Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 11. Hol játsszanak a gyerekek ? Asszonyoknak - lányoknak A városi tanács legutóbbi ülé­sén igen sok szó esett a fiatalabb nemzedékről, a gyerekekről. Fő­leg az általános iskolásokról. Szó­ba került, hány gyereket üdül- tettek a Balatonnál, sátortábor­ban. Sok szeretettel, féltő gond­dal, sok jóakarattal beszéltek, vi­tatkoztak a tanácstagok a gyere­kekről. — Miért nincs úttörőház Szek- szárdon? — vetődött fel a kérdés sokak részéről. Született olyan javaslat, hogy a Béla téri általános iskola eme­letét kellene úttöröháznak beren­dezni, s az ott lévő politechnikai műhelyek helyet adhatnának az úttörő szakköröknek is. E javaslat ellen viszont nyomós érv szól. Részben a tanteremhiány, rész­ben pedig, hogy a gyerekeknek kint, a szabadban is megfelelő mozgási lehetőségeket kell adni. Olyan helyen kell tehát úttörő- házat építeni, ahol megfelelő te­rület is rendelkezésre áll, külön­böző sportpályákkal. Hiszen a szellemi fejlődés mellett a testi, fizikai fejlődés is kell a gyere­keknek — a játék. Kell az úttörőház, belátható időn belül megfelelő megoldást kell találni a létesítésére. S ad­dig? Ha csak a szórakozási lehe­tőségeket nézzük, mit tud adni a város a kétezer úttörőnek? Saj­nos, hogy mindegyiknek nem le­het még biztosítani a két hetes táborozást, és mit csináljanak azok, akik ebből kimaradtak? De mivel töltheti a nyári szünidőt a kétezer gyerek? Az utcán, esetleg a strandon. Egyéb szórakozási lehetőségük nincs,, mert a városi sporttelep is csak a hét egy napján áll ren­delkezésre, az pedig kétezer gye­reknek kevés. Hiányzik a városból a megfe­lelő játszótér. A néhány hinta, ami a sétakertben van, legfeljebb hatéves korig jelent szórakozást. Szó van arról, hogy a bérházak és p Séd közti háromszögben is ját­szóteret létesítenek. Ez javaslat, bár nem tudjuk, milyen elképze­lések vannak a játszótér létesít­ményeire. Gondoljanak a nyolc, tíz, tizen­négy éves gyerekekre, főleg a fiúkra, létesítsenek kisméretű sportpályát ezen a területen, pél­dául kézilabda-pályát, amely futballpályának is megfelelne. Akkor nem kellene a bérház- ilegyed gyerekeinek a művelődési ház kertjét használni futballpá­lyának, bár a vendéglő kerthe­lyisége onnan is kiszorította őket. Hasonló, kisméretű, sportolásra alkalmas területeket lehetne ki­alakítani másutt is; a kertváros­ban a Kisfaludy és a Vasvári ut­cák közti területen, a Tarcsay Vilmos utcában, ahol most kuko­rica terem, az újvárosban a Dam­janich utcában. Nem is kellene ezekhez nagy beruházás, csupán a tanács támogatása, s a szülők, a szülői munkaközösségek össze­fogása. Más városokban már van erre példa. Az így kialakított játszóterek­kel meg lehetne szüntetni a ját­szó utcákat, amelyek csupán szük­ségmegoldást — és rossz megol­dást jelentenek. Játszó utca pél­dául a Toldi utca, amelyben az ott parkírozó, közlekedő gépjár­müvek közt futballoznak, han- cúroznak a gyerekek. Valósággal szoktatjuk őket a rossz gyakor­lathoz, másfelől tanítani akarjuk őket a közlekedési szabályok is­meretére, betartására. Az elmondott javaslatok nem igényelnek sok tervezést, beru­házást, akár egy-két hét alatt meg lehetne azokat valósítani. Vi­szont gondolni kellene a jövőre is. A következő években szanálásra ítélt városrészben majdan fel­épülő bérházak körül úgy kelle­ne kialakítani a parkokat, hogy azokban az óvodástól a serdülőig, minden gyerek helyet kaphasson a játszótereken, ahol majd a fű­re lépni — szabad. BI. Mezőgazdasági könyvismertetés Az esőztető öntözőberendezések és üzemük Szerkesztette Az esőszerű öntözés helyzeté­nek rövid ismertetése után a leg­fontosabb műszaki és gazdaságos- sági kérdéseket foglalja össze. I,eírja az öhtözőberendezések lé­tesítésének előfeltételeit, gépeit és felszereléseit, taglalja az esoszerű öntözés gépészeti és hidraulikai problémáit, a hordozható és fel­szín alatti nyofnócsővezetékés esőztető berendezéseket. Külön fejezetet szentel a berendezésék tervezésének, majd az üzemtani és az agronómiái, továbbá a gaz­: Áicser Jenő V. r daságossági kérdésekkel foglalko­zik. Utolsó részében az esőszerű öntözés fejlesztési irányáról fejt ki érdekes gondolatokat. A könyv ábraanyaga pontos, szakszerű tá­jékoztatást nyújt az olvasónak. A rhű a vízügyi és az öntözés mű­szaki kérdéseivel foglalkozó szak- . embereknek szól, de nem kevésbé tarthat számot a mezőgazdák ér­deklődésére is. Megjelenik 238 oldalon, ára: 18 forint. (Folytatás a 3. oldalról) — És aztán? — Azt mondták, gondatlanság­ból keletkezett a tűz. Oxigén érte a fémalkilos üveget, ez okozta a tüzet. — Felelősségre vontak valakit? — Az öreg Krasznait. Azonnal felfüggesztették. Veres ellen fe­gyelmi. A Ritter gyereknek fel­mondtak. — Szegények. A derék, öreg Krasznai. Keresztesi sóhajt. A lány az arcát nézi. Milyen sápadt, milyen beesett az arca. — Keresztesi kartárs... Ha nem sértem meg, hoztam néhány fa­latot. biztosan nincs, aki főzzön magának. — Ne szégyenítsen meg. Tudja, hogy az étkezés nálam... — Hiszen éppen ezért! Ha ma­gától függne, még éhen is halha! A férfi mosolyog. Aranka hangjában az aggódó nő féltése remeg. — Maga igazán kedves. — Ö, dehogy. Amikor maga elindult akkor a lángban álló iroda felé... Űjabb, éles csengetés. — Ki lehet ez? — kérdi a férfi felszabadultan, örült, hogy a ve­szedelmessé vált beszélgetés fél­beszakadt. — Igazán nem várok senkit. A vörös nőt sem várta? Aranka ajkára ez a kérdés tőiül de lenye­li, s helyette azt mondja: ■— Megyek, ajtót nyitok. Ezt a kis csomagot pedig tegye el. És egye meg, kérem. Holnap újra fölszaladok, addigra nyoma sem maradjon! Jaj, maga nehéz em­ber. A , .nehéz” ember behunyja szemét, jobbjával cigaretta után tapogatózik az éjjeliszekrényen. — Ne gyújtson rá, a kedvemért. Árt magának. Hiszen egészen gyönge még. A férfi sóhajt Újabb csöngetés. — Istenem, megyek már. Aranka kisiet, apró léptekkel szalad, mint egy pipiskedő ma­dár. Férfi a látogató. Valóban, már jön is Aranka nyomában. Fiatal ember, innen a harmincon. Jóképű, barna em­ber, zömök, szélesvállú. öltözé­ke szolid, de elegáns. Kedves mosollyal közeledik a fekvőhöz. — Elnézést a zavarásért, Sárosi Gábor nyomozófőhadnagy vagyok A tűzeset ügyében jöttem. Azt hiszem, az állapota megenged^ hogy beszélgessünk. (Folytatjuk) Sscnmhih@fő-e a gyermek? L akótársak, is­merősök kö­zött, de még a családon belül is nem egyszer előfordul, hogy gyermeki vallomásokra alapoznak, ha egy-egy kényesebb ügyre világos fényt akarnak deríteni. Abból a feltevésből szók tak kiindulni, hogy a gyermek ártatlanságá­nál, pártatlanságánál fogva mindig az igazat mondja: hát kifaggatják egy-egy érdekelt sze­mély ügyes-bajos dolgai felől. S mert a gyerme­ket pártatlannak, igaz­ságosnak hiszik, alapta­lan gyanút is hitelesít, hitvestársi kötelékeket is szétszakíthat. Valóban ártatlan és pártatlan a gvermek, hi­szen nem tudja, mit cse­lekszik, mit beszél: a kis iskolás és óvodás korú gyermek életkori sajá­tossága a befolyásolha­tóság. Az óvodás korú nem képes még ponto­san elkülöníteni a való­ságot a képzelettől, egész világszemléletét az egy­síkúság jellemzi. A va­lóság, az álom, a képze­let jelenségei egybefoly­nak, szinte egy síkban helyezkednek el gondol­kodásában. Gondoljunk csak arra, hogy meg nem történt eseménye­ket mily beleéléssel ké­pesek elmesélni, mintha azok a valóságban meg is történtek volna: de figyeljük meg őket akár játékaik közben is, amint például egy söp­rűt képesek repülőnek keresztelni, s térdeik kö­zé szorítva vidáman „rö­pülnek” rajta. „Láttam a sárkányt!” — újságol­ta az egyik nap szomszé­dom kisfia, s amikor megkérdeztem tőle, hogy ugyan hol is látta ő azt, ,.a kályhán ült, de poro­lóval elzavartam” — vá­laszolta. A kisiskolások (6—9 év) szemlélete bár lé­nyegében más: felnőtt központú, tanúvallomá­saikat tekintve szintén hiba lenne alapozni rá­juk. A lélektani kutatá­sok eredményeit figye­lembe véve a mai bíró­sági tárgyalások sem tulajdonítanak semmifé­le jelentőséget a gyer­meki vallomásoknak: a gyermek a felnőttek be­folyásoló kérdéseinek hatására, mert tetszeni akar nekik, megmásítja valóságos emlékképeit. Természetesen ez a tö­rekvés sem szándékos, általános életkori sajá­tosságról van szó. Ér­deklődését a felnőttek kötik le, azt tartja jó­nak, amit és akit a fel­nőtt: az erkölcsi paran­csokat is azért teljesíti, mert bízik szüleiben és tetszésüket szeretné ki­érdemelni. Mindezek ismeretében tudnunk kell, hogy a. gyermek sohasem ennek, vagy annak a személy­Ügy”-rŐI — fiataloknak Egy „kényes Kényes kérdés, a szó igazi értelmében ma­gánügy. De nem magán­jellege miatt lett ké­nyes, hanem mert né- hányan „köz-üggyé” akarják tenni. Moziban, bálban, presszóban, a társasági élet legkülön­bözőbb helyein tapasz­talhatja az ember. Ha jókedve van, legföljebb mosolyog, de rendsze­rint bosszankodik: „Iga­zán tiszteletlenség, az ember szeme láttára csókolóznak”. Azt írtam: tiszteletlen­ség. De kivel szemben tiszteletlenség elsősor­ban? — kérdezem is mindjárt. Mert én, az idegen, túlteszem ma­gam a dolgon, legfeljebb megfogalmazom vélemé­nyem. De szemet húny- hatsz-e kedves barátom afölött, hogy valaki be­mutatót tartson az ille­tékteleneknek arról, ami­hez semmi közük, ami azért oly szép számo­tokra, mert csak a tié­tek. És - te, kedves kis­lány, nem érzed tiszte­letlenségnek, hogy mély és őszinte érzelmeidet a kiválasztott „legdere­kabb fiú” dekorációvá alacsonyítja? Ennyit érsz te csak az ő szá­mára? Mert aki komo­lyan vonzódik hozzád, nem hiszem, hogy így viselkedik veled hason­ló körülmények között. Az egyik nap egy közismert szórakozóhe­lyen voltam, kedves lányismerősöm társasá­gában. A szomszéd asz­talnál egy középkorú férfi kevergette gőzölgő feketéjét, és közvetlenül mellette: egy fiatal pár csevegett. Látszott raj­tuk, azokról a dolgokról beszéltek, amelyeket mi is számtalanszor — és sohasem elégszer! — megtárgyaltunk már. És egyszer csak... valahogy megfeledkeztek maguk­ról. Először csak meg­csókolta a fiú a lány te­nyerét, amivel persze nem történt semmi kü­lönösebb. Akkor vettem észre őket újra, amikor a kislány a mellettük ülő férfinek támasztotta vállát. Először csak vé­letlenül dőlt hozzá, s egy elejtett „jaj... bocsá­nat közepette vissza­húzta magát, de később már annyira „egymásba feledkeztek’, hogy mi, és a többi vendég, már nem is tudtuk: rajtuk-e, vagy a feszengő közép­korú férfin mosolyog­junk jobban. A kínos ál­lapotot a középkorú szüntette meg: békésen odébb tolta széküket. És van a történetnek egy másik oldala is, mely szerint egyik fia­talembernek sem lehet mindegy, hogy majdani gyermekei édesanyjáról milyen véleményt alakít ki a közvetlen és tágabb család: a környezet és a társadalom. -sz -ő Kétrészes fehér shantung ruha. a kabát elején virág-díszítéssel. Főleg délutáni viseletre. Hólos szoknya, egyenes vonalú felsőrésszel, kötővel és kötő nél­kül használható, pettyes nyak­kendő díszítéssel. nek akar jót vagy kel» lemetlenséget, hanem a felnőttnek akar impo­nálni. Tehát ártatlan is és pártatlan is — és mégsem szavahihető. Ne kíváncsiskodjunk hát* ne faggassuk gyerme­künket: nevelési szem­pontból is igen-igen tisz­teletet romboló, ha ké­nyesebb dolgot a gyer­mek előtt kiteregetünk. Ha valamit nem a leg­tisztábbnak érzünk csa­ládi életünkben, esetleg gyanakszunk hitvestár­sunk őszinteségében — hiszen az életben sok minden előfordulhat —< beszéljünk, tisztítsuk meg az otthon légkörét. Mindenekelőtt gondol­junk arra, hogy még a legenyhébb alaptalan vád is mennyire fájhat — és nem igaz az, hogy megbékülve végül egé­szen elmúlik. Bősz Jenő Könnyű nyári ruhácskák 1. rajz: Egyszerű piké vagy vászonruha, glok- niba szabva, húzással. Egyszínű pánttal. Szí­nes alma, körte rátéttel a zsebeken. 2. rajz: Türkiz-fehér csíkos kartonruha ferde pánt paszpolozással, a vállon masniba megköt­ve. 3. rajz: Pettyes kar­ton, vagy pikére terve­zett bébiruha. Egyszínű pánttal. A ruhácska al­ján saját anyagából kes­keny fodor, vagy igen kedves befejezés a ba- tisztból való egyszínű (fehér) kész csipke, vagy Margit-cakk, kicsit be­húzva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom