Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 18. • • Ötvenedik évforduló századszor A jubileumokat általában meg- ünneplik az emberek. Ezt azon­ban csendesen, egy pohár bor mellett köszöntöttük. Nem emlé­keztünk a meleg hangulatú es­tékre, csak ennyit mondtunk: az Aranylakodalom, örsi Ferenc szép sikerű színműve ma este ke­rül színpadra századszor, s ma este, . amikor Szekszárdon a Fegyveres Testületek Klubjának színpadán felgördül a függöny, a színészek még a megszokottnál is többet akarnak nyújtani. Méltán, hiszen Nanica, Jóska, Béla, Feri története a mi történetünk, annak a nemzedéknek a históriája, ame­lyik két világégés közben próbál­ta megkeresni helyét a világban, s annak a parasztságnak a törté­nete, amelyik eszével, erejével próbált megállni a lábán a szá­zadelőtől egészen a felszabadulá­sig a régi Magyarországon. Nanica és Jóska ötven, küzdel­mektől terhes esztendőt élnek le egymás mellett, s az aranylako­dalom után Jóska elbúcsúzik, el­megy abból a világból, amelyik száz és ezer társának ad ma job­bat, mint adott az ifjúsága. Vgy illene, hogy mondjunk né­hány szót a darabról is, de minty oa alig lehetne már többet mon­dani annál, hogy száz előadást ért meg. Telt házak tapsolták meg igaz elégedettséggel szerte az országban a falusi művelődési házak színpadán Gyulányi Éva, Hajdú Endre, Jurik Júlia, Hollay Bertalan, Fenyvesi Balázs és min­den színész igazán átélt, nagysze­rű alakítását. Ma este a megszokottnál is ün­nepélyesebb lesz a függöny fel- gördülésének pillanata, ötvene­dik évfordulót ünnepelnek a Déryné Színház művészei és a lcözönség — századszor. Bizonyá­ra hangzanak maid el jókívánsá­gok. A miénk ennyi: sok sikert, s még több sikert érjenek el örsi Ferenc sokáig emlékezetesnek maradó színművével. sz. i. Üzemgazdasági Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nyílik Zsámbékon Asszonyainak - lányohna k Az otthon légkörének jelentőségéről Melyikünk ne őrizné gyermekko­rának emlékeit, annak egy-egy eseményét? De nemcsak emléke­zetünk, hanem énünk is a maga teljességében tükrözi vissza mind­azt, amit gyermekéveink alatt elraktároztunk. magunkban. A szülői otthon egészen a sírig el­kísér, jelen van mindig, ha nem is vesszük észre. Azt mondjuk; nincs önbizalma ennek a férfi­nak, — és ő azt válaszolná, ha életének a mélyére látna: anyám már korán meghalt, apám iszá­kos volt... — vagy valami eh­hez hasonlót. Azt mondjuk: olyan magabiztos, és derűs ez az asz- szony, és annyira tud bízni a jövőben, — és ő ezt válaszolná: szegényen éltünk bár, de harmo­nikus volt a család élete, szü­leim szerették, megértették egy­mást. A derűs otthon adja meg az ember hitét: hogy érdemes bízni az emberekben; azt az erőt, ami az önmaga képességeivel tisztá­ban lévő embert vezeti útjain. Az otthon egy sziget, ahol mindig menedéket találunk, ahonnan erőt meríthetünk, — s ezt érezve vá­lunk magabiztosakká a megpró­báltatok időszakában is, olyan egyénekké, akik kudarc után is képesek újra felemelkedni. S ez a hit énünknek mintegy fő ösz- szetevőjévé válik és velünk ma­rad akkor is, ha a volt családot már el is mosta az idő, az új váltotta fel. Az otthon köteléke formálja ki személyiségünkben a hűség szó igazi tartalmát, a valahová tar­tozás és elkötelezettség érzését. E fogalom érzésvilágunkba való belegyökerezésén át jutunk el a szűkebb haza: a környék, a táj, majd egy ország, az egész tár­sadalom megbecsüléséig. És itt kezdődik a szépség, az igazság, a becsület, az önmagunkkal szem­beni igényesség, a munkaszeretet valódi szükségszerűségének felis­merése és magunkévá tétele is. Akit már gyermekkora is meg­csalt: aki fölé nem hajolt soha szerető édesanya-arc egy-egy me­sét mesélve, melyben az igaz úton járó lett a győztes, s kinek kicsapongó szülei naponta hazud­tolják meg egymást gyermekük előtt. Fásultan, kedv nélkül, eset­leg ellenszenvvel nyilatkoznak munkájukról. Hitetlenül, cini­kusan társadalmunk legáltaláno­sabb, legégetőbb problémáiról, és általában mindenről, amiért élni érdemes — hogyan válhat az ilyen gyermek szépet szerető, a mindig igazért küzdő, munkáját és társait megbecsülő emberré? Mert nem elég ám a család pusz­ta léte, de még az önmagában harmonikus otthon sem, ha az nem oldódik egy tudatos, prob­lémáiban bár egyedien sajátos, de szándékaival a társadalom tö­rekvéseivel is összeötvöződő egész- szé. A szülői otthon egész a sírig elkísér. A szülőnek nem csak gyermeke mai életét kell széppé varázsolni. Azért is felelősek va­gyunk, amit majd nem a mi ke­zünk munkál. Ez a felelősség nem csupán gazdasági, erkölcsi első­sorban. Az erkölcsi nevelés so­hasem lehet a cifra szavak mun­kája. A családon belüli tiszta, harmonikus légkör megteremtése az, ami gyermekünkből becsüle­tes, káros gátlásoktól mentes, ki­egyensúlyozott felnőttet nevel. Bősz Jenő Ez év őszén, az országban első­ként kezdi meg működését üzem- gazdasági szakon Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum Zsámbé­kon. A technikum célja, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek részére tervezésben jár­tas, az üzemelemzéshez és kal­kulációhoz értő szaktechnikuso­kat képezzen. Az iskolán a szaktechnikus hall­gatók növénytermesztés, állatte­nyésztés és más mezőgazdasági szaktárgyak mellett nagy óra­számban tanulnak üzemszerve­zést, számvitelt, mezőgazdasági statisztikát és mezőgazdasági jogi ismereteket. Az üzemgazdasági technikum jó továbbtanulási alkalmat jelent érettségizett fiatalok számára. A jövő év januárjában induló leve­lező tagozaton pedig eredménye­sen képezhetik magukat tovább az érettségivel, vagy szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkező ter­melőszövetkezeti vezetők is. A felsőfokú üzemgazdasági technikum nappali tagozatára szeptember 5-ig még lehet je­lentkezni. A jelentkezőnek felvé­teli űrlapot kell kitölteni (kap­(Folytatás a 3. oldalról.) Az idős férfi élesen néz rá a szemüvege mögül. — Az igazat, fiam. Lojzi nevet. — De furcsán mondta ezt. Mi titkolni valóm lehetne ebben az ügyben? — Azt mindenki maga tudja. Mit kérdezett a nyomozó? — Mindenfélét. Hogy miért mentem vissza, meg, hogy ki ja­vasolta az együttes ebédelést. Az­tán azt is megkérdezte, nem vet­tem-e észre valami különöset? — Miféle különöset? — Robbanást, vagy ilyesmit. — Robbanást? Nevetséges. — Egyáltalán nem az. Én ugyanis valóban hallottam a rob­banást, amikor visszamentem te­lefonálni. — Hallucinált. — Nem. Egészen határozottan állíthatom. — Fantazmagória! Ki akarha­tott itt robbantani? A fiú vállat von. — Aztán észrevett egy nagyon furcsát Legalábbis szerinte fur­csát. — Ugyan?-! — Azt mondja, a párkányzat minden földszinti ablakon épen maradt, csak az egyiken omlott be. Azon, ahol a maga virágai sorakoztak. Szerinte ez roppant érdekes. Keresztesi sóhajt hatók a középiskoláknál) s azt, ha 3 évnél nem régebben érettsé­gizett — az érettségiztető közép­iskolánál, ha régebben érettsé­gizett — munkahelyi javaslattal együtt — közvetlen a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kumhoz kell benyújtani. A jelentkezőknek szeptember­ben, a tanév kezdése előtt — ma­tematikából, biológiából és ké­miából kell felvételi vizsgát ten­ni. Azon jelentkezőknek, akik eb­ben az évben valamelyik főisko­lán, vagy egyetemen a megjelölt három tárgyból eredményes fel­vételi vizsgát tettek, de nem nyertek felvételt, ha a jelentke­zési lapjukat és a felvételi vizs­ga anyagát átirányíttatják a Zsámbéki Felsőfokú Technikum­hoz, a felvételi vizsgát nem kell megismételni. Ezek felvételéről a felvételi bizottság az átküldött felvételi vizsga eredménye alap­ján dönt. Az iskola, minden felvett hall­gató részére kedvezményes fel­tételek mellett, teljes ellátást — szállást, étkezést és mosást — biztosít. — Szegény virágok. A fiú áll, figyeli, amint a má­sik teletölti a kannát. — Ottó bácsi... — Nos? — Maga budai? — Persze. Tudja, nem? — Ki­csit vár, majd azt mondja. — Bökje ki, mit akar kérdezni? — Tulajdonképpen semmit... — No halljam! Illetve csak annyit... De hát ilyesmiről maga biztosan nem tud. A fiú zavartan nevet. — Nem ismer ott Budán va­lami rendesebb helyet, ahová es­te elvihetek valakit? — Mit gondol maga rólam? Nem vagyok lokál-törzsvendég. — No. Talán mégis ismer egyet. — Szemét hely. Még a végén megverik. — Nem bánom én. Mondja hát! — A Napsugár. De oda igazán ne menjen! Nem magának való, higgye el! — Nahát! — Mit nahátozik itt a fülem­be? — Meg kell őrülni, hogy mik derülnek ki egyesekről? Keresztesi megindult a tele kannával. S csak úgy a válla fe lett szólt vissza: — Azért szemtelennek nem kell lenni. Véget ér a rövid szoknya divatja Négy nagy párizsi divatcég be­mutatta az 1962—63-as év téli modelljeit. Valamennyi cég be­mutatója azt bizonyítja, hogy vé­get ért a rövid szoknya divatja. Minden bemutatott ruha térden aluli, az estélyi ruhák legnagyobb része a földet súrolja, vagy leg­alább is bokáig ér. Nyúlánk vonalú, karcsúsító, testhezálló ruhák lesznek divato­sak. Sok a rakott szoknya, amely fordított V-alakú glokniba széle­sedik, illetve barázdált. A ruhák dereka szoros, kevés az öv, a de­rekat inkább a ravasz szabás emeli ki, vagy pedig egy kis pánt a kabáton. Ha van öv, az köny- nyedén megkötött. Ami a színeket illeti, mind a négy cég bemutatóján igen sok ruhát lehetett látni a piros és a vörös minden árnyalatában. Az anyag halszálkamintás, a szöve­tek szemcsés gyapjúszövetek, vé­kony fekete tüli, tweed, twill, és sok a flanelt. Mit vigyünk az útra ? örök gond: a csomagolás uta­zás előtt. Kis bőrönd, nagy bő­rönd, nylonháló, mind tele már, amikor eszébe jut az üdülni, hosszabb időre, néhány hétre el­utazni készülő lánynak, asszony­nak: kimaradt a pulóver. És még a short! A melegítő! Hová fér mindez? S kezdi újra rakni, de bizony nem fér, valamit otthon kell hagyni. De mit? Fz újabb gond. Mert ez is kell, az is. Nem lehet ruha nélkül elmenni, és „akárhogyan” megjelenni majd az üdülőben. Akárhogyan valóban nem. De azért nem kell az egész ruhatárat becsomagolni. Keveset, két három ruhát — ez legyen az elv —, de jól összeválogatni az egyes dara­bokat, hogy minden alkalomra, és minden időre — hűvösre is, kánilculára is — számítva, ne jöj­jünk zavarba. Tudjunk öltözködni változato­san. Kész recept, minden esetben alkalmazható nincs, ilyent nem lehet adni, csak „irányelvet”. A Balatonon, vagy más fürdő­helyen első a fürdőruha, ez ter­mészetesen elmaradhatatlan. A háromrészes összeállítás: fürdő­ruha, szoknya (vagy kis nadrág, short) és felsőrész (boleró, vagy Irívülhordható blúz). Ez jó strand­ra. És sétára, délelőttre, felsőrész nélkül is, mert a ma divatos für­dőruhák felső része elég magas. Üdülőhelyen nyugodtan járhatunk így utcán is, s még — fagylaltrat kávéra — cukrászdába is beülhe­tünk. De ha a felsőrészt felvesz- szük, máris másként vagyunk öl­tözve. Vagy a felsőrész shorttal, megint más változat. Praktikus, jól kihasználható ez a viszonylag nem drága, egyszerű összeállítás. S még mi legyen a bőröndben? Természetesen egy ruha, estére, alkalomra, ha megjelenni aka­runk valahol. Egy pulóver, két blúz, kardigán — szeszélyes az idei nyár! — hosszú nadrág, vagy melegítő. Szandál, magassarkú cipő, és félcipő, amit nem sajná­lunk ha kell, sárba vinni, vagy hegyre, kiránduláskor. Ne felejt­sük otthon a nylonkendőt, az eső­kabátot, s legalább egy pár haris­nyát is csomagoljunk. Aki na­gyon óvatos, tehet még egy me­legebb ruhát. Mindez nem túl sok, hiszen ezek közül valame­lyiket magunkon visszük, abban utazunk. Ha nem lesz agyonzsúfolt a bőrönd, nem gyúródik annyira a ruha. Jó utat, jó nyaralást! DIVATTUDÓSÍTÁS — Fiúk számára — Trapéz alakú szoknya, egyenes vonalú kabát szövetből, török- : mintás blúzzal és béléssel. sír.*­1. rajz: Könnyű vászon öltöny, lezser ingkabát felsőrésszel. Csíkos anyaggal keskenyen paszpolozott. Ugyancsak csíkosból ké­szülhet alá kis pólóing. 2. rajz: Magasan záródó, kétsoros kék vászon öltöny. Fehér, többsoros tűzéssel díszítve. Ingújjas megoldással. 3. rajz: Csíkos vászon blazer, arany gombokk-'! (v. '•-’üst) egy­színű vászon nadrággal. Színes, vagy egyszínű inget ajánlunk hozzá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom