogyan — Rendben van, én elismerem, igenli, teszi magáévá a szocializ- hogy az emberek változnak, de az mus eszméjét és gyakorlatát, még sem helyénvaló, hogy a mun- Az a megfogalmazás, hogy kás- és parasztgyerekek esetleg ^ aki nincs ellenünk, az ve- hátrányba kerüljenek a kispolgá- lünk van, legfeljebb azok szári származásúnkkal szemben. Hol mára nem érthető, akik hajlamo- marad akkor a munkáshatalom? sak szemellenzősen nézni a viláS aztán tovább, ilyen értelem- got, akik hajlandók örökérvényű ben. kategóriákban gondolkozni, akik Mivel győzzük meg, hiszen az egyszer felállított tételektől ak- okos érvek sorra nem használtak, kor sem akarnak elállni, ha azo- konokul ismételgette a magáét, kát már régesrég túlhaladta az ellentmondani nem engedett, s élet. Egyetértenek-e velük a leg- amikor egy-egy érvet elsütöttünk, szélesebb rétegek a szocializmus gúnyosan elmosolyodott, s azzal felépítésének elkerülhetetlenségé- intézte el szándékunkat, hogy ben, szükségességében, helyeslik-e „na, ti is szépen értelmezitek és azt? — ez a fő kérdés. És a szé- véditek a munkáshatalmat.” les tömegek erre a kérdésre igenS ekkor egyikünk, mint aki- lő választ adnak. Ezután termének hirtelen megvilágosodik az szetszerűleg az következik, hajlan- elméje, homlokára csapott, s azt dók-e ezen munkálkodni? Az kérdezte: életadta, a munkaadta válasz — Mondd csak, mi a te fog- megint csak igenlő. Számos kérlalkozásod? désben persze van köztünk és — Mi lenne, nagyon jól tudod, egyes rétegek közt ellentmondás, — De mondjad ki. számos kérdésben nem értünk — Hát ha megint hallani aka- egyet, de ez megakadályozhat-e rod, kimondom: műszaki vezető, bennünket, hogy a főkérdésben — Igen. És amikor azt a rubri- összefogjunk? Szabad-e főkérdés* kát kellett kitöltened, hogy sé előléptetni nem fő kérdése- „származása”, mit írtál be? kel? Mind megannyi kérdés, ami — Mit írhattam volna, azt, ezzel kapcsolatban előtolul. És hogy munkás. mindegyikre megvan a válasz. — És a fiad mit ír ugyanebbe Megadta, és naponta megadja az a rubrikába? élet. Barátunk csak néz maga elé, De azért nem árt azt is elmon- aztán vállára csap a kérdezőnek, dani, hogy mindezek csak azokra s félig bosszúsan, félig nevetve vonatkoznak, akik becsületes csak annyit mond: — Nyertél. szándékkal, tiszta szívvel csatla- Ínyért. Ebben az esetben igen. koznak a mi épitőmunkánkhoz. ^ * Egy emberben megvilágo- Akik elhatárolják magukat tő- sodott valami. De benne is csak lünk. azoktól óhatatlanul mi is félig. Mert az az egyik oldala csak a elhatárolódunk, dolognak, hogy a felszabadulás C ahhoz, hogy még továb- óta, a népi demokrácia éveiben biakat is magunk mellé felnőtt nálunk az új értelmiség, állítsunk, azokat is megnyerjük, Három rétegből tevődött össze, a a szocializmus ügyének, vajon szocializmust igenlő, és azóta célravezető lenne-e a kirekesztés, gondolkodásmódjukban megváltó- az elhatárolás politikája? Nem zott régi értelmiségiekből, és a ér-e többet a nevelés, a felvilá- munkásokból, továbbá a parasz- gosítás, a meggyőzés? Feltétlenül, tokból lett értelmiségiekből. S A kérdéscsoportnak, amely on« mit szólna az az értelmiségi, aki nan indult el, helyes-e, hogy az munkásból lett azzá, ami ma, iskolai felvételnél a tanulók rá- ha gyerekét azért nem vennek termettségét, tehetségét nézik fel az egyetemre, mert az apja csupán, ekkora cikkben csak na- immáron nem munkás, hanem, gyón kis részét lehet felölelni, értelmiségi. Alkalomadtán, ha más is hasonAz úgynevezett „régi” értelmi- lóan vélekedik, mint műszaki ve- ség sem olyan már, mint volt. zető barátom, visszatérek rá. Nem is lenne szabad régi értei- LETENYE1 GYÖRGY «, ii mumm' -uuimiwinnim-: «mMM»' mmmmj Százhuszonőt éves a Nemzeti Színház Egykorú feljegyzések mondják el, hogy MISKOLC volt a magyar színészet bölcsője. Olyan korban kapott itt hajlékot és lelkes, megértő közönséget a magyar színművészet, amikor még harcolni kellett azért, hogy a magyar népnek magyar nyelven terjesszék a kultúrát. 1779-ben röp- irat jelent meg Miskolcon, amely elmondja, hogy már minden nemzetnek van színészete, csak a magyarnak nincs. A röpir^tnak országszerte hatalmas visszhangja támadt. 1790-ben a Kazinczy Ferenc és Ráday Pál által szervezett színjátszó társaságnak tagja és 1791— 92-ben tényleges direktora már Kelemen László, és ebben. a társulatban vicedirektor — Ráday Pál helyettese — a „Fanny hagyományai” írója, Kármán József. 1800 május havában Miskolcra látogat a Wesselényi-féle színtársulat és 1814- ig minden évben visz- szavért. 1815-ben mái a pesti színészek jelentek meg a Korona vendéglő kocsiszínjében. A „TÜNDÉRKASTÉLY MAGYAR ORSZÁGON” című kétfelvonásos, énekes vígjátékkal kezdték a vendégszereplésüket, a primadonna kora legnagyobb színésznője — Déryné. 1818-ban Fejér vármegye nagyérdemű közönsége 21 963 forintot adott össze és ebből az összegből megalakították a „Szé kesfejérvári nemzeti színjátszó társulatot”, amely segítette megteremteni a magyar színműírást. Kisfaludy Károly drámáinak, az első magyar színdaraboknak sikeres bemutatói Szé- kesfejérváron zajlottak le, s a szerepeket a magyar színészet hőskorának legnagyobb művészei alakították. 1826-ban Győr, Vas, Veszprém és Zala vár megyék közös mozgalmat indítottak egy állandó, jó művészekből álló színjátszó társulat felállításáért, és ebből a mozgalomból született meg 1831-ben Kisfaludy Sándor buzgól- kodása és az északi Balaton-part jobbágyai önkéntes munkájának eredményeképpen az első dunántúli magyar nemzeti állandó játékszín — BALATONFÜRE- DEN. Eötvös Károly írja „UTAZÁS A BALATON KÖRÜL” című könyvében: „Talán nem volt még magyar művész? Volt. A nagyok, a hősök, a remek kor alkotói, a hagyományban örökké élő alakok már mind megvoltak. Csak túl a Dunán már ott volt Megye- ry, Lendvay, Telepy, Komlóssy, Hubenay, Kántorné, Lendvay- né, Komlóssyné, Balogh Nina, kik közül én is láttam aggot, őszét, múltjának dicsőségében sugárzót egyet-kettőt.” „1832. évi októberben Földváry Gábor, egy ritka erélyű férfiú — ki ha célt tűzött ki maga elébe, nem igen válogatott az eszközökben, — választván meg második alispánnak, ő vette át a színházi küldöttség elnökletét” — olvashatjuk Fáy András feljegyzései nyomán, és ennek a Földváry Gábornak köszönhető, hogy 1837 augusztus 22-én megnyílhatott az első állandó Pesti Magyar Színház, amelyet a pozsonyi országgyűlés határozata csak 1840-ben fogadott el' Nemzeti Színháznak. A színház százhuszonöt esztendővel ezelőtt Pesten, a Grassalkovich herceg által átengedett telken, a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarkán nyílt meg. A színház környékét Jókai Mór az „És mégis mozog a Föld” című regényében ilyenképpen írja le: „A Kerepesi úton még nagy a sivatag. A hirhedett Zrínyi-ká- véházon túl a nagy messzeségre kitolt Ró kus-kórház tömör alakjáig nem látni egyebet, mint néhány kisvárosi csárdát, amik a világért sem kérkednek oly magas nevekkel, mint a Magyar király, Angol királynő, Pannónia, Európa, beérik mindenféle jámbor állatok neveivel; egyik Vörös ökör, másik Fehér ló, harmadik Griff; a környezetök is mind olyan földszinti falusi hajlék, csak az egy Beleznay- kastély zavarja a szép összhangzatot.” E kornak legnagyobb színművésznője, Déryné is ott volt a megnyitó előadáson, amelyről így emlékezik naplójában: „Mindenkinek meg kellett jelenni, a ki csak lélegzeni tudott, ha csak egy-két sor szerepet is elmondani az „Árpád ébredése” című darabban...” Majd ezt követőleg hatan magyar táncot mutattak be Rózsavölgyi Márk muzsikájára, és végül egy ötfelvonásos német szomorújáték — melyet Schenk Eduard, bajor miniszter írt — a „Belizár” került színre, nem állván más, elég hatásos, magyar színmű rendelkezésünkre. És él, virágzik a Magyar Nemzet Színháza, működését csak egy „szomorú közjáték” zavarta, amikor egy magyar királyi ministeriumi tisztviselő régi épületét az 1900-as évek elején lebontatta, és a Nemzeti Színház kénytelen volt átköltözni a régi Népszínház üresen álló épületébe. Az egykori Népszínház 1875 október 15-én nyitotta meg kapuit a Kerepesi — ma Rákóczi — úton. Helmer és Fellner bécsi építészek tervei alapján olasz reneszánsz-stílusban épült; kitűnő színészgárdájából is messze kiemelkedett a „Nemzet csalogánya” — Blaha Lujza, aki az épületben a Nemzeti Színház művészeként is fellépett. Az elhamarkodottan lebontott Nemzeti Színház társulata 19C8-ban költözött a Népszínház épületébe, és azóta megszakítás nélkül működik itt. Borsi Darázs József
